Egri Dohánygyár, 1980 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1980-03-01 / 3. szám

Az alapszervezetekben megtartották a beszámoló és a vezetőségválasztó taggyűléseket. Eredményesen zajlottak le az üzemi, községi, városi, budapesti pártértekezletek. A párt szervezetei felelősségteljesen adtak számot az öt­éves mumkáróli, s tárgyalták meg a kongresszusi irányelve­ket. Mind a pártban, mind a társadalmi és tömegszerveze­tekben aktív és érdemi vita folyt, az eredmények számba­vétele mellett nyíltan szóltak a hibákról, a társadalmunkat foglalkoztató gondokról, problémákról is. Sok hasznos észrevétel és kiegészítő javaslat érkezett a Központi Bizottsághoz. A megnyilatkozásokban kifejezésre jutott népünk alapvető egyetértése a szocialista célokban és tettrekészsége a feladatok megoldásában. Alapszervezeteink az elmúlt hónapban értékelték mun­kájukat és meghatározták jövőbeni feladataikat. A Il-es alapszervezet előbb vezetőségi ülésen, majd pedig a tag­gyűlésen tárgyalt az 1980. évi gazdaságpolitikai feladatok­ról. Megvitatta az I. féléves munkatervet és azt elfogadta. A munka tervben szerepel: — a kongresszusi határozatból adódó helyi feladatok meghatározása, — a pártoktatás helyzetének vizsgálata és állandó fi­gyelemmel kísérése, — a KISZ-szervezet és a műhelybizottság beszámoltatása a végzett munkáról, — a cigarettagyártás tevékenységéről számol be a mű­vezető. Megállapítást nyert, hogy az 1980-ra kiírt feladatok tel­jesítését nehezíti az a körülmény, hogy új gyártó és cso­magológépeket kell beállítani. Ez nagyobb odafigyelést, gondosabb munkát igényel. Tudott dolog az is, hogy a Marlboro cigaretta vágatának előállítása is rendkívüli körültekintő nagy gondosságot igé­nyel. A feladatok maradéktalan teljesítésében nagy segít­séget tudnak nyújtani a területen dolgozó szocialista bri­gádok is. A III-as alapszervezet vezetősége a filitergyártás 1979-ben végzett munkáját tárgyalta meg. A filtergyártási üzemrész vállalásait, feladatait, nehéz­ségek árán ugyan, de teljesítette. Éves tervét 200 millió db filterrúddal teljesítette túl. Ha figyelem-be vesszük az összetétel változást arányában ez a túlteljesítés magasabb lett volna, ugyanis 300 millió darabbal csökkent a 72 min­es filterrúd termelés, a 96 mm-es hosszúság pedig 120 mm- re növekedett. Emelkedett az egy órára, valamint az egy főre eső termelés. Az üzemrész DH-akcióbizottsága értékelte az 1979-ben végzett munkát, tevékenységüket úgy értékelték, hogy fel­adataiknak eleget tettek. Az elvégzett feladatok között szerepel: — társvállalatok felé vállait kötelezettségeiket teljesítet­ték, határidőre leszállították a 134 millió darab fil- terrudat, — március 1-től 4,5%-os normarendezést hajtottak végre, — valamennyi rúdgyártógépen lehet 120 mm-es filter - rudat gyártani, — elkészítettek 3 db So-lex átmérőellenőrző berendezést. Az üzemrész az évet 4 balesettel zárta, ez három fiatal és egy régebbi dolgozót érintett. Az előző évhez viszonyít­va jelentős visszaesés van ezen a téren. Ugyanakkor jelentős a fejlődés az újítási munka terüle­tén. Míg 1978-ban 3 beadott újítás volt, addig 1979-ben 18 db. ebből 16 elfogadott és bevezetett újítás tette eredmé­nyesebbé a munkát. Az alapszervezet vezetősége felhívta a figyelmet arra, hogy 1980-ban lehetőség szerint baleset ne forduljon elő. Érjék el, hogy a filterrúd minősége ne legyen olyan hul­lámzó, mert az a dohányanyag felhasználást is befolyá­solja. — nagy — Kubában j Végre a további három napon, ha nem is zavarta­lanul az élményektől, de ko­molyan dolgoztam. A felkí­nált 100 to. szivaranyag, a 200 to. Virginia dohány vizs­gálata nem okozott különö­sebb gondot. Bolinaga úr kollégái rend­kívül udvariasak voltak. Ku­bai születésű tolmácsom a harmadik napon már egé­szen jól törte a magyar nyelvet. A szivaranyagok kitűnően adják a Havanna anyag íz- és illat jellemzőit, égése kö­zepes. A Virginia dohány minősége megközelíti á ma­gyar Hevesi, a világos ex­port minőségét. Meggyőződ­hettem róla, hogy Kubában a kedvező termelési adottsá­gokon felül, a dohányok mi­nőségéhez nagyban hozzájá­rul a szakértelem és a do- hányszeretet. A nálunk létrehozott ter­melési társulások szakembe­reinek ajánlom ezt, tapasz­talatcserére. A dohányok egyharmadá- nak vizsgálata a kikötői rak­tárakban, a többi része vi­déken, Havannától 130—170 km-es távolságban, a fer­mentáló üzemekben voltak. Ezáltal módunkban volt ku­bai faluk és gyönyörű vi­dékek megtekintésére. A NAGYOBB KUBAI fa­luk központja olyan képet fest, mint az egyes amerikai cowboy-filmek díszletsorai. Egyemeletes faházak, tornác­cal, erkéllyel, lapos tetővel. A többi házak is nagyon csi­nosak, fából, pálmaháncs tetővel, nagy előtérrel vál­tozatos, élénk színre festet­ten, csodálatos trópusi nö­vényzettel körülvéve. A Cu- batabacco Ford autójából elém táruló táj rendkívül változatos volt. Az 50 cm-re megnőtt ku­koricatábla mellett szedték a burgonyát. Mellette ara­tásra váró cukornád ültet­vény, azt követte a frissen szántott föld. A virágzásban levő bab szomszédja az érésben levő banán tábla. Az üde zöld mezőn a fe­kete-fehér, tarka szarvas- marhacsodra legelt, a követ­kező táblán édesgyökeret szedtek, kb. 30 cm-es magas­ra nőtt dohányültetvény szomszédságában. Az „egy­hangúságot” kőkuszpálma fasorok szakítják meg, a magyar akác-, vagy nyárfa­sorhoz hasonlóan. A követ­kező .tábla, amely közeledett hozzánk, körül volt véve zsákvászon kerítéssel, közte soksok oszloppal. Amikor mellette megálltunk, kide­rült, hogy dohányültetvény. Szivarborítéknak alkalmas dohány terem rajta, árnyé­kolt agrotechnikával, mivel a teteje is be volt fedve zsákvászonnal. Vissza akar­tunk szállni az autóba, mi­kor a szomszédságban fel­fedezni véltem egy almás- kertet, kiderült, hogy ez na­rancsültetvény, de a termé­se még csak félig kifejlett állapotban volt. Munkánk végeztével, a harmadik nap délután meglátogattunk egy dohánykutató intézet kísér­leti gazdaságát. Kísérletük fő célja, hogy ne kelljen pa­lántát nevelni, hanem csak magot elültetni. A „téli időszakban” már kedvező eredményeik van­nak. E telep szomszédságá­ban látottakon csodálkoztam el a legjobban. Fiatal banán- növény húsos szára fel volt darabolva egy nagy tartály­ban. A traktor szántása után a barázdába szórták ezt a „szaporító” anyagot, úgy mint ahogy dédapáink ül­tették a burgonyát, a század- fordulón. Ott ebből az ültet­vényből lesz 3 év múlva ter­mő banántábla. A KŐVETKEZŐ NAP dél­előttjén nagy izgalommal in­dultunk Kuba leghíresebb „Uppmanin" szivargyárba. A sok-sok élménytől „meg­gyötört” szervezetem felüdült a szivargyár illatától. A bel­városban a Capitoliumtól pár száz méterre, egy négyeme­letes bérházhoz hasonló épü­letbe léptünk be. Egy kísérő azonnal elindult velünk a kézigyártás termébe. Hatal­mas nagy L-alakú terembe értünk, amelynek a sarká­ban egy emelvény van. Az emelvényen úgynevezett el­nökségi asztal mikrofonnal. A terem mindkét szárnyán szivargyártó asztalok, ame­lyeknél a munkások úgy he- lyezekdnek el, hogy szembe ülnek az emelvénnyel. Több. mint kétszáz éves hagyo­mány, hogy munka közben felolvasásokat, beszédeket tartanak. Ennek rendkívül nagy jelentősége volt az írástudatlanság idején, oly­annyira, hogy a gyártulajdo­Munkásmozgalom az Egri Dohánygyárban n. Még a sztrájk kitörésének napján akcióba lépett a he­lyi klérus. Ezen a napon az Egri Katolikus Tudósítónak négyoldalas külön száma je­lent meg, amelyben Subik Károly kanonok óva intette a dolgozókat a szociálde­mokráciától. Hangisúlyozta, hogy nem lehet valaki egy­szerre szociáldemokrata, meg jó keresztény is. Felszólítot­ta a dolgozókat, hogy lépje­nek ki a már megalakult szervezetből. Sőt a fenyege­tés eszközéhez is nyúlt. Többek között azt hozta fel, hogy az egyház anyagi se­gítséget adott a dohánygyá­ri csecsemőotthon felépítésé­hez. Az érsekség adott, „a szociáldemokraták viszont nem adnak, hanem vesznek, ugyanis tagdíjat szednek... ” — állapította meg a kano­nok röpiratában. Az Egri Katolikus Tudó­sító röpiratának híre elju­tott a Népszava szerkesztő­ségébe is. Az újság október 17-i számában „Mit ordít a szamár” című cikkében foglalkozott a tudósító kü­lönkiadásával, s néhány megjegyzést fűzött a helyi klerikális reakció szocialista ellenes harcának módszerei­hez. Találóan mutatott rá a Népszava, hogy a helyi klérus megértette az idők változását. Ezek alapján ért­hető, amit az Egri Újság október 18-án írt: „Tudni il­lik a vörösök, szociáldemok­raták, radikálisok és feke­ték, kereszitényszocialisták : ... ennek a két társadalmi irányzatnak a harca folyik jelenleg a dohánygyárban.” Ha később sikerült is a „feketéknek” meghódítani a gyárat, de 1917-ben nem. Hiába tiltotta meg a rend­őrség, a munkások egyre- másra összehívott népgyű­léseit. azokat titokban mégis megtartották. Leginkább a Diófakút utcai munkásott­honiban jöttek össze. Az Eg­ri Újság október 18-i szá­mában megemlíti a munká­sok jól bevált taktikáját. A rendőrségen besúgják, hogy itt és itt lesz a gyűlés he­lye, de valójában máshol zajlott le az esemény. A dohánygyáriak minden­féle sztrájk-törést megakadá­lyoztak. Több mint két hé­tig sztrájkoltak, bementek ugyan a gyárba, de ott nem dolgoztak, főleg különféle munkásdalokat énekeltek. Méltán írta ámulva a tör­ténteken az Egri Újság, hogy „A napokon át tartó énekdélelőttök a munkater­mekben olyan szenzációt okoztak ebben a munkás­mozgalmakban szegény vá­rosban, amelyekben addig még igazán nem volt ré­sze. .. ” A munkások nem dolgoztak mindaddig, amíg az igazgatóság a munka to­vábbfolytatása érdekében október 29-én ki nem elégí­tette a dolgozók követeléseit. A város vezetői, akiket a sztrájk -még eddig nem ta­pasztalt méretei igen meg­rémítettek, tartottak annak későbbi feléledésétől. Ezt igazolja az alispánnak a vá­ros polgármesteréhez inté­zett levele, melyben kérte, hogy „a gyári munkások éle­tét állandóan kísérje figye­lemmel”. A sztrájk megszűnése utáni hetekben a hatóságok igyekeztek felelősségre von­ni mindazokat, akik a moz­galom sikerét elősegítették, így eljárást indítottak Po- gonyi Ferencné munkásnő ellen, mert szeptember 30- án engedély -nélkül gyűlést hívott össze a munkásott­honban, s annak sikerét ak­tív tevékenységével is elő­mozdította. Pogonyinét bátor kiálláséért 8 napi börtönre ítélték. 1918 folyamán a gyár dol­gozói tovább forradalmasod- tiak. Januárban a hadisegé­lyek kifizetésekor ismét ösz- szeütköztek az igazgatóság­gal. Sokan kifejezésre jut­tatták, hogy ilyen alamizs­náért nem érdemes várakoz­ni, nem maradt hatás nélkül a gyár dolgozóira az 1918-as októberi polgári demokra­tikus forradalom sem. A szo­ciáldemokrata szervezet ve­zetői igyekeztek kezükbe venni az üzem irányítását. A vezetők egy része azon­ban nem szolgálta minden­ben a dolgozók érdekeit, ezért többen ki is léptek a szervezetből. Ez azonban az adott helyzetben nem volt szerencsés lépés, mivel a keresztényszocialisták mal­mára hajtotta a vizet. A Tanácsköztársaság ki­kiáltása a gyár történetében is új fejezetet nyitott. Az