Egri Dohánygyár, 1983 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
Minőségi termelés Munkaközösség született Minden év elején a munkásgyűléseken lehetőség nyílik a vállalat vezetőinek arra, hogy a dolgozókkal ismertessék az előttük álló feladatokat, a vállalat célkitűzéseit. Ez megtörtént nálunk is, az év első napjaiban az igazgató a munkások előtt értékelte az előző év eredményeit és rámutatott az 1983. évi feladatokra. Az igazság az, hogy egy munkásgyűlés keretein belül lehetetlenség — az idő rövidsége miatt — kifejteni azokat a tudnivalókat, azokat a fontosabb végrehajtandó feladatokat, amelyek megvilágítják a vezetési elképzeléseket, amelyek biztosítják a vállalat részére az eredményes gazdálkodást. Az is igaz, hogy egy jól szervezett vállalat vezetése nemcsak a fent említett fórumot használja fel céljainak ismertetésére hanem a lehetőségek arzenálját sorakoztatja fel annak érdekében, hogy minden dolgozó tudatában legyen feladata végrehajtásának fontosságával. Egyszerűbb szavakkal: mindenki tudatában legyen annak, hogy miért kell jól dolgoznia, miért kell vigyáznia munkavégzése során a minőségi előírásokra, a technológiai utatsítások maradéktalan betartására. Vállalatunknál is megvan annak a lehetősége, hogy dolgozóink megismerjék a vállalati terveket, elképzeléseket. Lehetőség van arra is, hogy közvetlen munkahelyének feladatait már az év elején — egész évre kiterjedően — ismerje a dolgozó. Talán néha már sokallják dolgozóink azokat az ismertetőket. amelyeket a különböző fórumokon hallanak. Ebben van is valami igazság. Vegyünk egy konkrét példát. Az 1983. évi tervről, feladatokról hallottunk^ vagy hallani fogunk még: — a szakszervezeti bizottsági ülésen, — a szakszervezeti bizalmiak és főbizalmiak ülésén, — a szakszervezeti csoportgyűléseken, — a szocialista brigádok tanácskozásán, — a termelési tanácskozásokon, — az osztályvezetői értekezleten, — a vállalati akcióbizottsági ülésen, — a Minőségi Kör ülésein, — a műszaki konferencián, — az ifjúsági parlamenten, — a nők fórumán, — az újítók tanácskozásán, — a középvezetői konferencián stb., stb. Ugye milyen sok. és még nem is soroltam fel minden fórumot. És sajnos, még így is csak arra van lehetőség, hogy a fő célkitűzéseket ismertessük, hogy legalább ezek alternatíváira kapjunk javaslatot, véleményt. Ezek közül a fórumok közül is csak egy-kettő alkalmas arra, hogy egy-egy kiemelt feladatot — amelynek hatása esetleg az egész kollektívát érinti — alaposabban megvitasson. Véleményem szerint ilyen fontos feladat 1983-ban gyártmányaink minőségének javítása, különös tekintettel a magasabb árfekvésű cigarettákra- Ez évben nem jelent számunkra különösebb gondot a termelési terv mennyiségi teljesítése, de igen komoly feladat ez hatékonysági, minőségi szempontból. Már jó ideje ismert, hogy a vállalati eredmény fokozása és a minőség javítása között szoros összefüggés van- Gyártmányaink eredménytartalma eltérő- Például: jelentősen nagyobb a vállalati nyereség 1 millió db Helikon cigarettán, mint 1 millió db Románcon. Ez természetes is, hiszen a Helikon cigaretta korszerűbb termék, több, összetettebb munkát igényel. Gondoljunk csak a filterrúdra. A Románchoz sima papírfiltert, a Helikonhoz kombinált, aktívszenes filtert kell gyártanunk, igényesebb, korszerűbb a csomagolása, nem is beszélve a dohányösszetétel különbségéről. A vállalati eredmény szempontjából nem mindegy, hogy melyik cigarettafajtából adunk el a tervezetten felül. Természetesen az eladás mértékét a fogyasztás határozza meg, a fogyasztás mértéke pedig mindig szoros összefüggésben van két dologgal: — az árral és — és a minőséggel. Mivel az áron igen kevés lehetőségünk van változtatni, marad a másik út: javítani a minőséget! Biztosak lehetünk abban, hogy amennyiben javítani tudjuk a Helikon cigaretta minőségét — márpedig van rá lehetőség —, akkor e termék iránti kereslet is növekedni fog, és ez számunkra igen hasznos lenne. Természetesen az is vállalati feladat, hogy valamilyen formában a fogyasztók is értesüljenek törekvéseinkről, és ez a marketing-tevékenység feladata. Igaz, itt különböző nehézségeink vannak, mivel propaganda-tevékenységet nem fejthetünk ki, de lehetőség van — és ezzel élni kell — a gyártmány-imerte- tésre. Erre a feladatra ecikk keretén belül is felhívom az illetékesek figyelmét. A fent leírtak vonatkoznak minden gyártmányra, de főleg azokra, amelyeknek mi vagyunk kizárólagos gyártói. Ez érdekünk, hiszen ha a minőség javítása kapcsán emelkedik a forgalma a mi általunk gyártott cigarettáknak, úgy ez kizárólag a mi nyereségünket növeli. A minőség javítása igen összetett feladat, sok terület összehangolt munkáját igényli. De megvan a lehetősége mert: — ha gondosan állítjuk össze napról napra a receptúrát; — ha kevesebb lesz a nagyméretű kocsány a cigarettákban ; — ha vigyázunk a pácanyag felvitelére; — ha előírásszerű vágatot biztosítunk, — ha a cigarettagyártáshoz kifogástalan minőségű, méretű filtereket készítünk, stb., akkor lehet jó a cigaretták minősége, és ekkor, termékeink jobb minősége révén tarthatjuk, sőt fokozhatjuk vállalatunk jó hírnevét és eredményétTermészetesen a technológiai üzemek minőségi munkája feltételezi a kiszolgáló üzemek (műhelyek, Tmk, kazánház,) az anyagellátás, az anyagtárolás- és mozgatás, a technológiai és műszaki irányítás, valamint az ügyvitel kifogástalan munkájátFigyelni kell arra: ne legyen szakadt, sérült papír, és kíméletesen kell bánni a dohánybálákkal is, mert a törmelékdohánybói nem lehet jó vágatot készíteni- Ebből csak sok por, sok melléktermék és kihullott végű cigaretta lesz. A kazánházban dolgozóknak ügyelni kell, hogy a technológiai területeknek mindig megfelelő legyen a gőz- és a levegő-ellátása. Egy rosszul vákuumozott do. hánytétélből ugyanis már sehogyan sem lehet jó vágatot készíteni, a jó minőségű cigarettának pedig a jó minőségű vágat az egyik feltétele. Ugyancsak fontos tényezője a minőségi termelésnek a jó műszaki színvonalú, üzembiztos géppark folyamatos biztosítása. Épp ezért a műszaki osztály szakembergárdája prioritást kell, hogy biztosítson a minőségi feladatoknak. Meg kell tenniük mindent, hogy a Dohánykutató Intézetnél megrendelt cigaretta-törzski- egyenlítők mielőbb felkerüljenek a gyártógépekre. Ha már csak a most felsoroltakat tekintjük, így is látható, mennyire aprólékos, összetett, sok terület jó munkáját igényli az, hogy a fogyasztó az általa megvásárolt tasakban jó minőségű cigarettát találjon. Ennek a nagy feladatnak a sikeres megvalósításához kérem a gyár valamennyi dolgozójának segítségét, cselekvő támogatását. dr. Huszti Ferenc műszaki-termelési igazgatóhelyettes Több mint egy éve már, hogy hatályba léptek a kisvállalkozásokról szóló jogszabályok. Sok szó esett róluk azóta újságban, rádióban, tv-ben és a kezdetben alakult kisvállalkozások sok helyen már túl vannak a gyakorlatban jelentkező problémák leküzdésén is. Vállalatunknál — talán egy kicsit a szükségesnél hosszabb előkészületi munkák után — most jutottunk el odáig, hogy vállalati gazdasági munkaközösség megalakulásáról számolhatunk be.' A megalakulás előzményeiről, a felmerülő nehézségekről és a létrejött kisvállalkozás főbb jellemzőiről beszélgettünk Bóta János főművezetővel és Kiss Pál elektroműszerész csoportvezetővel, a munkaközösség vezetőjével. — Hogyan indult az egész, kié volt a kezdeményező szerep? A dolgozók szorgalmazták-e jobban a kérdést, vagy a vállalat érdekei kívánták a munkaközösség létrehozását? B. J.: Amikor a jogszabály megjelent és részleteiben is sikerült megismerkedni a tartalmával, rögtön felvetődött, hogyan hasznosíthatjuk az új lehetőségeket a vállalat és a dolgozók javára. Team is alakult annak vizsgálatára, hogy mely területeken, milyen feltételek mellett hozható létre valamilyen kisvállalkozási forma. A kisvállalkozás ugyanis gyűjtőfogalom, többféle szervezeti formát takar és kezdetben egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy gazdasági munkaközösség alakuljon-e vagy valami más. Aztán az hamarosan eldőlt, hogy az ún. vállalati gazdasági munkaközösség látszik a legjobb formának majd visszatérek még rá, hogy miért Az is tisztázódott, hogy mely területeken lehetséges és érdemes ilyet létrehozni. Egyik ilyen terület volt az elektroműszerész csoport. Itt ugyanis elég sok olyan munka adódik, ami munkaidőben a jelenlegi kapacitással egyszerűen nem végezhető el, sőt a szűk túlórakeret sem jelent megoldást. — Persze, hiába az igény, ha a dolgozók részéről nincs hajlandóság az alakulásra. Mi volt a helyzet ezzel? K. P.; Azt gondolom, nem lehet vitás, hogy manapság szinte mindenki törekszik valamilyen mellékjövedelemre szert tenni. Ilyen oldalról tehát a lehetőség vonzó. Nem mindegy azonban egyrészt, hogy milyen összegű ez a jövedelem, másrészt, hogy hol szerzi meg azt az ember. Teljesen leegyszerűsítve úgy kellett feltenni a kérdést: miért menjenek az emberek fusizni a szabad idejükben, ha legálisan, és — ami nem mellékes — vállalati célokat szolgálva is megkereshetik ugyanazt a pénzt. — Térjünk rá konkrétabb dolgokra! Milyen munkák végzésére alakult végülisa munkaközösség? K. P.: A társasági szerződés szerint az „ELEKTRA'’ szolgáltató vállalati munka- közösség tevékenységi köre dohányipari és egyéb rendeltetésű gépek, gépi berendezések, gépsorok elektromos kapcsolószekrényeinek, vezérlő berendezéseinek tervezése, a megtervezett kapcsolószekrények, vezérlő berendezések kivitelezése, üzembehelyezése, szükség szerinti átalakítása és javítása. Ezt a munkát alapvetően és elsősorban az Egri Dohánygyár részére végezzük, van azonban arra is lehetőség, hogy — szabad kapacitás esetén — más dohányipari vállalat, vagy egyéb külső megrendelő részére vállaljunk munkát. Az egyes konkrét munkákra vállalkozási szerződést kötünk a megrendelőkkel. Egyelőre úgy tűnik — 6 fős létszámunkat és a vállalt munkákat is alapul véve —, hogy vállalatunk bőségesen el fog látni bennünket megrendeléssel, így a mások részére történő munkavégzés csak lehetőség marad. — A tevékenységi kör ismeretében úgy tűnhet, hogy bizonyos átfedés van a tagok munkaköri kötelessége, és az itt megfogalmazott tevékenység között. Nem jelent ez valamilyen gondot? B. J.: Az egész munkaközösség létrehozásának talán legproblematikusabb részéhez értünk. Nem a tagok iránti bizalmatlanságból, de felvetődött, hogy nem fogják-e esetleg munkaidőben végezni azt a munkát, amiért nem munkabért, hanem vállalkozói díjat kapnak, vagy nem fognak-e „rápihenni” napközben a délutáni, vagy szombati, tehát a munkaközösség keretében végzett munkára. Nos, szerintem megtaláltuk a megfelelő megoldást. A munkák összekeveredését megakadályozza, hogy a vállalkozásban végzett munka egy-egy komplett berendezés lesz. tehát nem fordulhat elő, hogy ugyanazt a kapcsolószekrényt délelőtt dolgozóként, délután pedig vállalkozóként csinálják. Ez a vezetői ellenőrzést is megkönnyíti. Ugyanakkor az nyilván meghatározható, hogy mennyi munka elvégzése várható el munkaidőben, és szerződést a vállalat csak arra köt, ami már a munkaidőbe semmiképpen nem fér bele. — Mi történik akkor, ha — tegyük fel — „rosszul sül el” a dolog, és a munka- közösség valamilyen vállalt kötelezettségének nem tud eleget tenni? Magyarul: hogyan alakulnak a felelősségi szabályok? B. J.: Már említettem, hogy a vállalati gazdasági munkaközösség látszott a legmegfelelőbb formának, most azt is megmondhatom, hogy miért. Ennél a formánál igen lényeges, hogy a vállalat és a munkaközösség együttműködési megállapodást köt, amelyben a vállalat kiköt a saját részére bizonyos jogokat. — tehát pl. azt, hogy a munkaközösség kapacitására milyen mértékben tart igényt, milyen feltételekkel engedélyezi a mások részére történő munkavégzést stb. — és ennek fejében bizonyos kötelezettségeket is vállal. Ilyen kötelezettség lehet pl. az anyag- biztosításban való közreműködés, bizonyos szerszámok, eszközök átengedése, helyiség bérbeadása stb. Ugyanezek miatt a már említett vállalati többletjogosítványok miatt azt is előírja a jogszabály, hogy a vállalati gazdasági munkaközösség tagjai a munkaközösség kötelezettségeiért csak a munkaközösségbe bevitt tőkéjük és az ott szerzett jövedelmük erejéig felelősek. Válaszolva most már a kérdésre, ez azt jelenti, hogy ha a munkaközösségnek keletkezne pl. egy 200 000,— Ft összegű kártérítési kötelezettsége (mert nem tudna eleget tenni valamilyen szerződésben vállalt kötelességének) akkor a bevitt tőkét és a szerzett jövedelmet meghaladó összegért a vállalat „tartja a hátát” azaz nem kell pl. a gépkocsiját eladni a tagnak, hogy fizetni tudjon. — Hát Ilyenre még gondolni is rossz. Optimista-e a munkaközösség vezetője a jövő kilátásait illetően? K. P.: Társaimmal együtt azt remélj üli, hogy megtaláljuk a számításunkat és a vállalat sem jár rosszul velünk. A magam részéről a már említetteken túl (túlóra-megtakarítás, üzem közben nem végezhető munkák végzése stb.) elsősorban abban látom a dolog jelentőségét, hogy a vállalatnál dolgozó emberek helyben, helyismeretüket, gép- és szakmai ismereteiket kihasználva és kamatoztatva juthatnak legális többletjövedelemhez. Ez mind az egyén, mind a vállalat, illetve végső soron a népgazdaság szempontjából igen jelentős. Remélem, égy év múlva optimizmusom beigazolódásáról adhatok majd számot a lap olvasóinak. — Kívánom, hogy így legyen! Köszönöm a beszélgetést. Dr. Jakab Gábor Hosszú idő óta megoldatlan a vákuumkazánok hűtővízellátása Képünkön a jelenlegi ideiglenes megoldás... amíg elkészül az új kompres szortelep Felhívás! A tömegsportbizottság a gyár szocialista brigádjai részére légpuska-lövészversenyt hirdet a szovjet hadsereg születésnapja alkalmából. Nevezni 1983. március 11-ig lehet 3 fős, bármilyen összetételű csapattal. Nevezéseket kérjük leadni a szakszervezeti titkárságra, vagy a cigarettacsomagolásra, Kaszás Tibornak. A verseny időpontja: 1983. március 14-én, 14 óra. A verseny helye: Légópince, MHSZ Lövészklub. A verseny első helyezettjei — a csapat összetételétől füg- gően — díjazásban részesülnek. Részvételüket előre is köszönjük. Tömegsportbizottság 3 DOHÁNYGYÁR
