Egri Dohánygyár, 1982 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1982-00-01 / 5. szám

A pártvezetőség vezetőségi üíésen foglalkozott a kész­letgazdálkodás helyzetével, a rendezett készletszint tar­tásának lehetőségével. Az elmúlt évre visszatekintve három lényeges megállapí­tást lehet tenni: — a dohánykészletek álta­lában elfogadható szinten álltak; — az egyéb anyagféleségek­nél lényeges emelkedés mu­tatkozik; — a készárukészletek rend­kívül ingadozóak. Ezekből a megállapítások­ból adódnak a tennivalók. A dohánykészleteket to­vábbra is figyelni kell, hogy ne menjenek a mindenkép­pen szükséges fölé. Pénz-- ügyi-finanszírozási okokból el kellene érni, hogy az idő­szakok. folyamán egyenlete­sen szállítsanak. AZ EGYÉB ANYAGOK­NÁL mutatkozó emelkedést nagyobb odafigyeléssel, gon­dosabb gazdálkodással csök­kenteni kell. Hangsúlyozot­tan fel kell hívni a készlet- gazdálkodással foglalkozók figyelmét arra, hogy ebben az évben a bank negyed­évenként figyeli a tevezett készletszinit betartását és tájékoztatásuk szerint, ha már március 31-én túllépjük a tervezettet, a növekményt tartósnak minősíti és az az­zal járhat, hogy vagy a nö­vekmény 50%-át fejleszté­si alapból átteteti forgó­alapra, vagy a növekmény­nek megfelelő hitelrészt át­minősíti forgóalap megelő­legezési hitellé, aminek ma­gasabb kamatja van. A készletszint tartása ér­dekében a következő intéz­kedés történt: — A dohánykészletek vonat­kozásában az elmúlt idő­szakban ugyan különösebb gond nem volt, de egyik olyan értéket képviselő anyagfajtáról van szó. amely a negyedévenkénti készlet- értékeket kedvező vagy ked­vezőtlen irányba befolyásol­hatja. Éppen ezért a .bevál­tó. vállalatokkal megegyezés jött létre az ütemes szállítás^ •ra vonatkozóan. — Az azonos anyagokat használó társvállalatokkal negyedévenként egyeztetés történik. — Negyedévenként felül­vizsgálják az elfekvő kész­leteket és gondoskodnak azok átadásáról, eladásáról, esetleg selejtezésérő.. — A készletek alakulását cikkcsoportonként és ha­vonként figyelemmel kísé­rik és így akár a negyedév első hónapjában is megfe­lelő információkkal rendel­keznek és ebből eredően időben intézkedéseket tud­nak tenni a készletek ne­gyedév végéig történő csök­kentésére. — A negyedévi készletek kialakításának egyik alapve­tő meghatái’ozója a készáru­raktár készletszintje. A szál­lítások ütemezésével arra törekednek, hogy a negyed­év végén ezen készlet mi­nimális legyen még akkor is, ha ez átmeneti raktáro­zási kötelezettséggel jár. A KÖZELMÚLTBAN ZAJLOTTAK le a KISZ­szervezet beszámoló és ve­zetőségválasztó taggyűlései. Ennek kapcsán került na­pirendre a KlSZ-alapszerve- zetek szervezeti korszerűsí­tésének tapasztalatait, a tagépítömunkg és a taggyű­lések hatékonysága. A szer­vezeti korszerűsítést tekint­ve a sort 1981-ben kezdte el a KISZ-bizottság a Láng Sándor KISZ-alapszervezet megbontásával. Ez az alap- szervezet már olyan nagy létszámmal dolgozott, hogy az összefogása, a munka ko­ordinálása lehetetlenné vált. Ilyen megfontolásból itt két alapszervezetet hoztak lét­re. Egy év tapasztalata azt bizonyltja, hogy a döntés helyes volt, de a munka színvonala még mindig nem az elvárásoknak megfelelően alakult. Tovább kell fog­lalkozni e két alapszervezet­tel, a mozgalmi élet rend­szerességére és a mozgalmi készség kezdeményező fo­kozására kell törekedni. Po­zitív tapasztalat, hogy job­ban tudják mozgósítani a KISZ-tagokat egy-egy fel­adat végrehajtására. A Nógrádi Sándor KISZ- alapszervezet területén, aho­vá a három műszakos mun­karendben dolgozó technoló­giai területek tartoznak, KISZ-vezetőséget hoztak lét­re, amely három alapszer­vezetet irányít. — nagy — Barátaink életéből Szovjetunió A közelmúltban Taskent- ben konferenciát tartottak az üzbég szakszervezetek. Az értekezlet témája a nők munkakörülményeinek to­vábbi javítása volt. Az eddig elért eredményekről és a jö­vőben megoldásra váró fel­adatokról nyilatkozott az APN helyi tudósítójának Ha- kima Pulatova, a szakszer­vezetek köztársasági taná­csa mellett működő nőbizott­ság elnöke: — A köztársaság munka- viszonyban álló lakosságá­nak 43 százalékát képviselik a dolgozó nők. Ma a mun­kaügyi törvények figyelem­be veszik az anyaságot és számolnak a női szervezet sajátosságaival. Ezért a dol­gozó nők számos kedvez­ményt élvezhetnek a mun­kában. Munkakörülménye­ikre a szokásosnál is job­ban ügyelnek, a rájuk vo­natkozó munkavédelmi nor­mák is szigorúbbak, mint a férfiaknál. Bizonyos mun­kák nőkkel egyáltalán nem ; végeztethétők el. — A szakszervezetek ügyelnek arra, hogy az ipar­ban és a mezőgazdaságban egyaránt biztosítsák a nők részére ezeket a kedvezmé­nyeket. Vizsgálataink azon­ban kimutatták, hogy egyes ágazatokban — sajnos — még mindig nem elég ked­vezőek a feltételek. Néhány gyapottermesztő gazdaság­ban nem fordítanak elegen­dő gondot a higiéniára, több gyapottisztító és selyemgom­bolyító üzemben — ezekben főleg nők dolgoznak — a megengedettnél magasabb a zaj- és a porszint. — Ilyen és hasonló prob­lémák miatt rendeztünk kü­lön „női” konferenciát, ame­lyen felhívhattuk a minisz­tériumok, gazdasági szer­vek, vállalati vezetők figyel­mét a még megoldatlan kér­désekre. A konferencia fő célja az volt, hogy föltárja a problémákat, a tudósok, a gazdasági és szakszervezeti vezetők együttes erőfeszíté­sével ajánlások készüljenek a gondok megoldására. Ezek közül sok már megvalósu­lóban van. Megkezdődött több gyapottisztító üzem és selyemgombolyitó gyár re­konstrukciója, elsősorban azoké, ahol még nem szer­vezték meg kielégítő módon a nők védelmét. Egyes köny- nyű- és élelmiszeripari vál­lalatoknál megkezdték azok­nak a segédüzemeknek a gé­pesítését, ahol főként nők dolgoznak. A tervezők újab­ban olyan gyapotbetakarító kombájn kidolgozásával fog­lalkoznak, amelynek kezelé­se a nők számára sem meg­erőltető. — A konferencia legfon­tosabb döntései a nők mun­kafeltételeinek megjavításá­ra vonatkozó, 1981—1985. évi programokban tükröződnek vissza. Ezeket a szakszerve­zetekkel egyeztetve a köztár­saság valamennyi gazdasági ágazatában kidolgozták és jóváhagyták. A megvalósí­tásukhoz szükséges anyagi eszközöket az állami költ­ségvetésből folyósítják. Csehszlovákia — Természetesen nem az a célunk, hogy a problémák így rendeződjenek. Sokkal fontosabb a mulasztások megelőzése, vagyis az, hogy a munkások és a munkás­nők számára legfontosabb kérdéseket mindenütt a kol­lektív szerződések előírásai­nak betartásával oldják meg. Csehszlovákia gabona­földjein többnyire búzát ter­mesztenek, de régi hagyomá­nya 1 van az árpatermesztés­nek is. Ennek terméshozama a 60-as években 1,5—2 mil­lió tonna volt évente, jelen­leg eléri a 3,6 millió tonnát. Árpát elsősorban Közép- Csehországban. Közép- és Dél-Morvaországban, vala­mint Nyugat- és Dél-Szlová- kiában termesztenek. A ter­mőterületek egyharmadát ki­fejezetten malátakészítés­re alkalmas fajtákkal vetik be. A malátaipari árpafaj­ták minőségét előnyösen be­folyásolja a sokéves terme­lési hagyomány és a neme­sítő munka. A kutatók által nemesített fajták szaharin- tartalma magas, fehérjetar­talma alacsony, így kiváló­an alkalmas a nagyteljesít­ményű, automatikus üzeme­lésű malátaüzemekben tor- ténő feldolgozásra. A közelmúltban ecsetel­tük a Csebokszári lakótelep életének néhány jellemzőjét, egyes szolgáltatások körül­ményeit, az ott, vagy azzal kapcsolatos néhány bosszú­ságot. Azóta, mióta az írás napvilágot látott, alapvető változásokat tapasztalok. Pár hete, munkaidő után ballagtunk a buszhoz, én a 12- es járatot céloztam meg. s mentem volna a Törvény­háznál tovább, amikor kol­légám mondja, hogy ne te­gyem, mert rögtön jön a 13- as. Nem akartam elhin­ni, meg is néztem a menet­rendet, s továbbra is az áll ott, hogy 16.15 és 16.45-kor indul. Onnan. Erre az illető felvilágosított, hogy nem hosszú ideje, de van egy ilyen „titkos” 16.30-as járat is, ő már napok óta ezzel jár haza. Így terjed tehát a jó hír, s manapság már egyre több dohánygyári— csebokszári jár ezzel. Min­denesetre — okos, elisme­résre méltó intézkedés volt a Volántól. ★ A másik meglepetés vagy két napja — mire ez a lap megjelenik, már egy hónap­ja — ért. Utam az 5. sz. postahivatal felé vezetett és észleltem, hogy a nyitvatar­tási időről tájékoztató csi­nos kis tábla alatt valami hirdetés lehet, oda volt ugyanis erősítve egy fehér papírlap. Közelebb menve döbbenettel olvasom, hogy az eddigi 17 helyett 18 óra­kor zár be csak a fiókposta, sőt, pénteken 19 óráig tart nyitva. Hogy mikor, ki ta­lálta ki ezt a „hosszabbí­tást”, nem tudom. Viszont így az is vehet ki vagy te­het be pénzt, aki ötre ér haza és ebben a hivatalban kezelteti takarékbetét-köny­vét. Szombaton természete­sen továbbra is zárva, de a péntek este már alkalmas az előrelátóknak „ügyinté­zésre”. ★ Más. A helyzettől függő­en hol fenn a hídon, hol az alatt buszozom a Ráckapu- téren. Fölülről nagyon szép­nek, a körforgalmi utat szinte szabályos ellipszisnek látom. Gondolom, így lehetett ezzel tervezője is, nagyon tetszhetett neki is, bele is szeretett, meg is csinálták. „Alulról nézve” már nem találom — én legalábbis — ilyen rózsásnak a helyzetet, el is meditálok rajta már egy éve, minden utazásom alkalmával. Merthogy ami felülről meg papíron szép, nem tűnik valami prakti­kusnak. Lehet, hogy a kör­forgalom kell, meg külön­ben is, hogy nézne ki egy ilyen pompás viadukt, ha ilyen nem lenne alatta. Az ilyen jellegű kialakítással viszont sikerült elérni, hogy a nagy csuklós buszoknak derékszögben kell bekanya­rodniuk a szűk és kétirá­nyú forgalommal megáldott Széchenyi utcába, úgy, hogy lehetőleg a gépkocsivezető se lásson bele az utca tor­kolatába. Ián azért van, mert a busz­megállót feltétlenül az út torkolatába, annak közép­vonalára merőlegesen ter­vezték, s ha így van, akkor oda is kell kerülnie. Nagyon előkelőén mutat a rengeteg közlekedési lámpa is, kell is ennyi, ha már ilyen a csomópont. A Le- nin-úti stoptáblából lehet következtetni, hogy az Ár­pád út felé vezet majd a fűútvonal, az „átmenő forga­lom”. Ez valahogy át is megy, a Vörösmarty—Somogyi Béla utcák találkozásáig. Ott az­után kezdődik egy olyan lámparendszer, amelyre mél­Életképek Nagyon derék megoldás. Azt én nem tudom kiszá­mítani, hogy egy év alatt csak az autóbuszok mennyi­vel több üzemanyagot fo­gyasztottak el, azért, mert a Malom utcából jövet és a Széchenyi utcába fordulni akarván, meg kell tenniök ezt a plusz három—négyszáz métert, enyhe emelkedővel tarkítva természetesen. ★ Hogy miért csak most írom le a fentieket, ha már egy éve morgok magamban miatta? Mert a napokban, hosszú idő után, a vasútállomás környékén jártam, s a szám is tátva maradt a látvány­tól. Óriási munka eredmé­nyeként alakul s már majd­nem kész az ottani csomó­pont. Lenyűgözően szép lát­vány, állnak — lógnak már a KRESZ- és eligazítótáb­lák, akárcsak a közlekedési lámpák, felfestve a nyilak, a zebrák, és így tovább. Sokáig gyönyörködtem az egészben, majd megpróbál­tam elképzelni a jövőbeni forgalmat. Eközben arra lettem figyelmes, hogy a vasútállomási bekötő út tor­kolata „le van falazva”, a Kerecsend, illetve Lajos- város felől érkező jármű­vek nem tudnak bekanya­rodni jobbra, oda. Megvizs­gáltam a nyomvonalat, s ki­derült, hogy tudnak, csak azokkal is futtatnak először egy tiszteletkört, nehogy túl egyszerű legyen. Ez ta­tán lehetünk büszkék. Ettől a saroktól a Sertekapu-utcai kereszteződésig annyi a lám- pg, hogy az egy kilométer hosszú útszakaszra eső lám­pa-számban biztosan tartja a világelsőséget. Csak záró­jelben megjegezve: ha a Vöröstüzér utcai és vasútál­lomási lámpákat üzembe helyezik, akkor a kétkilo- méteres versenyben is elsők leszünk. Azt hiszem, ezek a lám­pák nagyon drágák. A Vö­rösmarty utca meg olyan mélyen fel volt ásva, hogy minden keresztező kis utca sarkán jóval kisebb költ­séggel lehetett volna a gya­logosoknak valami olyasfé­le — csak keskenyebb ké­reg-aluljárót kialakítani, mint Pesten, módjuk a Váci utca sarkán. Az átmenő, és főleg az autóbuszforgalmat nem las­sítanák, akadályoznák any- nyira a lámpák, ha nem le­hetne minden közből, utcá­ból balra kanyarodni. Fel kelene mérni, hogy párhuza­mos utcák is vannak. (Mindszenti, Csokonai, Ti- zeshonvéd, stb.) Egy helyen viszont óriási szükség van a forgalom- irányító lámpára, kora reg­geltől késő délutánig, ez pe­dig a Beloiannisz és a So­mogyi Béla utcák találkozá­sa. Ez a lámpa viszont na­gyon rapszodikusan műkö­dik, vagy a helytelen beállí­tás, vagy műszaki hibák miatt. Emberek reggel már vonatot késtek le, vagy kés­ve érkeztek munkahelyük­re, mert öt—hét percet kel­lett a sarkon vesztegelnie a 12-es busznak, mögötte pe­dig a Rózsa Károly utcáig ért a sort. Természetesen így a távolsági — helyközi járatok sem tudtak „kihaj­tani” az autóbusz-pályaud­varról. ★ Más téma. „Hírek, infor­mációk”. Gyakran halljuk, látjuk, olvassuk ezeket a rá­dióban. TV-ben, újságok­ban. Nem szabatos meghatá­rozás ugyan, de lényegét te­kintve igaz: a hír, az infor­máció olyan közlés, amely a tájékoztatni kívánt ember (hallgató, olvasó, néző) szá­mára újat, általa eddig nem tudottat, nem hallottat, ér­dekeset mond. Például, hogy Argentína elfoglalta a Falk- land-szigeteket, vagy hogy Kádár János megérkezett az NSZK-ba. Ezzel szemben — egy rá­diós példa — ilyen hírek is vannak: A Közéleti Szemé­lyiség meglátogatta Buda­pest XXIII. kerületét. (Min­denki tudja, hogy munkahe­lye eben a kerületben van.) Végigsétált a 78. utcán. (Amiről tudjuk, hogy mun­kahelyétől öt percnyi járás.) Megáltogatta a másik Köz­életi Személyiséget, (akiről tudjuk, hogy a látogatóval együtt azonos testület tag­ja), aki tájékoztatta a ven­déget a kerület „helyzeté­ről”. Azéról a kerületéről tehát, amelyben mindketten dolgoznak, s azok beszélget­nek ilyen alkalomból erről, akik úgy két-három naponta találkoznak. Alig hiszem, hogy így lehetne felcsigázni a hírekre kíváncsi hallgatók érdeklődését. Az előbbihez egy újság­ból vett hír: Egyik napilapunk közöl­te, hogy negyven fiatal Szí­riái újságíró érkezett ha­zánkba, hogy részt vegyen a Főtanács hat vagy tízhetes — pontosan már nem em­lékszem — újságíró-tovább­képző tanfolyamán. Az igazán érdekes hír, új­ságot közöl, meg is érdem­li, hogy az egész újságolvasó tábor tudjon róla. Szerin­tem viszont akkor már tel­jes egészében közölni kellett volna. Én ugyanis arra is kíváncsi lettem volna, hogy velük együtt jelenleg hány szú tartózkodik Magyaror­szágon. dr. Bóna Gyula Kirándulás... Brigádunk, a szivarágazat Zrínyi Ilona szocialista bri­gádja kirándulást szervezett Budapestre április 18., 19., 20-án. Kicsit hűvös, boron­gás időben indult el vona­tunk az állomásról. A 3 nap zsúfolásig tele volt program­mal. Az első nap a Főváro­si Nagycirkusz délutáni elő­adásán voltunk. A műsor nagyon derűs, szórakoztató volt, brigádtársaimmal együtt sokat nevettünk. Az este már az Operettszínház „Bocaccio” előadásán ért minket. Láttunk élőben is egy gyönyörű nagyoperettet kiváló színészekkel, ami rit­kán adatik meg nekünk. Másnap a Budapesti Kon­zervgyárban voltunk gyárlá­togatáson. Brigádunkat nagy szeretettel fogadta egy ha­sonló nevű szocialista bri­gád kollektívája. Nagyon kedves. barátságos embe­rekkel kerültünk közvetlen kapcsolatba. Az érdekes üzemlátogatás után meghív­tuk Egerbe ezt a kedves kollektívát vendégségbe. Ezen a napon ellátogattunk még a Szépművészeti Múze­umba is. Az idő rövidsége miatt sajnos nem tudtunk elmenni más múzeumba már, de ennek a kiállítás­nak az anyaga is igazán na­gyon érdekes, tartalmas látnivalókkal szolgált. Az esti órák kellemes, derűs hangulatban téltek el. A keddi nap délelőtti óráiban még megnéztük az állatker­tet, és sétáltunk a Városli­getben. Sajnos, nagyon ha­mar eltelt ez a három nap és még olyan sok mindent szerettünk volna megnézni, de reméljük, hogy az elkö­vetkezendő években mind­ezeket még pótolni tudjuk. Balog Imréné Zrínyi Ilona szocialista brigádvezető V. forduló 1. Melyik operában éneklik a „kabátáriát”, ki szerezte ennek az operáinak a zené­jét? (2 pont) 2. Mit neveztek „Angyal- kert”-nek, kinek a nevéhez fűződik? (2 pont) 3. Euterpé, Kalliopé, Kleió, Polühümnia, Terpszikoré. Hányán hiányoznak ebből a névsorból, kik, és milyen összefoglaló néven emleget­jük valamenyiüket? (neven­ként 1 pont) 4. Hatvam, Tápióbicske, Isa- szeg, Vác, Nagysalló, Ószőny. Ezek a helységnevek egy történelmi eseménysorozat egyes állomásai. Mi ez az esemény? (1 pont) 5. Az újkori olimpiák tör­ténetében, egészen 1960-ig, a római olimpiáig csak két­szer fordult elő, hogy nem a magyarok nyerték a kard­vívás csapatversenyét. Me­lyik olimpiákon volt ez és mikor? (2 pont) 6. Mi volt az ún. „duk-duk affér”? (3 pontig) 7. Mi a requiem; kik írtak híres requiemeket? (a meg­határozásért 1 pont + szer­zőnként 1 pont) 8. Ki volt a „halhatatlan kedves”, — legalábbis Szé­kely Júlia szerint? (1 pont) 9. Ki ásta ki Trója romjait? (1 pont) 10. Ki festette a Hajóvonta­tók a Volgán c. világhírű képet, jelenleg hol van a kép? (2 pont) 11. Melyik a Föld legna­gyobb szigete; kb. mennyi a területe? (2 pont) 12. 1795. május 20.—június 4. Ezekhez a szomorú dátu­mokhoz hét férfi neve kap­csolódik. Személy szerint kik ők, és milyen összefog­laló néven emlegetjük őket? (8 pont) A III. forduló helyes meg­fejtései : 1. Ikarosz 2. Ravenna 3. Oberon 4. Dickens 5. Árész 6. Steinmetz Miklós 7. Flaubert 8. ős iség törvénye 9. Tolsztoj 10. Eizenstein 11. Napóleon 12. Pollack Mihály A költő tehát: Petőfi Sándor — ig — 5 DOHÁNYGYÁR

Next

/
Oldalképek
Tartalom