Egri Dohánygyár, 1988 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1988-08-01 / 8. szám
Minden év augusztus 6-án és 9-én megszólalnak a hirosimai és nagaszaki békeharangok az első atombombák áldozatainak emlékére. De szólnak a harangok az élőkért is, hogy ne ismétlődhessen meg e szörnyű atomkatasztrófa. Örök figyelmeztető legyen az emberiség számára, mi várhat rá, ha nem számolják fel az atomfegyvereket. 1945. augusztus 6-án 8 óra 15 perc 43 másodperckor Hirosima felett 580 méter magasságban robbant fel az első atombomba. A támadás teljesen váratlan volt. Másodperceken belül a város 40"„-a hamuvá vált, 92" „-a felismerhetetlenségig lerombolódott. Két kilométeres körzetben 80 ezer ember vesztette életét pillanatok alatt. A halottak száma 1945 végéig 140 ezerre, 1950 végéig pedig már 200 ezerre növekedett. Augusztus 9-én Nagaszaki volt a következő célpont. Az áldozatok száma itt is elérte a 140 ezret. Az atomtámadást mintegy 620 ezren élték túl. De vajon ők jártak-e jól, vagy azok, akik elpusztultak? A kérdésre nem lehet válaszolni. A túlélők közül 375 ezren életük végéig viselik a nyomait. A sugárhatások következményei még ma is szedik áldozataikat. A ge-Ne felejtsük Hirosimát! netikai ártalmak pedig a második, harmadik generációnál is jelentkeznek. Egész röviden ezek a száraz, de ennyi év után is torokszorító tények, amit a megemlékezéskor mindig újra és újra felelevenítünk. A közvéleményt még ma is foglalkoztatja a kérdés, ki volt a felelős az emberiség történetében eddig legkegyetlenebb döntéséért. Nem ismeretes még ma sem pontosan, hogy Roosevelt elnököt mi késztette a Manhattan-terv megindítására. A terv lényege az atombomba előállítása volt, és feltehetően célja a náci Németország térdre kényszerítése. 1944-ben ez a cél már Japán volt, városok lebombázásával kikényszeríteni Japán fegyverletételét. Ma már olyan — eddig titkos — megállapodások és célok is napvilágra kerültek, miszerint az atomfegyvernek az amerikai hadigépezet fölényét kellett bizonyítani a háború után is, a tegnapi szövetséges, a Szovjetunióval szemben. Mindez persze nem változtat a szomorú tényen, hogy azon a végzetes napon Truman, az USA akkori elnöke és mint a hadsereg főparancsnoka parancsot adott az atombomba ledobására, több tízezer ember halálos ítéletére. 1985-ben az évforduló kapcsán a Szovjetunió javaslatot tett a nukleáris fegyverkezés megállítására. Egyoldalúan be is szüntette a kísérleti robbantásokat, de az Egyesült Államok nem csatlakozott ehhez. Mintegy 50 ezerre tehető a nukleáris fegyverek száma, ami az atomhatalmak birtokában van és ez még bővül, új típusokkal gyarapszik. Mindaddig amíg ilyen fegyverek léteznek, az atomhalál réme lebeg az emberek feje felett. Meg kell állítani ezt a foyamatot, mert nem lehet az emberiség célja, hogy elpusztítsa önmagát. Békegyűléseken, békemeneteken, a hirosimai megemlékezéseken 100 és 100 ezrek emelik fel szavukat, hogy felszámolják az atomfegyvereket. Reméljük ez egyszer eredményre vezet és valóra válik a hirosimai Békepark emléktáblájára írt szöveg: „Nyugodjék békében, ez nem ismétlődik meg többé." — N — Az utóbbi időben a világ mintha két táborra szakadt volna: a dohányzók és nem dohányzók táborára. A nem dohányzók hangja erősebbnek tűnik, sokkal több káros anyagot vélnek benne felfedezni, mint más élvezeti anyagokban, ami az emberi szervezetre nincs jó hatással. Lelki ismeretem parancsára kénytelen vagyok egy őszinte vallomással kezdeni : én is a dohányzók táborához tartozom, s ezt a szenvedélyt űzöm már közel harminc éve. Természetesen mértéket tudok tartani, nem tartozom a lánccigarettázók közé, vagyis nem gyújtok rá az egyik cigarettáról a másikra. Szívesen folytatok beszélgetést a dohányzó tábor tagjaival arról, hogy a dohányzás a világon a legszebb szenvedély. Mert ugyebár, aki lehajt néhány kupicával, rögtön dalol, kiabál, vagy mélabúba esik — ki-ki természete szerint —, míg ki hallott valakit éjjel háromkor hangosan dalolni mondjuk 5—10 cigaretta elszívása után. Hogy a többi káros szenvedélyről is szó essék: senki sem pipázta el még a birtokát, sőt olyat sem hallottam még, hogy valaki a havi fizetését és atyai örökségét eev doboz füstszűrös Symphoniára tette volna fel. Ebből is következik, hogy a kártyázás vagy lóversenyezés jóval károsabb és költségesebb szenvedély (igaz, csak az idegrendszerre van hatással, arra is csait közvetve). Nem is beszélve arról, hogv mint minden szenvedély, a dohányzás is hihetetlen szellemi-fizikai erőfeszítésekre serkenti rabját. Például idegen környezetben is mindent megtesz az ember, ha a rágvúitás kellékei, a cigaretta és t.űzszerszám közül valame- Ivik hiányzik. Soha nem látott embereket szólít meg. finom. udvarias hangon: „Egy kis tüzet. ha lenne szíves ..." Társasáéban, ahová elfelejtett cigarettát magával vinni, tíz- Dercenként megkockáztatja az 4 DOHÁNYGYÁR Füstölgés a füstölésről egyre kínosabbá váló kérést: „Bocsánat, igazán utoljára... elfelejtettem cigarettát hozni ... ugye kaphatok még egyet? Megkínál, de sanda tekintetén látni, hogy smucig, tarhásnak tart. Vagy : hosszú utazás távolsági buszon, megbeszélés egy kicsi teremben. Természetesen — és jogosan — tilos a dohányzás. A másik táborba tartozó emberek nyugodtan kinéznek az ablakon, gyönyörködnek a táj szépségében, esetleg elringatja őket az autóbusz lágy haladása. Mit csinál ilyenkor a dohányos? Kinéz az ablakon, de ő nem a táj szépségében gyönyörködik. hanem próbálja felmérni, hogy milyen messze lehet még ide Pusztakotkodács. Ó. nem azért, mert ott magához ölelheti rég nem látott kedves rokonát! Nem, ott megáll az autóbusz tíz percre és el lehet szívni egy cigarettát. Addig is valami elfoglaltságot kell keresni, hogy elterelje saját figyelmét a dohányzásról. Erre nagyon alkalmas a papír zsebkendő. Két-három csomagot rojtosra lehet csipkézni. Vagv újságot olvasni. Sainos ez csak a legritkább esethen köti le eredményesen a figyelmet. Olvasni is csak ciaarettázással egybekötve a legkellemesebb. Hosszú Dercékig lesi a sofőr és az út) társai arcát: vajon mit szólnának. ha mégis .. . esetleg . . . szóval csak egy szippantás ereiéig rágyújtana? Az arcokból erre nem tud választ kapni Értekezleten ugyanez : már fél órája nem figyel a hozzászólóra, vadul szuggerálja a „Tilos a dohányzás" feliratú táblát, hátha mégis úgy szól : „Kérjük, gyújtson rá!” Mindebből kiviláglik, hogy a dohányos ember élete csupa öröm, színtiszta nyugalom. De fordítsuk komolyra a szót! Eddigiekben kissé humorosan próbáltam vázolni a dohányzók szenvedélyét és „szenvedését”, aminek most már egyre több helyen és gyakrabban vannak kitéve. Bízzák azt rá az egyénre, hogy az egészségével ki menynyire és hogyan törődik. Hisz az egészsége érdekében a legtöbbet maga a dohányzó ember tehet, például azzal, hogy mértéket tart a dohányzással és olyan termékeket szív, amelyeknek az egészségre kisebb a károsító hatásuk. A jelenlegi termékskálában már sok ilyen cigarettával lehet találkozni. Ami ezeket a sorokat megíratta velem, az az a tény. hogy sokszor már bántónak találom a dohányzás elleni propagandát. Egyetlen — a szervezetre ugyancsak bizonyítottan kimutatott, hogy káros — élvezeti cikk ellen sem találkoztam még ilyen propagandával. Gondoljunk csak arra a plakátra, ahol egy csontváz szerepel. Rajta öles betűkkel a felirat: Fogyni akar? Dohányozzon! A koronát a „hadjáratra” egy kis öntapadós címke tette fel. A címke egy szamarat ábrázol. Rajta a felirat: ö sem dohányzik! Neki több esze van? (!!) Ez már sértő! Gondolni kellene arra is, hogy csak Egerben több mint ezer ember ebből él, ez a munkája. De ha figyelembe vesszük, hogy az alapanyagot meg kell termelni, szárítani, fermentálni, az orszáaban hány ezer ember munkáját tartják teljesen értelmetlennek és feleslegesnek. Fel lehet tenni ezt a kérdést is. hogy a dohánytermékek előállítása csak az iparban dolgozók érdeke, vagy esetleg hozzájárul az állam bevételéhez? Azt hiszem egyértelmű igennel kell válaszolni. Azzal egyetértek, hogy figyelemmel kell lenni egymásra, de .mindkét tábornak megértőbbnek kell lenni egymással szemben. Tehát, aki akar füstöljön — az ő dolga —, de ne adjunk okot értelmetlen füstölgésre. Barátaink életéből Bulgária Bulgária nagyon sok vidékén általánossá vált a kis zöldséges- és szőlőskertek egyéni művelése és a háztáji állattartás. Ma mintegy kétmillió háztáji gazdaságban folyik mezőgazdasági termelés és szerepük egyre nő az ország élelmiszerellátásában. A megművelt földterületnek mindössze tizenhárom százalékán a mezőgazdasági termékeknek körülbelül egynegyedét állítják elő: a hús 41, a tej 28, a tojás majdnem 50, a gyümölcs 40 és a zöldségfélék 37 százaléka kerül ki a háztáji gazdaságokból és itt található a szarvasmarha- és sertésállomány egyötöde, a juhoknak és szárnyasoknak pedig egy harmada. A háztáji gazdaságok, amelyek egyre nagyobb részt vállalnak a lakosság ellátásában, mintegy kiegészítik és folytatják a közös gazdaságok tevékenységét. Mindazok, akik ilyen módon kívánnak bekapcsolódni a mezőgazdasági termelésbe. szerződést kötnek a megfelelő agrár-ipari kombináttal (APK-val), amely a vállalkozók rendel kAzésére bocsátja a szükséges földterületet. műtrágyát, vegyszereket, vetőmagot. takarmányt. A háztáji földeket, amelyeknek nagysága átlagosan 0,3 hektár, u kombinát gépei művelik meg. A gazdák térítés nélkül vehetik igénybe a kombinát szakembereinek, például az állatorvosoknak, vagy a növényvédőknek a segítségét. Egyéni használatra általában ntvan i'öldet engednek át. amely nem alkalmas intenzív nagyüzemi művelésre — alacsony terméshozamú, nagyon kicsi alapterületű vagy parlagon hagyott föld, de lehet olyan földdarab is. amely túlságosan meredek, vagy lejtős területen fekszik. Az ilyen, kevésbé jó minőségű föld egyénileg azonban gazdaságosan művelhető, és a ráfordított munka révén a terméshozam emelkedik, a föld termékenyebbé válik. A háztáji gazdaságok fontos jellemzőié, hogy bérmunkásokat semmilyen formában nem alkalmazhatnak. A háztáji gazdaságokban dolgozók nem csak saját fogyasztásra termelnek; jelentős bevételhez jutnak azáltal, hogy termékeiknek mintegy 40 százalékát a piacon értékesítik. A háztájiban felnevelt állatokat és az ott előállított állati eredetű termékeket, valamint a gyümölcs- és zöldségfélék túlnyomó részét az állam vásárolja fel az előzetesen megkötött szerződésben meghatározott áron. A virágok, a gyümölcs- és a zöldségfélék egy részét, valamint kisebb mennyiségű tojást és szárnyast a’ termelők a szövetkezeti piacokon szabadon értékesíthetik. Az állam a felvásárlási árakon és adókon keresztül, valamint különböző pótlékok és prémiumok juttatásával szabályozza a háztáji gazdaságok működését. A cél az, hogy a háztájikban a lakosság szükségleteinek leginkább megfelelő áruféleségeket termeljenek. A háztáji gazdaság fejlődését ma még egy sor akadály nehezíti. Ezek közül az első helyen a termelés anyagitechnikai feltételeinek folyamatos biztosításában mutatkozó fennakadásokat kell megemlíteni. Nem problémamentes a háztájiban előállított termékek felvásárlása sem, mivel nem mindig tartják be a szerződéses határidőt. A háztáji művelés hátránya az is, hogy nagyon sok kézi munkára van szükség, a munkafolyamatok pedig időigényesek. A hatékonyság kialakításában nagy jelentősége van a felvásárlás jobb megszervezésének. Az utóbbi időben nagy figyelmet fordítottak olyan szervezetek megalakítására, amelyeknek a felvásárlás megszervezése a legfőbb feladata. Az állampolgárok kollektív és egyéni munkavégzésére vonatkozó szabályzat bevezetése is jelentős könnyítést hozott a háztáji gazdaságokban dolgozók számára — ez a szabályzat rendelkezik a mezőgazdasági termékek összegyűjtéséről, felvásárlásáról és feldolgozásáról. Kuba A kubai utcákon sétálván, de a kubai filmkockákon is azonnal szembeötlik. hogy a karibi szigetországban igencsak sok a különböző korból származó autómatuzsálem. A harminc-negyven-ötven éves utcai cirkálók jelenlétére egyszerű a magyarázat: a forradalom által elűzött amerikabarát Batista-rendszer hagyta maga után. S miután a széles körű személygépkocsi-ellátásnál ma még fontosabb kérdések vannak napirenden Kubában, érthető, hogy e koros autók tulajdonosai igyekeznek minél tovább kihasználni őket. Bár esztétikailag már egyre nehezebb megóvni a kocsi állapotát, műszakilag még a laikus számára is kellemesen duruzsolnak a nyolchengeres! Dodge-ok, Plymuthok. Oldsmobile-ok, Fordok és társaik motorjai. E kocsik között valódi ritkaságok is szerepelnek, s ez a tény felkeltette egy spanyol cég érdeklődését is. Ajánlatuk kecsegtető egy-egy matuzsálem gazdájának, hiszen a régiért cserébe vadonatúj nyugati gyártmányú gépkocsit kínálnak. A fentieknél még korosabb járművek is közlekednek a kubai utakon, egyikük-másikuk csaknem századunkkal egyidős. Tulajdonosaik lelkes gondozásának köszönhetően még ma is megbirkóznak az aszfaltkilométerekkel, karoszszériájuk is meglepően jól ellenáll a trópusi éghajlatnak. E múzeumba illő példányok joggal váltják ki a turisták és a szakemberek elismerését s egyben emlékeztetnek az automobilizmus hőskorára is. Kubában az első személygépkocsi 1898-ban jelent meg. mégpedig a fővárosban, Havannában. A századforduló után azután más városokba is eljutott fokozatosan a technikai forradalom eme vívmánya. Kezdetben ugyan — főképpen a vidéki településeken — sokan kiátkozták az óránként 15—20 kilométeres sebességgel „száguldó” masinákat, sőt számos helyen fel is gyújtották őket. De eztán hamarosan országosan is népszerűvé váltak. Olyannyira hogy még századunk első évtizedében megrendezték az első autóversenyt.
