Egri Dohánygyár, 1982 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1982-00-01 / 1. szám
Mit várnak 1982-ken a műszakvezelők ? — Az előző számunkban művezetők, osztályvezetők mondták el, mit várnak az 1982-es esztendőtől. Most olyan embereket kerestünk fel, akik a munkafolyamatok közvetlen irányításával foglalkoznak. Egyik leghálátlanabb feladatot vállalták magukra, „közvetítést” a felsőbb vezetés és dolgozók között. E „két malomkő között őrlődve” saját bőrükön tápasztalhatják mennyire reális, megvalósítható a vállalati terv az adott technológiai felkészülés és fegyelem mellett. Személyiségük, rátermettségük fokozhatja, avagy ronthatja a dolgozók csoportjainak hangulatát; intézkedéseik megelégedettséget vagy konfliktushelyzeteket teremthetnek, melyek döntően befolyásolhatják a termelés kimenetelét. Ennek érdekében számtalan helyi problémát kell megoldaniuk nap mint nap, ami gyakran nem kis felelősséggel jár. Vajon hogyan látják ők a vállalat hibáit? Mi az amit szerintük meg kellene a jövőben oldani? Elsőként Szilágyi Lajosné szivargyártási műszakvezetőt kérdeztem meg: — Mi, szivarosok, nagyon szeretnénk, ha egyenletes szivartervet kapnánk a vállalat vezetőitől. A dohány- válogatás után kellemetlenül érintett minket ez az év végi hajrá. A dohányválogatás igen fárasztó és piszkos munka, elfáradtak az emberek. A helyhiány csak hátráltatta a korábbi befejezést. T. S. — Nem próbáltak meg máshol válogatni, ahol több hely van? — De igen. Volt olyan év, amikor mi utaztunk le a szárítópajtákhoz, de nem vált be. Sok idő telt el az utazással és a tisztálkodási lehetőségek enyhén szólva minimálisak voltak. Bojtor István műszakvezető a cigaretta-előkészítés problémáiról beszél: — Sajnos a Nyíregyházáról érkező KLR-es dohányanyagoknak igen magas a nagyméretű kocsánytartal- ma. Ezért nehéz megvalósítani, hogy a minőségi cigaretták kocsánytartalma 1.5 % alá kerüljön. Nagyon sok előnyt jelentene a kocsány- szárítás automatizálása és az osztályozás végleges megoldása. Egyelőre nem tudjuk a kocsányvágatot tárolni, ami fontos lenne, mert minden terméknek más-más kocsányszükségle- te van. A vágatraktár helyszűke minőségromlást okoz. Nincs mód az illatosított vágat pihentetésére, holott az előírás 8—24 órát javasol. A selejtbontásból származó „sózóanyag” visszajuttatása szakaszos, ami a cigarettagyártás dolgozóinak bizonyára gondot okoz. A filtergyártás műszakvezetője, Baghy Tamás így fogalmazza meg a jövő évi kívánságait: — Számunkra nagy előnyt jelentene, ha a viscózvonal megszűnne. Ez egy csapásra több problémától is megszabadítana minket. Elsősorban sok ember szabadulna fel a munkaigényes bundá- zó és kártológépek mellől. A nagy helyigényű gépek kiiktatása újabb hasznos területeket szabadítana fel a modernebb gyártógépek számára. Enyhítene jelenlegi, igen körülményes raktározáson, csökkentené szállítási, anyagmozgatási problémáinkat, amivel a „két részre szakadt” filtergyártásnak nap mint nap számolnia kell. Ezek újabb embereket kötnek le a létszámból, akiket a termelésből kell elvennünk. Néha nem is kevés időre, hiszen gyakran foglalt a lift, a gépkocsi. Tény, hogy az acetát- filterrel van a legkevesebb gondunk. Befűzik á bálát és amíg tart a termelés folyamatos. T. S. — Cigarettagyártási műszerész lévén tapasztalom, hogy gyakran nem elég kerek a papírfilter formája. Várható javulás ezen a téren? — Igen. Debrecenből már megrendeltük az új szűkebb kamrasorokat. A jelenlegi 7.9 mm-es átmérő nem megfelelő a 27 mm-es cigarettapapírhoz. Vékonyabbat csak a bevezető túlzott leütésével lehetett előállítani, aminek az a következménye, hogy a szegélyezőszalag „nyomot hagy” a filteren, egy kissé ovális, vagy szögletes lesz a formája. A papír sajnos nem elég rugalmas és a formája megmarad. A kreppelése sem megfelelő a Pécstől kapott bobináknak és sok helyen szakadozott. Mindez a termelés folyamatosságát akadályozza. A szovjet kreppelt papíron jelölik a szakadás helyét, pedig lényegesen kevesebb helyen szakadt, mint a pécsi. Bojtor Sándor műszakvezető, cigarettagyártás; — Jövőre fokozottabb fiBojtor István Sütő Zoltán gyeimet kell fordítanunk a minőség javítására. A meny- nyiséget le tudjuk gyártani, ha nem változnak a technológiai feltételek. Személyzet szempontjából néha adódnak nehézségek. Kevés a helyünk és nehéz rendet tartani emiatt. Az alapanyagok elsősorban a dohány és a papírfilter javulása sokat segítene. — Hamarabb kellene gondoskodni a szabadságok kiadásáról, teszi hozzá Király Sándor műszakvezető. — Nem tudtuk mindenkinek kiadni az összes szabadságát. Az év végi hajrá zökkenőmentesebb lenne, ha kevesebb terméktípust gyártanánk. Gyakran történt termékváltás az utolsó hónapban. A cigarettacsomagolás mű- szakvezetője Sütő Zoltán, vajon mit vár az 1982-es évtől? — Én azt váram, hogy jövőre talán jobban megbecsülik a műszakvezetőket. Nagyon hiányzik egy olyan fórum, ahol minket, termelésirányítókat is megkérdeznek. T. S. — Valóban sok érdekes kérdésre lehetne választ kapni egy ilyen tanácskozáson. Egyéb problémád van-e? — Itt szinte mindennap különböző átcsoportosításoSzilágyi Lajosné Bojtor Sándor kát kell alkalmazni a ciga- rettamennyiégtől függően. Sajnos olykor fegyelmezni is keB. A mi „fegyverünk” az írásbeli figyelmeztetés, amit nem mindenki vesz komolyan. Főleg azok, akik ellen gyakran kell alkalmazni. T. S. — A gépeknél mivel van a leggyakrabban baj? — Gyakori a címjelzékek méretingadozása és a papír minősége sem egyforma. Főleg az állami nyomda terméke kifogásolható. Még a jó tasak is esztétikailag hibás lesz, ha a ragasztókihagyások, pl. fejzárónál nem jó helyen Vannak, vagy a vonalak nem találkoznak az oldal ragasztásnál. Kérjük gondoljanak ezekre a jövőben. Egyébként mi is várjuk az átköltözést, mert itt elég szűk a hely. Ezek lennének a megkérdezett műszakvezetők problémái. Mindenkit helyhiány miatt nem kérdezhettem meg, de szinte bizonyos, hogy azonos véleményen vannak a feladatokat illetően, Reméljük, az itt leírtak nem maradnak „pusztába kiáltott szavak, hanem a lehetőségekhez mérten javítunk rajtuk. Ezt kívánja a vállalati érdek, de ezt kívánja egyéni boldogulásunk is. T. S Munkaverseny- mozgalmunk eredményei és feladatai 1981-ről azt mondhatjuk: nehéz, de eredményes évet hagytunk magunk mögött. A terv túlteljesítése mellett jelentős volt a fejlődés az előző évekhez is. Műszaki fejlesztési, beruházási, gyártás- és gyárt- mányfejlesztési tevékenységünk a hosszú stagnálás után igazi lendületet vett. A vállalati önállóság első gazdasági évében az új helyzet igényelte rugalmas gazdálkodást igyekeztünk megvalósítani, s e célkitűzésünket — ha itt-ott kisebb hiányosságokkal, bizonytalankodással is —, de főbb vonalaiban tudatos, tervszerű munkával sikerült elérnünk. Ilyenkor év elején mindig számvetést készítünk: amit elértünk az mennyire pozitív; az eredményekben menynyi külső — a tőlünk független — hatás és mi az, ami saját munkánk tevékenységünk jó vagy rossz eredménye. Mennyi ebből a véletlen és mennyi a megfontolt tervezett és szervezett tudatos cselekvés hatása. Ezek az elemzések — a cikk írásakor — még javában tartanak úgy a vállalati munka értékelését illetően, mind a kisebb kollektíváknál : szocialista üzemrészeknél és a szocialista brigádoknál. Pozitív és negatív megállapítás mindenhol lesz, de vannak brigádok, munkahelyek, ahol ezek aránya nagyon különböző. Munkaverseny-mozgalmunk további eredményes működése érdekében meg kell vizsgálnunk, hogy a látszólag egyforma feltételek között tevékenykedő kisebb kollektívák eredményességében mi okozza ezeket a jelentős eltéréseket. Feladatunk: nemcsak a gátló tényezők felderítése, hanem ezek felszámolása is, és az elmaradók, a hátúi kullogók segítése a felcsatlakozásban. Ez mindany- nyiunk érdeke és feladata! Munkánk jobbá, eredményesebbé tételéhez mindenki hozzájárulhat, sőt hozzá kell, hogy járuljon, de a nagy tartalék nem a legjobbak munkájának még jobbá tételében hanem a középhad dinamikusabb fejlődésében és a jelenleg elmaradók középhadhoz való felcsatlákozásában van. Mindenki előtt tudott, hogy 1982-ben ismét szigorodtak a közgazdasági szabályzók is. Ez nagyon leegyszerűsítve annyit jelent: ahhoz, hogy ugyanannyi nyereséget, béremelést a vállalat elérhessen, mint 1981-ben, legalább 15— 20%-kal kell hatékonyabban dolgoznunk. Mi pedig azt szeretnénk, ha 1982-ben még jobb évet zárnánk mint a tavalyi volt. Ilyen feltételek mellett érthető, hogy a termelést segítő mozgalmak szerepe is megnő. A munkaverseny- mozgalom erejére és lendületére sokkal inkább építenünk kell, ezt közös érdekeink követelik meg! A célkitűzéseket a vállalat terv, a DH-program fogalmazza meg. Ez utóbbi konkrét ajánlásokat ad a szocialista brigádok és üzemrészek vállalásaihoz. Munkahelyekre lebontott programmal jelentkeznek az üzemrészi DH-akcióbizottságofc, saját programjukkal. Fontos feladatunk az új esztendőben a szocialista munkaverseny-mozgalmunk aktív és töretlen működésének biztosítása. Gazdasági feladataink mellett társadalmi, művelődési tevékenységünk jöbbátételét is szorgalmaznunk kell. A „társadalmi munka” fogalmi értelmezése is felülvizsgálatra szorul tudatunkban és cselekvésünkben egyaránt. Tennivalónk van bőven, de bizakodással kezdünk munkának. A lehetőségek megvannak, élni kell ezekkel minden munkahelyen és minden brigádnak. Bárdos Miklósné dr. Vállaltuk, teljesítettük Üzemi lapunk hasábjain már megjelent az 1981. évi hevesi válogatás feladatairól egy tájékoztató. Csak emlékeztetőül a feladatról. 1. Mennyiség 5300 q az eddigi legtöbb a nyolc év alatt. 2. A licencgyártmányok- hoz szükséges export biztosítása érdekében a lehető legtöbb, jó minőségű választék kiválogatása. 3. A társvállalat külön kérése, hogy a fentieket úgy biztosítsuk, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen. A feladatok teljesítéséről: Mennyiség: túlhaladott minden eddigi válogatásit. Erre azért volt saükség, mert a támsválaliat a Dunántúli és Duna—Tisiza-közi Fermentáló Vállalat, idényjellegű létszám-foglalkoztatás terén nap, mint nap nehezebb helyzetbe kerül. Manapság mér szinte lehetetlen idényjellegű munkást foglalkoztatni. A megtermelt dohány beváltása, feldolgozása pedig alapvetően népgazdasági érdek. Az idényjellegű munka megszüntetése érdekében a táraivá Halat már eddig is sokat fáradozott, de jelenleg is folyamatban vannak különböző intézkedések. Pl. a különböző dohánybeváltó üzemek létszámának holtszezonban történő foglalkoztatására, szerződést kötöttek csokolédégyárakkal, a Détl- ker, Külker Vállalattal különféle bérmunkák elvégzésére. A jövőt tekintve ezt a folyamatot tovább folytatják és ezek után van rá reményünk, hogy az átválogatandó hevesi dohány meny- nyisége egyre csökkenni fog. További reményünk a nehéz munka csökkentésére az elindult fejlesztési folyamat, A Magyar Dohányipar válogató gépsort vásárolt külföldről, amely fotocella segítségével különíti el a különböző színű dohányleveleket. Az előzőekben említett két intézkedés hatására a most megkezdett ötéves tervben egyre csökkenő válogatási mennyiségét terveztünk és reméljük, hogy a nehéz, fáradságos munka a tervidőszak végére meg is fog szűnni. Ez évben teljesített 5381 q mennyiség természetesen sok gondot okozott a vezetésnek és dolgozóknak egyaránt. Ezekről több alkalommal tárgyalt a sízávaráglazat DH-akcióbizottsága. Arról van szó, hogy a szezon kezdetén a dohánynövény alsóbb, természetes úton beérett dohánylevelei kerülnek szárításra, melyek könnyebben színeződnek világos árnyalatra, belső tartalmuk kedvezőbb. A tartalmas, világos leveleket gondosabban kell kiválogatni. A jelenleg érvényben lévő 25 kg/ó norma tarmészefte- sen a három hónapig tartó szezon átlagára van megállapítva. Tapasztalat,' hogy a munka kezdetétől számítva, a jobb minőségű anyagból, 10—15 munkanapon keresztül csak 75—90% között ingadozik a teljesítmény. A későbbiek folyamán, ahogy mérséklődik a válogatandó anyag minősége, úgy növekszik a válogatók teljesítménye, mert kevesebb választékot kell szétválasEta- niok. Az előbbiekben említett vezetési gond, hogy a munkálatokban részt vett dolgozók aránya: 55% válogató, 45% kisegítő létszám. Az utóbbiak kapcsolt bérben vannak elszámolva és semmiféle befolyást nem tudnak gyakorolni az egység teljesítményének növelésére. Bármilyen jól dolgoznak, akkor is a válogatók teljesítményétől függ a keresetük. Példaként keli említeni, hogy a kapcsolt béresek júliusban 91%, augusztusból 93%, szepemberben 108% bért kaptak. Az említett feszültségek feloldáséra született a DH-akcióbizottság részéről olyan javaslat, hogyha jobb minőségű, nagyobb munkaigényt kívánó dohány érkezik be, akkor a jelénleg érvényben lévő 25 kg/ó normát csökkentsük, ha gyenge minőségű anyagról van szó, amelyet köny- nyebben lehet válogatni, az érvényben lévő normát emeljük. Műszaki konferencián megtettük javaslatunkat, hogy háromféle normát kívánunk kialakítani, amely naponta változhat, a beérkező dohány minőségétől, ennek válogatására a mindenkor bennlevő munkairányító lesz felhatalmazva. Az exportkitermelés fokozása nemcsak a társvállalat érdeke volt, hanem az Egri Dohánygyáré is. Az általunk kiválogatott exportminőségű hevesi dohányok túlnyomó része az általunk termelt licencgyártmányok- hoz lesz felhasználva. Ez az export számunkra, ill. népgazdasági szinten is igen komoly hasznot jelent. Minden egyes kg kiválogatott hevesi dohány 3,2—3,7 dollár megtakarítást jelentett a népgazdaság számára. Ennek jelentőségét ismertettük termelési és brigád- tanácskozásokon egyaránt. A kitűzött célt, hogy legalább 12% exportválaszté- kot biztosítsunk, sajnos, nem tudtunk elérni, mert szeptember közepétől igen gyenge minőségű anyag érkezett be válogatásra. A szivarágazat kollektíváját ez nagymértékben érintette. Ezek után kezdtük vizsgálni az okokat. Eredményként derült rá fény, hogy az egyik legnagyobb szállítónk, a kápolnai dohánybeváltó körzetében viszonylag elfogadható termés voltameny- nyiséget illetően, de az időjárási tényezők kedvezőtlenül befolyásolták a dohány minőségét. A minőségi munkánkra viszont jellemző, hogy az általunk leválogatott anyagok iránt minőségi kifogás az egész szezon alatt nem volt. Bár a 9,13%-os exportki- hozatal a kitűzött feladathoz képest mérsékeltnek tekinthető, sajnos nem tükrözi a szivarágazat dolgozóinak lelkiismeretes munkáját. Szocialista brigádjainkkal, a DH-akcióbizottsággal megbeszélt feladatokat mindenki maximálisan teljesítette, de az előzőekben ismertetett tények akadályozták vállalásaink teljesítését. A hulladék, illetve válogatási veszteségről már nincs annyi magyarázkodás, mint a minőségről, 5,43%-os válogatási veszteségünk volt, ebből legalább 2%-ot tesz ki a nedvesség. A fennmaradó rész az eddigi nyolc év alatt a legjobb. Dolgozóink szorgalmas munkájának eredménye, hogy a szabvány által megengedhető, legkisebb levélrész is, a megfelelő osztályáruba került. Sok gondossággal, valamint többletmunkával a penészes anyagok egy része is ősz. tályáruként került elszállításra. A szezon befejeztével a társvállalat képviselői külön elismerésüket fejezték ki a veszteségi arányt illetően. Kiss Ferenc művezető