Egri Dohánygyár, 1983 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1983-08-01 / 8. szám

Hivatás — foglalkozás A DH-program időará­nyos teljesítése , Az év elején legfontosabb feladataink között határoz­tuk meg a fogyasztói igé­nyek mennyiségi és minő­ségi kielégítése mellett a minél magasabb eredmény elérését. Ehhez csatlakozott a külgazdasági egyensúly­hoz való hozzájárulás, a ter­melés műszaki technológiai színvonalának és biztonsá­gának növelése, valamint a vállalat. dolgozói anyagi, szociális és kulturális szín­vonalának emelése, , A termelés műszaki és technológiai színvonalát je­lentősen emeli — bár ha­tását és eredményességét csak az elkövetkező időszak­ban fogjuk érezni — a be­érkezett. Burley vonal. Mint lapunkban már többször foglalkoztunk vele, még a szerelése folyik. Komoly elő­rehaladás tapasztalható a gyártmányfejlesztés terüle­tén valamint az importból származó anyagok hazaival történő helyettesítése terén. Pl. a Románc és Helikon cigaretta esetében a pác- és illatszeranyagok helyette­sítésére irányuló kísérletek. Folyamatos figyelmet igé­nyel a termékek mennyiségi és megfelelő minőségű le­gyártása. Ennek érdekében a technológiai területeken naponta, sőt műszakonként, figyelemmel kísérik az anyagmutató alakulását és a termékek minőségét. A debreceni diák a bécsi Polytechnikum hallgatója. Diáktársaival együtt ked­venc tantárgyukat a Missner professzor által tanított ké­mia órát hallgatják. A pro­fesszor kísérleteken mutatja be a gyújtópálcikák tökélet­lenségét. Eddig ugyanis meg­olvasztott kénnel bevont fapálcikát kellett kénsavba mártani. Ezt a veszélyes fo­lyadékot zsebben hordta, aki rá szeretett volna gyúj­tani abban az időben. A veszélyességéhez nem fér kétség, hiszen a pálcika bemártásakor nagyerejű lobbanás keletkezett, ami sokszor szertefröcskölte a kénsavat is. A professzor felhívta a figyelmet ennek tökéletesítésére. A fiatal Irinyi sokat gondolkodott a problémán s maga sem hit­te, hogy foszforos pálciká­jával milyen óriási felfede­zést tett. Teljesen veszély­telen, halk lobbanással gyul­lad és nem kell hozzá csak egy dörzspapír vagy a fal felületén végighúzni. Mint sok más magyar Több ismert és híres üveggyártó nagyüzem mű­ködik az NDK-ban. Olyan vidék azonban, ahol szin­te minden nagyobb telepü­lés jellegét az üvegipar ha­tározza meg, s ahol ma is féltve őrzik a régi üvegmű- vesség hagyományait, csak egy akad az országban — Lausitz. A laustzi üveg: forgalom, legyen szó szines üvegpo­hárról, metszett kelyhekről, ólomkristály dísztárgyakról, lámpabúrákról vagy tévé­képcsövekről. Döbren, Schönborn, Friedrichshain, Welzow, Drebkap és a többi lausitzi városka lakóinak a múlt század óta az üveg­készítés a mestersége és örömmel választott hivatása A leghíresebb lausitzi üveg Weiswasserben készül. Ezt a kis járási székhelyet A kiegészítő területek fő feladata a termelés zavarta­lanságának biztosítása volt, apróbb hiányosságoktól elte­kintve a DH programban meghatározott feladatokat teljesítették. , A Szakszervezeti Jogse­gélyszolgálat tevékenységé­ről: , Az Egri Dohánygyárban a Szakszervezeti Jogsegély­szolgálat 1975 óta működik. Vállalatunk egyike volt an­nak az 50 vállalatnak, ame­lyeknél a jogsegélyszolgálati tevékenységet kísérleti jel­leggel bevezették, és mely­nek tapasztalatai alapján lett a jogsegélyszolgáltatás országszerte általános. Az elmúlt. 8 év tapasztala­ta igazolta, a Szakszerveze­ti Jogsegélyszolgálat létre­hozásának helyességét. Ezt a munkát végezve úgy ítél­jük meg, hogy a dolgozók bizalommal fordulnak a jogsegélyszolgálat tagjaihoz vállalaton belüli, munka­jogi és egyéb problémáikkal is. Véleményünk szerint ab­ban, hogy a Munkaügyi Döntőbizottsági ügyek száma évek óta 3—4 körül mozog, a jogsegélyszolgálat érdek- védelmi és felvilágosító munkájának is jelentős sze­repe van. A jogsegélyszolgálat, kap­csolata a különböző hatósá­gokkal, a dolgozók ügyeivel foglalkozó intézményekkel jó. A városi tanács VB-vel feltaláló ő sem kér szaba­dalmat a találmányára. El­adja az ötletet 60 forintért Römer bécsi „zündhölzni” — gyárosnak. Nem vitás, hogy a gyáros lánya előtt akart imponálni, akibe fülig szerelmes volt. Ám a frigy­ből nem lett semmi. A bé­csi kisasszony nem volt hajlandó Irinyivel Magyar- országra jönni. Később felismerve talál­mánya jelentőségét 1939-ben gyufagyárat alapít Pesten. Az Atheneum folyóirat azonban gúnyolódik Irinyi gyáráról: „— Gyujtófák gyára Pes­ten. Ha igaz, mit a termé­szetről mondanak, hogy ki­csinyekben is nagy a vegytanról szintén meg kell vallanunk, hogy a gyufák­nál oly jeles, mint a plati­na fölolvasztása villám ál­tal. Ne gondoljuk tehát, hogy a vegytanár csekély­séggel bíbelődik, amikor gyufát gyárt; tudományát ő igen szépen és közhasz­núan gyakorolja, erszényé­nek szinte úgy javára, mint a múlt század végén még alig ezren lakták, ma har­mincezren élnek itt, az egykori üvegfúvók, üveg­metszők unokái és déduno­kái. A kis településen az első üveghuta megépítése után három évtizeddel, a század- fordulón már 40 kemencé­ben olvasztottak üveget. Nem hiányzott a szorgalom, sem az iparág felvirágzásá­hoz szükséges kvarchomok és barnaszén. Weiswasser azóta is őrzi vezető helyét a lausitzi üvegiparban. A helyi üveggyás már a szá­zad elején gépesítette az üveggyártás különböző fo­lyamatait. A régi üzem ma korszerű üvegkombinát, amely a szászországi és a türingiai kézműveseket is ellátja munkával A kombinát üzemeiben a kapcsolatunkat' együttmű­ködési szerződés rendezi. Egy, az év elején lefolyta­tott országos népi ellenőr­zési vizsgálat rámutatott azokra a hiányosságokra, amelyek a dolgozók ügye­inek munkaidőn kívüli in­tézését, ennek általánossá tétélét hátráltatja. A jogsegélyszolgálati tevé­kenység ezen a téren lenne továbbfejleszthető, elsősor­ban a munkahelyi vezetők segítségévéi. Sok esetben a dolgozók hatóságok előtt folyó ügyeinek intézéséhez nem szükséges! a dolgozó személyes jelenléte, ennek ellenére számtalanszor ilyenkor is kilépőt kémek és kapnak is. A jogsegély- szolgálat és a munkahelyi vezetők megfelelő együtt­működésével sok ilyen in­dokolatlan kilépést el lehet­ne kerülni és ez hasznos lenne a dolgozóknak és a vállalatnak is. Pártépítés a pártalapszer- vezetekben A három alapszervezetben jelenleg 9 fő tagjelölt van, kiknek felvétele már elő­készített. Vaalmennyien el­végezték a párttagelőkészítő tanfolyamot. Többségük KISZ vagy szocialista bri- gál ajánlására történt. Megállapítható, hogy a pártépítő tevékenységben a folyamatosság biztosítva van. Jónak értékelhető az együttműködés a KISZ alapszervezetek tervei a tag­építő munkát illetően elő- relátóak, megalapozottak, olyan fiatalokat javasolnak a párt tagjainak sorába, kiknek gazdasági és társa­dalmi munkájára biztosan lehet számítani. az uracsnak, ki hamar akar tűzhöz jutni szerelmes le­vélkéjét lepecsételendő és mint öreg úrnak, ki kényel­mesen akar pipára gyújta­ni, s végre mint a kis­asszonykának, ki égő gyer­tyára szorul, de éppen most nincs kakaratjában másnak segedelméhez for­dulni.” Az osztrák iparnak sike­rült a magyar gyárat öt év alatt megfojtani. Pedig az Irinyi „kéntelen” gyújtói „kéntelenekP meggyulladni, azaz jobbak voltak az oszt­ráknál. A szabadságharc idején Kossuth Lajos az állami gyárak főfelügyelőjévé, majd 1849-ben a nagyváradi lő­porgyár vezetőjévé nevezte ki. A szabadságharc után bujdosásra kényszerült. A hírhedt Neugebände (újépü­let) foglya lett. Jelentős tevékenységet folytatott a vegytan és a mezőgazdasági gépészet te­rén. 1895 december 17-én halt meg Vértesen. T. S. ma is becsülete van a régi hagyományos mesterségnek, ugyanakkor modern techno­lógiák egész sorát vezették be ott, ahol erre lehetőség nyílott. A kehelyüveget ma automata gépsorokon gyárt­ják, s a dekoratív díszítése­ket, az üvegmetszést lézer- technika segítségével végzik. A kombinát tíz üzemének egyikében azonban még a régi módszer szerint dolgo­zik közel ezer üvegfúvó. Hogy e nehéz és szép mesterség ma is népszerű, mutatja az a tény, hogy a weisswasseri kombinátban jelenleg is 500 fiatal készül szakmunkás-vizsgájára. A korszerű nagyipari technika megismerése mellett az ősi hagyományt is őrzik, mert megtanulják a mesterség régi kézműves fogásait is. Az oktatási tevékenység legnagyobb eredménye, ha a tanulókban az oktatás, ne­velés és a szakmai gyakor­lat segítségével megalapoz­za a munkához fűződő leg­magasabb szintű viszonyu­lást, a hivatástudatot. Az ilyen fiatalok szálánál lag jól felkészültek, szilárd értelmi és értelmi szálakkal kötődnek a pályá­hoz, szívesen és hozzáértés­sel végzik munkájukat, és annak gyakorlatában maxi­mális fizikai és szellemi erőkifejtésre is képesek. Ha kimondjuk azt a szót, hogy „hivatás”, mindannyi­an valamilyen nem hétköz­napi értelemben vett embe­ri tevékenységre, de min­denképpen odaadással, szak­szerűen és nagy hozzáértés­sel végzett, jó munkára gondolunk. Mégis, még azoknak sem könnyű egyértelműen meg­határozniuk a hivatás kife­jezés értelmezését, tartalmát, akik saját munkájukat va­lóban hivatásszerűen, hiva­tástudat birtokában végzik. Rendszerint azt a választ kapjuk, hogy szeretem ezt a munkát, szívesen végzem, örömet okoz nekem, stb. Mindez igaz, de a hivatás­szerűen végzett munka, a hivatástudat tartalma ettől sokkal többet jelent. Az mindenki előtt nyil­vánvaló, hogy mind a hi­vatás, mind a foglalkozás munkavégzést jelent, még­sem tekinti a fizikai dolgo­zók többsége az általa nagy szeretettel, hozzáértéssel éis jól végzett munkát hivatás­nak. Természetesen megkülön­böztetünk foglalkozást és hivatást a munkával kap­csolatban. De ebben a meg­különböztetésben nem az a meghatározó, hogy ki milyen­fajta munkát végez, illetve, hogy ki milyen pályán dol­gozik, hanem az, hogy mun­káját hogyan, milyen akti­vitással, milyen belső ösz­tönzők alapján és milyen eredménnyel végzi. Társadalmunkban a munka egyre szélesebb tömegek tu­datában kezd hivatássá vál­ni. Ezt a kimagasló ered­ményt elérők, a szocialita brigádokban dolgozók népes tábora is jelzi. Világnézetem tisztázandó: van festett rózsás fűszertár, tóm, két nagy csergém és egy nagy eceteskorsóm, amely padlóváza gyanánt szolgál. A korsót kaptam, a fiatalabb csergét három esztendeje hozták egy erdé­lyi román faluból. Mindezen népművészeti tárgyak birtokában innen, az eceteskorsó mellől azt kell jelentenem, hogy a né­pi és álnépi kultusz igen túlzó, már fárasztó. Vendégségbe megyek, és nem tudom letenni a kabá­tomat, mert az előszobában fogast nem találok, csak tá­last tálakkal, a sarokban rokkát, és az előszoba csak arra nem szolgál, amire épí­tették, hogy könnyen át le­hessen menni rajta. Fészke­lődön! és nem tudok a be­szélgetésre figyelni, mert a „magyaros” szobában ültet­tek le, kényelmetlen, nyers színű lóca van alattam és ez azért is zavar, mert a házi­gazdánk természetesen nem tíz szobájukból egy magya­ros, hanem kettőből az egyik. A házigazda modern férj, ma­ga főzi, szervírozza a kávét, azazhogy szervírozná csu­pán, de nem teheti, mert előbb a feleségével kell el­vileg tisztázni, hogy ki a felelős azért, mert a gáz­tűzhely fölött a festett tá­nyér kávéfőzés közben oly könnyen lesodorható. És eddig még nem is pa­naszkodtam a nem célsze­rűtlen, csupán ízlésem ellen való házi múzeumokra. A Azt hiszem, hogy ez a megállapítás vállalatunk dolgozóinak többségére is érvényes, hisz azoknál, akik a munka mellett tudásuk gya­rapítására törekszenek, vagy huzamosabb ideje a válla­latnál dolgoznak, már több­ről van szó, mint foglalko­zásszerűen végzett munká­ról. A foglalkozás az embernek a társadalmi szükségletekből eredő állan­dó tevékenysége, a meghatá­rozott ismereteket magába- foglaló munka végzése. A hivatás is tartalmazza mind­ezt, de feltételezi a magas színvonalú szaktudását, illet­ve felkészültséget. Felöleli az egyén szeretetét a mun­ka iránt, azt az érzelmet, hogy szívesen, végzi munká­ját, azt a tudatot, hogy an­nak eredménye nemcsak az ő egyéni boldogulását, de a társadalom felemelkedését is szolgálja. Ezek teszik hiva­tássá, ezek adnak igazán rangot a munkának és a munka végzőjének. Az így végzett munka hatékonysá­ga is megsokszorozódik. A munkáját hivatásnak tekintő ember a munkával kapcsolatos nehézségeket is tudatosan vállalja. Elhatá­rozását erősíti a tevékeny­séghez fűződő, z átélésből fakadó ragaszkodás. Tudja és belátja, hogy a közösség­nek szüksége van az ő munkájára, ezért bármilyen nehéz körülmények között is végzi, nem vágyakozik más pálya, más munka után. Mindezekből következően a hivatásérzet egy konkrét pálya iránti pozitív viszony kialakulásának első fázisa. A fiatal már sokat tud a pályáról, de csak kívülről és felületesen, esetleg csak pozitív oldalairól ismeri. Te­hát a hivatásérzet, esetében jórészt érzelmi elemekkel, érdeklődéssel, vonzódással találkozunk. Viszont ha ezek megvannak, akkor ezt a fiatalt az érdeklődés kielégí­tése, az érzelmi elemek erő­sítése és bővítése, az értel­mi elemek kialakítása ré­vén gyorsan eljuttathatjuk a hivatás magaslatára, ha alkalmassága egyébként adott. , , A hivatásérzet — éppen radiátorra állított cserépfa­zékra, díszpárnatengerre, nem panaszkodtam a kocsi­kerékcsillárra, a porosodó konyhai cseresznyepaprika- füzérekre. Azért berzenkedem, mert tudom, az összhangot, nem lehet akárhol és akárho­gyan megteremteni, hiszen családok ezrei még nem há­rom-négy szobás zöldövezet­ben élnek. Következésképp nem erőltetnek néprajzi mú­zeumot oda, ahová nem fér, nem préselnek terjedelmes gyűjteményt a ,60 négyzet­méteres tanácsiba, vagy szö­vetkezetibe. A népművészet humánus szépségét, igaz, a 40 négyzetméterre korláto­zottak is szeretik. Visszatérve előző gondo­latmenetemhez : az eceteskor­só célszerű padlóváza. Kis la­kásban: ha egy van belőle. De ha három-négyet kell kerülgetni, akármilyen ne­mesen egyszerű is a formá­ja, tehertétel. Persze mód­jával örülök én a célszerű­ségnek is. Mert célirányos kétségkívül a régi petróle­umlámpa, ha kétszázhúsz voltot vezetnek és Tungs- ram-égőt csavarnak a belse­jébe, ám a célszerűségi tö­rekvésnek ez már olyan fo­ka az én ízlésem szerint, amely megfosztja a régi hangulatától. Szerintem maradjunk meg az eredetiségnél, nagy­anyámat, gyermekkoromat hadd juttassa eszembe. Ha volna helyem, s vol­na olyan lámpám, szívesen azért, mert elsősorban ér­zelmi elemekre támaszko­dik — a legtöbb esetben nem elég szilárd. A gátló tényezők és a felkészülés útjába tornyosuló esetleges akadályok a tanuló által va­lamilyen okból nem meg­értett nehézségek, problé­mák felmerülése esetén könnyen visszafejlődhet, vagy időszakos dkedvetle- nedést okozhat. Az életpálya ideális alakulásánál az oktatók és a környezetében lévő dol­gozók egyre több érzelmi és értelmi szállal fűzik, kötik hozzá a munkavégzéshez, folyamatosan nyújtják és biztosítják a szükséges, egy­másra épülő ismereteket, kialakítják a készségeket. A fiatal elsajátítja a mun­kamódszereket, begyakorol­ja a különböző művelete­ket, egyre önállóbban és egyre jobban végzi munká­ját, így termelési tapaszta­latai is bővülnek és egyre nagyobb érdeklődést tanúsít a választott pálya iránt. A pálya iránti vonzalom ra­gaszkodássá válik, amit már a gyakorlati tevékenység, a munka tartalmának és szép­ségének ismerete motivál, és ez már hivatásszeretet. A hivtásra nevelés terve­zése tehát nem más, mint a tanulókat érő, a választott hivatáshoz való kötődést biztosító pozitív irányú ha­tások tervezése és állandó korrigálása. Ha ezt jól oldjuk meg, akkor az egyént aktív fel­adatvállalásra, tevékeny is­meretszerzésre, az érdeklő­dés mélyítésére, szélesítésé­re buzdítjuk, a pályatevé­kenység lényegét képező va­lóságos gyakorlati tényke­désre késztetjük. Ebben a tevékenységben oktatók, munkahelyi vezetők, dolgozók összefogására van szükség, eredményeket csak közösen érhetünk el. A fel­készülési ilő alatt minden­ki részéről nagy odafigye­lésre, türelemre van szük­ség, mert így alakíthatunk ki hivatásérzetet a tanulók­ban. tartanék én is a lakásban. De az a lámpa akkor is megmaradna régi formájá­ban dísznek, s világítani akkor is fényt adó világító­testeimmel világítanék. Minthogy pedig helyem nin­csen, lemondok a petróle­umlámpáról: a villany he­lyére akasztani, villany he­lyett használni petróleum­lámpa-ellenes volna. Az eredeti tárgyak száma csökken, az áruk magassá­ga nő, természetesnek talá­lom hát — ha magam nem is követem —, hogy a nép- művészeti árudák mai ter­mékei, az ilyen-olyan mó­don sorozatban gyártott mai „népi” tárgyak is bekerül­nek a lakásokba. Esztétikai értékük természetesen nem azonos a megörökölt, pad­lásról összeszedett, vagy ré­giségboltban vásárolt nép- művészeti tárgyakéval. Én így nézem a kevés szolgálatra fogott eceteskor­sómat. Ilyenek közt éltek nagyszüleim, ezeket örököl­tem, kaptam a nyagyanyám- tól. Ha indás szecessziós bronzvázákat, ikonokat örö­költem volna, azokkal dí­szíteném kissé túl szabá­lyosra sikeredett lakásomat, de akkor sem gondolnék másként. Ugyanilyen szíve­sen tennék jelentést a né­pies ízlés állásáról ecetes- korsó helyett egy eozinmin- tás Zsolnay-váza tőszom­szédságából. DOHÁNYGYÁR Rajnavölgyiné 5 — nagy — Magyar feltalálók rinyi János (1817-1895) Lausitzi üvegmetszők — n — Jelentés az eceteskorsó mellől

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom