Egri Dohánygyár, 1983 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1983-03-01 / 3. szám
Gazdálkodásunk február havi mutatói vegyes képet mutatnak. A filteres ciga- retta.-termelésben a programnál 41 millió db-bal többet gyártottunk, ez 5,1%- os túlteljesítésnek felel meg. Szivartermelésünk továbbra sem érte el az előirányzatot. Sőt a januárban szerzett tetemes lemaradást fokozta. A készáruban mért teljesítés szintje a programhoz viszonyítva mindössze 66%-os. Ez a lemaradás a későbbiekben mind az ágazatnak, mind pedig a vállalatnak komoly gondokat okoz majd. Létszámfelhasználásunk igyekszik alkalmazkodni az igényekhez. Az első két havi átlaglétszámunk 976 fő, elmarad a tervezettől 16 fővel. Termelékenységi mutatóink ennek ellenére tervszint alatt vannak, mert a termelési értéklemaradás nagyobb, mint létszámcsökkenés. így az 1 főre és az 1 órára jutó termelési érték nem érheti el sem a bázis, sem pedig a tervezett értéket. Fajlagos , dohányanyag- felhasználásunk viszont igen kedvező. Januárban 17, februárban 21,5 tonna dohány- megtakarítást értünk el a normához képest. Ennek eredményjavító hatása meghaladja a 4 millió forintot! A tervezett termeléshez képest már az év elején több változás jelentkezett. A Sátoraljaújhelyi Dohánygyár lemondta filterrúd megrendelését, amely 275 millió db-os mennyiséggel szerepelt a tervben. Ebből februárig mintegy 50 millió darabot gyártottunk, le, ezt átvették tőlünk. így létszám- átirányításra került sor a filterágazatból elsősorban a szivarágazatra, hogy ott a magasabb termelési program létszámigénye biztosított legyen. A begyakorlat- lan dolgozók teljesítménye azonban nagyon elmarad a norma-szinttől. Kedvező változás viszont, hogy növelte filteres cigaretta megrendelését a DOH- ÉSZK. így reményünk van rá, hogy éves szinten a tervezetett esetleg jelentősen meghaladó cigarettát termelhetünk. Tárgyalások kezdődtek és ma már folynak az üzemi próbák a POLIMER szövetkezet részére gyártandó, filctollbetéthez szükséges filter előállítására. Sikeres kísérletek esetén jelentősebb mennyiség gyártására kaphatunk megbízást. Mindezek kedvező hatással lehetnek gazdálkodási mutatóink és legfőképpen nyereségünk alakulására. A nyereség, amelyet 1982- ben értünk el mindenki megelégedésére a részesedésben is növekedett. Február 24-én 2 millió 800 ezer forint nyereségrészesedést fizettünk ki, ami 16.4 napi s így több mint 3 heti keresetnek felelt meg. A vállalat 1982. évi eredményei alapján megpályázta a „Kiváló Vállalat,, kitüntető cím újbóli elnyerését. Pályázatunkat február 28-án nyújtottuk be az ÉDOSZ és a MÉM illetékes főosztályára. Döntés várhatóan március végén lesz, melyet izgalommal várunk. — BM — Új program i A Minisztertanács február 17.-Í ülésén áttekintette az élelmiszergazdaságunk helyzetét és meghatározta a további feladatokat, í A kormány jóváhagyta az élelmiszerterme- ' lés új programját, amely a gazdaságos inyag-, eszköz- és energiafelhasználást és <! technológiai korszerűsítést tartalmaz. Az S akcióprogram megjelöli azoknak a földgaz- } dálkodási, talajvédelmi, takarmányozási módszereknek széles körű és gyors elterjesztését, amelyekkel csökkenthetők a gaz- j dálkodás költségei. Í A hetvenes évtizedben a mezőgazdaságban növekedett a termelés színvonala, ám az új korszerű technológiák kidolgozásánál — éppen mert még olcsó volt az anyag és energia — kevesebbet fordítottak a takaréÍ kosságra. Időközben jelentősen növekedtek az árak és a termeléshez felhasznált anyagok értéke tíz év alatt megkétszereződött. Az anyagfelhasználás csökkentése érdekében szükségessé vált a technológiák kiigazítása. Több ágazatban meg is indult ez a folyamat. Terjedt már egyebek között a takarmányok nedves tárolásának többféle eljárása, amellyel jelentős szárítási költségek takaríthatok meg. Kidolgozták az állattartás olcsóbb épületeinek modelljeit, a termelési rendszerek partnergazdaságai közül mind többen térnek át az energia- és víztakarékos i talajművelésre. A már meglevő módszerek szélesebbkörű alkalmazását, illetve újak kidolgozását és gyakorlatba való bevezetését irányozza elő a Minisztertanács határozata, a jóváhagyott akcióprogrammmal. Vonatko- \ zik ez az élelmiszeriparra is, ahol szintén | nagy figyelmet fordítanak főleg az anyag-, > és energiafelhasználás mérséklését segítő í módszerek kidolgozására és terjesztésére, i A program szerint az új módszerek al-( kalmazásával az élelmiszergazdaság évi két-/ száz milliárd forint értékű anyagfelhasz- i nálása 1985-ig, a VI. ötéves terv végéig 6-7 \ milliárd forinttal csökkenhet. Ahhoz vi- ? szont, hogy új megoldások minél gyorsab- j ban beépülhessenek a termelésbe, szükség van a megfelelő ipari háttérre. A módszerek í térhódítása most azonban — éppen az akció- \ program megindítása nyomán —, az ipar- vállalatoknál előtérbe kerül azoknak a gé- > peknek, eszközöknek, berendezéseknek a í gyártása, amelyek az anyag- és energiataka- J rékos eljárások bevezetéséhez szükségesek. • Eddig is évente több százmillió forint műszaki fejlesztési támogatást kapott mű-) szaki fejlesztésre az ágazat a Mezőgazdasági ' és Élelmezésügyi Minisztériumtól, valamint ! az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság- í tói. Ezt a pénzt a takarékos, új módszerek} kipróbálásához, illetve a külföldi eljárások j hazai elterjesztéséhez és az akciópogram- i ban szereplő új megoldások kezdeményezői i továbbra is élvezik majd. Az élelmiszergaz- í daság tehát a fejlesztés meggyorsítását szol- 5 gáló program alapján további fejlesztést f kap, amely bizonyítja a népgazdaságon be- j lül elfoglalt jelentőségét és fontosságát a jö- \ vő szempotjából is... Mentusz Károly \ Mire jók a ,.tesztek”? A vállalati önállóság örökölt és új kérdőjelei a dohányiparban Az 1867 óta az „egyedárusítás” emlőin nevelkedett magyar dohányipar hagyományosan zárt szerkezetű volt, szinte katonás szervezeti rendszerben működött. Az ipar versenytársak nélkül tett eleget ellátási kötelezettségének, saját érdekeit érvényesítve lehetőségei határán belül. A közgazdasági értelemben vett monopóliumi tevékenységi formát csak kismértékben oldotta a 1970-es években bevezetett tröszti szervezeti rendszer, mert a dohánytermeltetés, gyártás, késztermék-értékesítés fontosabb kérdéseit az egész iparra kiterjedően továbbra is szűk vezetői kör döntötte el. A múltbeli monolitikus szervezet hibájaként sokmindent felrónak (joggal, vagy jogtalanul), de nagyobb gondot jelenthet az alakuló vállalati önállóság számára a „tegnapi” gondolkodási triód és tevékenység maradványainak továbbélése. Az 1983. évi racionalizálási munkán teszt-technikán alapszik, vagyis tesztek segítségével történik. Mivel a munka során mindenki kapcsolatba kerül valamilyen formában tesztekkel, úgy vélem, nem árt az újságban is foglalkozni az idáig felvetődött kérdésekkel, annak ellenére, hogy mindenkinek módja van és lesz személyesen is megbeszélni problémáit. Mi a' teszt? A teszt egy jegyzék (lista), mely az elérni kívánt céllal (pl. anyagköltség-csökkentéssel) kapcsolatos lehetőségekére hívja fel a figyelmet. Annyiféle teszt kell tehát, ahány feladat lehetséges. A teszt annál jobb, minél több lehetőségre hívja fel a figyelmet, minél konkrétabb. Jó, ha mi speciálisan az Egri Dohánygyárra vonatkozó tesztet használunk a munka során, ezért készít most mintegy húsz kollégánk egy ilyen tesztet. Miért célszerű a tesztek használat? Mert segítik a bennünk rejlő tudás, tapasztalat felszínre hozását. Tesztek használatával többre vagyunk képesek, vagyis több hibát, veszteséget, javaslatot tudunk felsorolni pl. az anyagköltség-csökkentéssel összefüggésben, mint ilyen „gondolatcsiszoló segédeszköz” nélkül. Nézzünk bizonyításképpen három példát. — Néhány nappal ezelőtt a gyerekek kérésére összeszámoltuk, hány madarat ismerünk. Eljutottunk egy 20 és 30 közötti számig, és aztán már nem jutott eszébe egyiküknek sem újabb ismerős madár. Aztán kezembe akadt egy könyv, mely a Magyarországon található madarakkal foglalkozik. A tartalomjegyzék a madárfajok listájára épült (ami tulajdonképpen egy teszt). Ez alapján kiderült, hogy az általunk ismert madarak felét sem tudtuk segédeszköz nélkül felsorolni. Általánosítható a tapasztalat: lista (tesz) alapján kiválasztani könnyebb, mint agyunkból kibányászni az egyébként meglévő ismereteket. — Ugyancsak közvetlenül tapasztaltam a gondolatcsi- holás fogyatékosságát, amikor gazdasági mérnök-képzés keretében a tesztekről tanultunk. Susánszky professzor a tesztek használatainak célszerűségét azzal láttatta be velünk, hogy megkért minket, hallgatókat: soroljuk fel, hogy milyen okok miatt következhet be minőségi hiba. A hallgatóság (120 Jobb éves vállalati tapasztalattal rendelkező gépészmérnök) összesen 30 körüli, egymástól valóban különböző okot tudott „ösz- szehozni” 15 perc alatt. Azután megmutatott egy tesztet, mely 200 db hasonló súlyú okra hívja fel a figyelmet. Természetesen egyiküknek sem volt kétsége afelől, hogy teszttel könnyebb hibát, problémát megnevezni, vagy ellenőrizni, javaslatot adni. — A Miskolci Műszaki Egyetemről egyszer úgy küldtek hallgatókat két csoportban üzemi gyakorlatra ugyanahhoz a vállalathoz, hogy feladatuk azonos volt: írják össze a gyakorlati idő alatt észrevett hibákat, hiányosságokat, s ha van, adjanak javaslatot ezek megszüntetésére. Az egyik csoport pontosan ezzel a témával foglalkozó teszttel is ellátták, a másikat nem. Az előbbi példák alapján is előre láthatóan az első csoport teljesítménye lényegesen felülmúlta a tesztet nem használó csoport tagjainak teljesítményét. Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy egyes feladataink ellátásához teszttel rendelkezünk, felvetődik a következő kérdés: Hogyan használjuk a teszteket? A teszteket hasznosíthatjuk kutatási, ellenőrzési, próba, emlékezési, illetve öt- letelési, stb. célra. A módszer ugyanaz: elolvassuk a tesztet, s pontonként gondolkodunk, mennyiben érinthet minket (az általunk ismert területet) a megjelölt téma. Az eszünkbe jutó gondolatokat feljegyezzük, hogy el ne felejtsük. Ilyen egyszerű a tesztek használata, néhány ajánlást azonban érdemes megfogadni: — Célszerű a teszt használata közben súlypontokat képezni, azaz elsőbbségeket meghatározni. Ez alatt az étendő, hogy az egyes fejezeteket a várható eredmény nagyságának sorrendjében elemezzük. A legtöbb esetben minden további nélkül meghatározható, hogy egyrészt az adott terület mely funkciói igényelnek javítást, fejlesztést, másrészt ennek alapján javaslatot is lehet alkotni a gyenge pontok megszüntetésére. — Előfordulhat, hogy némely kérdés az általunk ismert területre nem lesz illő, esetleg téves is lehet. A már megoldott, vagy oda nem illő kérdésekkel ne időzzünk, haladjunk tovább. — Az esetlegesen hiányzó, a ’ témával kapcsolatos fontos kérdésekkel a tesztet egészítsük ki. K. F. Megjegyzés: Az alábbi írást a szerkesztőség vitaindítóként teszi közzé. Köztudott, hogy az önálló dohányipari vállalatok (2, dohányfermentáló vállalat és 4 dohánygyár) közös vállalata elvileg az Igazgató Tanács irányításával végzi a késztermékek nagykereskedelmi értékesítését, változatlanul monopol-helyzetből. Ez a fajta értékesítési módszer nyilvánvalóan kevésbé hat az önálló vállalat „piaci érzékenységére”, mint a közvetlen kapcsolat a piaccal, nem motiválja a gyártókat nagyobb erőfeszítésre, a fogyasztási szerkezet változása is csak „összipari” szinten értékelhető továbbra is. Ez a fajta piaci tevékenység döntően az elosztáson alapul, nyilvánvalóan kevés információt képes adni egy- egy termék iránti fogyasztói igény mozgató rugóiról, a kialakuló új fogyasztói igényekről. A termék összetételi kialakítása, ennek állandó értéken tartása tipikusan önálló vállalati feladat, de az összipari tradíció ezen a területen valós, most is létező okok miatt jelenleg is él. A dohányreceptúrák változatlanul központilag készülnek a dohányalapanyagkészletek adta lehetőségek határain belül. A múltban a tröszt utasítási jelleggel adta meg a dohánygyáraknak a repeetúrát, manapság a közös vállalat a receptúrákra javaslatot készít,' melyet végül az Igazgató Tanács fogad el. Ez a módszer tulajdonképpen távol áll a végső céltól, ti. az összetételi leírások önálló kezelése és közvetlen rendelés a fermentáló vállalatoktól. Változatlanul megoldatlan a késztermék-összetételből eredő fajtánkénti dohányigény és a mezőgazdaságban, a fermentáló vállalatok szerződései alapján fajtánként termesztett dohánymennyiségek elvárható összhangjának megteremtése. A „minőségcentrikus” termesztési szemlélet és gyakorlat kifejlődését nem segítette elő a tröszti rendszer, de a vállalati önállóság sem mutatott fel ezen a területen még jelentős változást. A legértékesebbnek tartott Virginia dohányunknál a világos osztályok részaránya továbbra is jóval a nemzetközi szint alatt van, az exportra alkalmas választékok mennyisége kevés, kihozatali mutatója néhány százalék. A nemzetközti piac áraiban nem ismeri el kedvezően hazai fermentált dohányaink minőségét, azaz az előállításukhoz felhasznált magyar munkavégzést. Ha már szóba került fen- mentált dohányunk expor- tálhatósága, arról sem szabad megfeledkezni, hogy időszakonkénti próbálkozások kapcsán a késztermék-exportot sem sikerült megalapozni. A cigaretta előállításához importanyagok is szükségesek, ezek beszerzését elsődlegesen külkereskedelmi, pénzügyi’ és egyéb szempontok alapján engedélyezik, a szakmai, minőségi elvárások háttérbe szorulnak. Ez a jelenség nem új, jellemző példa erre a cigarettapapír beszerzésének sok évtizedes helyzete. Nagy fogyasztású cigarettáink többsége ma is a minőségi elvárásokat alig kielégítő papírral készül, ezért égésük, füstjük összetétele enyhén szólva kedvezőtlen. A papír értéke az anyagköltség 5—10%-át jelenti, ennek ellenére sem sikerült a jobb minőségű cigarettapapír használatát nagyobb meny- nyiségben előirányozni. A hazai dohányipari körkép leírását tovább lehelne „színezni”, netán a műszaki fejlesztés, a bérgazdálkodás, az üzemi demokrácia, a kollektív vezetés, a társvállalati együttműködés területén még meglevő, vagy kifejlődőben levő attitűdökkel. Ezek kedvezőtlenebb helyzetben lehetnek ugyan áthidaló jellegűek, de már most is felismerhető torzító hatásuk. Ejtsünk viszont néhány szót a jövő zálogáról, a kutatás-fejlesztés eredményeiről és ezek ipari alkalmazás- ba-vételének viszonyáról. A korábbi időszakban, képletesen szólva, a kutatás-fejlesztés „szent tehenét” a tröszt „terelgette”, míg a fenntartáshoz szükséges pénzalapokat a vállalatok adták ösz- sze. A kutatási-fejlesztési programokat a Dohánykutató Intézet ’ mindig teljesítette, ennek ellenére a vállalatok az intézeti tevékenységet döntően úgy ítélték meg, hogy nem ad megfelelő segítséget minden esetben a sajátos gondok megoldására. Ebben az időszakban, kissé túlozva, paradox módon a következő szemlélet alakult ki: „ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed sem megy a hegyhez, kivéve, ha nagyon muszáj.” így aztán a kutatási-fejlesztési eredmények egy része nehézkesen, más része egyáltalán nem került ipari hasznosításra. Árnyalta még a kölcsönös együttműködést az a bizonyos „elefántcsont toronyba való elzárkózás” létezése. A hazai dohánykutatás és -fejlesztés nem tartozik — eredményeit és lehetőségeit tekintve — a világ élvonalába, de erre nincs is szükség. A kutatás-fejlesztés jelenét és jövőbeli helyzetét megítélni az igény oldaláról célszerű, ami piacra orientált termékek (dohányfajta, gyártmány), kifejlesztését, ennek vonzataként a technológia (gyártás, gyárfejlesztés) korszerűsítését, racionalizálását jelenti. A dohányiparban a vállalati kutatás fejlesztés jelentőségét nem becsülték fontosságának megfelelően. Könnyebb volt a múltban és most is másokra hagyatkozni, semmint megteremteni a saját önálló vállalati, komplex fejlesztési, vagy más szavakkal innovációs egységet. A vállalati fejlesztés, mint az önállóság egyik jövőbeni záloga, nem kíván nagy ráfordítást. Néhány anyagilag és erkölcsileg megbecsült, az új iránt fogékony, kreatív felső- és középfokú végzettséggel rendelkező, idegen nyelvet ismerő szakember munkájából, az amúgy is szükséges műszerek, vizsgálóberendezések beszerzésével, a mezőgazdaságban kísérleti terület és művelési eszközök akár alkalomszerű biztosításával jóval kevesebb költséggel, gyorsabban lehetne adaptálható eredményeket elérni a centralizált kutatási-fejlesztési rendszerrel szemben. Nem véletlen az, hogy a fejlett országok vállalati ipari kutatásának színvonala „felsőfokú”, egyetemi és kutatási eredményeik valóban hatékonyan segítik jelentős, gazdaságilag is értékelhető haszonnal a vállalatot. A dohányipari1 vállalatok szervezeti korszerűsítése szintén napirendre kerülhet az önállóvá válás tükrében. A hazai dohánygyárak szervezeti felépítése lényegében a termeléscentrikusság alapelveit követi, ami az iparág monopol — korábban tröszti, jelenleg kartell — helyzetéből fakad. Akár felismerjük, akár nem, ez a szemlélet elavulóban van, és át kell adnia a helyét a piaccentrikus vállalati magatartási módnak. így például nagyobb szerepet kell tulajdonítani a késztermék-elhelyezés, igényfelismerés-fel- mérés, kísérleti piac megteremtése, fenntartása; termékismertetés fontosságának tudatában a marketingmódszerekkel dolgozó értékesítésnek. Mentessé kell tenni a termelési osztályt az anyaglehívásokon túlmenő anyag- biztosítási tevékenységtől, csatolni kellene viszont hozzá a gyártásközi ellenőrzést. Külön osztályt célszerű létrehozni a kutatási-fejlesztési ügyek vitelére. Nem látom a szükségességét intézményes minőséggellenőrző osztály fenntartásának, ugyanis a minőségvédelem feltétlenül többet jelent, mint az ellenőrzés. A minőségi hibás alapanyagok és késztermékek kapcsán a MEO csak a vizsgálati eredmények helytállóságáért felelős, nem is lehet feladata jogi vagy kereskedelmi eljárások, viták lebonyolítása. Nem kielégítő minőségű alapanyagokat már eleve nem szabad megvásárolni, nem megfelelő terméket nem szabad forgalmazni, ezek elsődlegesen a kereskedelem felelősségét terhelik. Igen egyértelmű felelőssége van a saját területén a termelésnek is. (Folytatása következik) Lengyel Imre 2 DOHÁNYGYÁR