üzemet szocializálták, élére munkástanács került. Ada­taink szerint a gyár dolgo­zóinak jelentékeny része ki­állt a munkáshatalom mel­lett és annak aktív harcosa volt. A proletárdiktatúra leve­rése után itt is megkezdő­dött a munkások felelősség­re vonása. A dolgozók több mint 12 százalékát fegyelmi úton bocsátották el, kifeje­zetten azért, mert politikai­lag megbízhatatlannak tar­tották őket. Napirenden vol­tak az internálások, a rend­őri felügyelet alá helyezé­sek. Prokai Máriát, Csépány Etelt, Csoór Borbálát, Má- csay Jánosnét kiállásukért bíróság ítélte el. A dohány­gyári igazgató Tanácsköztár­saság utáni jelentésében ar­ról olvashatunk, hogy több munkás ellen nem tudtak konkrét bizonyítékot fel­hozni, „bár tudva levő, hogy kevés kivétellel valamennyi a Kommiün mellett dolgo­zott”. A napnál világosabb bevallása ez az üzemi mun­kásság proletárdiktatúra melletti kiállásának. A nyílt terror mellett egy­re nagyobb méreteket öltött a lelki terror is. A klérus aktív munkát végzett an­nos külön alkalmazott egy felolvasót. Büszkén mesélték, hogy annak idején Jósé Marti nemzeti hős is do­hánygyári felolvasó volt. Te­kintettel viszont, hogy nem mindig a kijelölt olvasmá­nyokat ismertette, ezért el kellett hagynia hazáját. Majd később forradalmár harcos­társával tért vissza Mexi­kóból. Nem tudtam elképzelni, hogy kísérőim miért tartják fontosnak, hogy közelebbről megmutassák az emelvényt. Kiderült azonban: a vendé­get be kell mutatni a dol­gozóknak. A bemutatás után nagy félelem fogott el, két do­log miatt is. Egyik, hogy az általam akkor még nem ismert szöveg után éktelen dörömbölés támadt a te­remben. Közel négyszáz em­ber a kezeügyében eső kézi- eszközökkel verte az asztalt. Később kiderült, hogy ez a taps. A másik, hogy felkér­tek mondjak valamit a dol­gozóknak! Három-négy mon­datba sűrítettem az egri nőknek a törökök elleni ma­gatartását, majd a nem ke­vésbé harcos mai asszonyok üdvözletét adtam át. Ekkor felálltak, és kb. egy percig verték az asztalt, közben „éljeneztek”. Ezek után került sor a szakmai tapasztaltszerzésre, amely szó szerint értendő. Addig-addig érdeklődtem a különböző fogások után, hogy kénytelen voltam én is egy szivart elkészíteni. Tekintettel, hogy jobbos le­vél akadt a kezembe, így balkezesként mutatkoztam be, amely nagy derültséget váltott ki. A gyárban, amelyet 1780- ban alapított Uppmann úr, a szivarkészítők 40 százaléka férfi. Kezdetben csak fér­fiak dolgoztak. Termelésük 50 millió, amelyből 60 szá­zalékot kézzel, és kb. 25 fé­lét gyártanak. A gépi gyár­tás. kisebb méretű választé­kokat gyárt AMF-típusú gé­peken. Csomagolás kizárólag fadobozban történik kézzel, de a gyűrűzést már géppel végzik. Szakmailag két dolgot kell kiemelni. A kézigyártásnál 1,5—2 órát préselődik a szi­var fonás előtt és frissen fonják. A másik dolog a kü­lönleges érlelési mód. Kü­nak érdekében, hogy a mun­kások minél nagyobb hánya­dát szervezze be a keresz­tényszocialisták táborába. Ennek ellenére a dohány­gyáriak nem egykönnyen fe­lejtették el 1919 dicső nap­jait. Ezt még az igazgató is kénytelen volt megállapíta­ni. Jelentésében ezeket ol­vashatjuk: „bár a proletár­diktatúra bukása után a ré­gi rend teljesen visszatért, azonban a kommunisták uralmának hatása még min­dig megfigyelhető a munká­sok viselkedésén és csak hosszú erélyes bánásmód ve­zetheti vissza a munkásokat arra a nívóra, amelyről a lelketlen agitátorok letérí­tették.” Valóban az erélyes esz­köz nem hiányzott. A mun­kásokat minden eszközzel igyekeztek a különféle val­lásos szervezetekbe beszer­vezni. Ennek lett aztán az a következménye, hogy a felszabadulásig a dohány­gyárban a politikai irányvo­nal kizárólagos képviselője a klérus volt, s haladó irányú megmozdulásokról nem val­lanak a források. Csak 1945 után vált le­hetségessé a munkásság tes­ti és lelki felszabadulása. Ekkor indulhat el a munkás­ság politikai fejlődése, a Ma- gyor Kommunista Párt szer­vezetének irányításával. Dr. Szecskó Károly lönleges kubai fából készült hatalmas szekrényekben, két hétig még csomagolás előtt érlelik a szivarokat. ITT KAPJA MEG azt a különleges illat- és aroma- jellemzőket, melyeket nem le­het semmivel pótolnák és vi­lághírűvé tették a kubai szi­varokat. A hosszúra nyúlt „tapasztalatcsere” felborí­totta a kísérőim programját, így a bemutatóteremben csak a fontosabbnak vélt fil­met mutatták be, mely a gyár vázlatos képét adja és az lett volna hivatott a már előzőleg felvetett kér­désekre a választ megadni. Filmvetítés után fogadott a gyár igazgatója. A rövid félóra alatt betekintést kap­tam a kubai dohányipar egy­két fontosabb adataiba. 100 szivargyárban, persze ezek jóval kisebbek, mint az Uppmann, 800 millió szivart gyártanak, melynek 80 szá­zaléka export. A három ci­garettagyárban 6 milliárd cigarettát termelnek, csak hazai fogyasztásra. A meg­termelt dohány mennyiségé­nek 60 százalékát exportál­ják és csak nagyon kevés, 3—5 százalékra tehető, ci­garetta ízesítő anyagot im­portálnak. A beszélgetés köz­ben igen alapos próbaszí­vásra került sor, szigorú bí­rálás mellett. A kubaiak eg­ri szivarokat szívtak, jóma­gam pedig az Uppmann- óriásokkal küszködtem. Az én elragadtatásom után jött a kubai nyilatkozat. Szivar­jaink nagyon gyengék, íze csak a Dózsának megfelelő, bár az Extrát füstszűrő nél­kül (ezt is kipróbáltuk) meg­felelőnek tartják. Hiába pró­báltam védekezni, hogy az európai ízlés egész más, ki­tartottak állításuk mellett, legfeljebb annyi engedmény­nyel; lehet gyenge, de az íze jó legyen! (Lehet, hogy iga­zuk van!) Egy órára tervezett gyár- látogatás közel három óráig tartott. Most már nemcsak élményekben, de szakmai ta­pasztalattal is gazdagodva köszöntük meg a vendéglá­tást és búcsúztunk. A hatal­mas szivarfü&tfelhő még az én edzett szervezetemet is kikezdte, ezért lemondtam az autózásról és gyalog vág­tam neki hazafelé, szellőzés reményében. Következő nap még egy zárótárgyalás, a magyar kol­légák segítségével ajándék­vásárlás, majd este lehet ha­zamenni. Bármilyen csodála­tos is volt, de már jó lesz hazamenni. A sors azonban közbeszólt. A kirendeltség munkatársai egyetlen légi- társaságnál sem tudják el­intézni hazautazásomat, mi­vel hazulról visszaigazolás nélküli jeggyel engedtek el. Nagy izgalom, huzavona, te­lefonálás Egerbe (kapcsolás meghívás után 10 órával) majd 3 napi kényszertartóz­kodás, várni, várni! A vára­kozás idején már nem volt olyan igazi a tengerparti sé- tálás, vagy a tetőteraszon a napozás^ pénzem. szivarom és étvágyam egyre fogytán. A harmadik napon adódik egy megoldás, kölcsön fel-- vett pesóból lehet repülője­gyet váltani és este utazni. VISSZAFELÉ UGYANAZ az útvonal, Havanna. Mont­real, Prága, Budapest. Te­kintettel, hogy még világos­ban szálltunk fel, gyönyör­ködhettünk a Florida-félszi- get tarka látványába és Miami tengeri kikötő for­galmában. Utána egészen Prágiág sötétség a felhők fe­lett. Prágában újabb izga­lom, mert a MALÉV-gépre Budapestig nincs hely biz­tosítva. Reggel 7 órától délután 3 óráig meglehetősen idegfe­szítő várakozás, majd fel­szállhatok az Amszterdam­ból érkező gépre, amely négy órakor landol a Ferihegyen. Amennyire jól esett a „Ferihegy” feliratot olvasni, annyira rosszul esett a csí­pős, ködös novemberi idő, az előző napi nyár után. Kiss Ferenc DOHÁNYGYÁR 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom