Egri Dohánygyár, 1980 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1980-03-01 / 3. szám

V Feljegyeztem A megyei pártbizottságban Elvárjuk mindannyian, hogy környezetünk ahol nap mint nap tevékenykedünk, vagy éppen igénybe veszünk — pl.: busz, vonat, vagy egyéb — megfelelő tisztaság­gal, kényelemmel szolgáljon bennünket. S mert ha nem, mindjárt felső fokon tudunk kritizálni. Nem szándéko­zom senkit leszoktatni a kri- tizálásról, hisz egy jó kriti­ka a megoldást elősegítheti bizonyos esetekben. Az egyik nap a helyi VO­Életünk függ attól, hogy hogyan dolgozunk! Ha ter­mékeink nem kellenek, csökken a nyereségünk és ez rossz a fogyasztónak is, a dohányipari dolgozónak is. össze kell tehát fogni az egész kollektívának és biz­tosítanunk keli gyártmá­nyaink minőségét!” A kiváló minőséget a legkisebb ön­költséggel kell előállítanunk. Ezt nevezzük hatékony mun­kának, és minél hattóko- nyabban dolgozunk, annál magasabb lesz az életszínvo­nalúink!” — „Munkánktól függ a vállalati gazdálko­dás”. Az elismerés A ,,DH”-munkarendszer jellemzője, hogy az első mi­nőségellenőr a terméket elő­állító dolgozó. Végső minő­ségellenőr a fogyasztó. Tehát minden pillanatban a fo­gyasztó elismeréséért dolgo­zunk. — Az önellenőrzést kíván­ja a vállalat és a saját ér­dekünk, mert ez a „DH”! (Idézetek a DH-füzetből). Minőség — gazdaságosság — érdekeltség! Mit jelent ez a hármas összefüggés, és kiemelhető-e közülük bármelyik is? — Nem véletlen a három fogalom összekapcsolása, mert a gazdasági élet által létrehozott helyzetre utal! — Kezdetben a munka lé­nyege a minőség kérdése lesz és az, hogy mik a mi­nőségfejlesztés gyakorlati út­jai. — A második lépés a gaz­daságosan megoldható mi­nőségfejlesztés, amely össze­függ az előállítási költséggel és a termékeink értékével. A termékeinknek és az elő­állítás körülményeinek ki kell elégítenie többek között a környezetvédelmet, az anyag- és energiatakarékos­ságot, fokozottabb élet és vagyonbiztonságot, és nem utolsó sorban a termékeink esztétikai kivitelezésének mi­nőségi követelményeit is. — A „gazdaságos minő­ség” megvalósításának esz­közeit, feltételeit kell ke­resnünk, melynek egyik esz­köze az ösztönzés. Az ösz­tönzés semmiképpen ne le­gyen nógaitiás, hanem külön­féle eszközöket alkalmazó tudatos cselekvés, melynek alapja a tudati elemek föl- használása éppúgy mint az anyagi ösztönző eszközök, mely utóbbinak lényege az érdekeltség. Az érdekeltség, mely lehet egyéni, üzemi, társadalmi, vagy erkölcsi és anyagi is, melynek ösztön­zőleg kell hatni úgy a gaz­dasági vezetésre mint a dol­gozóra. Mit is érthetünk az ösz­tönzések tudati jellege alatt? — Azt hiszem mindannyi­an megfeledkezünk minden napi munkáink közben az egyszerű, de igen fontos té­nyezőkről. A minőség fejlesz­tésére fordított munkánk megfogható: számolunk, mé­rünk, elemzünk, szervezzük a munkát és a jobb minősé­get. Termelünk és termelte­tünk. Mindehhez pontosan kiszámítjuk az anyagot és az időt, a gépek kilowattjait és az emberi ráfordítást. Tudjuk, hogy mennyi olaj kell a gépekhez, és meny­nyi pénz kell (vagy kellene) a munka eredményesebbé tételéhez. Pénz, hisz az em­ber él, ruházkodik, szórako­zik. Tudjuk a szellemi táp­lálék szükségességét, mely­nek érdekében egyre többet teszünk. LÁN egyes járatán utazva történt meg a következő eset, melyet szeretnék közzé tenni, már csak azért is, mert a VOLÁN is kapott már kritikát, a buszok nem meg­felelő tisztaságáért. Pedig magunk, mint uta­sok is nagyban részesei le­hetünk a rend, valamint a tisztaság megtartásának. Né­hányat említve: abban biz­tos vagyok, hogy az ülések huzatait nem az üzemeltető Az alkotás — De az ember mitől is ember? Attól, hogy magában hordja az alkotás vágyát és az alkotás fölötti öröm igé­nyét. Szebbet és jobbat akar alkotni mint tegnap. Többet és szebbet, mint más. Nem hiszem, hogy elavult volna* hogy az embert a munka te­szi emberre, vagy hogy a munka a becsület és a di­csőség dolga! Nem hiszem, hogy a munka csak robot lenne, a létfenntartásunk ér­dekében, vagy azért, hogy jobban élhessünk! Biztos va­gyok benne, hogy sokan él­nek közöttünk, akik örülnek a jól elvégzett munkának, még akkor is ha munkájuk eredménye nem egyedi ter­mék, hanem egy ezer fős kollektíváé. Munkájának eredményét benne látja az elkészült cigairettaimilliók- ban. Tudja, hogy ezekhez a milliárdokhoz ő készített csavart, jól állította vagy ja­vította meg a gépet. Meg kell tehát találni an­nak a módját, hogy a sze­mélyiség ne vesszen él a ci­garettamilliókban, és az ember jobban érezhesse az alkotás örömét! Tudatosíta­ni kell, hogy a munkáján mi minden múlhat, és mi­lyen fontos szerepe van a termék előállításának, folya­matában. Ennek a tudatnak a kialakításához nem hi­szem, hogy elegendő lenne a formális vállveregetés, vagy a dicsérő oklevél. A munka még nagyobb megbecsülésére van szükség, mert úgy érzem ez alapja lehet egy jobb minőségű A Munka Törvénykönyvé­nek módosításával kapcso­latban — amint már erről a módosítások ismertetésé­vel kapcsolatban írt első cikkünkben is számot ad­tunk — több alacsonyabb - rendű jogszabály (elsősor­ban több munkaügyi minisz­teri rendelet) is módosult, sőt, azt mondhatjuk, hogy a gyakorlatban jelentős válto­zások elsősorban ezekben a miniszteri rendeletekben je­lentek meg. Ilyen jelentős módosító rendeletnek kell tekinteni a munkaügyi miniszter 22/1979. (XII. 28.) MüM. sz. rende­letét, amely a másodállás, mellékfoglalkozás és a mun­kavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében törté­nő foglalkoztatásról szóló, még 1976-ban kiadott ko­rábbi miniszteri rendeletet módosította.' A módosítás alapvető cél­ja összhangban van a Mun­ka Törvénykönyve és a vég­rehajtási rendeletéinek már korábban ismertetett módo­sításaival, illetve azok leg­fontosabb céljával: a mun­kafegyelem erősítésével, a munkaerő hatékonyabb fel- használásával. Ennek a cél­nak az érdekében az új jog­szabály a másodállások kö­rét lényegesen szűkíti, a mellékfoglalkozás létesíté­sére irányuló munkaszerző­dések megkötésének körét pedig általában bővíti. Mivel még ma is sok fél­reértés van a tekintetben, hogy mi minősül másodál­lásnak, mi mellékfoglalko­zásnak, és hogy mi is az a „munkavégzésre irányuló vállalat dolgozói hasogatják széjjel, vagy teszik olyan állapotúvá, ahogy azok sok esetben kinéznek. Tisztaságról: két fiú a buszon, hogy tévedésből-e nem tudom, de azt a tevé­kenységet folytatták, amit egy járaton nem igen szok­tak, ugyanis nagy élvezettel törték a „makukát” és héját hová is szórhatták volna, mint a padlóra. Nem is za­vartatva magukat mindaddig amíg egy középkorú férfi rájuk nem szólt. A fiúk munka végzésének. Minden­kinek tudatosítani, és min­denkiben tudatosulni kell annak a ténynek, hogy mun­kájának eredménye valahol mindenképpen jelentős, mert benne van a végtermékben, és hozzájárul annak minősé­géhez, értékéhez. Mert nincs azt hiszem attól rosszabb ér­zés, hogy a munkám nem része semminek. Ezért te­het és kell minden ember alkotásvágyát, és a munka örömének igényét tudatosan fölhasználni a még jobb ter­mék előállítására. Ez a mun­ka úgy érzem legalább olyan jelentőséggel bírhat mint a műszaki vagy gazdasági munka! Megbecsülés — Hadd fejezzem be gon­dolataimat a minőségről egy Némiéth László által már megírt sorokkal, mélyet a „Minőség forradalmában” olvastam, hogy „vissza kelt adni az embereknek a mun­kájuk megbecsülését. Mórt a legtöbb ember éppen azt nem becsüli, amit csinál. Mindig mást akar, máshol és másképpen — akár rosz- szabbul is, csak úgy ne. Az emberi elégedetlenség mérté­ke mértéktelen, ezt tudjuk. Haszna is van az elégedet­lenségnek, hiszen abból [táp­lálkozik az ambíció. De vajon nem lehetne elégedet­ten ambiciózus az ember?” —Bukucs— egyéb jogviszony”, nagyon röviden ezeket a fogalma­kat szeretném újból tisztáz­ni. Másodállásról akkor be­szélünk, ha a dolgozó mun­kaideje az egyes munkavi­szonyban (tehát a főállás­ban és a második munkavi­szonyában) azonos időtar­tamra esik. Mellékfoglalkozásról van szó akkor, ha a munkaidők idők nem esnek azonos idő­tartamra. (Amennyiben a munkaidők részben esnek azonos időtartamra, a mun­kaviszony e részében másod­állás, a további részében pe­dig mellékfoglalkozás.) Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony akkor jön létre, ha a munkaviszony se nem másodállás, se nem mellékfoglalkozás. Ebbe a kategóriába tartoznak általá­ban az eseti, egy-egy meg­határozott munka elvégzé­sére kötött megállapodások, amelynek elvégzése nem kí­vánja meg, hogy a dolgozó folyamatosan a munkahe­lyen legyen, ahol a feladat elsősorban valamilyen egye­di teljesítmény nyújtása. Ilyen lehet valamilyen terv, tanulmány kidolgozása, va­lamilyen egyedi munkadarab elkészítése, stb. Az új, illetve módosító jogszabály főbb rendelkezé­sei a következők: Míg korábban egységes volt az az időbeni korláto­zás — és mindenféle mun­kára vonatkozott —, hogy a másodállásban, mellékfoglal­kozásban és a munkavég­zésre irányuló, engedélyezés alá eső, egyéb jogviszonyban azonban bátrabbnak bizo­nyultak, nem szóltak ugyan vissza, de nem is hagyták abba. Látva ezt a férfi, szi­gorúbb lett. A két fiú leszálásra készült, de csak készültek mert a szigorúbbá vált férfi meg­akadályozta, mindaddig míg a szemetet össze nem szed­ték. Igaz a járat 2—3 percet állt, de ' tisztán indult to­vább. Volt az utasok között aki morgott, hogy ő nem ér rá, de a többség helyeslőén bó­logatott. Aki kihúzhatta magát, az egyedül csak a középkorú férfi volt, aki mert szólni. Képzeljék, ha közömbösen hagyják a szemetelést, a VOLÁN már azóta megkap­ta volna a kritikát, hogy nem takarítják a buszokat. Ezt mind leírtam, s tet­tem azért is, mert kellené­nek ilyen „szigorúbb” embe­rek pl.: a vállalatunk zuha­nyozó helyiségeibe is, akik szólnának azoknak, akik nap mint nap vandáloskodnak, szaggatják a tusolókat, ösz- szetörik a fürdő beredezése­Az elmúlt évben a gyár Nagy János utcai sportpályá­ján épített, kialakított kon­dicionáló létesítményt — mint arról már képben és rö­vid hírben is beszámoltunk — januárban átadták ren­deltetésének. Átadása óta minden külön agitáció nél­kül nagy látogatottságnak, népszerűségnek örvend a dol­gozók körében. Természetesen, mint min­den újnak, ennek is vannak ellenzői, hivatalosan és pri­vátul egyaránt. Igaz, azt mondjuk nap mint nap, hogy „legfőbb ér­ték az ember”, de most mé­gis kétségessé vált, hogy több mint ezer ember meg- ér-e 300 ezer forintot, va­gyis fejenként nem egészen 300-at. Mert a 717 ezer fo­rintos költségből 420 ezret külső támogatóktól kapott a vállalat. Pontosabban 230 ez­ret a Megyei KISZ Bizott­ságtól, 70 ezret az Állami Ifjúsági Bizottságtól, 20 ezret az SZMT-től és 100 ezer forintot a Mátra- Nyu­gatbükki Intéző Bizottságtól, amelyet őszintén köszönünk. E mellett még nagyon sok társadalmi munka is benne a dolgozó munkaideje nem haladhatja meg havonta együttvéve a törvényes mun­kaideje egyharmadát, — ad­dig az új előírások szerint ez csak a nem fizikai munká­ra vonatkozik, — fizikai te­vékenység esetén ez a mun­kaidő elérheti a dolgozó tör­vényes munkaidejének a fe­lét is. Korábban a másodállás engedélyezésének csak az volt a korlátozása, hogy — egyrészt a munkáltató a sa­ját dolgozójával másodállást nem létesíthet, — másrészt, hogy az csak olyan munka­körre volt létesíthető, amely­ben a munka jellegéből adódóan a feladatok elvég­zése nem kívánja meg a munkahelyen való állandó jelenlétet. Az új jogszabály — amellett, hogy ezt az ál­talános rendelkezést is fenntartja, — konkréten is meghatározza a másodállású munkaviszony létesítésének a tárgyi és személyi felté­teleit. Tárgyi feltételként előírja, hogy másodállást csak az egészségügyi, a tudományos, az oktatói, a művészeti, a tömegkommunikációs, vala­mint a sportedzői munkák végzésére lehet létesíteni, s ezekben a kategóriákban is csak olyan munkakörre, amelyben a munkahelyen való állandó jelenlét jog­szabály alapján nem kötele­ző, illetőleg a dolgozó má­gia határozza meg a munka­ideje beosztását vagy fel- használását1 (ezeknek a körét a kollektív szerződésben kell meghatározni). A tárgyi fel­Mint azt lapunk első ol­dalán közölt írásban is ol­vashattuk, vállalatunk kom- munisl ái, dolgozói szép számmal képviselve voltak a városi és a megyei pártérte- kezleten egyaránt. Megyénk legfelső pártszer- ve, a megyei pártérteikezlet, vitatta meg megyénk elmúlt ötévi munkáját, fejlődését és kijelölte a legfontosabb fel­adatokat. A résztvevők és a felszó­lalók között volt Király Józsefné, a kéziszivar-gyár­tás csoportvezetője, aki fel­szólalásában arról a szakmai képzésről szólít, amely az Egri Dohánygyárban folyik, melynek során az elmúlt években nagyon sok dolgozó nő képezte magát, szerzett magasabb ismereteket, kép­zettséget. Rámutatott azon­ban arra is, hogy évek óta nem csökken — és sajnos a fiatalok köréből táplálkozik — a 8. általánost el nem végzettek száma, s ez ko­moly probléma, amely meg­oldása érdekében sürgősen tenni kell. társadalmi össze­fogással. A megyei pártértekezlet második napirendi pontja A „Kondi”-ról van a létesítmény megterem­tésében. A dolgozók szeretik és használják, ezt látogatottsá­ga mellett az is bizonyít, hogy csakhamar megkapta becenevét is, a „Kondi” név­re hallgató hasznos és cso­dálatos létesítmény. Ha 300 ezret olyan célra költenek — s legyen ez akár munkavédelmi, vagy egész­ségvédő újítás, intézkedés —, aminek a hasznossága és használhatósága kétséges, az nem olyan nagy baj. Meg­szoktuk az ilyesmit, elő szo­kott fordulni, legfeljebb az értékelésnél beírjuk egy sze­rény mondatba, hogy „nem hozta meg a várt ered­ményt”, s ezzel el van intéz­ve a dolog. De mert olyas­mire fordították ezt a pénzt ami tömegeket vonz, ezért feltűnő, tehát oda kell rá fi­gyelni és valahogyan reagál­ni. Hát van aki ezt így teszi, tételek, tehát azt határolják be, hogy melyek azok a munkakörök, melyekre má­sodállású munkaviszony lé­tesíthető. A személyi feltételek vi­szont azt írják elő, hogy kik azok, akik másodállású munkaviszonyt létesíthet­nek. Erre nézve a jogszabály azt mondja ki, hogy vég­eredményben bárki, aki fő­állásban olyan munkakörben dolgozik, amelyben a mun­kahelyen való állandó jelen­lét jogszabály alapján nem kötelező, illetőleg ahol a dol­gozó maga határozza meg a munkaideje beosztását, vagy felhasználását. Míg a másodállású mun­kaviszonyok létesítésének a lehetősége — mint láttuk — jelentős mértékben beszű­kült, addig a mellékfoglal­kozású munkaviszonyok létesítésére nagyobb lehető­ségek állnak rendelkezésre. Az a korlátozás ugyan to­vábbra is érvényes, hogy akinek másodállása van, mellékfoglalkozást nem vál­lalhat, mégis bővült a mel­lékfoglalkozások köre, mert lehetővé vált az, hogy a vál­lalat a saját főfoglalkozású dolgozóját — olyan munka végzésére, mely nem tarto­zik a dolgozó főállása köré­ben elvégzendő tevékenysé­gek közé — mellékfoglalko­zású munkaviszonyban fog­lalkoztathassa (pl. üzemel­tető műszerész tank munka­végzésre, nem fizikai mun­kakörű dolgozót fizikai mun­kavégzésre, stb.). Az ilyen keretében választották meg a résztvevőik a XII. kong­resszus küldötteit és a pánt megyei tisztségviselőit. Nagy megtiszteltetés, az Egri Dohánygyár kollektívá­ja munkájának elismerését jelenti, hogy kongresszusi képviselőnek választották Kocsis József művezetőt, a megyei pártbizottság tagjai között — annak csúcsszervé­ben — a Végrehajtó Bizottság tagjává választották Király Józsefnét. 1971-ben lett a városi ta­nács VB. tagja, 1974-ben már a megyei tanácsban te­vékenykedett. 1975-től válla­lati pártvezetőségi tagként is tevékenykedett. Az Álla­mi díjas Kossuth Zsuzsa szocialista brigád tagja. Munkájáért több magas ki­tüntetésben részesült, így pl.: az ..Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója" és „Kiváló Tár­sadalmi Munkáért” kitünte­tésben. Gratulálunk megválasztá­sához és kívánjuk, hogy az eddigieknek megfelelő reali­tással és aktivitással tevé­kenykedjen. Ehhez kívánunk Királynénak jó egészséget. van - aki amúgy. Mindegy! Egy bizonyos: a napi mun­kában elgémberedett, be- görcsösödött izmainkat na­gyon jó megmozgatni, meg­ropogtatni a „kondi”-ban. Reumás csontjainkat, beteg Ízületeinket tatarozni a szau­nában, sápkórunktól meg­szabadulni a kvarcolóban, vagy a fiatalok oly annyit kifogásolt erőnlétét javítani, rászoktatni magunkat a rendszeres testedzésre, mint­hogy ez a betegségek meg­előzésének is egyik jól be­vált eszköze,. Mégegyszer köszönjük mindazoknak, akiket illet, hogy la jónéhány halva-szü­letett ötlet, erőltetett kultúr- és sportakciók után végre olyant is kitaláltak és kivi­teleztek, amelyet oly sokan és oly szívesen használunk. És lehet, hogy valakiket bosszantunk vele — bár higgyék el nem ezért tesz- szük — ezután is örömmel járunk a „Kondi”-ba, sőt mindenkinek csak ajánlhat­juk, azoknak is akik nem szimpatizálnak vele: próbál­ják ki, biztosan megválto­zik a véleményük! munkát ténylegesen a mel­lékfoglalkozásban elvégzett munka alapján fizetendő személyi alapbérnek — a megállapított részmunkaidd figyelembevételével csök­kentett — összegével kell díjazni. Ennek a módosításnak az előnyei egyértelműek: egyrészt előnyös a dől- gozónak, mert nem kell má­sik vállalatnál idegen kör­nyezetben dolgoznia, előnyös a vállalatnak, mert saját dolgozóját tudja fog­lalkoztatni, nem kell idegen, és más vállalat dolgozójával kísérleteznie. Az új rendelkezések — a most ismertetetteken túl — néhány további, kisebb je­lentőségű s inkább admi- niisizitrációs módosítást is tartalmaznak, amelyeket itt nem tartottam szükségesnek ismertetni. Minden egyes ilyen második munkaviszony létesítésekor ugyanis egye­dileg kell megvizsgálni a körülményeket, lehetősége­ket és feltételeket az enge­dély megadásakor, s ezek a most nem ismertetett ren­delkezések inkább akkor lesznek figyelembe veendők. Végezetül arról kell tájé­koztatást adnom, hogy a most ismenteltetit módosító rendelkezések 1980. (január 1-vel léptek hatályba, és hogy ezen időpontot meg­előzően kiadott rendeleteket ennek a módosító rendelke­zésnek a figyelembevételével 1980. március 31-ig kell mó­dosítani, illetve, ha azoknak nem felel meg, visszavonni. dr. Szalóczi György ig. és jogi ov. Gondolatok a minőségről — s— é — 11 Munka Törvénykönyve módosításáról két. — Bukta — 4 DOHÁNYGYÁR I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom