Egri Dohánygyár, 1982 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1982-00-01 / 1. szám

Mit várnak 1982-ken a műszakvezelők ? — Az előző számunkban művezetők, osztályvezetők mondták el, mit várnak az 1982-es esztendőtől. Most olyan embereket kerestünk fel, akik a munkafolyamatok közvet­len irányításával foglalkoznak. Egyik leghálátlanabb fel­adatot vállalták magukra, „közvetítést” a felsőbb vezetés és dolgozók között. E „két malomkő között őrlődve” saját bőrükön tápasztalhatják mennyire reális, megvalósítható a vállalati terv az adott technológiai felkészülés és fegyelem mellett. Személyiségük, rátermettségük fokozhatja, avagy ronthatja a dolgozók csoportjainak hangulatát; intézkedé­seik megelégedettséget vagy konfliktushelyzeteket te­remthetnek, melyek döntően befolyásolhatják a termelés kimenetelét. Ennek érdekében számtalan helyi problémát kell megoldaniuk nap mint nap, ami gyakran nem kis fe­lelősséggel jár. Vajon hogyan látják ők a vállalat hibáit? Mi az amit szerintük meg kellene a jövőben oldani? Elsőként Szilágyi Lajosné szivargyártási műszakveze­tőt kérdeztem meg: — Mi, szivarosok, nagyon szeretnénk, ha egyenletes szivartervet kapnánk a vál­lalat vezetőitől. A dohány- válogatás után kellemetlenül érintett minket ez az év vé­gi hajrá. A dohányválogatás igen fárasztó és piszkos munka, elfáradtak az em­berek. A helyhiány csak hátráltatta a korábbi befe­jezést. T. S. — Nem próbáltak meg máshol válogatni, ahol több hely van? — De igen. Volt olyan év, amikor mi utaztunk le a szárítópajtákhoz, de nem vált be. Sok idő telt el az utazással és a tisztálkodási lehetőségek enyhén szólva minimálisak voltak. Bojtor István műszakveze­tő a cigaretta-előkészítés problémáiról beszél: — Sajnos a Nyíregyházá­ról érkező KLR-es dohány­anyagoknak igen magas a nagyméretű kocsánytartal- ma. Ezért nehéz megvalósí­tani, hogy a minőségi ciga­retták kocsánytartalma 1.5 % alá kerüljön. Nagyon sok előnyt jelentene a kocsány- szárítás automatizálása és az osztályozás végleges megoldása. Egyelőre nem tudjuk a kocsányvágatot tá­rolni, ami fontos lenne, mert minden terméknek más-más kocsányszükségle- te van. A vágatraktár hely­szűke minőségromlást okoz. Nincs mód az illatosított vágat pihentetésére, holott az előírás 8—24 órát java­sol. A selejtbontásból szár­mazó „sózóanyag” visszajut­tatása szakaszos, ami a ci­garettagyártás dolgozóinak bizonyára gondot okoz. A filtergyártás műszakve­zetője, Baghy Tamás így fogalmazza meg a jövő évi kívánságait: — Számunkra nagy előnyt jelentene, ha a viscózvonal megszűnne. Ez egy csapásra több problémától is meg­szabadítana minket. Elsősor­ban sok ember szabadulna fel a munkaigényes bundá- zó és kártológépek mellől. A nagy helyigényű gépek kiiktatása újabb hasznos területeket szabadítana fel a modernebb gyártógépek számára. Enyhítene jelen­legi, igen körülményes rak­tározáson, csökkentené szál­lítási, anyagmozgatási prob­lémáinkat, amivel a „két részre szakadt” filtergyár­tásnak nap mint nap szá­molnia kell. Ezek újabb em­bereket kötnek le a létszám­ból, akiket a termelésből kell elvennünk. Néha nem is kevés időre, hiszen gyak­ran foglalt a lift, a gépko­csi. Tény, hogy az acetát- filterrel van a legkevesebb gondunk. Befűzik á bálát és amíg tart a termelés fo­lyamatos. T. S. — Cigarettagyártási műszerész lévén tapaszta­lom, hogy gyakran nem elég kerek a papírfilter for­mája. Várható javulás ezen a téren? — Igen. Debrecenből már megrendeltük az új szűkebb kamrasorokat. A jelenlegi 7.9 mm-es átmérő nem megfelelő a 27 mm-es ciga­rettapapírhoz. Vékonyabbat csak a bevezető túlzott le­ütésével lehetett előállítani, aminek az a következmé­nye, hogy a szegélyezősza­lag „nyomot hagy” a filte­ren, egy kissé ovális, vagy szögletes lesz a formája. A papír sajnos nem elég ru­galmas és a formája meg­marad. A kreppelése sem megfelelő a Pécstől kapott bobináknak és sok helyen szakadozott. Mindez a ter­melés folyamatosságát aka­dályozza. A szovjet kreppelt papíron jelölik a szakadás helyét, pedig lényegesen ke­vesebb helyen szakadt, mint a pécsi. Bojtor Sándor műszakve­zető, cigarettagyártás; — Jövőre fokozottabb fi­Bojtor István Sütő Zoltán gyeimet kell fordítanunk a minőség javítására. A meny- nyiséget le tudjuk gyártani, ha nem változnak a techno­lógiai feltételek. Személy­zet szempontjából néha adódnak nehézségek. Kevés a helyünk és nehéz rendet tartani emiatt. Az alap­anyagok elsősorban a do­hány és a papírfilter javu­lása sokat segítene. — Hamarabb kellene gon­doskodni a szabadságok ki­adásáról, teszi hozzá Király Sándor műszakvezető. — Nem tudtuk mindenki­nek kiadni az összes sza­badságát. Az év végi hajrá zökkenőmentesebb lenne, ha kevesebb terméktípust gyár­tanánk. Gyakran történt termékváltás az utolsó hó­napban. A cigarettacsomagolás mű- szakvezetője Sütő Zoltán, vajon mit vár az 1982-es év­től? — Én azt váram, hogy jö­vőre talán jobban megbe­csülik a műszakvezetőket. Nagyon hiányzik egy olyan fórum, ahol minket, terme­lésirányítókat is megkérdez­nek. T. S. — Valóban sok ér­dekes kérdésre lehetne vá­laszt kapni egy ilyen ta­nácskozáson. Egyéb problé­mád van-e? — Itt szinte mindennap különböző átcsoportosításo­Szilágyi Lajosné Bojtor Sándor kát kell alkalmazni a ciga- rettamennyiégtől függően. Sajnos olykor fegyelmezni is keB. A mi „fegyverünk” az írásbeli figyelmeztetés, amit nem mindenki vesz komo­lyan. Főleg azok, akik ellen gyakran kell alkalmazni. T. S. — A gépeknél mi­vel van a leggyakrabban baj? — Gyakori a címjelzékek méretingadozása és a papír minősége sem egyforma. Fő­leg az állami nyomda ter­méke kifogásolható. Még a jó tasak is esztéti­kailag hibás lesz, ha a ra­gasztókihagyások, pl. fejzá­rónál nem jó helyen Van­nak, vagy a vonalak nem találkoznak az oldal ra­gasztásnál. Kérjük gondol­janak ezekre a jövőben. Egyébként mi is várjuk az átköltözést, mert itt elég szűk a hely. Ezek lennének a megkérde­zett műszakvezetők problé­mái. Mindenkit helyhiány miatt nem kérdezhettem meg, de szinte bizonyos, hogy azonos véleményen vannak a feladatokat ille­tően, Reméljük, az itt leírtak nem maradnak „pusztába kiáltott szavak, hanem a lehetőségekhez mérten ja­vítunk rajtuk. Ezt kívánja a vállalati érdek, de ezt kí­vánja egyéni boldogulásunk is. T. S Munkaverseny- mozgalmunk eredményei és feladatai 1981-ről azt mondhatjuk: nehéz, de eredményes évet hagytunk magunk mögött. A terv túlteljesítése mellett je­lentős volt a fejlődés az elő­ző évekhez is. Műszaki fejlesztési, beru­házási, gyártás- és gyárt- mányfejlesztési tevékenysé­günk a hosszú stagnálás után igazi lendületet vett. A vállalati önállóság első gazdasági évében az új hely­zet igényelte rugalmas gaz­dálkodást igyekeztünk meg­valósítani, s e célkitűzésün­ket — ha itt-ott kisebb hiá­nyosságokkal, bizonytalanko­dással is —, de főbb vonalai­ban tudatos, tervszerű mun­kával sikerült elérnünk. Ilyenkor év elején mindig számvetést készítünk: amit elértünk az mennyire pozi­tív; az eredményekben meny­nyi külső — a tőlünk független — hatás és mi az, ami saját munkánk tevékenységünk jó vagy rossz eredménye. Mennyi ebből a véletlen és mennyi a megfontolt terve­zett és szervezett tudatos cselekvés hatása. Ezek az elemzések — a cikk írásakor — még javában tartanak úgy a vállalati munka értékelését illetően, mind a kisebb kol­lektíváknál : szocialista üzem­részeknél és a szocialista bri­gádoknál. Pozitív és negatív megállapítás mindenhol lesz, de vannak brigádok, munka­helyek, ahol ezek aránya na­gyon különböző. Munkaverseny-mozgalmunk további eredményes működé­se érdekében meg kell vizs­gálnunk, hogy a látszólag egyforma feltételek között tevékenykedő kisebb kollek­tívák eredményességében mi okozza ezeket a jelentős el­téréseket. Feladatunk: nem­csak a gátló tényezők felde­rítése, hanem ezek felszámo­lása is, és az elmaradók, a hátúi kullogók segítése a fel­csatlakozásban. Ez mindany- nyiunk érdeke és feladata! Munkánk jobbá, eredmé­nyesebbé tételéhez mindenki hozzájárulhat, sőt hozzá kell, hogy járuljon, de a nagy tar­talék nem a legjobbak mun­kájának még jobbá tételében hanem a középhad dinami­kusabb fejlődésében és a je­lenleg elmaradók középhad­hoz való felcsatlákozásában van. Mindenki előtt tudott, hogy 1982-ben ismét szigorodtak a közgazdasági szabályzók is. Ez nagyon leegyszerűsítve annyit jelent: ahhoz, hogy ugyanannyi nyereséget, bér­emelést a vállalat elérhessen, mint 1981-ben, legalább 15— 20%-kal kell hatékonyabban dolgoznunk. Mi pedig azt sze­retnénk, ha 1982-ben még jobb évet zárnánk mint a tavalyi volt. Ilyen feltételek mellett ért­hető, hogy a termelést segí­tő mozgalmak szerepe is megnő. A munkaverseny- mozgalom erejére és lendüle­tére sokkal inkább építenünk kell, ezt közös érdekeink kö­vetelik meg! A célkitűzéseket a vállalat terv, a DH-program fogal­mazza meg. Ez utóbbi konk­rét ajánlásokat ad a szocia­lista brigádok és üzemré­szek vállalásaihoz. Munka­helyekre lebontott program­mal jelentkeznek az üzem­részi DH-akcióbizottságofc, saját programjukkal. Fontos feladatunk az új esztendőben a szocialista munkaverseny-mozgalmunk aktív és töretlen működésé­nek biztosítása. Gazdasági feladataink mellett társadal­mi, művelődési tevékenysé­günk jöbbátételét is szorgal­maznunk kell. A „társadalmi munka” fo­galmi értelmezése is felül­vizsgálatra szorul tudatunk­ban és cselekvésünkben egy­aránt. Tennivalónk van bőven, de bizakodással kezdünk mun­kának. A lehetőségek meg­vannak, élni kell ezekkel minden munkahelyen és minden brigádnak. Bárdos Miklósné dr. Vállaltuk, teljesítettük Üzemi lapunk hasábjain már megjelent az 1981. évi hevesi válogatás feladatai­ról egy tájékoztató. Csak emlékeztetőül a feladatról. 1. Mennyiség 5300 q az ed­digi legtöbb a nyolc év alatt. 2. A licencgyártmányok- hoz szükséges export bizto­sítása érdekében a lehető legtöbb, jó minőségű válasz­ték kiválogatása. 3. A társvállalat külön ké­rése, hogy a fentieket úgy biztosítsuk, hogy minél ke­vesebb hulladék keletkez­zen. A feladatok teljesítéséről: Mennyiség: túlhaladott minden eddigi válogatásit. Erre azért volt saükség, mert a támsválaliat a Du­nántúli és Duna—Tisiza-közi Fermentáló Vállalat, idény­jellegű létszám-foglalkozta­tás terén nap, mint nap ne­hezebb helyzetbe kerül. Ma­napság mér szinte lehetet­len idényjellegű munkást foglalkoztatni. A megter­melt dohány beváltása, fel­dolgozása pedig alapvetően népgazdasági érdek. Az idényjellegű munka meg­szüntetése érdekében a tárai­vá Halat már eddig is sokat fáradozott, de jelenleg is folyamatban vannak külön­böző intézkedések. Pl. a kü­lönböző dohánybeváltó üze­mek létszámának holtsze­zonban történő foglalkozta­tására, szerződést kötöttek csokolédégyárakkal, a Détl- ker, Külker Vállalattal kü­lönféle bérmunkák elvégzé­sére. A jövőt tekintve ezt a folyamatot tovább folytatják és ezek után van rá remé­nyünk, hogy az átváloga­tandó hevesi dohány meny- nyisége egyre csökkenni fog. További reményünk a nehéz munka csökkentésére az el­indult fejlesztési folyamat, A Magyar Dohányipar válo­gató gépsort vásárolt külföld­ről, amely fotocella segítsé­gével különíti el a különbö­ző színű dohányleveleket. Az előzőekben említett két intézkedés hatására a most megkezdett ötéves tervben egyre csökkenő válogatási mennyiségét terveztünk és reméljük, hogy a nehéz, fá­radságos munka a tervidő­szak végére meg is fog szűnni. Ez évben teljesített 5381 q mennyiség természetesen sok gondot okozott a veze­tésnek és dolgozóknak egy­aránt. Ezekről több alkalom­mal tárgyalt a sízávaráglazat DH-akcióbizottsága. Arról van szó, hogy a szezon kez­detén a dohánynövény al­sóbb, természetes úton be­érett dohánylevelei ke­rülnek szárításra, melyek könnyebben színeződnek vi­lágos árnyalatra, belső tar­talmuk kedvezőbb. A tartal­mas, világos leveleket gon­dosabban kell kiválogatni. A jelenleg érvényben lévő 25 kg/ó norma tarmészefte- sen a három hónapig tartó szezon átlagára van megál­lapítva. Tapasztalat,' hogy a munka kezdetétől számítva, a jobb minőségű anyagból, 10—15 munkanapon keresz­tül csak 75—90% között ingadozik a teljesítmény. A későbbiek folyamán, ahogy mérséklődik a válogatandó anyag minősége, úgy nö­vekszik a válogatók teljesít­ménye, mert kevesebb vá­lasztékot kell szétválasEta- niok. Az előbbiekben emlí­tett vezetési gond, hogy a munkálatokban részt vett dolgozók aránya: 55% vá­logató, 45% kisegítő lét­szám. Az utóbbiak kapcsolt bérben vannak elszámolva és semmiféle befolyást nem tudnak gyakorolni az egység teljesítményének növelésére. Bármilyen jól dolgoznak, akkor is a válogatók telje­sítményétől függ a kerese­tük. Példaként keli említeni, hogy a kapcsolt béresek jú­liusban 91%, augusztusból 93%, szepemberben 108% bért kaptak. Az említett fe­szültségek feloldáséra szüle­tett a DH-akcióbizottság részéről olyan javaslat, hogyha jobb minőségű, na­gyobb munkaigényt kívánó dohány érkezik be, akkor a jelénleg érvényben lévő 25 kg/ó normát csökkentsük, ha gyenge minőségű anyag­ról van szó, amelyet köny- nyebben lehet válogatni, az érvényben lévő normát emeljük. Műszaki konferen­cián megtettük javaslatun­kat, hogy háromféle nor­mát kívánunk kialakítani, amely naponta változhat, a beérkező dohány minőségé­től, ennek válogatására a mindenkor bennlevő mun­kairányító lesz felhatalmazva. Az exportkitermelés fo­kozása nemcsak a társvál­lalat érdeke volt, hanem az Egri Dohánygyáré is. Az ál­talunk kiválogatott export­minőségű hevesi dohányok túlnyomó része az általunk termelt licencgyártmányok- hoz lesz felhasználva. Ez az export számunkra, ill. népgazdasági szinten is igen komoly hasznot jelent. Minden egyes kg kiváloga­tott hevesi dohány 3,2—3,7 dollár megtakarítást jelen­tett a népgazdaság számára. Ennek jelentőségét ismer­tettük termelési és brigád- tanácskozásokon egyaránt. A kitűzött célt, hogy leg­alább 12% exportválaszté- kot biztosítsunk, sajnos, nem tudtunk elérni, mert szep­tember közepétől igen gyen­ge minőségű anyag érkezett be válogatásra. A szivar­ágazat kollektíváját ez nagymértékben érintette. Ezek után kezdtük vizsgál­ni az okokat. Eredményként derült rá fény, hogy az egyik legnagyobb szállítónk, a kápolnai dohánybeváltó körzetében viszonylag elfo­gadható termés voltameny- nyiséget illetően, de az idő­járási tényezők kedvezőtle­nül befolyásolták a dohány minőségét. A minőségi munkánkra vi­szont jellemző, hogy az ál­talunk leválogatott anyagok iránt minőségi kifogás az egész szezon alatt nem volt. Bár a 9,13%-os exportki- hozatal a kitűzött feladat­hoz képest mérsékeltnek te­kinthető, sajnos nem tükrö­zi a szivarágazat dolgozói­nak lelkiismeretes munká­ját. Szocialista brigádjaink­kal, a DH-akcióbizottsággal megbeszélt feladatokat min­denki maximálisan teljesí­tette, de az előzőekben is­mertetett tények akadályoz­ták vállalásaink teljesítését. A hulladék, illetve válo­gatási veszteségről már nincs annyi magyarázkodás, mint a minőségről, 5,43%-os válogatási veszteségünk volt, ebből legalább 2%-ot tesz ki a nedvesség. A fennma­radó rész az eddigi nyolc év alatt a legjobb. Dolgozóink szorgalmas munkájának eredménye, hogy a szabvány által megengedhető, legki­sebb levélrész is, a megfe­lelő osztályáruba került. Sok gondossággal, valamint többletmunkával a penészes anyagok egy része is ősz. tályáruként került elszállí­tásra. A szezon befejeztével a társvállalat képviselői kü­lön elismerésüket fejezték ki a veszteségi arányt ille­tően. Kiss Ferenc művezető

Next

/
Oldalképek
Tartalom