Egri Dohánygyár, 1988 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1988-05-01 / 5. szám

I t AZ EGRI DOHÁNYGYÁR LAPJA XVII. évfolyam, 5. szám ÄRA: 2,3# FORINT 1988. május hó ELSŐ NEGYEDÉVI GAZDÁLKODÁSUNK Nehéz gátfutás Vállalatunk ez évi gazdál­kodásának indulását — illet­ve az előző év folytatását — úgy lehetne jellemezni, mint­ha a síkfutásból minden át­menet nélkül akadályverseny­re terelnék a futót. A reform bevezetésének gyorsított tempója sok kérdés­ben tisztázatlan, ellentétes ha­tású és sok zűrzavart okozó rendelkezést is szült, ami ugyancsak megnehezítette az amúgy sem könnyű helyzetet. Nem olyan sötét a kép Az I. negyedév tapasztala­tait értékelve mindezek el­lenére azt mondhatjuk, nem olyan sötét a kép. amilyen­nek az induláskor, vagy azt közvetlen megelőzően meg­ítéltük, noha volt problémánk bőven. Legfőképpen a vállalat pénz­ügyi helyzete sínylette meg a reformot, ez, ami próbára tet­te e szakterület dolgozóit nemcsak vállalatunkat érin­tette ilyen módon — sőt ka­tasztrofális gondokat nálunk nem is okozott. A népgazda­sági hírek élén is hónapokon át a likviditási problémák áll­tak. amelyek valószínűleg hi­telválság néven: vésődnek be a magyar gazdaság történeté­be. Ennek okairól és körülmé­nyeiről nincs szándékunk e lap hasábjain elemzést adni, hiszen ezt a különböző gaz­daságpolitikai folyóiratok már korábban is megtették. Rövi­den erről csak annyit, hogy népgazdasági szinten igen ma­gas volt — és magas jelenleg is — a vállalatokhoz kihelye­zett hitelállomány, melyet a­­pénzügyi kormányzat döntése alapján — az ország pénz­ügyi stabilizációja megterem­tése érdekében — sürgősen és jelentős mértékben csökkente­ni kell. E csökkentés módja és mértéke gyorsabb volt a lehetségesnél, s lényegében ez idézte elő a már említett vál­ságot. Vállalatunk, noha komoly likviditási problémákkal küsz­ködött. fizetőképességét meg­őrizte, sikerült mind a szállí­tóknak, mind a költségvetés­nek eleget tenni, egyetlen olyan követelés sem akadt, melyet időben ne teljesítet­tünk volna. Ehhez azonban ko­moly hiteleket kellett felven­ni és ezek kamata elég jelen­tős. Az I. negyedév gazdálkodá­sa során némileg kialakult a kép a termelés — értékesítés — likviditás körfolyamatá­ban. arról a szükséges össz­hangról. mely elengedhetetlen feltétele fizetőképességünk megtartásának. Zavar nélkül Az Egri Dohánygyár az év első negyedében lényegében különösebb megtorpanás vagy zavar nélkül teljesíteni tudta termelési és értékesítési prog­ramját. A szerkezetbeli eltérések a termelési értéknél éreztették hatásukat, mivel kevesebb li­­cenccigarettát termeltünk a tervezettől. Az elmaradást két körülmény idézte elő. Az egyik — mely az utóbbi 1—2 évben sajnos elég gyakori — a tőkés importból származó anyagok hiánya, késedelmes beérkezése, a másik, amely új­szerű probléma, a LOG-gyár­­tógép középjavításának elhú­zódása. Létszá mgazdál kodásun kban tervszinten mintegy 52 fős lét­számcsökkenéssel számolunk éves átlagban, melyet termé­szetes fogyás útján kívánunk elérni, ezért az első negyed­évi átlaglétszám még valame­lyest magasabb volt a terve­zettnél. Éppen szigorodó feltétel­rendszerünk kényszeríti ki a minden eddigit meghaladó költségtakarékosságot, amely az alapanyagokkal, ezenbelül kiemelten az importból szár­mazó anyagoikkal való foko­zott takarékosságot teszi szük­ségessé, de a költségek mér­séklése miatt ilyen figyelmet kell fordítanunk az egyéb költ­ségtényezők — fenntartási költség, igazgatási költség, energiaköltség stb. — fajlagos csökkentésére is. Az ár- és adóreform kap­csán termelői áraink 5" „-kai csökkentek. Ehhez bázisszintű anyagköltség és a bruttósítás miatt növekvő bérköltség tár­sul. Időközben egyes anyagok ára’ jelentősen növekedtek, így pl. a papíráru, a licenc­­cigaretták alapanyagai és li­­cencdíjai. Mindezek miatt az előző évi 204 millió Ft-os nye­reségnek nem egészen 40%­­ára számíthatunk. Tervünkben 77 millió Ft-os nyereséget tervezünk, de en­nek biztosítására sokkal feszí­tettebb költségterveket kellett kidolgoznunk, mint az előző évben, amikor 183 millió Ft tervezett eredményünk volt, melyet több mint 10" „-kai túl tudtunk teljesíteni. Bérklub A vállalat bejelentette rész­vételi szándékát a bérklubba, vállalva azokat a feltételeket, amelyek ezzel együtt járnak. Ennek teljesítésével remé­nyünk nyílhat arra. hogy az egyébként csak 2,5%-os bér­tömegnövekedést, mely az ál­talános szabályozásban köte­lező a vállalatra, akár 8—10 %-ra is túlteljesítheti. Ezt ter­mészetesen csak abban az esetben használhatjuk fel, ha már biztosnak látszik, hogy teljesíteni tudjuk azokat a fel­tételeket (tőkés export, va­­gyonarányos nyereségnöveke­dés, kifogástalan likviditás, ár­ügyek stb.), amelyeket a bér­­klub-tagság követelménye je­lent. Az első negyedévi eredmé­nyeink reményit adnak arra, hogy az év további részében is sikerül megbirkózni nem könnyű feladatainkkal, és gazdálkodásunk eredményessé­ge lehetővé teszi, hogy mind a fejlesztési célkitűzések, mind pedig a dolgozók kereseti vi­szonyai kedvezően alakulja­nak. Bárdos Miklósné ár. Vörös Vándorzászló a fiataloknak Ötödik alkalommal kapták meg vállalatunk KISZ-fia­­taljai a KISZ KB Vörös Vándorzászlóját. A bensőséges ünnepségen eredményes munkáról adhat­nak számot a fiatalok. Jelentős részük van a vállalat 1987. évi jó eredményé­ben, hisz vállalatunk közel fele 35 éven aluli fiatal, kö­zülük 240 fő tagja a KISZ-alapszervezeteknek. A Vörös Vándorzászlót Sós Tamás, a KISZ megyei első titkára adta át Fülöp András­nak, a vállalati KlSZ-bizott­­ság titkárának. Az ünnepségen kitünteté­sek, jutalmak átadására is sor került, Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést kapott Mérai István, cigarettagyártá­si üzemeltető gépmester. Kiváló Dolgozó vállalati ki­tüntetést kaptak: Csáki Mi­hály üzemeltető műszerész, Fülöp András személyzeti előadó, Káló István anyag­­mozgató, Király Ágnes raktár­kezelő, Köblő Tibor mb. mű­szaki osztályvezető-helyettes, Mizser Attila anyagmozgató, Molnár László üzemeltető gépmester, Sztankó Zoltán munkairányító, és Verebélyi Dénes üzemeltető gépmester. A KISZ KB Dicsérő Okle­velét kapta Takács László esztergályos, aranykoszorús KISZ-jelvény kitüntetésben részesült Nagyné Ürge Erzsé­bet óvónő. Ezen az ünnepségen adták át a munkaverseny-mozga­­lomban részt vevő if júsági szo­cialista brigádok kitüntetéseit is. Vállalat Kiváló Ifjúsági Brigádja címet kapta meg a Balázs Ignác, — Komplex, a Helikon '80, és az Alkotmány '74 nevet viselő szocialista brigádok. Aranykoszorús II. kitüntetési három brigád, ezüstkoszorús plakettet egy brigád, bronz fokozatot ugyancsak egy brigád vehetett át. Az ünnep hangulata adott keretet az Alkotó Ifjúság pályázat eredményhirdeté­sének és a díjak kiosztásának is. Első díjat kapta meg Var­­gáné Somlai Zsuzsanna, a Talizmán cigaretta kifejlesz­tése című pályamunkájával. A második díjat A cigaret­ta-előkészítés minőségbérezési rendszere című pályamunka nyerte el, melyet dr. Lékó Lászióné, Sebéné Studer Ju­dit és Vincze István készítet­tek. A bírálóbizottság két har­madik díjat adott ki. A Tech­nológiai bér- és időszükséglet kidolgozása című pályamun­kát Bárdos Miklósné dr., Nagyné Bányai Erika, Mada­­rassy Jánosné és Dr. Takács György készítettek. A Csomagológépek pneuma­tika elemekkel történt átala­kítása című pályamunkát pe­dig Dobi József és Torba Im­re készítették. Képzőművészeti különdíjat kaptak : I. díj : Nagy János, fest­ményért II. díj : Teleki Sándor, dom­borműkészítésért III. díj: Veres Csilla, kézi­munkákért. Az ifjúsági mozgalomban végzett kiemelkedő munkáért 21 fő részesült jutalomban. Vállalkozó vállalat A lengyelországi gazdasági reform második szakaszá­nak egyik fontos célja, a vál­lalkozási kedv felébresztése. Az Exbud-Kielce vállalat már legalább hat esztendeje erre törekszik. A cég — kez­deményezései és tevékenysé­ge révén — mindinkább a reform második szakaszának legjobb reklámjává válik. Néhány éve annak, hogy a 200 ezer lakosú város, a Var­sótól 200 kilométerre fekvő Kielce egyik vállalata, az Ex­­bud, váratlanul előretört, s olyan nagy múltú exportcégek konkurensévé vált, mint a Budimex, vagy a Polimex- Cekop. A viszonylag szerény indulás után az Exbud-Kiel­ce öt év leforgása alatt önál­ló exportőrré vált: 1985-ben a devizabevétele 20 millió ru­bel és 8 millió dollár volt, 1987-ben pedig 47 millió ru­bel és 24 millió dollár, azaz két év alatt a cég több mint a kétszeresére emelte rubel- és megháromszorozta kon­vertibilis elszámolású forgal­mát. A külföldi bevételekért mindinkább erősödik a ver­sengés Lengyelországban. Eb­ben a harcban többé nem le­het fegyver a „minisztériumi összeköttetés”, itt egyedül a minőség, az alacsony termelé­si és kereskedelmi költségek, valamint a magasfokú szerve­zettség számít. A lelkes fiatal szakembereket tömörítő Ex­bud-Kielce vállalatnál elmé­lyült tanulmányok és elem­zések után racionális foglal­koztatási struktúrát alakítot­tak ki; a cég funkcionális egységeit a célszerűség és a takarékosság jegyében szer­vezték át; bátran alkalmaz­ták a reform első két szaka­szának legmerészebb új el­gondolásait is. Így került az Exbud-Kielce néhány év alatt a lengyel exportőrök él­vonalába. A vállalat azonban még a közelmúltban is csak építési­­szerkesztési és műszaki szol­gáltatásokat exportált az NSZK-ba, Magyarországra, az NDK-ba, Csehszlovákiába, a Szovjetunióba, Ausztriába, Algériába és más országok­ba. De az NDK-ban Rostock­ban, már vízkezelési állomást építettek az Exbud-brigádok, korszerűsítették a Tschernitz­­ben működő kohóüzemet, ta­tarozták az egyik berlini kórházat. Magyarországon a vállalat tavalyi forgalma túl­lépte a 22 millió rubelt. Itt másfél ezer dolgozójukat fog­lalkoztatják és az elvégzett, valamint a folyamatban levő munkák listáján, több száz tétel szerepel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom