Egri Dohánygyár, 1982 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1982-00-01 / 4. szám
A fejlett szocializmust építve Harminchét évvel ezelőtt, 1945. április 4-én hazánk egész területén befejeződött a háború. Ez a nap szimbolizálja az új, a népi demokratikus Magyarország megszületését, mely elválaszthatatlan a Szovjetunió antifasiszta küzdelmétől, felszabadító küldetésétől. Hazánkban most lépett az alkotó érettség korába azoknak a nemzedéke, akiknek már nem kellett a háború útjait járniuk, nem kellett átélniük a háborús idők terheit, csapásait. Közép- és Kelet-Európa többi országaival együtt 1945. tavaszán hazánk is megindulhatott a szabadság, a függetlenség, a demokratikus fejlődés útján. Az utóbbi 37 évre visszanézve, a felszabadulásra emlékezve sohasem homályosodhat el, hogy abban a világméretű küzdelemben, amelyben az ember legyőzte az embertelenséget, a humanizmus a barbárságot, a békevágy a háborút, a legnagyobb áldozatot viselő Szovjetunióé volt a döntő szerep. A Szovjetunió kétmagyarországnyi emberéletet áldozott az emberiség jövőjéért. A szocialista fejlődés útja, — melyet a felszabadulás tett lehetővé — ma már történelmi mércével mérhető. Arra a kérdésre, hogyan tudtunk élni a lehetőségekkel, történelmi tények felelnek. A munkában eltelt 37 év nagy eredményeket érlelt: haladó társadalmi rendet, fejlett ipart, korszerű mezőgazdaságot. A társadalmi, gazdasági élet minden területén olyan országot építünk, melynek minden adottsága megvan ahhoz, hogy túlszárnyalja tegnapi önmagát. Az eredmények azonban újabb igényeket szülnek, ezért az önelégültség soha nem lehet úrrá rajtunk. Szocialista társadalmunk fejlődését szolgáló programunk világos és elérhető célokat tartalmaz. Tudjuk és valljuk, hogy a helyes célok és jó tervek sorsa a munkahelyeken dől el, hiszen a szocializmus olyan közös mű, amely az egyes ember magatartása, cselekvése által kap életet. Ezért kell törekedni munkahelyünkön arra, hogy cselekvésünk egységes legyen, egymást támogatva hamarabb érjük el a közös célt. A szocialista társadalom építése nem egy-egy akció, hanem egy hosszú folyamat, s minden időszaknak megvan a maga történelmi jelentőségű feladata, a maga sajátossága, nehézsége és lelkesítő szépsége. Tevékenységünk akkor eredményes, ha a realitásokból indulunk ki, ha helyesen gazdálkodunk anyagi és szellemi javainkkal. De nem kevésbé fontos, hogy az elért eredmények tisztelete ne okozzon önelégültséget, ne vezessen oda, hogy visszatartsa többet akaró szándékunkat, jobbat akaró tevékenységünket. A szocialista rendszer adta lehetőségek csak akkor válnak valósággá, ha az alkotó, kezdeményező kedv áthatja egész tevékenységünket. A gazdasági és társadalmi élet a fejlődés során mindig hoz valami újat, valami jobbat. Lehetőségeink azonban — különösen a gazdaság területén — nem korlátlanok. Ezért az előrehaladás tervezett mértékét szigorúan össze kell kapcsolni a gazdasági realitásokkal. Éppen ezzel függ össze, hogy a jelenlegi világgazdasági körülmények között a népgazdasági terv a korábbiakban megszokottnál mérsékeltebb mennyiségi növekedést, de a gazdasági szerkezet intenzívebb ütemű korszerűsítését, a hatékonyság erőteljesebb javítását irányozza elő. A korábbiakban utaltunk rá, hogy a jó tervek sorsa a munkahelyeken dől el. Vállalatunk ebben az évben nagyot kíván lépni a technológia és a gyártmányszerkezet korszerűsítésének útján. Gondoljunk csak a technológiai tér- bővítésére, a géppark növelésére, a Burley-vonal kialakítására, a kombinált filter gyártására, új termékek forga- lombahozatalára. Mindezeket úgy kell megvalósítanunk, hogy közben túlszárnyaljuk az eddig elért legnagyobb vállalati eredményt, megteremtve ezzel a további fejlődés anyagi bázisát. ___ Ezek a feladatok amilyen nagyok, olyan szépek is. Kollektívánk már számos alkalommal tanújelét adta, hogy képes megbirkózni nagy feladatokkal, akarja az újat, a jobbat. Bízunk benne, hogy munkatársaink átérzik a feladatok súlyát, szépségét, jövőt alapozó jelentőségét. Hisszük, hogy ehhez a munkához erőt fogunk meríteni példaképeink elhivatottságából, töretlen tenniakarásából, a szocializmus győzelmébe vetett hitéből. A politikai és gazdasági vezetés nevében kívánunk ehhez erőt és egészséget, kiegyensúlyozott családi és munkahelyi életet, és mindenek előtt javuló nemzetközi légkört és békét, amely az alkotómunka legfontosabb feltétele. „Az én munkám” 1981. júliusi számunkban a fenti címmel tettünk közzé egy felhívást és azt vártuk, hogy ki-ki saját munkájáról beszámol a lap hasábjain. Sajnálattal kell megállapítani, hogy nem volt a várt részvétel, mindössze öten írták le munkájukkal kapcsolatos tapasztalataikat, élményeiket, elképzeléseiket és elvárásaikat. Pedig a szokásos honoráriumon kívül — a vállalat vezetőségének jóváhagyásával — díjaikat is tűzött ki a Szerkesztő Bizottság, de úgy látszik, ezek sem voltak eléggé vonzóak. Emlékezte- tésképpen: az első helyezett 1000,— Ft, a második helyezett 800,— Ft, a harmadik helyezett pedig 500,— Ft birtokosa lesz, írtuk tavaly ezenkívül 2 db 200, — Ft-os és 3 db 100,— Ft-os könyvutalvány is gazdára találhatott volna. Minden jutalmat nem áll módunkban kiosztani, éppen a pályázók kis száma miatt. Az üzemi lap Szerkesztő Bizottságából alakult pártatlan — tehát nem versenyző — elbíráló bizottság titkos szavazással döntött a pályamunkák sorsáról. Minden egyes bíráló „osztályozta” a dolgozatokat és a hagyományos 5 — 4 — 3 — 2 — 1 pontozással értékelte az egymáshoz viszonyított színvonalat. A pontszámok alapján a következő sorrend alakult ki: 1. Teleki Sándor 21 pont 2. Könczöl Anna 18 pont 3. dr. Jakab Gábor 17 pont 4. Fűzi Csaba 13 pont 5. Tóth Sz. Teréz 5 pont A sorrendnek megfelelően tehát Teleki Sándor nyerte az 1000,— Ft-os első díjat, Könczöl Anna a második helyezettnek járó 800,— Ft- ot, míg dr. Jakab Gábor a harmadik helyért az 500,— Ft-os jutalmat. A Szerkesztő Bizottság véleménye alapján Fűzi Csaba és Tóth Sz. Teréz 200—200 Ft-os könyvutalvány — jutalomban részesül. Gratulálunk a győztesnek, de vele együtt valamennyi résztvevőnek is és szeretnénk, ha a jövőben hasonló felhívásaink nagyobb visszhangra találnának, és mindazok, akiknek munkájukról mondandójuk van, megkeresnék soraikkal a Szerkesztő Bizottságot. A pályázatot most csak értékeltük, mivél ezt ígértük felhívásunkban, de ez tulajdonképpen nem zárult le és ezért is várjuk gyárunk valamennyi dolgozójának jelentkezését. Végrehajtó bizottság előtt: A vállalati önállóság 1982. március 10-én a városi párt-vógrehajtóbizotteág tájékoztatást kért vállalatunk vezetésétől arról, hogy az önállóság keretei között a vállalat gazdálkodása, gazdálkodásának eredményei, 'mutatói hogyan alakulnak. Dr. Domán László igazgató tájékoztatójában — többek között — a következőket emelte ki: A dohányipari vállalatok trösztjének, majd a Dohányipari Iroda megszűnésének következtében a dohányipar, mint iparág vállalatai hogyan tartják a kapcsolatot, mi a további együttműködés szervezeti formája. Az önállóság nem jelenti azt, hogy a vállalatok magukba zárkóznak, az együttműködésre az iparágon -belül továbbra is szükség van. A vállalati önállóság első teljes évében, 1981-ben, az volt az alapvető célkitűzés, hogy a fogyasztói igényeket maradéktalanul kielégítsük és megvalósítsuk a magunk által kifőzött célt, a termelés gazdaságosságának dinamikus növekedését. Ennek a célnak az érdekében szerveztük újjá a szocialista munkaversenyt, módosításokat hajtottunk végre a szervezetben, javítottuk a vezetés és szervezés színvonalát. Az 1981. évi gazdálkodásunkat tükrözi az is, hogy a tervezett 47 millió forint nyereséggel szemben 81,5 millió forint nyereséget realizáltunk. Ez a nyereség döntő többségében dolgozóink, vezetőink eredményes munkájának köszönhető. Az eredmény alakulását jelentősen befolyásolta a tőkés import anyagoknak hazaival történő helyettesítése. Növeli ennek a tevékenységnek a jelentőségét az is, hogy a licenc-cigarettáknál is sikerült hazai anyagokat felhasználni. Ami a bér- gazdálkodásunkat illeti, szólt a tájékoztató arról, hogy az önállóság első évében jelentősen növelhettük dolgozóink jövedelmét. A végrehajtott 9%-os bérfejlesztés jelentős .részét az eredményből és a létszámmegtakarítás oldaláról biztosítottuk. A Végrehajtó Bizottság tájékoztatást kapott arról is, hogy hogyan alakult vállalatunknál a gyártmányfejlesztés. Ezzel kapcsolatban vállalatunknak az volt a fő törekvése, hogy bővüljön a választék, s hogy az egészségre kevésbé káros cigarettával jelenjünk meg a piacon. Ami az 1982 évi feladatot illeti, tovább folytatjuk megkezdett feljesztési tevékenységünket. Egyes meglévő gyártmányainkat korszerűsítjük, kísérleteket folytatunk a 100 mm_es Magyar- országon még nem gyártott cigarettaféleségek bevezetésére. Ebben az évben befejezzük szociális létesítményünk építését, ahol 150 óvodás, 20 bölcsődés korú gyermek elhelyezését biztosítjuk, nemcsak dohánygyári dolgozók gyermekei részére, ezzel egyúttal a város óvoda és bölcsödé gondjainak enyhítéséhez is hozzájárulunk. Sor kerül a technológia és a termelés korszerűsítésére is. A gyár átrendezi tervének megfelelően a Burley dohánypácolást, mint teljesen új dohánykezelési eljárást is megvalósítunk. A hatékonyság növelése érdekében fejlesztési, illetve korszerűsítést hajtunk végre a filtergyártáson is és a szivarágazaton is. A végrehajtó bizottság tagjai a tájékoztatást érdeklődéssel hallgatták. Az ezt követő kérdések arra irányultak, hogy vállalatunk a korábbi szervezeti keretek között elérhette volna-e azou kat az eredményeket, amelyekről a korábbiakban szóltunk. A válasz egyértelműen azt hangsúlyozta, hogy nem a szervezeti forma a döntő, hanem a szervezeten belül dolgozó emberek munkája, tenniakarása. Vállalatunk vezetése már évekkel ezelőtt készült és felkészült arra, hogy eleget tegyen azoknak az elvárásoknak, amelyek a hatékony gazdálkodás követelményeit elégítik ki. A Végrehajtó Bizottság a tájékoztatást egyhangúlag tudomásul vette. Kocsis József Ellenőrzések során tapasztaltuk... 1981-ben általában a késztermékek minősége javult. Ezzel nem elégedhetünk meg, mert sok olyan hiba előfordul, amit gondosabb munkával ki lehet küszöbölni. A tapasztalataink szerint és a külső minőségellenőrző szervek megállapítása alapján a leggyakoribb minőségrontó tényezők: — nagymértékű kihullás, — magas ragasztási hiba %, — a megengedettnél nagyobb mértékű kocsánytartalom. 1982-ben, ha előbbre akarunk lépni, nagyobb gondot kell fordítani termékeink jó minőségben való előállítására. Ezt pedig csak kollektív, közös jó munkával lehet elérni. Az alábbiakban a nagymértékű kihullással kapcsolatos tapasztalatainkat ismertetjük. A külső ellenőrző szerveknél a leggyakoribb hiba volt 1981_ben, a kifogások 34%-át tette ki. Gyártásközi ellenőrzésen is gyakorta tapasztaljuk. Ilyenkor a gyártásközi ellenőrök azonnal szólnak a műszakvezetőknek, terem- vezetőknek, a hibás cigarettát visszaadják „csipeszelés- re” átválogatásra. Ennél sokkal hasznosabb gyakorlat lenne, ha a hullott cigarettát már a gépnél kicsipeszelnék és nem engednék tovább. Sajnos az a tapasztalat ellenőrzésekkor, hogy a régi „ csípés zelési gyakorlatot” ma már nem nagyon ismerik. Nagyon ritkán fordul elő, hogy gyártógépeknél a személyzet a hullott cigarettákat a tartályokból kiszedné. A „fordított elszedésű” gépeknél, ahol az elszedő a filtert, nem a dohányvéget látja, ez a módszer nem is lehetséges. Itt azonban többszöri ellenőrzéssel kellene megállapítani, hogy milyen gyártás közben a cigaretta vége. Sajnos a gyártásközi ellenőrzésen is csak így lehet ellenőrizni. Gyakori tapasztalat volt az elmúlt év végén és még most az óv elején is, hogy a vágat szerkezete, nedvessége nem volt megfelelő. Sok bosszúságot okozott ez a gépszemélyzetnek is, műszalkvezetőknek, gyártásközi ellenőröknek egyaránt. A gépet csak „felsőbb utasításra” állíthatták le. Addig kőkemény — és ez nem túlzás — cigarettát készítettek, mivel így még a végek a csomagolásig nem hullottak. A csomagolásról több esetben hoztak vissza cigarettát, mert annyi volt a selejt, a jelző által kidobott hullott cigarettát tartalmazó tasak, hogy nem tudtak csomagolni. Ügy gondoljuk, ha már a vágat nem megfelelő, akkor a műszakvezetőnek kellene nagyobb hatáskörit biztosítani. Itt főleg a gép átállítására, leállítására gondolunk. Rendszeresen előfordult az utóbbi időben, hogy hétfőn reggel száraz vágatkés zlettel indultak a gépek. Többszöri jelzés, intézkedés hatására javulás mutatkozik ezen a téren. Foglalkozni kell még a cigarettacsomagolás által visszabontott cigaretta minőségével. Ha már elcsomagoljuk, szigorúan át kell csipeszeim, mert egy egész tétel minőségét lerontja egy tartály nem megfelelő minőségű cigaretta, ha az ellenőrzésnél mintába kerül. A fentiekben csak a fontosabb dolgokra szerettük volna felhívni a figyelmet, bár ezt az ott dolgozó munkatársaink is biztosan tudják, azonban nem hasztalan a többszöri figyelemfelhívás. Igaz, hibákról volt szó, de a kihullási hiba az a hiba- lehetőség, amit gondosabb kollektív, összehangolt munkával a minimálisra lehet csökkenteni. Vállalati szempontból egy ilyen hiba nagymértékű csökkentése jelentős eredménnyel jár, nemcsak a minőségjavulása sál, hanem az anyagfelhasználás, a selejtcsökkentés terén is. J. A. II veszteségek csökkentéséért Gyárunk kollektívája évről évre, mind jobb munkával növeli a vállalati eredményt. E lap hasábjain már több elemzés megjelent az eredmény összetevőiről, azok vizsgálatáról. Ezek között, sajnos, találunk egy tételt negatív előjellel. A szivarágazat 1981. évi eredménye — 7 millió forint. Ezt az „eredményt” nem a szivarágazat dolgozóinak hanyag munkája okozza, hanem közgazdasági tényezők, valamint elavult technológiák. Dolgozóinkra nagyon lehangolólag hat ezek ismerete, hiszen szorgalmukkal, lelkiismeretes munkájukkal szeretnének hozzájárulni a vállalati eredmények növeléséhez. Nem múlik el szocialista brigádgyűlés, DH akcióbi- zottsági ülés, vagy termelési tanácskozás, hogy ezekről ne essen szó. A vezetők és dolgozók egyaránt azon gondolkodnak, hogyan lehetne a veszteségeket csökkenteni, mit tehetnének azért, hogy fokozzák eredményeinket. A felsorolt fórumokon sok hasznos javaslat elhangzott, de a vállalat felsővezetőinek inspirálása is segített bennünket. Az év elején kísérleteket folytattunk a Csongor szivar recepturájának összeállításánál, hogy a 95 000 Ft-os tonna-eigység- árat miként lehetne csökkenteni. Természetesen ezt a feladatot úgy kellett végrehajtani, hogy minőségi romlás ne legyen a szivar ízében, illatában. Segítségünkre sietett a társvállalat akinek a Hevesi dohányt válogatjuk. A Szolnoki Dohányfermentáló Üzemben a feldolgozás során keletkezik un. „frakció alatti” anyag, amely 3X3 mm levéllemezekből áll, mázsánkénti. ára 4000 Ft, az egyébként használatban lévő 7—8000 Ft-os anyagokkal szemben. Ez az anyag méretre megfelelt szivartöltő anyagnak, viszont fermentálatlan volt. A segítséget éppen az jelentette, hogy a szolnoki kollégák ezt az anyagot bálás formában fermentálás! eljárással kezelték. Így, fermentálva, mostmár nagyon hasznos anyag, mert Hevesi és Kerti I. osztályú dohányok „hulladéka”. Felhasználása kettősen hasznod, a tonnaegységár 14 000 Ft_tal csökkent, valamint munkaerő-megtakarítás is jelentkezett, mert nem kell kocsányozógépre vinni az anyagot. A váku- umozott dohány egyenesen a bábgépekre kerülhet. A következő, nagyobb jelentőségű témát, még a múlt évben kezdtük el. A bábgépeken lévő présrendszer (agretát) vályúi erősen kopottak voltak, ezáltal átmérőben csak méreten felüli bábot lehetett bennük készíteni. Többszöri sürgetés után mostmár szűkebb nyitásokkal, elkészültek az új agregát-dobok, amelyek már vékonyabb bábok előállítására akalmasak. Ez az intézkedés töltőanyag vonatkozásában közel 10%-os anyagmegtakarítást eredményezett. Meglepő eredményekkel járt a szivar-fonógépcsoportnál a legjobban ösztönző bérezési rendszer kikísérletezése is. Mintegy másfél év után alakult ki jelenlegi rendszerünk, amely szivarborítékanyag-takarékossá gra és selejtcsökkentésre ösztönöz. A fonógépkezelőket a felhasznált anyag és a keletkezett selejt eredményétől függően három kategóriába soroljuk minden hónapban, a szivar elszedőket pedig két kategóriába, minőségi mun- munkakörben 1 Ft órabérkülönbözet van a legjobbak és a leggyengébbek között. Természetesen a megállapított órabér az alapja az egyéni teljesítmények elszámolásainak. Az elmúlt félévben az ösztönzési rendszer eredménye 12%-os anyagmegtakarítás volt. A dolgozóinktól beérkezett javaslatokat és újításokat megköszönjük és igyekszünk valamennyit hasznosítani. A sok közül az Eger szivar fonásának megváltoztatásét emelem ki. Az újítás lényege, hogy fonógépen végezzük el az eddigi kézigyártási műveletek 75 százalékát A fonónőnek csak a csúcskiképzési műveletet kell elvégezni. Ezáltal kiiktattuk a nehéz fizikai munkát, ugyanakkor a teljesítmények 2,5-szeresé- re emelkedtek. Csak az Eger szivar fonásánál ez a változtatás 30 000 Ft bérmegtakarítást eredményez egy évben. Veszteségcsökkenést fognak eredményezni gyártmányfejlesztési elképzeléseink is, amelyeket a dolgozókkal megbeszéltünk. Várjuk a LOF cigarettagyártógép áttelepítését hozzánk, amelyen magas termelékenység mellett többféle szivargyártmányt fogunk készíteni. További fejlesztési elképzeléseink is vannak, amelyeket e lap előző számában már olvashattak dolgozóink, azok további eredményt növelő tényezők. Reméljük, hogy sikerül azokat megvalósítani. A szivarágazat kollektívája tisztában van azzal, hogy a nagyarányú veszteség megszüntetéséhez nem elégséges a legnagyobb igyekezet sem. Viszont a veszteségek alkotó, szorgalmas munkával csökkenthetők és már azzal is hozzá tudunk járulni vállalati eredményeink fokozásához. Kiss Ferenc 2 DOHÁNYGYÁR t jC • ■r ->r ír r- -nr■1Í t: 3f •
