Egri Dohánygyár, 1985 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1985-09-01 / 9. szám

Próbáratevő új gépek — nagy lehetőségek A számítástechnika gyárunkban A hetvenes évek közepétől szinte egy újabb ipari forra­dalom játszódott le nemcsak hazánk, de mondhatjuk majd' az egész világ gazdaságában is. Ezt pedig a számítógépek megjelenése, mind szélesebb körű alkalmazása jelentette. Jelentőségét mj sem bizonyít­hatja jobban a robbanássze­rű terjedésénél. Alig egv év­tized alatt ugyanis szinte el­képzelhetetlenné vált az in­formációáradat korszakában a számítógépek nélküli mun­ka. Akár a gyárakban, üze­mekben, de még a kisebb ter­melői egységeknél is. Az Egri Dohánygyárban is már évek óta foglalkoztatta a vezetőket, a szakembereket a számítógép munkábaállításá- nak lehetősége. Tulajdonkép­pen régóta, többen azon fá­radoztak. hogy megteremtsék ennek feltételeit. Először is vásároltak egy Robotron könyvelő automatát. majd 1984-ben sikerült öt darab Commodore márkájú számító­gépet is beszerezni. Ezek gyorsan igazolták a várakozá­sokat. s még ugyanebben az évben tovább gazdagodott a géppark egy jóval nagyobb teljesítményű. Videoton márkájú, több irányú hasz­nosításra alkalmas computer­rel. Az elképzelések szerint ezek segítségével gyorsabban, egy­szerűbben. naprakészen lehet megoldani számtalan, a ha­gyományos módszerekkel nagy munkát igénylő felada­tot. Így többek között a bér- elszámolást, a termelésirányí­tást, anyag-, készletgazdálko­dást. s megannyi elemzést, kimutatást. Ahhoz azonban, hogy a rendszer valójában ,,gomb­nyomásra" működjön megfe­lelően felkészült szakembe­rekre volt szükség. Utólago­san helyesnek bizonyult az a döntés, aminek értelmében nem kívülről kell a teljes szakembergárdát felvenni, hanem néhány számítástech­nikus irányításával házi to­vábbképzéseken, tanfolya­mokon igyekeztek mind szé­lesebb körben elterjeszteni a szükséges ismereteket. Kez­detben. mint minden újtól, et­től is idegenkedtek néhányan Az idők során azonban egy­re többen barátkoztak meg korunk nagy találmányával, s fokozatosan nagyobb lett az érdeklődés iránta. A veze­tőképzés keretén belül a fel- sőtárkányi vállalati üdülőben többnapos tanfolyamon közel félszázan jutottak el a számi tógépes alapismeretekig, ami elegendő ahhoz, hogy minden­napi munkájuk során megfő galmazhassák azokat a fel­adatokat, amelyek később így feldolgozhatóvá válnak. Az elmúlt év első felére tehát már majdan minden ad va volt a korszerű technika befogadásához. Közben azok is alaposan megismerhették a gépet, akiknek később majd a zavartalan üzemeltetése je­lentett munkát. A tanulás, az ismerkedés időszaka sem telt haszontala­nul. Fokozatosan készültek el az egyes programok. Legelő­ször a beruházások számító- gépes nyilvántartása, majd a tervezést, az előrelátást segí­tő különböző új szabályozók kerültek feldolgozásra. Ezen­túl létszám- és kereseti sta­tisztikai adatok kimutatása is elektronikus úton történt. Bármelyik szakterületen dolgozó embert leginkább a valódi, úgynevezett nagy fel­adat izgatja. Egy. valami olyasmi, ami igazán próbára teszi tudását, kitartásál, aka­raterejét. Jelenleg egy ilyen megoldása előtt áll a dohány­gyár számítógépes stábja. A jövő évtől bevezetésre kerü­lő új termelésirányítás, bér- elszámolási rendszer számító- géprevitelén dolgoznak. Ha ezt sikerül kifogástalanul megoldaniuk, akkor az bizo­nyítja, hogy nem volt igazuk az eddig kételkedőknek. Jö­hetnek az újabb próbára te­vő feladatok, mert nemcsak a lehetőségek, hanem az ilyen irányú igények is nagyok, je­lentőségteljesek. Olyannyira, hogy ez jelenti a jövőt, fel­gyorsult, állandóan versenyre kész világunkban a dohány­gyár jövőjét is . . . — Koros Frigyes — Egy nyári egyetem tapasztalatai-suk növelésével személyisé­A nyáron részt vehettem a Kecskeméten megrendezett óvópedagógiai nyári egyete­men. Az előadások, videó-fil­mek mindvégig színvonalasak és értékesek voltak. A továbbképzés elsődleges célja az volt, hogy bemutas­sa az óvodáskorú gyermekek aktivitásának fejlesztési le­hetőségeit, különböző pszicho­lógiai és szociális aspektusok alapján, különös tekintettel az óvónők és az óvodai dol­gozók szerepére. Az óvodának elsődleges célja az iskolára való felkészítés, amelyben fontos szerepe van az aktivi­tás olyan szintjének kialakí­tása a gyermekben, ami nem­csak lehetővé teszi az iskolai közösségek kialakulását, ha­nem megkönnyíti az ismere­tek befogadását és a rendsze­res munka végzését is. Az óvodai nevelésnek a gyermekek korai életszaka­szában is komoly nehézségek­kel kell megküzdeni. A külön­böző szociális környezetből jövő és pszichológiai adottsá­gokkal rendelkező individu- mokból egv egységes csopor­tot kell szervezni. mégpe­dig olyan formában, hogy a gyermekek fő életeleme a já­ték egyszerre párosuljon az alapvető ismeretek megszer­zésével. Ez nemcsak az óvó­nőkre ró nagy terheket, ha­nem a gyermekekre is. akik legtöbbször a közösséget ne hezen szokják meg. Különösen a gyesről érkezőknél van nagy szerepe az egyéni bánásmód­nak, hogy a későbbiek folya­mán a szubjektív és objektív körülményekkel minél job ban, eredményesebben járul­jon hozzá a gyermeki sze mélyiség fejlesztéséhez. A gyermekeknek a valóság­hoz és az emberekhez való viszonya az óvodában nagy változáson megy keresztül A gyermekek beilleszkedésé­nek és fejlődésének feltétele az aktivitás, amely biztosít­ja a közösség fenntartását az életkori változások és az értelmi fejlődés mellett. Az aktivitás lehetősége öntevé­kenységet biztosít a gyermek­nek, ami útján válik igazán boldoggá. Az egyes csoportokban ta­lálható különböző személyi­ségű gyerekek nevelésében az elsődleges cél, hogy aktivitá­güket oly módon alakítsa a; óvoda, hogy a legkedvezőbb, a legjobb teljesítményre le­gye képessé őket. Ebben ad segítséget az óvónők tovább­képzése. és az. adminisztrációs tevékenységet csökkentő ha­tározatok. A gyermekek képességeinek kibontakoztatása nagy időrá­fordítást igényel, az óvónőtől, ami természetesen egyénen ként és korcsoportonként tág határok között változik. A nevelői munka hatékony­ságát segíti elő a kiscsoportos foglalkozás és a fakultáció (pl. nyelvoktatás). Ezzel elérhető, hogv egy- egy gyermek nevelésére for­dított idő optimális legyen és a gyermekek az őket legin­kább érdeklő, hajlamuknak es tehetségüknek legjobban megfelelő dolgokkal foglal­kozzanak, anélkül, hogy a ve­lük foglalkozó óvónő időza­varba vagy megoldatlan fel­adatokba esne. Változások a gazdaságirányításban A testületi vezetés A gazdaságirányításban be­következett változásokat célzó fontosabb jogszabályok meg­ismerése után térjünk most vissza „általános szinten" a vállalati tanács működéséhez. Működésének mozzanatai kö­zül a döntéshozatalt vesszük vizsgálat alá. A vállalati tanács döntési körét a Vállalati Törvény végrehajtására kiadott 33 1984 (X. 31.) sz. Minisztertanácsi rendelet 9. §-a határozza meg 12 pontban és a márciusi számban közölt cikk tártál mázzá felsorolásukat. A vállalati tanács megala­kulását előkészítő viták során sokszor elhangzott különféle fórumokon — autentikus for­rásként az MSZMP KB 1984. április 17-i állásfoglalásából idézek — hogy, „a vállalad tanács a vállalat stratégiai döntéshozó szerve". Maga a törvény-szöveg a döntési ha­táskörök felsorolásakor nem használja a „stratégia" kife­jezést, nincs tehát egy ilyes­féle előírás: „a vállalati ta­nács meghatározza a vállalat működésének és gazdálkodásá­nak stratégiáját". Nincs és nem is lehet, mert .,politika­stratégia-taktika-végrehaj­tás" láncolatban a „stratégia"- fokozat a döntéshozatali rend­szernek majdnem a csúcsán helyezkedik el és meglehető­sen elvont, számtalan ténye­ző által meghatározott dina­mikus magatartási irányt je­lent. A jogszabályok, — amelyek konkrét magatartási szabályok megállapítására hi­vatottak — nem tűrhetik meg szövegükben a „straté­giádhoz hasonló, kevéssé kézzelfogható kifejezéseket, csakis számonkérhető konk­rét szabályokat állíthatnak a szervezetek és az állampolgá­rok elé. A vállalati tanács „straté­gia-meghatározó" szerepkörét az említett Minisztertanácsi rendelet tehát az egyes konk­rét döntési körök meghatáro­zásával írja körül. Kétségtele­nül stratégiai jellegű döntés A fakultáció csak akkor éri el igazi célját, ha az óvodá­ban megszerzett ismeretek az iskolába kerülve nem vesznek el, hanem szervesen ráépülnek az iskolai oktatás­ra. (Ez a mi óvodánkban és a 2. sz. gyakorló iskolában megvalósult). Az elméleti ismeretek ilyen növelése nem mehet a moz­gáskultúra megszerzésének ro­vására. Élettanilag és pszi­chológiailag egyaránt fontos, hogy megfelelő szabad terü­let álljon a gyerekek rendel­kezésére. Ezzel elérhető, hogy a szellemi aktivitás a fizikai aktivitással kiegészítve erő­sítse egymást. Nagyobb fi­gyelmet kell fordítani az óvodai nevelésre, mivel az oktatás egész folyamatában a legnagyobb lehetőség itt van arra. hogy a problematikus, illetve hátrányos helyzetű gyermekek lemaradását a minimálisra csökkentsük. Később az iskola magasabb követelményszintje és szigo­rúbb tempója erre már sok­kal kevesebb lehetőséget biz­tosít. Az óvodai nevelés színvo­nalának emelése érdekében szükséges az óvodai pedagó­gusok továbbképzése, szak­mai ismereteik állandó kor­szerűsítése. Bakó Istvánné óvónő a vállalat középtávú tervének meghatározása. tevékenységi körének módosítása, a jelen­tős beruházások, hitélteivé' telek, kötvény-kibocsátások feletti döntés. az egyes szer­vezeti egységek önálló válla lattá alakulásának, leányvál­lalat létesítésének elhatározó- sa, a munkaerő foglalkoztatá­sára vonatkozó jelentős dön­tések meghozataia. a felhasz­nálható jövedelem elosztási el­veinek meghatározása. a szét­válás. más vállalattal való egyesülés felől való döntés. Nem utolsó sorban straté­giai döntés lehet az igazga­tó megválasztása is. Értelmezési zavart okozhat, hogy több vitacikk. tanul­mány. riport a stratégiai dön­tések ellenpárjaként az ope­ratív döntéseket említette azért, hogy érzékelhetővé te­gye a vállalati tanács és az igazgató hatáskörének elvá- lasztódását. Az ellentétpár ily módon való szembeállítá­sa két okból is félrevezető lehet. Tudni kell. hogy a vállalati tanács hoz operatív döntéseket, mint például az igazgató fölött a munkáltatói jogok gyakorlása vagy bizo­nyos kérdéskörökben — sú­lyuktól fogva — operatív jel­legűek lehetnek a szervezeti és működési szabályzat egyes módosításai. Másrészt helyte­len az ellentétpár felállítá­sa azért is. mert a „stratégiai döntés" és az „operatív dön­tés" nem egymást kizáró fo­galmak. Az „általános-külö- nös-egyedi" síkjára vetítve az „általánosának stratégiai, a „különös"-nek a taktikai, az. „egyedi'-nek az eseti döntés felel meg. ahol az eseti lehet operatív, amennyiben dinami­kus mozzanatot foglal magá­ban és lehet pusztán megálla­pító jellegű, mint pl. az igaz­gató beszámoltatása, minősr tése. munkájának értékelése vagy — bizonyos szempontból idetartozik — a vállalat mér­legének vagy eredmén.vkimu- tatásának jóváhagyása is. amelyek inkább statikus jel­legűek. Annak, hogy az imenl a „bizonyos szemszögből" — fordulatot alkalmaztam, egy­szerű oka van —mint már az. olvasó js érzékelhette a leír­takból — a tárgyalt kategóri­ákban foglalt döntésfajták az eldöntésre váró kérdés ható­erejétől függően lehetnek stratégiaiak. taktikaiak, ese­tiek, és könnyen elképzelhető az is, hogy egy döntés „bizo­nyos szemszögből" stratégiai, máshonnan nézve taktikai jellegű. A testületi vezetés ellenzői többnyire a felelősség elsze mély tel enedését szokták el­lenérvként felhozni a vezetés e módja ellen. A másik el­lenérv — nehézkesség, rugal­matlanság, a kollektív dönté­sek meghozatalának lassita- sa _ megdől azon, hogy a feladatoknak a testületi veze­tés, illetve az „ülésszakok közti időre megbízott önálló vezető közötti helyes megosz­tása lehetővé teszi, hogv a gyorsaságot, rugalmasságot, operativitást igénylő felada­tok zömét a mindenkori ön­álló vezető lássa el. Az egy­személyi vezető döntéseivel összefüggésben a ielelősség kérdése viszonylag egysze­rűen tisztázható. Nem igv a testületi döntéseknél, me­(Folytatás a 4. oldalon) DOHÁNYGYÁR 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom