Egri Dohánygyár, 1983 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1983-04-01 / 4. szám

Exportképes Virginiáért- TÁRSULÁS Már több mint egy éve, hogy az I. osztályú exportképes Virgina dohánytermesztés bővítésének elősegítésére gazdasági szerződést kötöttünk a kápolnán gazdálkodó Károlyi Mihály MgTsz és a Dunántúli és Duna-Tisza közi Dohányfermentáló Vállalat (a továb­biakban: DDT) és vállalatunk. Mért volt erre szükség — tehető fel a kérdés — hiszen van így is elég dolgunk, gon­dunk. Ez igaz, mégis szükségesnek látszott a lépések megtétele. A ma már igen közkedvelté vált Malboro cigaretta-licen vásárlásakor ugyanis mindkét fél (a tröszt és a Philip Moris cég) részéről az volt az egyik kikötése, hogy a Malboro báziskeverék ellenértékét az akkor még működő Dohányipari Vállalatok Trösztje I. osz­tályú Virginia dohánnyal ellentételezi. Ez a szerződési kikötés azt jelentette, hogy amennyi bázis-keveréket vásárolunk a Marl­boro gyártásához, olyan értékben dohányt kell exportálnunk. A Philip Morris részéről azis kikötés volt, hogy az export teljesítésénél csakis klasz- szikus Virginia fajták jöhetnek szóba. ( Meghatározó az ízharmónia Jövőnk a Bur ley-vei A Marlboro licencének megvásárlásakor az első év­ben 50 millió db-ot gyártot­tunk, s ennek ellentételezése nem okozott nehézséget. A Marlboro azonban hamar közkedvelt lett a fogyasztók körében. A fogyasztás roha­mos növekedését jól mutat­ja, hogy 1982-ben már több, mint 220 millió db-ot gyár­tottunk ebből a termékből. De Magyarországon 1981-ben nem termett annyi I. o. exportképes Virginia, amely a vásárolt Marlboro bázis- keverék értékét fedezte vol­na. A Tröszt ill. az Iroda megszüntetésével e szerző­dési kötelezettség teljesítése vállalatunkra hárult. Mi, amikor a Philip Mor­ris cégtől megvásároltuk a második licenc cigarettát a Multifiltert, már olyan szer­ződést kötöttünk, hogy az el­lentételezés dohánnyal, ilL egyéb olyan magyar termék­kel történik, amelyhez a Külkereskedelmi Bank hoz­zájárul. Ez a kikötésünk azt jelen­ti, hogy a dohányon kívül minden olyan magyar ter­mékkel ellentételezhetünk, amelyekre a tőkés piacokon eddig nem volt kereslet. Ilyenek pl. a különböző rek­lámcikkek, műanyagzsákok stb. Ennek folytán 1982-ben a Philip Morris céggel szem­beni mérlegünk — a két szerződési teljesítés elvi ösz- szevonása után — több száz­ezer dolláros pozitív szaldó­val zárult. A szerződésekben lévő megkötések miatt a Külke­reskedelmi Bank azonban a teljesítések összevonását nem engedélyezi. Mi ennek elle­nére továbbra is szorgalmaz­zuk az összevonást, mivel a jelenleg behozott Marlboro báziskeverék ellenértékét do­hánnyal fedezni nem tudjuk. Az elmúlt évtizedben ha­zánkban a dohánytermesztés olyan irányba terelődött, hogy az — elsősorban fajta- összetételében — a belföldi A vállalati vezetőképző. márciusi foglalkozásának egyik programja a „vállala­ti racionalizálás” volt. Ennek keretében olyan kérdésekkel foglalkoztunk, ami a vállalati gazdálkodás­ban gondokat, zavarokat, s ezáltal veszteségeket okoz. A sokféle kérdés közt — ámelyekre válaszolnunk kel­lett — volt a következő: „Vállalatunknál melyek azok a munkakörök, amelye­két legunalmasabbnak és a legkevésbé vonzónak tart?” Erre a kérdésre a vezető- , képzőn részt vevők többsége a bérelszámolási munkakört jelölte meg, és többen meg is indokolták, hogy miért. „Rabszolgamunka: mono­ton; állandóan számolni és körmölni kell; rosszul fize­tik stb., stb. Ennek ellenére érdekes, hogy nálunk viszonylag nem nagy a bérelszámolók fluk­tuációja. Réder Béla, a foglalkozás vezetője elmondta, hogy a bérelszámolási munka meny­nyire fontos kapocs a ter­melés, az ügyvitel és a vál­lalati információs rendszer között. Mégis az a tapaszta­lat, hogy a legtöbb helyen nem becsülik eléggé ezt a munkát. Pedig a bérelszá­molók legnagyobb része olyan lelkiismeretességgel és fele­lősséggel végzi a munkáját, ami messze nem jellemző fogyasztás kielégítésére irá­nyul. Igaz ugyan, hogy a do­hánytermesztési és értékesí­tési tervben mindig benne szerepelt a fermentált do­hányexport növekedése, de a valóságban évről évre csökkent. Mivel a szerződési kötele­zettség teljesítése ma már vállalatunkat terheli, ezért — habár szerény mértékben — saját eszközeinkkel is próbáljuk a magyar dohány- termesztést abba az irányba terelni, hogy minél több gazdaság érdekelt legyen az export minőségű Virginia dohány termesztésében. Ilyen indítékok alapján próbálkoztunk — a magyar dohányiparban elsőként — 1982. elején egy gazdasági társasági szerződéssel kimoz­dítani ezt a témát a mély­pontról. Olyan, Heves megyében működő termelőszövetkezetet kerestünk — s ebben a Me­gyei Tanács is segítségünkre volt —, amely dohányter­mesztéssel foglalkozik, tehát ilyen irányú tapasztalattal rendelkezik és hajlandó Virginia dohányt termeszteni. így kerültünk kapcsolatba a Kál községben gazdálkodó Károlyi Mihály Mg. terme­lőszövetkezettel. Jó néhány évvel a szerző­dés létrejötte előtt ez a Tsz. nagy területen foglalkozott dohánytermesztéssel — Vir­giniával is —, de fokozato­san csökentették e tevékeny­ségüket, s mint mondták már 1982-ben nem is szán­dékoztak dohányt termesz­teni, mert nem rendelkeztek megfelelő szárítókapacitás­sal. Megkeresésünkre a Tsz vállalta, hogy 40 hektáron hajlandók Virginiát termesz­teni, amennyiben mi bizto­sítjuk a szárítókapacitást. A Tsz. földterülete do­hánytermesztés szempontjá­ból a DDT-hez tartozik, ezért velük is felvettük a kapcsolatot, és így létrejött MILYEN NÁLUNK ennyire a más munkakörben dolgozókra. Mi a helyzet vállalatunk­nál, milyen nálunk bérelszá­molónak lenni? — tettük fel a kérdést a legilletékeseb­beknek, a bérelszámolóknak. Amikor megmondtam, hogy újságcikkhez kérem a véle­ményüket, meglepődtek, nem szoktak ők a nyilvános sze­repléshez — mondták. Aztán megmondtam, mi­lyen apropóból érdekel a té­ma. így aztán kötélnek áll­tak. Nagy Sándorné, Rózsika a legrégebbi bérelszámoló. Ti­zennyolc éve csinálja, de hozzáteszi, hogy szükségből. Amikor férjhez ment, elment a vállalattól, mivel nem Egerben laktak, s amikor visszaköltöztek, visszajött a gyárba, mert máshol bölcső­dében nem tudta a gyerekeit elhelyezni. Itt pedig csak bérelszámolói munkahely volt. 1400 Ft-ért jött ide bér­elszámolónak, a tsz-ben, mint könyvelő 2800-at kapott vol­na; de hát a gyerekeiket ott nem tudta elhelyezni. Ez volt tehát a szükség. Később, amikor már a gye­a dohányiparon beiül az első gazdasági társasági szerző­dés. E szerződésben a Tsz vál­lalta, hogy 1982. évtől több éven át termel Virginiát az értékesítési szerződésben ki­kötött feltételek szerint, mi­nimum 40 hektár földterüle­ten. Ehhez a területhez bizto­sítja a talajművelő gépeket, szálító eszközöket, munka­erőt, és egyéb, a termeléshez szükséges anyagokat. A DDT vállalta, hogy 2 db Sirokkó T.D.O. 80-as mester­séges dosányszárító berende­zést a társaság rendelkezé­sére bocsájt. Az Egri Dohánygyár köte­lezettséget vállalt arra, hogy a dohánytermesztés tovább­fejlesztéséhez 3 db Sirokkó T.D.O. 80-as szárítóberende­zés beszerzését saját fej­lesztési alapjából finanszí­rozza. Vállaltuk továbbá, hogy a gazdasági társaság által termelt és leszárított Virginia dohány válogatását elvégezzük, és azt a Szolno­ki Fermentáló Üzembe el­szállítjuk. Mindezt az ex­portképes Virginia-termelés növelése érdekében vállal­tuk. A gazdasági társaság tag­jai a bevitt közös vagyon alapján részesednek az ered­ményből Hl. vállalják a kö­telezettségeket. A szerződés 5 évig érvé­nyes! Az első év a tapasztalat- szerzés éve volt. Rendszeres kapcsolatot tartottunk a Tsz­szel, a palánta nevelésétől kezdve a dohány töréséig, ill. a szárításig. (Mint a tár­saság egyik tagja rendszere­sen ellenőriztük az e terüle­ten folyó munkát, sőt igény­be vettük két külföldi cég, az ÜLT és a Philip Morris cég ezirányú segítségét is. Sajnos az időjárás az el­múlt évben nem kedvezett. A 40 hektárból mintegy 15-öt elvert a jég — ezt ki kellett szántani és újra pa- lántázni. — Majd a június rekek nőttek, tanulni szere­tett volna, a közgazdasági érettségi mellé mérlegképes könyvelői képesítést szerez­ni, de a 60-as években úgy ítélték meg, hogy a vállalat­nak nincs szüksége arra, hogy ő tovább tanuljon, és nem támogatták. Közben az évek múltak, s mire ez a szemlélet megváltozott, ad­digra már a kora miatt nem látta érdemesnek a tovább­tanulást. Többre is képes vagyok, s lettem volna ennél, de most már mindegy — mondja egy kicsit szomorúan. Seres Miklósné, Marika 16 éve bérelszámoló. Közgazdaságiban érettsé­gizett, aztán került ide. Volt 3 év „kiruccanás” is, hecce- lik a többiek. Miről van sző, nem ér­tem? — Közben egyszer átmen­tem a pénzügyi osztályra — meséli Marika. — Nagyon örültem neki, komolyabb munka, ott lesz fejlődési le­hetőségem anyagilag is meg szakmailag is — gondoltam. Igyekeztem, mindent meg­tanulni, jól elvégezni, és végi ill. júliusi aszály ron­totta a terméshozamot és a minőséget, s ebből követke­zőleg az I. osztályú kihoza­tal nagyon alacsony volt. örvendetes, hogy a Tsz. dohánytermesztés i kedve sem csökkent, sőt 1983-ban 50%-kai növeli a Virginia- termesztő területet. Mivel a dohány nagyon munkaigé­nyes, ezért úgy tervezték, hogy ez évben a tsz-tagok háztáji földjét dohányföld­ben adják ki. Ez évben 10 hektárnyi területet biztosí­tottak a dohánynak és e te­rület előkészítését a legna­gyobb gondossággal végezték el. Ez is egy biztosíték arra, hogy ebben az évben ered­ményesebb lesz a tsz. do­hánytermesztő ágazata. Ez évben bővült e tevé­kenységünk. Megkeresett a DDT és arra kért bennün­ket, hogy hozzunk létre még egy gazdasági társaságot a Pálmonostorán gazdálkodó Keleti Fény Mg. Termelő- szövetkezettel. A szerződést megkötöttük, így e gazdasági társasági szerződés értelmében együtt­működünk a DDT-vel és a Keleti Fény Tsz-szel. Mi és a DDT támogatást nyújtunk, a tsz pedig vállal­ta, hogy 60 hektár területen Virginiát termel, s e terület­ből 15 hektáron az öntözést is biztosítja, ami nemcsak a termésmennyiségre, de ezen túl a minőségre is igen nagy hatással lesz. Ezek a próbálkozások azt szolgálják, hogy biztosíthas­suk a fogyasztók által ked­velt licenc cigarettákból az ellátást — ehhez a vállalati nyereség-alakulás szem­pontjából nagy érdekünk fű­ződik —, másrészt teljesít­hessük azt a velünk szemben támasztott elvárást, hogy a licenc cigaretták báziskeve­rékének importigényét, ill. behozatalát dohányexporttal ellentételezzük. Végül, de nem utolsó sor­ban, fontos e tevékenysé­günk, azért is, hogy gyakor­lati példával igazolhassuk mennyivel érhető el jobb eredmény — mennyiségi és minőségi szempontból egy­aránt —, ha a dohányverti­kum (a termesztés, fermen­tálás, feldolgozás) érdekeinek egyeztetésével, egymás segí­tésével igyekszik a ma még meglévő problémáit megol­dani, ill. ezek megoldásában együttműködni. dr. Huszti Ferenc amikor már minden jól ment egyik napról a másikra visz- szatettek bérelszámolónak, mert gyesről bejött valaki. Nekem egy szóval sem mondták, amikor szó volt róla, hogy elvállalom-e, hogy ez csak átmeneti, mert ak­kor természetes, hogy nem vállaltam volna. Ha előre megmondják, mi­ről van szó, úgy vélem, kor­rektebb lett volna. Az az érzésem, ha valaki a kapun kívülről jön, vagyis új ember, annak több a jo­ga, a lehetősége, még akkor is, ha az ismerete és képes­sége alatta van a régebben itt dolgozóknak, vagy nem több annál. Hogy miért van ez, hát azt nem tudom?! Előfordul, többször — mondják —, hogy a 6 bér­elszámolóból 2—3 is beteg, vagy ő, vagy a gyereke, de az elszámolásokat — őrült hajszával ugyan —, de min­dig pontosan megcsináljuk. Mert brigádban dolgozunk, és ezt vállaltuk. Az igazsághoz tartozik az is, hogy az évek során az el­számolás is egyszerűsödött, A dohányosok tudják, hogy hogy a jó cigarettához jó do­hány is kell. Aki készíti a cigarettát tudja, hogy javí_ tani lehet a cigarettafüst íz­hatását, ha dohánylevélre különböző adalékanyagokat juttatunk. Az átlagosnál na_ gyobb mérvű adalékanyag felvitele esetén a levélre felvitt anyag ízharmóniája lesz a meghatározó. Tehát adott egy pácfelvite­li technika, s az ezt lehetővé tevő gépsor. Másik oldalról növekszik a hazánkban ter­melt Burley dohány mennyi­sége, valamint azon dohá­nyoké is, melyek kevésbé értékesek, de a levelük ké­pes jelenősebb pácfelvételre. Így a Burley mellett az ön­magában is értékes Kerti, valamint a Pálmonostori volt az, mely a kutatók vizsgála­tainak megfelelt. Nem szük­séges magyarázni annak gaz­daságosságát, ha a kevésbé értékes, s így olcsó, de bő termést adó Pálmonostori fajta pácolással feljavítva bekerül a minőségi blend típusú cigarettáinkba is. Ma­ga a Burley típusú dohány is igényli a nehézpácot, mivel enélkül nincs meghatározó ízhatása. Űj, blend típusú cigaretta- gyártmányok piacra hozása, a licenc gyártmányok kül­földről behozott dohányanya­gának csökkentése válhat le_ hetővé. E törekvésnek az eszköze az a Burley gépsor, melyet a COMAS olaszorszá­gi dohányipari gépgyártó cégtől vásároltunk. Egy év­vel a szerződéskötés után a COMAS cég némi késéssel már le is szállította a be­rendezéseket. A mintegy 5 kamionrakományt kitevő, 18 millió Ft értékű gépsor már­cius végén érkezett be gyá­runkba. Gyárunk nem bővelkedik a cigarettagyártás technoló­giai gépeinek elhelyezésére megfelelő területben. Ezért esett a választás a telepítés helyének megállapításakor a szociális épület átadásával felszabaduló földszinti épü­letrészre az előkészítőüzem és a szivarágazat között. Jelentős erőfeszítést igé­nyel az építészeti kiala­kítás. A régi lépcsőház meg. szüntetése egy összefüggő technológiai tér kialakítását tette lehetővé a földszinten, s teszi lehetővé az első eme­leten, a cigarettagyártás szintjén. Érdekességként és a mechanikus gépeket elektromosak váltották fel, ezekkel gyorsabban lehet dolgozni. Ez is sokat jelent. A dolgozókkal jó a kap­csolatunk, igyekszünk az ap­róbb ügyes-bajos dolgaikat is elintézni, segítségükre lenni. A reklamáció nem sok, igazán kevés hibával dolgozunk. Ez a nagy begya­korlottsággal függ össze, és segítjük is egymást. Nagyon jó a kollektíva! Ezt úgyszólván mindegyi­kük elmondja. Cselényiné, Marika: 16 éve dolgozom, 2800-at keresek, ez bizony kevés, de külön­ben szeretek itt lenni. Oroszné, Kaszás Marika: én nem akarok nyugdíjas koromig bérelszámoló lenni, bár egyébként jó itt lenni. Tanulnom kellene valamit, de még kicsik a gyerekek. Többen „nekiesnek” — ad­dig húzod, halasztód, hogy te is végleg itt ragadsz! A kollektíva felelőssége és szeretete érződik ezekből a szavaikból. „A jó kollektíva” térvisz- sza mindig, az indok tehát az az oka, hogy a viszonylag jegyzem meg, hogy különle­ges igénnyel jelentkeztünk a volt lépcsőház földszintjének kialakításakor. Mintegy 400 mm-rel lentebb kellett vinni a présgép alapjának szintjét a gép magassági méretei miatt. A préselést végző hidraulikus henger pedig át­nyúlik az első emeletre is. Nem szorul magyarázatra, hogy önmagában a gépsor még nem üzemképes. Ehhez szükséges még a gőz. víz, sű_ rített levegő, vízelvezető há­lózat, s az elektromos ener­giaellátó rendszer kiépítése is. Az elektromos igény kb. 100 kW-tal terheli meg a gyári áramfogyasztást. A do_ hányra felvitt pác rászárítá- sához, pörköléséhez intenzív szárítás kell. Ez 10 bar nyo­mású gőzt igényel, mely ka­zánjaink által előállítható legmagasabb gőznyomásszint. A gépsor szerelése május 16-án kezdődik olasz vezető- szerelőkkel, s mintegy 3 hó­napot vesz igénybe a próba­üzemig. Az olvasó s.zámára azonban már most bemutat­juk, hogyan is dolgozik ez a Burley vonal. A göngyszertől megszabadított strips anya­got tartalmazó bálák kisko­csiba kerülnek. Ez viszi a dohányt egy átszívatásos gyorsnedvesítőbe, mely a bá_ la nedvességtartalmát 2— 3%-kal növeli, ezáltal a kezdeti morzsalékosodást csökkenthetjük A kiskocsiból egy bálabillentő önti be vo­nal kezdetén lévő bontó-ada­golóba a dohánybálákat. Az anyag áthalad egy szalag­mérlegen, mely az anyag­áramnak megfelelően szabá­lyozza a kondícionáló-pácoló hengerbe beporlasztott pác­mennyiséget. A mintegy 38% nedvességtartalmú pácolt anyag a Toaster-ba kerül, ahol 3 zónában végbemegy egy nagymérvű leszárítás kb 7%-ra, majd a hűtőzóna, valamint a visszanedvesítés 14%-ra következik. Ezután jut a kezelt strips anyag a présbe, mely a kartonládák­ba, szállíthatóan összepréseli. Lehetővé válik így a Burley kezelt anyag későbbi idő­pontban való feldolgozása, valamint más dohánygyárak, ba átszállítása is. A Burley szerelés, üzemi próbák, üzemszerű termelés megindításáról természetesen később részletes tájékoztatást kap majd az olvasó. Balogh József mostoha körülmények ellené­re maradnak, és jól végzik a munkájukat a bérelszá-. mólók. A fizetésük tényleg nem magas, 2500 és 3900 között. A legnagyobb munkacsúcs­ban legfeljebb 500 forint pré­miumot kapnak. Kérik, azt is írjam le, hogy tavaly szeptemberben rendkívüli fizetésemelést kaptak, de ezzel együtt is a legalacsonyabban fizetett munkakörök egyike a bérel­számolóké. Ismerik a szűkös anyagi lehetőségeket, de oly­kor még egy „köszönöm” is nagyon jólesne. Ha egy jó tündér 3 kí­vánságotokat teljesítené, mi lenne az — kérdezem tőlük: S íme a három kívánság: — több megbecsülés (nem­csak anyagiakra gondolnak); — nagyobb számméretű kijelzős számológép, mert a jelenlegi már tönkretette a szemüket (7-ből- 4-en már szemüvegesek, de mint mond­ják, már mindenkinek kéne viselni); — egy kicsit tágasabb munkahely, a mostani ugyan­is rendkívül zsúfolt, még hetüknek is, és még ezen felül igen nagy az ügyfél- forgalmuk. A kívánságaik szerények és reálisak, akárcsak ők ma­guk, teljesítésük, úgy vélem, mindenképp megfontolandó, sőt indokolt volna. — Bné — Bérelszámolónak lenni 4 DOHÁNYGYÁR

Next

/
Oldalképek
Tartalom