Egri Dohánygyár, 1985 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1985-02-01 / 2. szám
If a Hozások «gazdaságirányításban Az 1968. évi reform az addigi tervutasításos gazdaságirányítás helyett „tervszerű piacszabályozás” rendszerét kívánta megvalósítani. A reformterv tartalmi összetevőit tekintve alapvetően új és haladó volt, megvalósítása során néhány éves fellendülést eredményezett. Az új mechanizmus álltai megcélzott gazdasági-politikai változások mozgástere azonban a régi keretek közé ágyazódott, vagyis az állam továbbra is inkább mint hatóság és nem pedig, mint tulajdonos vett részt az irányításban. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a régi keretek egyben a gazdasági mozgás korlátáit is jelentik. Az 1957 és 1968 között kialakult politikai-gazdasági szervezetrendszer minősítésére alkalmazott elismerő jelzőt, hogy tudniillik .stabil”, egyre inkább a kritikusabb „mere v” jelző váltotta fel. mivel akadályozta az 1968- as reformok kibontakozását. Kialakult egy deformált — se terv, se piac — helyzet, melyben az ellátási felelősség követelményeivel, az igazgatóknak kitűzött prémiumfeladatokkal, elvárásokkal, stb. egy rejtett, utasításos rendszer jelent meg. 1978 óta gazdasági fejlődésünk stagnál, az életszínvonal is stagnál viszont a körülményekhez mérten jelentős eredmény,, hogy sikerült nemzetközi fizetőképességünket megőriznünk. Régi felismerés, hogy a gazdasági fellendülés lényeges mozgatója a gazdálkodás hatékonyságának növelése, amelynek párosulnia kell a gazdasági irányítás hatékonyabbá válásával. Űjra napirendre került a kérdés, mitől válik hatékonyabbá az irányítás? Visszalépés lett volna a gazdaságot, a piacot újra „megregulázni”, és a tervlebontás módszeréhez visszatérve „hatni” a gazdaságra. Az 1984. évi reform első lépéseként kibocsátott jogszabályok a gazdaságirányítás hatékonnyá tételének más útját jelölik ki. Ez a választott út pedig a piac és a verseny kereteinek megteremtése az által, hogy a gazdaság leválik az államigazgatás — és nem az állam! — köldök zsinórjáról. Így lehetővé válik mind az irányítók — a kormányzat —, mind az irányítottak — a vállalatok — számára egy szabadabb mozgás, ahol a piac és a gazdaság körülményéinek figyelembevételével, azok öntörvényű mozgását kihasználva, egyrészről hatékonyabban irányíthatnak, másrészről hatékonyabban gazdálkodhatnak. A reform az állami tulajdon területére terjed ki, ezen belül pedig az ún. „verseny- szférába” tartozó vállalatokat érinti. A „verseny-szféra” megkülönböztetés a nyereségre orientált vállalatokat jelöli a kommunális, közszolgáltató kulturális vállalatokkal és közüzemi trösztökkel szemben, és ez utóbbiak államigazgatási irányítás alatt maradnak. Mi lesz a nyereség-központú vállalatok sorsa? Általánosságban elmondható, hogy megszűnik velük szemben az ágazati minisztériumok közvetlen irányítási-beavatkozási lehetősége. A verseny-szférába tartozó vállalatok ezen túl önállóan, jogilag szabályozott keretek között, új vezetési formák szerint működve végzik gazdálkodó tevékenységüket. A kormányzat egyrészt gazdasági szabályozók, másrészt egyéb jogszabályok útján határozza meg a verseny kereteit. A „verseny-hasonlatot” tovább szőve és leegyszerűsítve úgyis megfogalmazható, hogy meghatározza a „játék- szabályokat” és ugyanakkor „fújja a sípot is”. A vállalatok önállóvá válása nem érinti az állam tulajdonosi szerepét, a vállalatok mint „vállalkozások” tovább- működése azonban egy újfajta vezetés, egyszersmind újfajta felelősség kialakítását igényli. Részben a kormányzat felelősségét, hogy a jogszabályok és szabályzók egyaránt szolgálják az ország és az arra érdemes vállalatok gyarapodását, részben az életképes vállalatok felelősségét, hogy tisztességes versenyben a közös javakkal egy igazán „jó gazda gondosságával” gazdálkodjanak dolgozóik és az ország gyarapodását szolgálva. A vállalatok önállóvá válásával a felelősség és a kockázat egy másik szempontja is felvetődik. Ha egy, a köz javaival gazdálkodó vállalat elengedi azokat a kapcsokat, melyek a „köz” akaratából hatalmon levő, addig őt közvetlenül irányító és vezető, és ennek felelősségét viselő állami szervhez kötik, akkor a köz javakkal való önálló gazdálkodás felelősségét és kockázatát annak a dolgozói kollektívának kell vállalnia, amely e javakkal gazdálkodik. Röviden: az önállósuló vállalatot a dolgozók kollektívájának kell irányítania. Ennek megfelelően lesznek vállalati tanács által irányított, illetve a dolgozók közgyűlése vagy küldöttgyűlése által vezetett vállalatok. Hogy mely vállalat milyen irányítási forma szerint működik majd, azt az egyes vállalatok lényeges jellemzői befolyásolják. Így a nagyobb, 500—700 főt meghaladó dolgozói létszámú, széles termék- választékú, magas termelési volumenű, jelentős termelési értéket előállító vállalatok, a vállalati tanács által vezetettek közé tartoznak majd, míg a kisebb, a tulajdonosi renEmlékezés a megszűnt Pápai Dohánygyárra A termékei iránti csökkenő kereslet következtében 1950- ben megszűnt az 1892-ben alapított Pápai Dohánygyár. Épületeibe a Budapestről Pápára telepített ELEKTHER- MAX Villamosipari Vállalat költözött. Alkalmazottait részben az ELEKTHERMAX, részben a Pápai Szövőgyár vette át. Aki nem vállalt új munkahelyet, azt nyugdíjazták, ha nem volt nyugdíjjogosult. végkielégítésben részesítették. A dohánygyár több mint fél évszázadon át fontos szerepet töltött be Pápa társadalmi és politikai életében. Több száz nőnek biztos kenyeret adó munkahelye volt. Ezt azért is hangsúlyozni kell, mert a város a felszabadulás előtti évtizedekben katona-, kereskedő- és diákváros volt, ezernél több kisiparossal, köztük nagy számban — télen munkanélküli — építőiparossal. Ezekben a családokban -a létfenntartás biztosítása a textilüzemekben és a dohánygyárban dolgozó, az állandó munkahellyel rendelkező nők, asszonyok feladata volt. A nagyüzemekben (Dohánygyár, Szövőgyár) szinte teljes számban nők dolgoztak. A férjek túlnyomó többsége önálló kisiparos, vagy segéd. Ez a körülmény nemcsak szociális téren, hanem pl. a város munkásmozgalmának alakításában is sajátos helyzetet teremtett. A gyár háború utáni irattárának egy részét a veszprémi Megyei Lever tárban őr4 DOHÁNYGYÁR zik. Visszaemlékezők szerint 1950-ben az egri Dohánygyárba is szállítottak Pápáról iratokat, könyveket. Ezen kívül a polgármesteri irattár is érdekes adatokkal szolgálhat a vállalat története iránt érdeklődők számára. Csak köszönet jár azért, ha az Egri Dohánygyár vállalja az elődök iránti tisztelet kifejezését, a pápai dohánygyáriak munkájának méltatását. Ez azért is szép és nemes gesztus lenne, mert — tudomásom szerint — a híres pápai szivargyártás folytatásában, munkajogi ügyekben az egri gyáregység a megszűnt pápai üzem jogutódja. Ezeknek a gondolatoknak az előrebocsátása után közlök a pápai üzem 1945. március 26-a utáni nehéz napjainak történetéből egy pár figyelemre méltó adatot. A felszabadulás előtti napokban a dohánygyár dohány- és készáruraktárait a visszavonuló német, valamint a magyar nyilas katonai alakulatok feltörték, kifosztották. Gépeinek, felszereléseinek csak jelentéktelen részét szállították nyugatra. Ennek köszönhető, hogy a Vörös Hadsereg által biztosított dohánykészletből, alig két héttel a front átvonulása után, az üzemben a termelés megindult. A dolgozók kifizetésének folyósításához a város polgár- mestere a gyár igazgatóságának április 18-án 150 000, április 27-én 42 000 Pengő átmeneti, rövidlejáratú kölcsönt adott. A hitelnyújtáson túl, a Városi Nemzeti Bizottság 1945. május 16-án, a termelés folyamatossága és a munkaalkalom biztosítása érdekében a pénzügyminiszternél történt közbenjárással, az üzem melletti állásfoglalással segítette a dohánygyár működését. A fel- terjesztés célja és lényege a következő volt: A front elől 1944 szeptemberében Szegedről Pápára szállítottak és üzembe helyeztek két Triumph 3. gyártmányú cigarettaelőkészítő gépet. Később, amikor a front közeledett Pápához, az egyiket továbbvitték azzal a céllal, hogy Németországba szállítsák. A gép, amelynek az alkatrészei Pápán maradtak, csak Szentgotthárdig jutott. A Szentgotthárdi Dohánygyár igazgatója, Gerenday kérte a pápai igazgatóságot az alkatrészek átadására. A kérelemre a Városi Nemzeti Bizottság válaszolt. Az igényt elutasította és követelte a gép visszaszállítását. Részlet a levélből: „ ... a Pápai Dohánygyár nagy munkáslétszámmal dolgozik (720 fő) és ezekre a gépekre feltétlenül szüksége van, mert... elszállításuk esetén csökkenteni kellene a létszámot, ami a mai viszonyok között nem kívánatos. Ezért felterjesztést teszünk a Pénzügyminisztériumhoz, hogy a gépeket hagyják Pápán és a kérdés elintézéséig nemcsak az ittmaradt alkatrészeket nem adjuk ki, hanem kérjük az ottani (szentgotthárdi) gyárnál levő gép sürgős visszaszállítását is. hogy itt (Pápán) üzembe helyezhető legyen, annál is inkább. mert az ott levő gép az alkatrészhiány miatt egyébként is üzemképtelen. Tudomásunk szerint az ottani gyár cigarettagyártással nem foglalkozik, és így a pénzügyminiszteri döntésig semmi esetre sem tarthatja vissza a véletlenül odakerült gépet.” Egy 1945. június 12-én kelt polgármesteri ügyiratból ismert, hogy a Pápai Dohánygyárnak a felszabadulás után az első munkás-igazgatója Kaprinay Ferenc dohánygyári lakatos volt, aki dr. Sulyok Dezső polgármester előtt tett esküt. Egy másik, a polgármesteri hivatal számára készült létszámjelentésből azt is megtudhatjuk, hogy a gyárnak ebben az időben 17 tisztviselője és altisztje, közel 700 dolgozója és 381 nyugdíjasa volt. A gyár utolsó igazgatója, aki a „Nemzeti Vállalat”- tá szerveződött üzem felszámolását is végrehajtotta, a Budapest-Lágymányosról érkezett Hajdú János volt. A Pápai Helytörténeti Múzeumban látható egy, a . gyár tevékenységét, régi kézi eszközeit, stb. bemutató tárló, amely az emlékek megőrzése terén csak szerény kezdeményezésnek tekinthető. Egy emléktábla a régi pápai üzem falán, a felszabad i- lás 40. évfordulóján szebbé, teljesebbé és hosszú évtizedekre emlékezetesebbé tehetné az utódok hálájának és tiszteletének kifejezését. Utószóként csak annyit, hogy a „dohányipar” Pápán még ma is él. dohányelosztó és dohánybeváltó üzem emlékeztet a múltra és képviseli a jelent. Rácz István múzeumigazgató. Pápa delkezési jog közvetlen demokratikus úton történő gyakorlásához megfelelő áttekin- tési lehetőséget nyújtóknál a dolgozók közgyűlése, vagy küldöttgyűlése irányít. Meg kell jegyezni, hogy lesznek egyes, egyébként a versenyszférába tartozók jellemzőit hordozó vállalatok, melyeket minisztertanácsi határozat közvetlen minisztériumi fennhatóság alatt tart. Ezek a hadiipar, a mikroelektronika, a biotechnika területén tevékenykedő vállalatok — rájuk nézve helyes döntés volt, ilyen besorolási lehetőséget biztosít a kormány számára, hiszen politikai-gazdasági, stratégiai jelentőségük indokolja ezt, egyébként a hasonló gazdálkodási körbe tartozó vállalatok tőkés viszonyok között is, zömmel közvetlen állami irányítás alatt állnak. Bennünket, az Egri Dohánygyár dolgozóit a vállalatunknál megvalósítandó vezetési forma érint közelről. A tervek szerint 1985. március 30-ig kerül sor a Vállalati Tanács alakuló ülésére. Az Egri Dohánygyár Vállalati Tanácsának 26 tagja lesz. A dolgozók 13 tanácstagot delegálnak, akiket a szakszervezet bizalmi testületé által megválasztott 9 előkészítő bizottsági tag összehangoló közreműködésével jelölnek ki és választanak meg a dolgozói kollektívák. A Vállalati Tanácsnak tagja lesz továbbá — a gazdasági vezetés képviseletében — a mindenkori műszaki-termelési igazgatóhelyettes. a kereskedelmi-gazdasági igazgatóhelyettes, a termelési főosztályvezető, a kereskedelmi főosztályvezető, a közgazdasági főosztályvezető, az igazgatási és jogi osztályvezető, a fejlesztési és szervezési osztályvezető és a műszaki osztályvezető. A megválasztott igazgatóval és az általa személyre szólóan kijelölt további 4 fővel — akik szintén a gazdasági vezetést képviselik — egészül ki a Vállalati Tanács létszáma 26 résztvevőre. A Vállalati Tanács tagjainak megválasztása az alakuló ülés lebonyolítása, a módosított Szervezeti és Működési Szabályzat alapján történik. Az SZMSZ módosításának tervezetét a Szerkesztő Bizottság készítette eí melynek vezetője a MÉM megbízásából dr. Domán László igazgató, aki Molnár Jenő kereskedelmi-gazdasági igazgatóhelyettest és dr. Szalóczi György igazgatási és jogi osztályve^ zetőt jelölte ki a Szerkesztő Bizottság további tagjaiként. A Szerkesztő Bizottság az SZMSZ azon fejezeteinek módosítását készítette el, melyek lehetővé teszik az új vezetési formára történő átállást. Az Előkészítő Bizottsággal is egyeztetett tervezetet az MSZMP vállalati vezetősége, az SZB vállalati vezetősége, a KISZ vállalati szerve véleményezi és a Vállalati Tanács alakuló ülésén kerül majd elfogadásra. Az SZMSZ egyéb fejezeteit már a Vállalati Tanács által megadott szempontok figyelembevételével, egy következő lépésként, 1985. szeptember 30-ig kell elkészíteni. Av Vállalati Tanács alakuló ülésének a kötelező napirendi pontokon kívül — az igazgató megválasztása, az SZMSZ .jóváhagyása, a Vállalati Tanács elnökének és elnökhelyettesének megválasztása — témája lesz az 1985. évi vállalati terv is. A résztvevőknek tehát érdemi, a közeljövőnket meghatározó döntéséket kell hozniuk, amihez kívánunk megfontoltságot és bátorságot. dr. Szalóczi Géza
