Egri Dohánygyár, 1982 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1982-00-01 / 8. szám
Ahogy ők látták... 1982. JÚLIUS 10—25-IG A SZIVARÁGAZAT ÉS A FILTERGYÁRTÁS KIVÉTELÉVEL LEÁLLT A TERMELÉS ÉS ALTALANOS JAVÍTÁS, KARBANTARTÁS KEZDŐDÖTT. LEHETŐSÉGET ADOTT EZ A LEÁLLÁS A NAGYOBB VOLUMENŰ KORSZERŰSÍTÉSEK ELVÉGZÉSÉRE, ÉS A GYÁR KÜLÖNBÖZŐ TERÜLETEINEK „CSINOSÍTÁSÁRA”. AZ ELVÉGZETT MUNKÁKAT A TERJEDELEM MIATT LEHETETLEN FELSOROLNI, DE SAJÁT MUNKAHELYÉN MINDENKI LATJA EZEKET. ILETVE ÉRZI HATÁSUKAT. DE MIT ÉREZTEK, MIT TAPASZTALTAK A NAGY LEÁLLÁS ALATT AZOK, TÉK, ILLETVE IRÁNYÍTOTTÁK? szigetelése, a kompresszor- telep kiépítéséhez szükséges beton padlócsatorna. Ezen kívül sok apróbb munka is volt. Összesen 11 cég mintegy 60 fője dolgozott a 2 hét alatt Az Épületkarbantartó Szövetkezet és a „MODELL” Gazdasági Szakipari Munkaközösség embereinek munkájai, hozzáállása, rugalmassága kiemelkedő volt. A művezetőktől és a belső szakipari csoportvezetőktől sok gyors hathatós segítséget kaptam a munkák koordinálásában. BODNÄR JÓZSEFNÉ műszaki raktárkezelő: — Nagyobb mértékű alkatrészhiány nem volt. Ügyeletet tartottunk szombaton és vasárnap is, amikor dolgoztak a karbantartók. Az első héten vételezték ki az alkatrészek nagy részét, akkor igen sok munkánk volt. Nagymértékben könnyítené munkánkat, ha az alkatrészigénylők katalógusszám szerint kérnék az anyagokat (amit lehet) és főleg az, hogy ha a karbantartás megkezdése előtt nagyobb lenne az alkatrészkivitelezés. A műsza. ki szakemberek ebben segíthetnének, és akkor kisebb lenne a torlódás. És végül a két legfőbb illetékes véleménye: TARNŐCZI TIBOR mű. szaki osztályvezető: — Véleményem szerint reális volt a vállalás, az ütemezés. Nehezítették dolgunkat a külső kivitelezők, de szükség volt rájuk. Nagy eredmény, hogy a leállásra tudtunk külső kivitelezőket biztosítani, s még nagyobb, alapján gyorsítást, átcsoportosítást is el tudtunk érni. Egyedül a porkamrában folyó munkák húzódtak el, két délután túlórázni kellett, és az indulás napjára is maradt még egy kis munka, de ez a termelést nem akadályozta. Az első héten volt néhány anyaghiány, de amikorra kellett, beszerezték az anyagokat. Munkánkat majd a termelési eredmények minősítik. VARHELYI JÓZSEF termelési osztályvezető: — Jól sikerült a karbantartás, kedvező feltételek mellett termelhetünk. Ezt mutatják az indulást követő napok termelési eredményei: millió db cigaretta terv tény július 26. 16 20,5 július 27. 25 28,0 július 28. 28 32,7 júluis 29. 30 33,1 (A 30 millió db.os termelés a normateljesítéssel egyenértékű!) A karbantartásokkal előrefutottunk, így szeptember közepéig nem kell tervszerű karbantartásra egy gépet sem leállítani. Jelenleg van egy kis gontl az új vízhűtő rendszer beszabályozásával. A változások következményeként a pontos technológiai paraméterekre rá kell állni. összességében, a korábbi, nál jóval kedvezőbb feltété, lek mellett termelhetünk, jobbak a lehetőségeink a tér. mékek minőségének javítására, a hatékonyság fokozására. Bóta János TMK főművezető (aki a cigarettaágazati munkákat irányította): — Jól sikerült a karbantartás, jóleső érzés túllenni rajta. A mi munkánk leállás előtt pár hónappal elkezdődött. A tervezés, a műszaki előkészítés fontos, a jó előkészítéssel erőteljesen lehet fokozni a munka hatékonyságát. Probléma persze akad mindig, én főleg ezek elhárításával foglalkoztam. Az általam tapasztaltak alapján mondhatom: — Jó, hogy két héttel ké— sőbb kezdődött a leállás a korábbi évekhez képest. — Szintén kedvező, hogy ebben az évben két hét állt rendelkezésünkre. — Elegendő létszámot tudtunk biztosítani az elvégzendő munkákhoz. A TMK szakemberein kívül a termelési osztály műszerészei is kellő számban vettek részt. Akikre számítottun]:, bejöttek dolgozni, nem húzták ki magukat különböző címeken. — Naponta 8,5 órát dolgoztunk, így nem volt fáradtság, kimerültség, töretlen volt a munkakedv. — Sajnos június 27-én dőlt el néhány fontos dolog, ezért csak 30-ára készült el a végleges terv. Ennek persze következményei is voltak. Jő lett volna legalább 2 héttel korábban a tervet véglegesíteni, de a változások figyelembe vételétől sem tekintettünk el, pláne, ha rajtunk kívülálló okok miatt történik. — Utólag nyilvánvaló, hogy későn lett kész a porleválasztó új, korszerű por- szekrényének terve, ezért nem tudtunk olyan kivitelezőt találni amelyik a karbantartás megkezdése előtt leszállítja a berendezéseket. Előzetes összeszerelés, próba — ez mostmár nálunk az általános — nélkül a leállás alatt jöttek ki a gyártási hibák. A következmény: 4 fő helyett 13 fő tudta csak elvégezni a munkát! Ezt többet nem engedhetjük meg magunknak. — Az egész évre jellemző krónikus csapágy- és szim- meringhiányon kívül nem volt anyagellátási problémánk. Az anyagbeszerzők aktívan, jól álltak a témához, úgy az előkészületi időszak, mint a leállás alatt. — Az általam irányított területen 144 fő, a vállalatnál összesen 200 fő dohánygyári szakember dolgozott. A pihenőnapokra eső munkanapok egy részét munkanap-áthelyezéssel oldottuk meg, de sajnos így is viszonylag kevés pénz maradt az előzetesen megállapított 150 eFt-os keretből, a munkák premizálására. Csiffáry Tamás energiagazdálkodási művezető (az energiaellátó rendszerekkel kapcsolatos munkákat irányította) : — Meglátszott a vezetőkön, a munkákon, hogy évek óta leállunk javítani. Mindig jobb az előkészítés, a szervezettség az anyagellátás. Mindent nem tudtunk elvégezni — akkor egy hónap is kevés lenne — de a tervezett munkákat befejeztük, a termelés igényeinek kielégítése érdekében lényegesen tudtuk javítani a feltételeket. A vezetékrendszeren végzett munkák miatt nem volt 3 napig gáz-, 2 napig vízszolgáltatás. Sikerült a kellemetlen hatásokat jó szervezéssel, meggyőzéssel a minimálisra csökkenteni. Torba Imre üzemtechnikus (a cigarettaelőkészítésen folyó munkákat irányította): — A cigarettaelőkészítésen volt a legtöbb átalakítás. A vákuumnedvesítő kazánt felszereltük gőzsugár ejektorral és zárt hűtőrendszerrel. A levélterem át lett rendezve, szalagmérleg, bontószalag lett beépítve Megteremtettük a pácolóhenger utáni fóliaadagolás feltételeit. A KTA—400-as ko- csányvágógép kompresszorát kiváltottuk úgy, hogy az egész rendszert átalakítottuk a központi nagynyomású levegőre. A kompresszorral együtt megszabadultunk — főleg import — alkatrészellátási gondjainktól is. Ezeken kívül minden berendezés karbantartási munkáit elvégeztük. Terv szerint ment a munka, terven felüli pótórát nem kellett igénybe venni. Anyaghiány nem nagyon volt, a szükséges anyagokról előre gondoskodtunk. Lezsák Sándor cigarettaelőkészítési üzemeltető műszerész : — A levélvonalon dolgoztam az új berendezések beállításán, a rázócsatomák, a silók, a pácolóhenger javításán. Problémát okozott, hogy megfelelő vastagságú filc és 1,5—2 mm-es vaslemez nem volt, de megoldottuk vékonyabb filccel és hulladéklemezek felhasználásával a dolgokat. A hivatalos munkaidő után maszek alapon még bentmaradtunk László Gyulával és egy közös újításunkat valósítottunk meg, mert most volt rá alkalom. A karbantartás alatt sok segítséget kaptunk. Az esztergályosok gyorsan elkészítették ami kellett részünkre. Torba Imre és Hegyi László azonnal intézkedtek, ha szóltunk nekik. Tapasztalataim szerint ez a karbantartás jobban, gyorsabban, rugalmasabban ment, mint a tavalyi. Jók lettek a berendezések, hibátlanul mennek a gépek, s nagyobb lett a hely, kényelmesebb az anyagmozgatás. Asztalos Józsefné cigarettaelőkészítési csoportvezető: A karbantartás alatt nem irányítottam, hanem dolgoztam én is a többiekkel. Volt mit csinálni. Festés után kapartuk a festéket, mostuk az alkatrészeket, a gépeket, a kövezetét, portalanítottunk, kitisztítottuk az ablakokat, szóval mindent, amit kellett. Egyik héten öten, a másikon heten voltunk, ez kevés volt. 10—12 fő kellett volna. 15— 16-án melegvíz nem volt. Egy héttel előbb szóltak, számítottunk rá. Munka után hideg vízzel lemostuk a kosz nagyját, aztán otthon fürödtünk meg igazából. Munkaeszközökben nem volt hiány. Azt, hogy milyen órabérrel számolnak el bennünket még nem tudjuk. Liptai Tibor TMK főművezető-helyettes (aki a cigarettagyártási munkákat irányította) : — A 10. sz. gyártógépnek középjavítása, a 4. sz. gyártógép automatikus kerettöltőjének átalakítása megtörtént. A kerettöltő berendezést vezérlő, nyugatnémet alkatrészekkel működő pneumatikus rendszert teljes egészében az egri Finomszerelvénygyár által gyártott alkatrészekkel (hengerekkel, szelepekkel stb.) valósítottuk meg. Alkatrészgondjainkat ezzel valamelyest csökkentettük. A többi berendezés kisjavítása is megtörtént. A karbantartások jól sikerültek, ezt mutatják a termelési eredmények. 15—20%-kal nagyobbak a teljesítmények a tervezettnél, a harmadik napon már 100%-on felüli volt a cigarettagyártás összteljesítménye. A csővezetékek is cserélve lettek, egyszerűsített nyomvonallal. Mindent ősz- szevetve: a munkafegyelem, az anyagellátás megfelelő volt, csak prémiumra kevés pénz jutott. Kövecsi János cigarettagyártási üzemeltető műszerész: — A saját gépemet javítottam, a Cascadeot átalakítottuk Mechman elemekkel. Anyag-, alkatrészhiány nem volt. A szervezettség jó volt, csak a festéssel nem voltunk kibékülve, a festők minden tőlük telhetőt megtettek, de nem jó, ha egyszerre kell festeni és javítani is. Az üzemeltetéshez képest, mint karbantartó, jóval kevesebbet kerestem. 22 Ft-os órabérrel voltunk elszámolva. Minden, a karbantartáson részt vett üzemeltető ennyit kapott. Véleményem szerint differenciálni kellett volna. Jól sikerült a karbantartás. Jól indult a gép, én a harmadik nap délutánján 110%-ot értem el. Minden nap persze nem fog így menni a gép, de ez a szám azt mutatja, hogy jól sikerült a bejáratás. Molnár Miklós cigarettacsomagolási üzemeltető műszerész : — A konveyorpálya és a szállítószalag karbantartásában vettem részt. Problémánk az anyagellátással, az esztergályos munkák készítésével nem volt, illetve csak annyi, hogy 10-es alátét nem volt a raktárban, és 2—3 db-onként kellett összekunyerálni munkatársainktól a szükséges menyi- nyiséget. A festők minket csak annyiban akadályoztak, hogy a fal festésekor a konveyorpálya alatt lévő hálóra álltak, és emiatt néhány hálótartó keretet hegeszteni kellett. A tavalyihoz képest csak dicséretet tudok mondani. Nagyon szép színes, tiszta lett minden, a gépek is jól működnek. Bak István cigarettacso^ magolási üzemeltető műszerész: — Mi a 6. sz. Niepmann csomagológépet javítottuk. Minden alkatrész meg volt, de állandóan jártunk a raktárba, mert akkor derült ki, hogy mi kell, amikor szétszedtük a gépet. A szükséges alkatrészek listáját jövőre előre el kellene készíteni, ez alapján a raktárból való kivételezés egyszerűbb lenne, nem kellene annyiszor szaladgálni. A festők miatt gyakran kellett takargatni a gépet. Egyébként különösebb probléma nem volt. Indulás után a 3. napra egész jól beállt a gép, a szükséges beállításokat el tudtuk végezni. Kiss Pál elektroműszerész, csoportvezető: — A gépkarbantartásokkal együttjáró elektromos szerelési, karbantartási munkákon felül igen sok dolguk volt az elektromos szakembereknek A levélvonal-kapcsolószek- rényt át kellett alakítani a műszaki fejlesztési munkák következményeként. A vákuumkazán gőzsugárszi- vattyújának beépítése miatt is volt átalakítás. Sajnos itt decemberben — amikor az új vízgyűrűs szivattyúk beérkeznek — újra változások lesznek, és egy teljesen új kapcsolószekrényt kell majd készíteni. Megfeszített munkával dolgoztunk, igen szoros volt az idő, mert nem tudtunk eléggé felkészülni. A leállás előtt ugyanis a kompresszortelepi kapcsolószekrényt sürgette mindenki, de a beruházások realizálásával kapcsolatos helyzet változása miatt a nagykarbantartás előtt egy hónappal ezzel a munkával megálltunk, és csak akkor kezdhettünk el foglalkozni a vákuumkazán kapcsolószekrényével. AKIK A MUNKÁT VÉGEZA munkaszervezéssel egyébként nem volt bajunk. Kaptunk egy takarítónőt, és a tisztítást nem nekünk kellett végezni. Egy emberünk ezzel felszabadult. A festők az első napokban igen tre- hány munkát végeztek az előkészítésen, mert összekentek, összefröcsköltek mindent. A gyártáson és a csomagoláson elektromos karbantartás szempontjából zökkenőmentesen ment a javítás, időben elkészültünk mindennel. Az alkatrészellátással nem volt problémánk, mi szereztünk be magunknak mindent. Az anyag és áruforgalmi osztálytól egy kérésünk volt, de nem tudtak BA—7- es 24 V-os izzót szerezni. Jó munkáknak megvan az „elismerése” is, fejenként 270,— Ft-nak megfelelő összeg jut prémiumra. Bodnár Istvánná műszaki ellenőr (aki a külső kivitelezők munkáját irányította): — Elkészült a cigarettaágazat belső terének a csővezetékek, a nyílászárók festése, a sportpadló-burkolat javítása, a gőzvezetékek Szeptember. Ezelőtt tíz évvel is szeptember volt, amikor — zsebemben a magyar intézet öt márkájával és a külföldi intézet havi ezermárkás ösztöndíjának ígéretével — nekivágtam háromhónapos, NSZK-beli utam- mak. A helyzet eléggé aggasztó volt. Egy nappal korábban ért véget az olimpia, s néhány nappal korábban az egész világot megrázó dráma. A nyugatnémet rendőrség túszszabadítási akciója nem sikerült, így életüket vesztették valamennyien azok az izraeli sportolók és vezetők, akiket a palesztin gerillák (terroristák) az olimpiai faluban fogságba ejtettek. A müncheni eseményeket követő — sokszor hisztérikus — hangulat egész tartózkodásom alatt érezhető volt. Hogy hogyan, mennyire, mikor, hol — ennek néhány epizódjáról annak idején e lap hasábjain, az „Elmaradt tudósítások”-ban beszámoltam. Van talán még, aki emlékszik. Tíz év egy ember életében jóval többet jelent, mint egy országéban, ez magától értetődik. Tíz év azonban már egy gyár életében is jelentős időszaknak számít, sokminden történhet és általában történik is. Ha most, akkori utamra emlékezve visszagondolok az elmúlt tíz év gyárban történt eseményeire, rengeteg dolog jut eszembe, melyek közül néhányat az Olvasóval — ha lesz ilyen — is szeretnék megosztani. Tíz év alatt szinte sorozatban értük el az újabb és újabb „kiváló” címeket kaptuk az elismeréseket. Tíz év alatt bejártuk a DH-munkarendszer elhatározásának, bevezetésének, teljes körű működtetésének minden fázisát. Tíz év alatt éppen ennyivel kerültünk közelebb a nyugdíjkorhatárhoz. Azok a munkatársaink, akik utazásomkor már ennél közelebb voltak, ma már jól megérdemelt pihenőjüket töltik. Sajnos néhányan már örökre, visszavonhatatlanul nyugszanak. .. Tíz év alatt gyártó- és csomagoló- gépparkunk kapacitása, a gépek darabszá- ma nőtt, műszaki-technikai színvonala azonban maradt a tíz év előtti, ök is öregedtek azonban tíz évet, s esetünkben ez nem jelenti bizonyosan azt, hogy közelebb kerültek a nyugdíjazáshoz. Sőt. A mai helyzet ismeretében lehet, hogy távolabb. .. Tíz éve írtam le, hogy a kint látott dolgok közül néhányat jó lenne megvalósítani, mint például a karton- ládázás helyett a praktikus, gyors, olcsó, könnyű, „dézsmálás-biztos” zsugorfóliás csomagolás bevezetését; a folyamatos cigarettatorzs- kitölitöttség szabályozását; a cigaretták keménységének mérését és néhányat még sorolhatnék. Nos, ezek tíz év után a papíron alszanak, mint ahogy nem sikerült tíz év alatt sem engedélyeztetni jó néhány olyan pác-, arorna- és illatanyag használatát, melyek számos országban forgalomban vannak, s a legszigorúbb egészségügyi követelményeknek is megfelelnek. Tíz év alatt felső és középvezetői gárdánkban szinte alig történt változás, s ha igen, jobbára nyugdíjazás miatt. Tíz év alatt sokan fejlődtek, oda, s vissza is. Tíz év során jó néhány munkatársunk szerzett a munka mellett — egy-kettő munka helyett vagy — helyen — felsőfokú végzettséget, diplomát, néhányan doktori címet is. Voltak, akik tíz év alatt hatszor kezdtek hozzá a német nyelv tanulásához, s még mindig a haladó szakasz előtt állnak. Voltak, akik. levizsgáztak. Voltaik, akik nem tudtak, ezért most új idegen nyelv tanulásával próbálkoznak. Voltaik, vannak, akik tíz éve rossz néven vették, hogy ők nem lehetnek külföldön ösztöndíjasok. Ezek tíz év alatt az előbb említett egyik dologba sem vágtak bele. Tíz év alatt megújult a kazánház, korszerű, kondicionáló teremmel ellátott sportpályánk, új KISZ-klu- bunk van. „összedőlt” az öreg szociális épület, de már áll az új. Tíz év alatt az udvar és a raktározási felület nagysága az anyagmozgatás színvonala nem változott. Tíz év alatt az örökéletűnek látszó tröszt is megszűnt. Először csak kiebrudaliták Pestről, mint a levegőszeny- nyező vállalatokat s Debrecenbe helyezték, „közel a munkához, de távol mindazon helyektől, ahol valamit el lehet intézni”. Ebben a tíz évben a hektáronkénti dohánytermés mennyisége gyakorlatilag nem nőtt. Tíz év alatt a spórolósok autókat vettek, víkendházakat építettek. A kevésbé spórolások megéltek. Tíz év alatt voltak, akik meglátták az Atlanti-óceánt voltak akik a Kiskörei vízlépcsőt Tíz év alatt generációk — és árak — nőttek fél, újak léptek munkába és iskolába, emberek lettek betegek, gyógyultak fel, gyerekek, unokák születtek, emberek mentek, emberek jöttek, mindenkivel, mindenkinél történt valami esemény. Tíz év alatt KISZ-titkárok „öregedték ki”, tíz év alatt volt-vam, aki kitüntetést kapott, volt-van, aki azóta vár rá, aki ezt erősen reméli, van aki csak jó szót. Tíz év alatt az előítéletek, kategorizálások nem változtak. Talán a tizenegyedikben sem, Így járhat a fekete bárány fehérben, s akasztják a világosszürkére a feketét. Mármint a bundát. Tíz évvel ezelőtt már fennen hirdettük az „egyenlő munkáért egyenlő bért” jelszó mellett a differenciálás szükségességét is. Tíz év után is ott tartunk, hogy siem az egyik, sem a másik nem igaz, jobban mondva nem valósult meg. Egy jó svádájú és szövegű technikus, egy középkori gimnáziumot végzett kisve-' zető bére jóval több (lehet), mint egy másik kisvezetőé. akinek egy-két-három diplomája van. S még az is lehet, hogy nem nyújtanak egyforma teljesítményt. Nem egyformán sokat, hanem egyformán értékeset... Persze, tíz év alatt sem változott az a ,.kiemelés! sorrend”, amely a királyi dohány jövedék korában kialakult Akkor, amikor a minőségi munka nem jelszó, hanem természetes dolog volt Tíz év alatt annyi minden történt, történik, hogy regényt szoktak róla írni. Sokszor még tíz napról, tíz hónapról is. Ez itt nem lehetséges, meg értelmetlen is lenne. De; aki úgy érzi, elmúlt tíz évének fontosabb eseményeit el kellene mondani, le kellene írni — tegye meg! —a —o DOHÁNYGYÁR 3