Egri Dohánygyár, 1982 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1982-00-01 / 8. szám

Ahogy ők látták... 1982. JÚLIUS 10—25-IG A SZIVARÁGAZAT ÉS A FILTERGYÁRTÁS KIVÉTELÉVEL LEÁLLT A TERMELÉS ÉS ALTALANOS JAVÍTÁS, KARBANTARTÁS KEZDŐDÖTT. LEHETŐSÉGET ADOTT EZ A LEÁLLÁS A NAGYOBB VOLUMENŰ KORSZERŰSÍTÉSEK ELVÉGZÉSÉRE, ÉS A GYÁR KÜLÖNBÖZŐ TERÜLETEINEK „CSINOSÍTÁSÁ­RA”. AZ ELVÉGZETT MUNKÁKAT A TERJEDELEM MIATT LEHETETLEN FELSOROLNI, DE SAJÁT MUNKAHE­LYÉN MINDENKI LATJA EZEKET. ILETVE ÉRZI HATÁSUKAT. DE MIT ÉREZTEK, MIT TAPASZTALTAK A NAGY LEÁLLÁS ALATT AZOK, TÉK, ILLETVE IRÁNYÍTOTTÁK? szigetelése, a kompresszor- telep kiépítéséhez szükséges beton padlócsatorna. Ezen kívül sok apróbb munka is volt. Összesen 11 cég mintegy 60 fője dolgozott a 2 hét alatt Az Épületkar­bantartó Szövetkezet és a „MODELL” Gazdasági Szak­ipari Munkaközösség embe­reinek munkájai, hozzáállása, rugalmassága kiemelkedő volt. A művezetőktől és a belső szakipari csoportvezetőktől sok gyors hathatós segítsé­get kaptam a munkák koor­dinálásában. BODNÄR JÓZSEFNÉ mű­szaki raktárkezelő: — Nagyobb mértékű al­katrészhiány nem volt. Ügye­letet tartottunk szombaton és vasárnap is, amikor dol­goztak a karbantartók. Az első héten vételezték ki az alkatrészek nagy részét, ak­kor igen sok munkánk volt. Nagymértékben könnyítené munkánkat, ha az alkatrész­igénylők katalógusszám sze­rint kérnék az anyagokat (amit lehet) és főleg az, hogy ha a karbantartás megkezdése előtt nagyobb lenne az al­katrészkivitelezés. A műsza. ki szakemberek ebben segít­hetnének, és akkor kisebb lenne a torlódás. És végül a két legfőbb il­letékes véleménye: TARNŐCZI TIBOR mű. szaki osztályvezető: — Véleményem szerint re­ális volt a vállalás, az üte­mezés. Nehezítették dolgun­kat a külső kivitelezők, de szükség volt rájuk. Nagy eredmény, hogy a leállásra tudtunk külső kivitelezőket biztosítani, s még nagyobb, alapján gyorsítást, átcsopor­tosítást is el tudtunk érni. Egyedül a porkamrában fo­lyó munkák húzódtak el, két délután túlórázni kellett, és az indulás napjára is ma­radt még egy kis munka, de ez a termelést nem akadá­lyozta. Az első héten volt néhány anyaghiány, de ami­korra kellett, beszerezték az anyagokat. Munkánkat majd a termelési eredmények mi­nősítik. VARHELYI JÓZSEF ter­melési osztályvezető: — Jól sikerült a karban­tartás, kedvező feltételek mellett termelhetünk. Ezt mutatják az indulást követő napok termelési eredményei: millió db cigaretta terv tény július 26. 16 20,5 július 27. 25 28,0 július 28. 28 32,7 júluis 29. 30 33,1 (A 30 millió db.os termelés a normateljesítéssel egyen­értékű!) A karbantartásokkal elő­refutottunk, így szeptember közepéig nem kell tervszerű karbantartásra egy gépet sem leállítani. Jelenleg van egy kis gontl az új vízhűtő rendszer be­szabályozásával. A változások következményeként a pontos technológiai paraméterekre rá kell állni. összességében, a korábbi, nál jóval kedvezőbb feltété, lek mellett termelhetünk, jobbak a lehetőségeink a tér. mékek minőségének javítá­sára, a hatékonyság fokozá­sára. Bóta János TMK főműve­zető (aki a cigarettaágazati munkákat irányította): — Jól sikerült a karban­tartás, jóleső érzés túllenni rajta. A mi munkánk le­állás előtt pár hónappal el­kezdődött. A tervezés, a műszaki előkészítés fontos, a jó előkészítéssel erőtelje­sen lehet fokozni a munka hatékonyságát. Probléma persze akad mindig, én fő­leg ezek elhárításával fog­lalkoztam. Az általam ta­pasztaltak alapján mondha­tom: — Jó, hogy két héttel ké— sőbb kezdődött a leállás a korábbi évekhez képest. — Szintén kedvező, hogy ebben az évben két hét állt rendelkezésünkre. — Elegendő létszámot tudtunk biztosítani az el­végzendő munkákhoz. A TMK szakemberein kívül a termelési osztály műszeré­szei is kellő számban vettek részt. Akikre számítottun]:, bejöttek dolgozni, nem húz­ták ki magukat különböző címeken. — Naponta 8,5 órát dol­goztunk, így nem volt fá­radtság, kimerültség, töret­len volt a munkakedv. — Sajnos június 27-én dőlt el néhány fontos dolog, ezért csak 30-ára készült el a végleges terv. Ennek per­sze következményei is vol­tak. Jő lett volna legalább 2 héttel korábban a tervet véglegesíteni, de a változá­sok figyelembe vételétől sem tekintettünk el, pláne, ha rajtunk kívülálló okok miatt történik. — Utólag nyilvánvaló, hogy későn lett kész a por­leválasztó új, korszerű por- szekrényének terve, ezért nem tudtunk olyan kivitele­zőt találni amelyik a kar­bantartás megkezdése előtt leszállítja a berendezéseket. Előzetes összeszerelés, pró­ba — ez mostmár nálunk az általános — nélkül a le­állás alatt jöttek ki a gyár­tási hibák. A következmény: 4 fő helyett 13 fő tudta csak elvégezni a munkát! Ezt többet nem engedhetjük meg magunknak. — Az egész évre jellemző krónikus csapágy- és szim- meringhiányon kívül nem volt anyagellátási problé­mánk. Az anyagbeszerzők aktívan, jól álltak a témá­hoz, úgy az előkészületi idő­szak, mint a leállás alatt. — Az általam irányított területen 144 fő, a vállalat­nál összesen 200 fő dohány­gyári szakember dolgozott. A pihenőnapokra eső mun­kanapok egy részét munka­nap-áthelyezéssel oldottuk meg, de sajnos így is vi­szonylag kevés pénz maradt az előzetesen megállapított 150 eFt-os keretből, a mun­kák premizálására. Csiffáry Tamás energia­gazdálkodási művezető (az energiaellátó rendszerekkel kapcsolatos munkákat irá­nyította) : — Meglátszott a vezető­kön, a munkákon, hogy évek óta leállunk javítani. Min­dig jobb az előkészítés, a szervezettség az anyagellá­tás. Mindent nem tudtunk elvégezni — akkor egy hó­nap is kevés lenne — de a tervezett munkákat befejez­tük, a termelés igényeinek kielégítése érdekében lénye­gesen tudtuk javítani a fel­tételeket. A vezetékrendsze­ren végzett munkák miatt nem volt 3 napig gáz-, 2 napig vízszolgáltatás. Sike­rült a kellemetlen hatáso­kat jó szervezéssel, meggyő­zéssel a minimálisra csök­kenteni. Torba Imre üzemtechni­kus (a cigarettaelőkészítésen folyó munkákat irányította): — A cigarettaelőkészíté­sen volt a legtöbb átalakí­tás. A vákuumnedvesítő ka­zánt felszereltük gőzsugár ­ejektorral és zárt hűtőrend­szerrel. A levélterem át lett rendezve, szalagmérleg, bon­tószalag lett beépítve Meg­teremtettük a pácolóhenger utáni fóliaadagolás feltéte­leit. A KTA—400-as ko- csányvágógép kompresszorát kiváltottuk úgy, hogy az egész rendszert átalakítottuk a központi nagynyomású le­vegőre. A kompresszorral együtt megszabadultunk — főleg import — alkatrészel­látási gondjainktól is. Eze­ken kívül minden berende­zés karbantartási munkáit elvégeztük. Terv szerint ment a munka, terven fe­lüli pótórát nem kellett igénybe venni. Anyaghiány nem nagyon volt, a szüksé­ges anyagokról előre gon­doskodtunk. Lezsák Sándor cigaretta­előkészítési üzemeltető mű­szerész : — A levélvonalon dolgoz­tam az új berendezések be­állításán, a rázócsatomák, a silók, a pácolóhenger javí­tásán. Problémát okozott, hogy megfelelő vastagságú filc és 1,5—2 mm-es vasle­mez nem volt, de megoldot­tuk vékonyabb filccel és hulladéklemezek felhaszná­lásával a dolgokat. A hivatalos munkaidő után maszek alapon még bentmaradtunk László Gyu­lával és egy közös újításun­kat valósítottunk meg, mert most volt rá alkalom. A karbantartás alatt sok segítséget kaptunk. Az esz­tergályosok gyorsan elkészí­tették ami kellett részünkre. Torba Imre és Hegyi László azonnal intézkedtek, ha szóltunk nekik. Tapasztala­taim szerint ez a karbantar­tás jobban, gyorsabban, ru­galmasabban ment, mint a tavalyi. Jók lettek a beren­dezések, hibátlanul mennek a gépek, s nagyobb lett a hely, kényelmesebb az anyagmozgatás. Asztalos Józsefné cigaret­taelőkészítési csoportveze­tő: A karbantartás alatt nem irányítottam, hanem dolgoz­tam én is a többiekkel. Volt mit csinálni. Festés után ka­partuk a festéket, mostuk az alkatrészeket, a gépeket, a kövezetét, portalanítottunk, kitisztítottuk az ablakokat, szóval mindent, amit kellett. Egyik héten öten, a másikon heten voltunk, ez kevés volt. 10—12 fő kellett volna. 15— 16-án melegvíz nem volt. Egy héttel előbb szóltak, számítottunk rá. Munka után hideg vízzel lemostuk a kosz nagyját, aztán otthon fürödtünk meg igazából. Munkaeszközökben nem volt hiány. Azt, hogy milyen órabérrel számolnak el ben­nünket még nem tudjuk. Liptai Tibor TMK főműve­zető-helyettes (aki a cigaret­tagyártási munkákat irányí­totta) : — A 10. sz. gyártógépnek középjavítása, a 4. sz. gyár­tógép automatikus kerettöltő­jének átalakítása megtörtént. A kerettöltő berendezést ve­zérlő, nyugatnémet alkatré­szekkel működő pneumatikus rendszert teljes egészében az egri Finomszerelvénygyár ál­tal gyártott alkatrészekkel (hengerekkel, szelepekkel stb.) valósítottuk meg. Al­katrészgondjainkat ezzel va­lamelyest csökkentettük. A többi berendezés kisjavítá­sa is megtörtént. A karban­tartások jól sikerültek, ezt mutatják a termelési ered­mények. 15—20%-kal na­gyobbak a teljesítmények a tervezettnél, a harmadik na­pon már 100%-on felüli volt a cigarettagyártás össztelje­sítménye. A csővezetékek is cserél­ve lettek, egyszerűsített nyomvonallal. Mindent ősz- szevetve: a munkafegyelem, az anyagellátás megfelelő volt, csak prémiumra kevés pénz jutott. Kövecsi János cigaretta­gyártási üzemeltető műsze­rész: — A saját gépemet javí­tottam, a Cascadeot átalakí­tottuk Mechman elemekkel. Anyag-, alkatrészhiány nem volt. A szervezettség jó volt, csak a festéssel nem vol­tunk kibékülve, a festők minden tőlük telhetőt meg­tettek, de nem jó, ha egy­szerre kell festeni és javíta­ni is. Az üzemeltetéshez képest, mint karbantartó, jóval ke­vesebbet kerestem. 22 Ft-os órabérrel voltunk elszámol­va. Minden, a karbantartá­son részt vett üzemeltető ennyit kapott. Véleményem szerint differenciálni kellett volna. Jól sikerült a karbantar­tás. Jól indult a gép, én a harmadik nap délutánján 110%-ot értem el. Minden nap persze nem fog így men­ni a gép, de ez a szám azt mutatja, hogy jól sikerült a bejáratás. Molnár Miklós cigaretta­csomagolási üzemeltető mű­szerész : — A konveyorpálya és a szállítószalag karbantartásá­ban vettem részt. Problé­mánk az anyagellátással, az esztergályos munkák készí­tésével nem volt, illetve csak annyi, hogy 10-es alá­tét nem volt a raktárban, és 2—3 db-onként kellett összekunyerálni munkatár­sainktól a szükséges menyi- nyiséget. A festők minket csak annyiban akadályoztak, hogy a fal festésekor a konveyorpálya alatt lévő há­lóra álltak, és emiatt né­hány hálótartó keretet he­geszteni kellett. A tavalyi­hoz képest csak dicséretet tudok mondani. Nagyon szép színes, tiszta lett minden, a gépek is jól működnek. Bak István cigarettacso^ magolási üzemeltető műsze­rész: — Mi a 6. sz. Niepmann csomagológépet javítottuk. Minden alkatrész meg volt, de állandóan jártunk a rak­tárba, mert akkor derült ki, hogy mi kell, amikor szét­szedtük a gépet. A szüksé­ges alkatrészek listáját jö­vőre előre el kellene készí­teni, ez alapján a raktár­ból való kivételezés egysze­rűbb lenne, nem kellene annyiszor szaladgálni. A fes­tők miatt gyakran kellett takargatni a gépet. Egyéb­ként különösebb probléma nem volt. Indulás után a 3. napra egész jól beállt a gép, a szükséges beállításokat el tudtuk végezni. Kiss Pál elektroműszerész, csoportvezető: — A gépkarbantartások­kal együttjáró elektromos szerelési, karbantartási mun­kákon felül igen sok dolguk volt az elektromos szakem­bereknek A levélvonal-kapcsolószek- rényt át kellett alakítani a műszaki fejlesztési munkák következményeként. A vá­kuumkazán gőzsugárszi- vattyújának beépítése miatt is volt átalakítás. Sajnos itt decemberben — amikor az új vízgyűrűs szivattyúk be­érkeznek — újra változások lesznek, és egy teljesen új kapcsolószekrényt kell majd készíteni. Megfeszített munkával dolgoztunk, igen szoros volt az idő, mert nem tudtunk eléggé felkészülni. A leállás előtt ugyanis a kompresszor­telepi kapcsolószekrényt sürgette mindenki, de a be­ruházások realizálásával kapcsolatos helyzet változá­sa miatt a nagykarbantartás előtt egy hónappal ezzel a munkával megálltunk, és csak akkor kezdhettünk el foglalkozni a vákuumkazán kapcsolószekrényével. AKIK A MUNKÁT VÉGEZ­A munkaszervezéssel egyébként nem volt bajunk. Kaptunk egy takarítónőt, és a tisztítást nem nekünk kel­lett végezni. Egy emberünk ezzel felszabadult. A festők az első napokban igen tre- hány munkát végeztek az előkészítésen, mert össze­kentek, összefröcsköltek mindent. A gyártáson és a csoma­goláson elektromos karban­tartás szempontjából zök­kenőmentesen ment a javí­tás, időben elkészültünk mindennel. Az alkatrészellátással nem volt problémánk, mi szerez­tünk be magunknak min­dent. Az anyag és áruforgal­mi osztálytól egy kérésünk volt, de nem tudtak BA—7- es 24 V-os izzót szerezni. Jó munkáknak megvan az „elismerése” is, fejenként 270,— Ft-nak megfelelő összeg jut prémiumra. Bodnár Istvánná műszaki ellenőr (aki a külső kivite­lezők munkáját irányította): — Elkészült a cigaretta­ágazat belső terének a cső­vezetékek, a nyílászárók festése, a sportpadló-burko­lat javítása, a gőzvezetékek Szeptember. Ezelőtt tíz év­vel is szeptember volt, ami­kor — zsebemben a magyar intézet öt márkájával és a külföldi intézet havi ezer­márkás ösztöndíjának ígére­tével — nekivágtam három­hónapos, NSZK-beli utam- mak. A helyzet eléggé aggasztó volt. Egy nappal korábban ért véget az olimpia, s né­hány nappal korábban az egész világot megrázó drá­ma. A nyugatnémet rendőr­ség túszszabadítási akciója nem sikerült, így életüket vesztették valamennyien azok az izraeli sportolók és vezetők, akiket a palesztin gerillák (terroristák) az olimpiai faluban fogságba ejtettek. A müncheni eseményeket követő — sokszor hisztérikus — hangulat egész tartózko­dásom alatt érezhető volt. Hogy hogyan, mennyire, mi­kor, hol — ennek néhány epizódjáról annak idején e lap hasábjain, az „Elmaradt tudósítások”-ban beszámol­tam. Van talán még, aki em­lékszik. Tíz év egy ember életében jóval többet jelent, mint egy országéban, ez magától érte­tődik. Tíz év azonban már egy gyár életében is jelentős időszaknak számít, sokmin­den történhet és általában történik is. Ha most, akkori utamra emlékezve vissza­gondolok az elmúlt tíz év gyárban történt eseményeire, rengeteg dolog jut eszembe, melyek közül néhányat az Olvasóval — ha lesz ilyen — is szeretnék megosztani. Tíz év alatt szinte sorozat­ban értük el az újabb és újabb „kiváló” címeket kap­tuk az elismeréseket. Tíz év alatt bejártuk a DH-munka­rendszer elhatározásának, bevezetésének, teljes körű működtetésének minden fá­zisát. Tíz év alatt éppen ennyi­vel kerültünk közelebb a nyugdíjkorhatárhoz. Azok a munkatársaink, akik utazá­somkor már ennél közelebb voltak, ma már jól megérde­melt pihenőjüket töltik. Saj­nos néhányan már örökre, visszavonhatatlanul nyug­szanak. .. Tíz év alatt gyártó- és csomagoló- gépparkunk ka­pacitása, a gépek darabszá- ma nőtt, műszaki-technikai színvonala azonban maradt a tíz év előtti, ök is öre­gedtek azonban tíz évet, s esetünkben ez nem jelenti bizonyosan azt, hogy köze­lebb kerültek a nyugdíjazás­hoz. Sőt. A mai helyzet is­meretében lehet, hogy távo­labb. .. Tíz éve írtam le, hogy a kint látott dolgok közül né­hányat jó lenne megvalósí­tani, mint például a karton- ládázás helyett a praktikus, gyors, olcsó, könnyű, „dézs­málás-biztos” zsugorfóliás csomagolás bevezetését; a folyamatos cigarettatorzs- kitölitöttség szabályozását; a cigaretták keménységének mérését és néhányat még so­rolhatnék. Nos, ezek tíz év után a papíron alszanak, mint ahogy nem sikerült tíz év alatt sem engedélyeztetni jó néhány olyan pác-, arorna- és illatanyag használatát, melyek számos országban forgalomban vannak, s a legszigorúbb egészségügyi követelményeknek is megfe­lelnek. Tíz év alatt felső és kö­zépvezetői gárdánkban szin­te alig történt változás, s ha igen, jobbára nyugdíjazás miatt. Tíz év alatt sokan fejlődtek, oda, s vissza is. Tíz év során jó néhány mun­katársunk szerzett a munka mellett — egy-kettő munka helyett vagy — helyen — felsőfokú végzettséget, dip­lomát, néhányan doktori cí­met is. Voltak, akik tíz év alatt hatszor kezdtek hozzá a né­met nyelv tanulásához, s még mindig a haladó sza­kasz előtt állnak. Voltak, akik. levizsgáztak. Voltaik, akik nem tudtak, ezért most új idegen nyelv tanulásával próbálkoznak. Voltaik, vannak, akik tíz éve rossz néven vették, hogy ők nem lehetnek külföldön ösztöndíjasok. Ezek tíz év alatt az előbb említett egyik dologba sem vágtak bele. Tíz év alatt megújult a kazánház, korszerű, kondici­onáló teremmel ellátott sportpályánk, új KISZ-klu- bunk van. „összedőlt” az öreg szociális épület, de már áll az új. Tíz év alatt az ud­var és a raktározási felület nagysága az anyagmozgatás színvonala nem változott. Tíz év alatt az örökéletű­nek látszó tröszt is megszűnt. Először csak kiebrudaliták Pestről, mint a levegőszeny- nyező vállalatokat s Debre­cenbe helyezték, „közel a munkához, de távol mind­azon helyektől, ahol valamit el lehet intézni”. Ebben a tíz évben a hektáronkénti dohánytermés mennyisége gyakorlatilag nem nőtt. Tíz év alatt a spórolósok au­tókat vettek, víkendházakat építettek. A kevésbé spóro­lások megéltek. Tíz év alatt voltak, akik meglátták az Atlanti-óceánt voltak akik a Kiskörei víz­lépcsőt Tíz év alatt generációk — és árak — nőttek fél, újak léptek munkába és iskolába, emberek lettek betegek, gyó­gyultak fel, gyerekek, uno­kák születtek, emberek men­tek, emberek jöttek, minden­kivel, mindenkinél történt valami esemény. Tíz év alatt KISZ-titkárok „öregedték ki”, tíz év alatt volt-vam, aki kitüntetést ka­pott, volt-van, aki azóta vár rá, aki ezt erősen reméli, van aki csak jó szót. Tíz év alatt az előítéletek, kategori­zálások nem változtak. Talán a tizenegyedikben sem, Így járhat a fekete bárány fe­hérben, s akasztják a vilá­gosszürkére a feketét. Már­mint a bundát. Tíz évvel ezelőtt már fen­nen hirdettük az „egyenlő munkáért egyenlő bért” jel­szó mellett a differenciálás szükségességét is. Tíz év után is ott tartunk, hogy siem az egyik, sem a másik nem igaz, jobban mondva nem valósult meg. Egy jó svádájú és szövegű technikus, egy középkori gimnáziumot végzett kisve-' zető bére jóval több (lehet), mint egy másik kisvezetőé. akinek egy-két-három diplo­mája van. S még az is lehet, hogy nem nyújtanak egyfor­ma teljesítményt. Nem egy­formán sokat, hanem egy­formán értékeset... Persze, tíz év alatt sem változott az a ,.kiemelés! sorrend”, amely a királyi dohány jövedék ko­rában kialakult Akkor, amikor a minőségi munka nem jelszó, hanem természe­tes dolog volt Tíz év alatt annyi minden történt, történik, hogy re­gényt szoktak róla írni. Sok­szor még tíz napról, tíz hó­napról is. Ez itt nem lehet­séges, meg értelmetlen is lenne. De; aki úgy érzi, elmúlt tíz évének fontosabb ese­ményeit el kellene mondani, le kellene írni — tegye meg! —a —o DOHÁNYGYÁR 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom