Egri Dohánygyár, 1982 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1982-00-01 / 1. szám
Pártvezetőségünk középtávú tervében fogalmazta meg agitációs és propagandamunkánk legfontosabb feladatait. Feladatunkat, munkánkat a XII. kongresszus határozatai, valamint a megyei és városi szervek határozatai és a helyi sajátosságok határozták meg. Kettős feladat jelentkezett, mégpedig a szocialista gazdaság fejlesztése, valamint a szocialista közgondolkodás és a szocialista tudat fejlesztése. A kettőt nem lehet és nem is szabad szétválasztani, hisz szoros összefüggésben, kölcsönhatásban áll egymással. A gazdaság fejlesztése elősegíti a tudat fejlődését, a tudat fejlődése pedig aktívan hat a gazdaság fejlődésére. Az agitációs-propaganda munkánkat egyértelműen e két feladat megvalósítására irányítottuk. Feladatul tűztük ki gazdaságpolitikai téren, hogy propaganda-munkánkban törekednünk kell arra, hogy tevékenységünk középpontjában a népgazdasági helyzet javítása álljon, a törekvésünk szolgálja a gazdasági egyensúlytalanság megszüntetését. Eszközeinkkel elő kell segíteni a munka szervezettségének növelését, a munkafegyelem javítását, a szervezeti és szerkezeti változásokat. Politikai nevelő munkánk, propagandatevékenységünkhöz szervesen kapcsolódik a vállalati DH- munkarendszer célkitűzése megvalósítására indított középfokú, alsószintű vezető- képzés, a különböző tanfolyamok, előadások. Agitációs és propagandamunkánk során e kettős feladatunknak összességében eleget tettünk. A gazdaságpolitikai programunkban megfogalmazott célkitűzések megvalósultak, 1981. évi tervünket teljesítettük. Sikerült dolgozóinkkal megértetni, elfogadtatni célkitűzéseinket, melyhez a mindennapi munka során tevékenységükkel, munkájukkal nagyban hozzájárultak. Üzemi demokratikus fórumrendszerünk az elvárásoknak megfelelően szolgálta azt a célt, hogy dolgozóinkat aktívabban vonjuk be a döntések előkészítésébe, azok végrehajtásába. Természetesen gondok is adódtak. Az elkövetkezendő időben növekedni kell a felelősségnek, a közös felelősségvállalásnak. Törekedni kell, hogy azok a fórumok, amelyek propagandamunkánkat segítik, ne legyenek sablonosak, egysí- kúak. Növelni kell az aktivitást, kezdeményezőkészséget, tudatosságot. A szocialista tudatformálást nagymértékben elősegíti, ha eredményeinkről, gondjainkról őszintén beszélünk és teszünk annak érdekében, hogy az célkitűzéseinknek megfelelő legyen. A kettős feladatunknak eleget tetttünk, de minden körülményt figyelembe véve, az elkövetkezendő időben agitációs és propagandamunkánknak a szocialista tudatformálásra, annak helyes kialakítására kell törekedni, mert annak növelése serkentőleg hat szocialista gazdasági célkitűzéseink megvalósítására is. A pártvezetőség foglalkozott a KISZ pártirányításának tapasztalataival és a további feladatok meghatározásával. A párt ifjúságpolitikai célja az ifjúság szocialista nevelése, a párt ideológiájának és politikájának az ifjúsághoz való közelítése, az ifjúság bevonása a társadalom előtt álló feladatok megvalósításába. A KISZ pártirányítása elvi, politikai irányítást jelent, figyelembe véve a KISZ öntevékenységét és szervezeti önállóságát. A közvetlen pártirányítás értelmében a párt szerveinek határozatai kötelezőek a KISZ- szervekre és szervezetekre, valamint a KISZ-tag párttagokra. Ugyanakkor közvetlenül nem kötelezik a párton kívüli KISZ-tagokat. Rájuk a KISZ testületéi és alapszervezetek által hozott határozatok kötelezőek, amelyek összhangban a párt politikájának