Egri Dohánygyár, 1983 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1983-08-01 / 8. szám
Munkásarcok Pelyhe Miklós — Lassan 30 éve koptatod a dohánygyár lépcsőjét. Esztergályosként szabadultál, később azonban téged is jobban érdekelt a bonyolultabb gépek javítása, üzemeltetése. Amikor bevezették nálunk a filteres cigaretta gyártását, föműszerész lettél, majd a tmk-ban, mint csoportvezető végezted a gépek nagyjavítását. Tavaly átszervezés alá került a tmk és Téged egy kicsit visszaminősítettek Vesztesnek érzed magad? — Nem. Hazudnék azonban, ha azt mondanám, hogy örültem neki. Főleg anyagilag estem el egy-két plusz forinttól. Mégsem bánkódom különösebben, mert nyugalmat kaptam cserébe. Nincs rajtam annyi felelősség. Megcsinálom amit mondanak, és nyugodtan dolgozhatok. — Azért ez, remélem, nem teljesen így van. Az ilyen képességű emberek, mint te, nein szoktak leülni a sarokba és „csak a kiszabott” munkát végezni. Olyan sok újítást beadtál már. Nehezen hiszem el, hogy csak úgy átlépj egy probléma felett. Nem illene rád talán a spekuláló név? — Igazad van. Az ember nem tagadhatja meg önmagát. Büszke vagyok például a kirakómra. amelyikkel stabilabban, jobb kitöltéssel mehetnek a gépek. S születik még talán egykét ötletem, amivel más problémákat lehet megoldani. — Ha már a gépeknél tartunk, kíváncsi vagyok a véleményedre. Melyik gépet tartod jobbnak, a Garantot, vagy a Lofot? Szívesen fogadnál-e itt egy komolyabb teljesítményű gépet, mint például a 6000-es Molinsot? — Az idegenanyag-kivá- lasztás és a kitöltés szempontjából kétségtelen a Lofok előnye. A Garant azonban „mindenevő” nem igényes a dohányra. A mi előkészítőnk sajnos, még mindig nem képes jó minőségű vágatot előállítani. A gép felépítésében, stabilitásában a franciák nem versenyezhetnek a német precizitással. A Lofokat többször kell javítgatni. Ami egy 6000-es gép beüzemelését illeti, nincsenek meg nálunk a feltételek sem az alap-, sem a segédanyagok területén. Persze, szeretnénk valamennyien ilyet látni és javítani is. Egy fejlett technológiára mindig kíváncsi az ember. — Régóta figyelem a fiatal szakmunkások és közötted a viszonyt. Mindenkinek segítesz, senkit nem nevetsz ki, nem veszekszel velük. Sokan még most is inkább hozzád jönnek a problémájukkal, pedig már nem vagy főműszerész. — Szeretem a fiatalokat. Sokat beszélgetek velük. Fölösleges kinevetnem őket, vagy megjátszani magamat előttük, mert nekem több a tapasztalatom. Rövid időn belül ugyanis kiderül, ki, mennyit ér, s mennyire lehet rá számítani. Egy—két év alatt az is kiderülhet, hogy különbek nálunk. Akkor ők nevessenek rajtunk, ha valamit rosszul csinálunk? Inkább mindent megmutatni nekik, hogy minél hamarabb teljes értékű segítőtársai legyünk egymásnak. Ez a feltétele az összehangolt munkának. — Szeretnéd tanítani a fiatal szakmunkás tanulókat? — Igen. De én másképp csinálnám. Levinnék egy- egy „tanulógépet” a műhelybe és darabokra szednénk. Aztán összeraknánk és cigarettát csinálnánk vele. így jobban megismernék. — Beszélgessünk egy kicsit a magánéletedről. Mit szeretsz csinálni a szabadidődben? — Nagyon szeretem a természetet. Ha lenne rá mód, szinte egész nap a telkemen lennék. Ha rosszabb az idő, órákat javítok kedvtelésből. A többi szabadidőmet leköti két lányom és a fiam. — Régóta cigarettázol? Mikor szívtad el az első cigit? Milyet szívsz a legszívesebben ? — Most Helikont, azelőtt Symphoniát. Körülbelül ötödikes koromban csentem el az első cigarettát. Édesanyám ugyanis még százas csomagban kapta a fejadagot itt a gyárban. Aztán a cimborákkal elbújtunk a patak hídja alá és fújtuk a füstöt. Volt a kertfalban egy kilazított tégla, amögött volt a rejtekhely. Nem is vették észre, hogy dohányzóm egészen inas koromig, amikor Pestről már cigarettával, meg gyufával a zsebben jöttem haza. — A teljességhez hozzátartozik, hogy háromszor voltál kiváló dolgozó, egyszer az élelmiszeripar, kiváló dolgozója, az újítási tevékenységért bronz-plakettet kaptál. Te nem érzed magad vesztesnek. De vajon a vállalat nem járt-e rosz- szabbul? Teleki Sándor Pozsonytól a Duna-kanyarig Őszi tervek az IBUSZ-nál Az idegenforgalom helyzetét vizsgáló legújabb felmérés szerint mintegy hárommillióra tehető azoknak a száma akik tartós távolléttel — kívánják eltölteni szabadságukat. Ma már ' a rendszeresen víkkendezök száma is hárommillióra tehető. A szabadságolások azt bizonyítják, hogy legtöbben nyáron akarnak utazni, üdülni. A nyári zsúfoltság csökkentése, az utazási szokások megváltoztatása kedvező hatással lenne mind a belföldi, mind a külföldi turizmusra. Mit tesz az IBUSZ, hogy a megszokott nyári utazási szezont elnyújtsa? Ezt kérdeztük Fábián Józseftől az IBUSZ Egri Irodájának munkatársától. Utazási irodánknak is célja, hogy meghosszabbodjon az üdülési ' nyári főszezon. A most megjelent „Külföldi utazások ősztől—tavaszig 83/84” programfüzet több olyan olcsó kedvező ajánlatot tartalmaz, mely a szabadidő hasznos eltöltésére ösztönöz. Általában a programfüzetben szereplő őszi utazások árai 20—40%-kal olcsóbbak a főszezoni áraknál. Augusztustól decembervégéig több olyan 2—3 napos utat indítunk autóbusszal melynek árai alig haladják meg az 1000 Ft-ot. Ilyen például a szabadkai 2 napos, a Pozsonyt és a Vágvölgy szépségeit bemutató 3 napos út, amely 1100 Ft-ba illetve 1350 Ft-foa kerül. Az Ungvár—Munkács történelmi látnivalóival megismertető 3 napos utazás is csak 1850 Ft-ba kerül. De igen kedvezőek azok az 3—4 napos városnéző programok is amelyekre az utazás repülőgéppel történik. Ilyen utakat szervezünk például október 6—10 között Moszkvába 4200, Ft-ért, szeptember 9—13-ig Berlinbe 2900 Ft-ért és Drezdába október 18—21 között 2600 Ft-ért. Külön kedvezmény az is, hogy a Budapestről induló külföldi utakhoz a megye- székhelyről külön autóbuszt indítunk amelyek ingyen szállítják kedves utasainkat. Kedvező az is, hogy az autóbusszal történő ' utazásokhoz a lakóhelyéhez legközelebb csatlakozhatnak az utasok Budapest és az országhatár között. Nem kell tehát minden esetben Budapestre utazni. Az ilyen utak menetrendjéről külön tájékoztatjuk a résztvevőket. Természetesen nem csak külföldre szervezünk utakat. Hazánk legszebb tájait, városait ismerhetik meg utasaink, az egy-két napos hétvégi utakon. A Nyírségi Ősz egynapos útjain Nyíregyháza, Nyírbátor nevezetességeivel ismerkedhetnek meg vendégeink. Egynapos hétvégi utakat szervezünk Budapestre amelyeken az Országház megtekintése, városnézés és este pedig színházi előadás vagy más színvonalas kulturális esemény szerepel a programban. Ezek az utak sem kerülnek többe 350—380 Ft- nál. A kétnapos belföldi utak közül a Győr-Sopron, a Du- naföldvár- Pécs és a Dunakanyar szépségeivel megismertető utakat emelném ki. Ezeken a 660—860 Ft-ba kerülő utakon autóbusszal történik az utazás. Egyre gyakrabban keresik meg irodáinkat különböző vállalatok, termelőszövetkezetek kollektívái, szocialista brigádjai, hogy szervezzünk speciális szakmai, kulturális utakat. Ezeket az igényeket is ki tudjuk elégíteni és szakképzett idegenvezetők kíséretében ismerkedhetnek meg hazánk legszebb városaival, tájaival. 2 Barátaink életéből Szovjetunió Szergej Burenkov egészségügyi miniszter nyilatkozata: A szovjet egészségügyi szolgálat rögös utat járt végig megalakulása óta, s mindmáig küzd bizonyos nehézségekkel, amelyeknek a megszüntetése időt igényel. Gondjaink közé tartozik például, hogy az ország egyes körzeteiben nincs annyi egészségügyi dolgozó es kormegelőző intézmény amennyire szükség lenne! Ma egy-egy szovjet köztársaságban — a lakosak számához viszonyított arányukat tekintve — több az orvos, mint a világ bármelyik tejlett országában, de az egészségügyi ellátás színvonala nem egyenletes, s ezt meg kell szüntetnünk. Feladatunknak tekintjük, hogy vfJ°si szintű gyógyító-megelőző hálózata legyen a falunak is. A legnagyobb gondot azonban már megoldottuk: a gyors orvosi segítség manapság a Szovjetunió minden lakosa számára elérhető. A mentőszolgálat például naponta 200 ezer hívásra vonul ki. Az orvosok az év minden egyes napján 14 ezer szülést vezetnek le, 40 ezer műtétet végeznek ’ el, köztük bonyolult veseátültetéseket, szívbillentyű pótlásokat, s 3,2 millió beteget látnak el a kórházakban. Az egészségügyi szolgálat megelőző és diagnosztikai célokból naponta mintegy 4 millió különböző biokémiai analízis, röntgen- és más vizsgálat elvégzéséről gondoskodik. Az utóbbi időben már elegendő orvos- és egészség- ügyi intézmény áll a rendelkezésünkre, ezért a figyelmünket teljes egészében az ellátás minőségének javítására fordíthatjuk. Az általános orvosok mellett növeljük a szakorvosok számát. Ma a Szovjetunióban már sok száz szakosított osztály működik, ahol az ízületi gyulladások, a tüdő-, a gyomor-, a máj- és a vesebetegségek gyógyításával foglalkoznak. A 10. ötéves terv idején, 1976. és 1980. között a legelterjedtebb szív- és érbetegségek leküzdésére kidolgoztuk és megszerveztük az állami kardiológiai programot. Moszkvában megalapítottuk az Országos Kardiológiai Tudományos Központot, s a szövetségi köztársaságokban pedig összesen 12 kardiológiai tudományos kutató intézetet létesítettünk. Sorra nyílnak az országban a kardiológiai rendelőintézetek, és a betegeket rehabilitáló szakosított szanatóriumok. 1970-ben még mindössze 12 egészségügyi intézményben végeztek szív- és érműtéteket, ma több mint 150 kórházban foglalkoznak ilyen jellegű operációkkal. Ugyanebben az időszakban 10 veseátültetési központ, 48 miikrosebészeti intézet és 170 oxigénterápiás osztály létesült. Az oxigénterápiás osztályokon a gyógyítás, sőt az operáció is fokozott oxigénnyomás közepette történik. Ilyen osztályok régebben egyáltalán nem voltak a Szovjetunióban. Az orvosi segítségnyújtás színvonala ma sok tekintetben a technikai felszereltség minőségétől függ. Az utóbbi öt évben a Szovjetunióban több mint másfél- szeresére növekedett az orvosi műszergyártás: a mintegy 60 ezer egészségügyi intézményben több mint 180 ezer altató-lélegeztető készüléket, 22 ezer röntgendiagnosztikai berendezést, 50 ezer elektrokardiográfot és 18 ezer 500 sztomatológiai berendezést tartanak nyilván. A szakszerű orvosi segítségnyújtás rendszerének tökéletesítése hatással volt a különböző szociális problémák — lakáshelyzet, élelmiszerprogram, környezet- védelem — megoldására is. A tizedik ötéves tervben 11,5 százalékkal csökkent a táppénzes betegnapok szá- ,Tla- Ugyanebben az időszakban 26 százalékkal mérséklődtek a szakmai megbetegedések, amelyek aránya azelőtt is a legalacsonyabbak közé tartozott még világviszonylatban is. Emellett 8,3 százalékkal csökkent az elsőfokú rokkantak száma. Mint a fejlett országokban mindenütt, a Szovjetunióban is a szív- és érrendszeri betegségek állnak az első helyen a halálozási okok között. Az utóbbi években azonban egyre kevesebb halált okoz a Szovjetunióban a legveszélyesebb szívbetegség, a szívizominfarktus, mert bevezettük a szakaszos gyógyítási rendszert. A rendszer lényege a következő: a beteget elsőnek a mentőszolgálat rohambrigádja látja el, s még a kórházba szállítás közben segélynyújtásban részesíti. Ezután a pácienst a kórház infarktus-osztályán, majd szakosított szanatóriumban kezelik. Végül a lakóhelyéhez legközelebb eső kerületi rendelőintézetben ellenőrzik. E rendszer következménye, hogy ma az infarktuson átesett emberek 80 százalékát tudjuk visszahozni az életbe és rehabilitálni. A rákos megbetegedések elleni harcban is értünk el eredményeket. A rosszindulatú daganatok miatti halálesetek , arányszáma stabilizálódott, az egyes lokalizált válfajaival — gyomor-, méhnyakrák — összefüggő halálesetek száma pedig kifejezetten csökkent. Az évenkénti halandósági arányszám a Szovjetunióban jelenleg 1000 főre számítva 10,3. Nagy-Britanniában ez az index 12,1, Ausztriában 12,2, Franciaországban 10,2, az NSZK-ban 11,5, az NDK- ban 14,2, az Egyesült Államokban pedig 8,7. A halandósági mutató általában azokban az országokban magasabb, amelyeknek lakossága különösen sokat szenvedett a második világháborúban. A Szovjetunióban az átlagos életkor jelenleg körülbelül 70 év. Emellett — sok országtól eltérően — a Szovjetunióban nincs számottevő különbség a társadalmi csoportok és a nemzetiségek élettartama tekintetében. Az Egyesült Államokban az átlagos életkor a fehér lakosság körében több mint 73 év, az indiánoknál viszont csak 40 esztendő. Végül röviden a szovjet orvosok szociális helyzetéről. Mint köztudott, a Szovjetunióiban az egészségügyi ellátás ingyenes. A dolgozók átlagos fizetése 176 rubel, az orvosoké 190. Az anyagi jólét alapját azonban nemcsak a fizetés határozza meg. Az orvosok éppúgy részesülnek a különböző szociális kedvezményekben, mint az ország többi polgára. Oktatásuk ingyenes, jogosultak az ugyancsak ingyenes orvosi ellátásra, a szanatóriumi-gyógyhelyi kezelésre, az üdülésre és a társadalombiztosításra. A társadalmi alapból kifizetett összegek egy-egy lakosra számítva — így az orvosokra is — meghaladják az évi 440 rubelt. Az orvosok munkanapja általában öthatórás. Hosszabb fizetett szabadságuk van, s egyéb kedvezményekben is részesülnek. Munkájuk jellegétől függően fizetési pótlékot kapnak, továbbá pótdíjat nyújtanak nekik az ügyeleti szolgálatért és a munkaszüneti napokon végzett munkáért. Az egészségügyi dolgozók bérezése differenciált. Az elmegyógyászok, röntgenológusok, víruskutatók és epidemiológusok fizetés általában magasabb az átlagnál, mivel nehezebb és olykor veszélyesebb munkát végeznek, mint az orvostársadalom többi tagja. A szolgálati idő és a szak- képzettség növekedésével párhuzamosan a fizetés is emelkedik. A vidéken dolgozó orvosok pedig sok esetben még a jelentéktelen összegű közszolgáltatási díjak alól is mentesülnek. (BUDAPRESS—APN) Mongólia A mbngol állattenyésztés legújabb eredményeiről és sikereiről számolt be cikkében Sz. Szodnomdorzs, mezőgazdasági miniszter a Mongólia című folyóirat hasábjain. Az adatokkal bőven illusztrált cikk elemzi a mongol mezőgazdaság jelenlegi helyzetét. Ezek szerint a mezőgazdasági össztermelés nagyobbik része, mintegy 70 százaléka az állattenyésztésből származik. A mezőgazdasági egyesülések rendelkeznek az ország állatállományának több mint a 75 százalékával. Innen származik a húsellátás 79,2, a vaj 96 és a gyapjútermelés 75,7 százaléka, és itt születnek a jövőt biztosító legjobb tenyésztési eredmények is. Az állattenyésztő és állattartó gazdaságok kísérleti telepein számos új, kiváló minőségű gyapjút adó juh- fajtát tenyésztettek ki az utóbbi években. Az Orhon-, a Kangáj-, az Erojuhok kiváló egyedei gazdagítják a Góbi-Altáj ajmak állattenyésztő gazdaságainak állományát. A Galbin—ULan-i és a Hetszin—Huren-i te- nyésztelepeken a különböző kecske- és tevefajták kitenyésztése járt sikerrel. Jelenleg Mongólia a világ tíz legnagyobb tevetartó országa közé tartozik. A különleges juh-, kecske- és teve- fajták gyapja adja a híres mongol szőnyeggyártás alapanyagát. Az állatok finom minőségű bőre pedig a ruházati ipar egyik fontos nyersanyaga. Korábban gyakran előfordult, hogy a nyájakat különböző betegségek tizedelték meg. Amióta az állat- gyógyászat kiterjedt hálózattal rendelkezik, s bőségesen ellátják az állatállományt új szérumokkal, gyógyszerekkel, megszűntek a legnagyobb járványok. Az eredmények egyik részese a főváros közelében, Szonginóban magyar segítséggel létesített biokombinát, amely folyamatosan ellátja biokoncentrátumofckal a gazdaságokat és az állategészségügyi szolgálatot. Nagy feladat volt a folyamatos és jó minőségű takarmányellátás megszervezése is. A takarmánytermelés és a takarmánykeverékek előállítása 1970 óta meghatszorozódott. Sorra gépesítik a gazdaságokat. s a takarmány begyűjtését, a keverékek készítését. A fejést mindenütt gépek segítségével végzik. A gvapjúnyírás sok türelmet, hozzáértést és nehéz munkát igénylő tevékenységét is ügyes készülékek gyorsítják. Jelenleg az ország egy- egy lakosára évente 150 kilogramm hús, 153 liter tej és 18 kilogramm gyapjú jut. Ma az állatállomány 59,9 százaléka juh, 19,2 százaléka kecske, 10,1 százaléka szarvasmarha, 8,3 százaléka ló és 2,5 százaléka teve A kísérletezések eredményeként a gazdaságok egy részében megjelentek a baromfitelepek, a sertésfarmák és a méhészetek. 1981—85-ös tervidőszakban a fő cél az állatállomány 4—5 százalékos gyarapítása és az éves gyapjútej-, vaj-, hústermelés 3,2f százalékos növelése. Töbl gondot fordítanak a tojás termelésre is. Ezt 65 százalékkal kívánják növelni. (BUDAPRESS—MONCAME) DOHÁNYGYÁR
