Egri Dohánygyár, 1983 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1983-08-01 / 8. szám
Tájékoztató fejlesztési célkitűzéseinkről és azok 1983. első félévi végrehajtásáról Vállalatunknak ez évben is — a múlt évhez hasonlóan — mintegy 50 millió Ft áll rendelkezésre, fejlesztési elképzeléseinek megvalósítására. Ez a fejlesztési alap vállalati mértékkel mérve elég szerény, így még fokozottabban szükséges ügyelnünk, hogy e szerény keretből ésszerűen, takarékosan, a reális igényeknek megfelelően gazdálkodjunk. Ebből kiindulva, egyrészt pénzügyi, másrészt felhasználási korlátok figyelembe vételével készítettük el az 1983. évi műszaki fejlesztési tervünket. Folyamatban lévő beruházásainkra 9,5 millió Ft-ot irányoztunk elő, mely elégségesnek látszik azok határidőre, jó minőségijén történő befejezéséhez. Ezek közül a legjelentősebb a kazánház rekonstrukciója, melyet 1981-ben kezdtünk, s a kompresszortelep rekonstrukciója, mely rövid időn belül elkészül. Gyártóberendezéseink minőségi cseréjének folytatásaként 1982-ben egy cigarettagyártó és csomagoló sor beszerzését indítottuk el, mely ez év II. felében érkezik meg. Alapanyagaink, segédanyagaink megfelelő, szakszerű raktározása évek óta gondot jelent vállalatunknak. Jelenleg 7 700 m2 saját és 3 000 m2 bérelt raktárterület áll rendelkezésünkre, melyek tárolási gondjainkat nem képesek megoldani. Ugyanakkor évente mintegy 2,5 millió Ft bérleti díjat és szállítási költséget fizetünk ki. Ezért döntött a vállalat vezetősége úgy, hogy a gyár területén, a jelenlegi modulraktár helyén egy négyszintes raktárműhely épület épüljön. Ezen épület 1985. végére készül éx, melynek első két szintjén a TMK, második két szintjén pedig korszerű raktár kap helyet. Ezzel a raktár-alapterület mintegy 1100 m2-rel növekedne. E beruházás várható költsége a 80 millió Ft-ot meghaladja, melyet saját erőből kívánunk megvalósítani. Ez fejlesztési alapunkat az elkövetkező években nagyon leterheli, így egyéb fejlesztésekre még szerényebb pénzügyi lehetőségeink maradnak. Munkaerő-ellátás: A magas beteglétszám okozta gondok mellett jelentkezik még egy kedvezőtlen tendencia: amíg a termelési vonal állandó munkaerőhiánnyal küzdve dolgozik, addig több területen a termelést nem végzők létszáma szép csendesen emelkedik. Ha az így megnövekedett létszám a termelés zavartalanságát segítené elő. nem is lenne érdemes felvetni ezt a kérdést, de sajnos a tapasztalat az, hogy ez koránt sincsen így. Nagyon megnövekedett az ilyen-olyan nyilvántartók, anyagkiadók, átvevők. irányítók stb. száma. Ugyanakkor a „nyilvántartott” adatokat csak igen nehezen és körülményesen lehet megkapni. Ma nem termelünk többet mint 5 évvel ezelőtt, nincs többféle termékünk sem, és meg merem kockáztatni, hogy — ha nem is csökkent, de — nem növekedett a felsőbb hatóságok által kért adatszolgáltatás sem. Bosszantó — de mondhatnám tűrhetetlen —, hogy amikor egy döntéshez egy- egy anyag árának ismerete szükséges, az ebben illetékes dolgozók majdnem személyes sértésnek veszik, hogy olyasmit kérünk, „amit eddig nem szoktunk” (és a választ most és itt had ne írjam le). Pedig most ketten végzik azt a munkát, amit korábban, kétszer ilyen jól, egy dolgozó végzett! Feltehető a kérdés: miért engedhető ez meg?! Ez csak egy példa és már ebből is látható, hogy van A vállalat belső anyag- mozgatása régóta szinté minden fórumon sarkalatos problémaként jelentkezik, és el kell mondanunk, hogy jogosan. Ezen problémák megoldásának első lépéseként ebben az évben a nehéz fizikai munka kiváltásának részeként 1 db 3500 kp teherbírású diesel és 1 db 1150 kp teherbírású elektromos villás targonca beszerzését irányoztuk elő. A diesel-motoros már megérkezett, s rövid időn belül megkezdheti munkáját, míg az elektromos az év végéig kerül leszállításra. Az anyagmozgatás korszerűsítése érdekében megindítottuk teherfelvonóink cseréjét is. Elsőként a nyersanyagraktári 500 kp-os felvonó cseréje zajlik le, melyet az akna átépítése után egy 3200 kp teherbírású korszerű lift vált fel. A régi leszerelése augusztus végén kezlődik, s az új átadása jövő év áprilisában történik meg. Ezt követően a raktár-műhelyépület liftje készül el, majd a szertár, és némi baj az irányítással, a vezetői ellenőrzéssel, és ugyancsak hagy kívánni valót a munkaszervezés is. Természetes azzal, ha ilyen periférikusabb területeken is normálisan menne a munka, az alapprobléma, az hogy kevés a termelésben a létszám, még nem oldódik meg. Bár egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ezekről a területekről 15—20 főt átirányítsunk a termelésbe. Ennek lehetőségét sürgősen meg kell vizsgálnunk, annál is inkább, mert a diákok nyújtotta némi segítség augusztusban megszűnik és lényegében az eddigihez képest semmiféle plusz munkaerő forrásra nem számíthatunk. Nem arról van ugyanis szó, hogy csak az Egri Dohánygyárba nem jönnek dolgozni, ez országosan is így van. Tulajdonképpen a munkavállalók egy kisebb része mozog, vándorol, hol itt, hol ott vállal munkát, de ez nem jelent országosan új munkaerőforrást. A népgazdasági terv számításainak megfelelően 1983. I. félévben is csökkent a foglalkoztatottak száma az egész iparban. A munkaerőforrások alakulását bemutató statisztikai adatokat elemezve 1975 és 1982 között 4%-os (262 ezer fős) csökkenés jelentkezett a munkaképes korúaknái. Jelenleg 4 millió 987 ezer fő a munkaképes korúak száma. Ebből- a munkaazt követően a csomagolás felvonója kerül kicserélésre. Ezen liftrekontsrukció befejezése 1986. augusztusában várható, melynek teljes költsége 5,5 millió Ft. Ez évi beruházásaink nagy része a gyártást kiszolgáló tevékenység, valamint a minőségellenőrzés fejlesztésére irányul. Ennek szellemében folyik a kazánház, kompresszor- és vákuumtelep rekonstrukciója, és indítottuk a villamoshálózat rekonstrukcióját. A Burley dohányfeldolgozó vonal gőzellátásának biztosításához gőztávvezeték építését kezdtük meg, A villamos hálózat rekonstrukciójára és a gőztávvezeték építésére ez évben 5,5 millió Ft-ot fordítunk: Titráló- és laborműszerre, kitöltésszabályozóra, füstanalizátorra. csaknem 2 mii- lió Ft-ot költünk, melyek üzembeállításától a minőség és a minőségellenőrzés hatékonyságának javulását várjuk. Termelő gépparkunk fejlesztéseként az ITM holland erőforrásként ténylegesen figyelembe vehető népesség száma alacsonyabb — minthogy sok a munkavállalási korban levő tanuló. — Figyelembe kell venni azt is, hogy a lehetséges munkaerőutánpótlás nemhogy érdemleges létszámnövelésre, de még a nyugdíjazás miatti veszteség pótlására sem elegendő. Vagyis: az aktív keresők állománya évek óta — s az idén is —csökkent. A lehetséges munkaerőfedezet hagyobb részét az első ízben munkába lépő fiatalok jelentik. Ezért is érdemel komolyabb megfontolást, hogy szükséges lenne az ipari tanulóinkkal, a munkába álló fiatalokkal az eddigiektől eltérő minőségben foglalkozni, mert semmi remény nincs arra, hogy a helyzet a következő években a legcsekélyebb mértékben is javulna. A vállalati létszám racionális foglalkoztatása legsürgetőbb feladatunkká vált. Hivatkoznunk kell itt az Országgyűlés Ipari Bizottságának ülésén elhangzott vitában Rabi Béla ipari államtitkár véleményére miszerint igaz, hogy a „létszámcsökkenési folyamat feltartóztathatatlan, de népgazdasági lag tervezett is. Iparunk a teljesítményekhez viszonyítva — és nemzetközi összehasonlításban is — a szükségesnél még mindig több embert foglalkoztat. Ám közülük megengedhetetlenül sokan nem ott és olyan munkakörben foglalkoznak, ahol valóban szükség lenne rájuk. A munkaerő-átcsoportosítás változatlanul lassú, nehézkes, s nemcsak az egyes ipai'ágak között, de a vállalatokon belül is.” Ezek a megállapítások többé-kevésbé sajnos ránk is érvényesek, pedig, mint ahogyan az előrejelzésekből kiderül, a munkaerő-ellátást illetően csodákra nem várhatunk, nekünk kell tennünk valamit! ■ ■ í*-í ' jV-£ — Bárdosné dr. — cégtől egy kombinált filter- rúd-gyártó gépet vásárolunk 1,7 millió Ft értékben, valamint szerződést kötöttünk 1984. márciusi szállítással egy SKODA cigarettagyártó gépsorra, melynek értékeként 9 millió Ft-ot fizetünk ki. Ugyanakkor ebben az évben a kocsányvonal re- kontsrukcióját is megindítottuk, melyre 1,5 millió Ft-ot irányoztunk elő. A Dohányértékesítő és Szolgáltató Közös Vállalattal közösen Egerben szándékozunk egy készáru raktárt építeni, mélyre az idén 2 millió Ft-ot terveztünk. Ezzel lehetőség nyílna raktárgondjaink további enyhítésére. Elhasználódott tehergépkocsi-parkunk pótlásaként egy ZUK típusú kis tehei-gépkocsit vásároltunk, továbbá élő rendelésünk és ez évi visszaigazolásunk van egy IFA platós gépkocsira. Információs rendszerünk fejlesztésére, valamint az ügyviteli munka gépesítésére kdrszerű fénymásolót, új könyvtár-berendezést valamint két db könyelőgépet kívánunk beszerezni 2,3 millió Ft értékben. Fejlesztési célkitűzéseink továbbra is jól szolgálják gazdaságpolitikai elképzeléseinket, jelentős mértékben hozzájárulnak a hatékony vállalati munka, a minéi nagyobb nyereséget biztosító gazdálkodás továbbfejlesztéséhez. Daragó László Kincsek a mélyben Az Aztrahányi terület nagy kiterjedésű szikes és futóhomokos vidékén található a Szovjetunió — és egyben Földünk — egyik legnagyobb sóstava, a 100 négyzetkilométer felületű Baszkuncsak tó. A Baszkuncsak hatalmas sókészleteire mi sem jellemzőbb, mint hogy 1927-ben próbarobbantásokkal 256 méter mélyre jutottak le, de a záróréteget nem érték el. Még ma is talány, mennyi sót tartalmaz a tó medre. Jelenleg innen származik a Szovjetunióban kitermelt só- mennyiség 50 százaléka, s ami legalább ilyen fontos, a baszkuncsaki só minősége elsőosztályú. A tóból 3 fajta sót bányásznak: fehéret, szürkét és egy nagykristályú, kékes színű változatot. Ez utóbbit az íze miatt ismerik el kiválónak. A különleges, szinte kimeríthetetlen sólelőhely már az időszámításunk szerinti VII. században is ismert volt. A sókitermelést a környéken élő poloveci és kazár törzsek, valamint az átvonuló nomád csoportok kezdték meg. „Az Ahtubi tótól nem messze, a Narinszki sivatagnál terül el az Uszkoncsak vagy Utoncsak tó — írja krónikájában egy korabeli névtelen szerző. — S az emberek a tóból egyszerűen kimerítik a sót, ami tiszta és áttetsző, akár a jég.” A korabeli krónikás csak egyet nem említ, hogy a sóbányászat már akkoriban is nehéz és fárasztó munka volt. Erről a legtöbbet a sótörők mesélhetnének, akik napi 14—15 órát dolgoztak térden állva, gyakran derékig sűrű sóoldatba merülve. A víz nyáron plusz 45 Celsius fokig is felmelegedett, míg késő ősztől kora tavaszig elviselhetetlenül hideg, fagyos volt. Jellemző a mostoha körülményekre, hogy a környezetet az emberen kívül egyedül a roppant szívós és rendkívül igénytelen teve bírta elviselni. A sót ugyanis a tevecsordák hordták ki a tóból, minden más állat lába csontig kopott volna a maró sótól. Csodára nem várhatunk A munkaerő-ellátás egész évben gondokat okozott vállalatunknál, noha az I. n. évben a termelés igen alacsony volt. A II. n. évi feszítettebb program és az állandósult 15—20 fős létszámhiány már önmagában is feszültséggel járt, s ezt még tetézte az igen magas beteglétszám. Az év első felében átlagosan napi 26 fővel voltak többen táppénzes állományban, mint az elmúlt év azonos időszakában. Ugyan az influenza járvány megszűnt, de korántsem mérséklődött a várható mértékben a betegek száma. Ennek okait csak közgazdaságilag elemezni értelmetlen, hiszen ebben egészség- ügyi, munkaerkölcsi, munkafegyelmi és egyéb, a szociális háttérből eredő okok is közrejátszanak. Az azonban bizonyos, hogy egyik évről a másikra pusztán egészségi kondíciónk ennyit nem romolhat. Események—képekbeii A MAFILM stúdiója filmet készít megyénk, Heves megye kulturális létesítményeiről. A forgatás során felkeresték gyárunkat is és felvételt készítettek büszkeségünkről, az új szociális épületről, amely tehát már ismert „kultúrbázisnak” számít. A Karikás Frigyes Ifjúsági Szocialista Brigád július 9-én, társadalmi munkában segített óvodánk játszóterének rendbehozásában, felszerelésében. Képeinken ketten az „önkéntesek” közül. A sajóbábonyi Észak-magyarországi Vegyiművek KISZ- bizottságának delegációja DH-munkarendszer, -modellünket és a Minőségi Kör munkáját tanulmányozta két napon át. A vendégeket Fülöp András, Vincze István és dr. Bóna Gyula, DH-titkár tájékoztatta. A Finn Ifjúsági Szövetség titkárát, s a delegáció többi tagját Fülöp András tájékoztatta a gyárunkban folyó munkáról. DOHÁNYGYÁR 3