megvalósulását szolgálják. Ezáltal biztosított, hogy a párton kívüli KISZ-tagok is e politika megvalósításán munkálkodjanak. A pártvezetőség tömegszervezeti összekötője rendszeresen részt vesz a KISZ- bizottság munkájában, segíti az állásfoglalások kialakítását. A politikai irányítás másik fontos útja annak segítése, hogy a KISZ-szervezet saját programját jól és maradéktalanul teljesítse. Az egyes területeken dolgozó párttagok és KISZ-es párttagok rendszeresen figyelemmel kísérik és segítik a KISZ-fiatalok munkáját. Javaslatokkal élnek a minőség és hatékonyság javítása érdekében. Ilyen javaslat volt az egyes területek problémáinak megoldására irányuló teamek létrehozása. KISZ-bizottságunk sajátos eszközeivel segíti és támogatja a fiatalok körében a különböző szakmai és politikai végzettség megszerzését. Pártvezetőségünk rendszeresen figyelemmel kíséri a KISZ-bizottság munkáját és értékeli egy-egy időszak elvégzett feladatait. A megfelelő fórumokon felhívja a figyelmet a hiányosságra és javaslatot tesz az elkövetkezendő időszak főbb célkitűzéseire. A jövőben is szükséges, hogy pártalapszervezeteink és KISZ-alapszervezeteink között az együttműködés tovább erősödjön, fejeződjön ez ki abban is, hogy tovább emelkedjen a KISZ- ajánlásra felvett párttagok száma. — nagy — Számvetés A kommunista közösségek évről évre számvetést készítenek arról, hogy a mozgalmi évben célkitűzéseikből mit hajtottak végre, milyen problémákkal találták magukat szemben, miképpen sikerült ezeket megoldani, mi az, amit nem sikerült végrehajtani, mi volt ennek az okozója, valamint arról, hogy a párttagok miképpen teljesítették pártmegbízatásaikat, s az alapszervezet vezetősége hogyan töltötte be irányító, szervező, nevelő és ellenőrző funkcióját. Ezt tette, az éves munkát összef te az I. sz. pártalapszerv -itít vezetősége is. A beszámolóban vezérfonalként húzódott végig, hogy a munkatervben megjelölt feladatok magasabb követelményeket állítottak a párttagság elé. Tették ezt azért, mivel az alapszervezet vezetősége és a párttagság kellő pártossággal bír a pártmunka gyakorlati módszereinek kiválasztásában és alkalmazásában, a helyesen kitűzött célok eredményes valóraváltásában. Az éves. pártmunka értékelésénél a vezetőség a párttagság magasabb követelményeknek való megfelelőségét vizsgálta, és vonta le azt a következtetést, hogy a munkát az alapszervezet jó színvonalon végezte el. A beszámoló átfogóan ismertette a végzett munkát, és kritikusan szólt a propagandamunka, az információs tevékenység, és az aktivitás hiányosságairól. Megfelelő súllyal szólt a gazdaságpolitikai, termeléspolitikai munkáról, a KISZ, a szakszervezet és a pártalapszervezet kapcsolatáról, a kapcsolat tartalmasabbá tételéről, az elvi-politikai irányítás további fokozásáról. Részletesen ismertette a pártcsoportok munkáját. Megállapította, hogy a pártcsoportok szerepe tovább növekedett., tevékenységük szervezettebbé és hatékonyabbá vált. Említést nyert a párttagok és pártonkívüliek kapcsolata, ennek további erősítése és ezzel összefüggően a párttaggá nevelő munka. A beszámoló kiemelten és részletesen foglalkozott a taggyűlést megelőző személyes elbeszélgetések tapasztalatairól. Az elbeszélgetések során elhangzott véleményeket a vezetőség a továbbiakban hasznosítja, mi több, ezen a taggyűlésennem egy ésszerű javaslatot határozati javaslatként terjesztette elő. Megállapítható volt, mint azt a taggyűlésen hozzászólásokkal is igazoltak, hogy az elbeszélgetést nem tekintették panasznapnak, hanem a pártdemokrácia egyik megnyilvánulási formájának. A beszámolót követően a hozzászólók véleményt mondtak az éves munkáról, a pártvezetőség tevékenységéről, a gyár életéről, a fegyelmi helyzetről, az anyagi ösztönzésről, a tájékoztatásról, az aktivitásról. A vitában részt vevők többsége a kritikai észrevétel mellett hasznosítható javaslatokkal élt a pártmunkában még fellelhető hiányosságok megszüntetése érdekében. A tag. gyűlés aktivitása a beszámolóban elhangzottakra rácáfolva, messze felülmúlta a korábbi taggyűlések aktivitását. Prokaj Ferenc Újításokról Közelegve az 1981. év végéhez, megállapíthatjuk, hogy a vállalat újítási tevékenysége ez évben is eredményes volt. Iparon belül vállalatunknál kimagasló a „Kiváló Űjító” kitüntetések száma. A többéves újítási tevékenységükért ez évben tizenegy újítónk kapta meg a kitüntetés arany, ezüst és bronz fokozatát. A három arany fokozatú kitüntetés átadására Mezőkövesden megrendezett újítási találmányi kiállításon került sor. A kiállításon való részvételünkért az AGRO- INFORM részéről köszönetét kaptunk. A hat ezüst és három bronz fokozatú kitüntetést a Dohányipari Iroda képviselői adták át újítóinknak az 1981. október 12-én megtartott műszaki konferencián. A vállalatunknál folyó aktív újítási tevékenység és a kitüntetett újítóink felkeltették az Újítók Lapja szerkesztőjének érdeklődését is, és szeptember 16-án Galambos András riporter, fotós kollégájával ellátogatott vállalatunkhoz. Mivel ők is gyárunk termékeinek fogyasztói, érdeklődéssel hallgatták a beszélgetésre meghívott arany fokozattal kitüntetett újítókat. Bátori Tibort, Torba Imrét és Czeg- lédi Lászlót. A riportanyag összeállítása után rövid látogatást tettek a gyárban, hogy megtekintsék, hogyan is készül a „szív- nivaló”, ahogyan ők mondták. A negyedik negyedév fontos eseménye volt az október—november hónapra meghirdetett újítási hónap. A két hónap leforgása alatt 42 db újítási javaslatot adtak be, melyeknek a számszerű adatai a következőképpen alakultak. Benyújtott 42 db Elfogadott 38 db Elutasított 4 db Munkavédelmi 6 db Kifizetett újítási díj 18 800,— Ft Az újítási hónapra meghirdetett verseny értékelése pontozás alapján történt. A helyezések a következőképpen alakultak: I. helyezett Pelyhe Miklós főművezető 252 pont II. helyezett Vincze István labor csv. 145 pont III. helyezett Nagy József kooperátor 143 pont Nemcsak az újítási hónap ideje alatt érkeztek hasznos javaslatok, hanem az év folyamán is. A kalkulációs alapon díjazott újítások száma is igen sok volt. A kalkulált és műszaki becsléssel értékelhető javaslatok 12 191 885,— Ft megtakarítást eredményeztek vállalatunknak. Ezért újítóinknak 343 697,— Ft újítási díjat fizettünk ki. Makiári Józsefné újítási előadó Az a megtiszteltetés ért, hogy Szarvas Aladámé, B6- ta János társaságában részt vehettem az 1981. december 11—12-én megrendezett első országos művezetők tapasztalatcsere-tanácskozáson, amely azt a célt kívánta szolgálni, hogy egyrészt ismertebbé váljon a művezetői tevékenység, munka, gond, prolbléma, másrészt egyáltalán hol helyezkedik el a művezetés, a művezető a vállalati rendszer hierarchiájában, milyen a művezetők anyagierkölcsi elismerése, hogyan lehetne a meglevő gondokon segíteni. A kétnapos tanácskozás a Csepeli Vas- és Fémművek Munkásotthonának színház- termében volt megtartva, ahová mintegy ötszázan jöttünk el, hogy képviseljük a kétszázezer főt számláló művezetői gárdát. Meglehetősen nagy várakozás, érdeklődés előzte meg a plenáris ülést, de az egész tanácskozást. A színházterem előterében kutató, fürkésző szemek találkoztak, dolgoztak a riporterek, a televízió stábja, s már az első nap reggelén mikrofon elé kérték, megszólaltatták munkatársnőnket, Szarvas Aladámét. Alig néhány perccel 10 óra után felgördült a színházterem színpadának függönye, s nagy örömünkre, az elnökség tagjai között „ismerőst” találtunk Szarvas Aladámé személyében. Az elnökség mögötti nagy transzparensen olvashattuk —, ha jól érzékeltem — a tanácskozás mottóját: „Célunk felhívni a figyelmet a művezetők szakmai és emberi tekintélyének, erkölcsi, anyagi megbecsülésének növelésére”. Aztán kezdetét vette a tanácskozás. Az elnöki megnyitó után dr. Trethon Ferenc, nyugalmazott munkaügyi miniszter lépett a pulpituson elhelyezett hangszóró elé, és az ő megszokott stílusában beszélt népgazdaságunkról, a művezetők a vállalati célkitűzések megvalósításában betöltött szerepükről, feladataikról, helyűikről a vállalati vezetés rendszerében. Elmondotta — többek között —, hogy általában a művezetők azt mondják, a művezető ütközőpont a felső vezetés és a beosztottak között, úgymond, végre kell hajtani a felsőbb vezetés utasításait, ugyanakkor felelősek beosztottaikért, élet- és munkakörülményeikért, és nehéz lenne felsorolni, hogy még miért. A nyugalmazott munkaügyi miniszter úgy fogalmazott, helyesebb, ha azt mondjuk, hogy a művezető összekötőkapocs a felsőbb vezetés és a beosztottak között. Azt hiszem, nem érdemes ezen vitatkozni, érdemes azonban ezen elgondolkozni, mert különösen a mai önálló vállalati vezetési rendszerben — azért a két megfogalmazás között van különbség — véleményem szerint az utóbbit kellene és kell elfogadni, főleg nekünk, akiknek vezetési módszerünkben az eltelt néhány év alatt történt változás. Nem célom és nem is kívánok Trethon elvtárs előadásáról bővebben szólni, azonban az a kijelentése azért még idekívánkozik, amikor azt mondta, hogy a művezetők döntő többsége becsületesen helytáll, jól végzi feladatát, éppen ezért a művezetőkről nem szabad megfeledkezni, növelni kell hatás, és jogkörüket, anyagi- erkölcsi megbecsülésüket, természetesen az adott lehetőségek határain belül. A plenáris ülés 13 óráig tartott, majd ebéd, amelynek szervezéséről hadd ne szóljak semmit, csupán annyit, hogy a fél háromra tervezett szekció ülések fél négykor kezdődhettek el. Már meg is említettem, a délutáni és szombat délelőtti programban szekció ülések szerepeltek. Az ötszáz művezető három csoportot, három szekciót alkotott. Mi — Donnán elvtárs javaslatára — mindhárom szekcióban képviseltettük magunkat, az egyes szekcióban dr. Domán László, Szarvas Aladámé és én, a kettes szekcióban Bóta János, a hármas szekcióban Sándor András kollégánk vett részt Domán elvtárs az egyes szekcióban, Sándor András pedig a hármas szekcióban volt felkért előadó. Nagy büszkeségünkre Ke- resztessy Ferenc barátunk társelnöki tisztséget töltött be. A szekció ülésen, ahol mi voltunk, az első napon 220, a második napon 210 művezető foglalt helyet, és már az első napon kitűnt, hogy van miről szólni, vannak problémák, gondok, főleg a munkáltatói jogkör gyakorlását illetően. Sokan elmondták, hogy a meglehetősen nagy és sok feladat mellett kevés jog illeti meg a művezetőket, csak egy példát hadd említsek meg; egyszerű tisztítóeszköz kirendelése esetén aláírás végett esetenként be kell járni az üzemet. Hasonló a helyzet a fegyelmezés és az ösztönzés területén is. Azt hiszem, és ma már biztos, jól lett megválasztva a hozzászólásom témája, mert az első napon délután vállalatunkról, néhány gondolatban DH-munkarendsze- rünkről és nem utolsósorban vállalatunknál a művezetők munkáltatói joggyakorlásáról szóltam, nem többet és nem kevesebbet, mint amennyi jog. és hatáskörrel rendelkezünk. Ügy éreztem, sok hallgató, résztvevő számára mondtam újat és minden bizonnyal követendőt, amelyet szívesen figyelmükbe is ajánlottam. Este lett, amikor befejeződött a szekció ülés, több, mint húszán mondták el tapasztalataikat és megvallom, jóleső érzés töltött el, hogy mi egy „kicsit” előbbre tartunk minden vonatkozásban. Következő nap kilencre érkeztünk meg a Csepel és Vasműbe. Egy „ismerős-ismeretlen” közeledett felénk — én a televízióból már ismertem — Karácsondi Miklós, a televízió szerkesztője, aki először Domán elvtárssal beszélgetett, majd később velünk, Szarvas Aladdinéval. Bóta Jánossal és velem. Néhány perces beszélgetés után kijelentette; „Na kész a riport, szíveskedjenek jönni”, és így kerültünk lencsevégre. Kilenc órakor megkezdődött a szekció ülés, amelyet Domán elvtárs frappáns, lenyűgöző előadása nyitott meg, aki vállalatunkról, a mi munkánkról szólt. S aztán 11 óra körül jelentették be a szekció ülés egyetlen női hozzászólóját, Szarvas Aladárnét. Szarvasné nyugodtan — már amilyen nyugodt lehet az ember ilyenkor — lépett a mikrofon elé, és beszélt meggyőző erővel a művezető törzskaráról, a DH-munka- rendszerről, a DH-akcióbi- zottságról. Meg kell vallanom őszintén, hasonló hozzászólást, hasonló előadást nemigen hallottunk, amit mi sem bizonyít ékesebben, hogy a szünetben jó néhány dologról érdeklődtek. Elmúlt már dél, amikor a tanácskozás dr. Domány András tolmácsolásában előterjesztette a javaslatokat, az ajánlásokat a jövőre nézve. Mivel is zárhatnám ezt a rövid ismertetést, tájékoztatást? Elindult valami, de azt is meg kell mondanom, nem elsősorban értünk, miattunk, hanem általában. Általában azért — mondom én —, mert úgy érzem, minden vonatkozásban előbbre tartunk, mint az „átlag”. Előbbre tartunk a munkáltatói jogok gyakorlásában, a tapasztalatban^ a vezetési módszerekben, az üzemi demokrácia megvalósításában, kiszélesítésében, a jó munkatársi kapcsolat kiépítésében —, és így van ez mind horizontálisan, mind vertikálisan — egymás segítésében. Ismerve művezető kollégáimat, előttünk egyetlen cél lebeg, egyetlen törekvésünk van, vállalatunk gazdasági eredményeinek következetes növelése, évről évre eleget tenni az elvárásoknak, évről évre öregbíteni vállalatunk, kollektívánk hírnevét, úgy, hogy az itt dolgozó emberek jól érezzék magukat. Ezt tettük eddig is — amit méltón bizonyítanak azok a vállalati kitüntetések, amelyeket az elmúlt ti zen - egynéhány év alatt elnyertünk —, és ezt tesszük a jövőben is, szoros összefogásban beosztott munkatársainkkal. Tehát nem elsősorban miattunk és értünk jött létre ez a tapasztalatcsere-tanácskozás, véleményem szerint, hanem azért, hogy ahol még lemaradás van — márpedig van —, ott elgondolkodjanak és gyorsan cselekedjenek. Ma már nemigen lehet várakozási álláspontra helyezkedni, az élet türelmetlen, nem vár, tenni kell minél előbb. Ha most befejezésül azt kérdeznék tőlem, milyen érzéssel vettem részt a tanácskozáson? Azt válaszolnám: szívesen vettem részt — ha egy kicsit izgultam is —, megtiszteltetés volt számomra, hiszen nem tartozom már a túl fiatalok közé. Gondolom, az itthoniak ránk gondoltak, mint ahogyan mi is hazagondoltunk. Köszönöm, hogy rám esett a választás. Bárány Tibor
