Egri Dohánygyár, 1979 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1979-03-01 / 3. szám

BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEK Az összevont beszámoló taggyűlés után az alapszer­vezetek adtak számot az 1978. évben végzett munká­ról. Az elmúlt időszakban az I. és III. alapszervezet tar­tott taggyűlést. A beszámoló taggyűlés olyan esztendőt zárt le. amikor országos szinten is. de gyárunkban is a feszített programok végrehajtásán fáradoztak párttagok és pár­ton kívüliek egyaránt. A XI. kongresszus igen nagy súlyt helyezett az alapszervezeti munka színvonalára. Az alapszervezetek azok, akik a felsőbb pártvezetés hatá­rozatait a gyakorlati életben alkalmazzák, a párt tömeg­kapcsolatait szélesítik és erősítik. Az alapszervezetek veze­tősége munkáját a munka- tervnek megfelelően végez­te. A munkatervek összeál­lításánál igazodtak a fel­sőbb pártvezetés irányelvei­hez. útmutatásaihoz és azo­kon túlmenően építették be a helyi gazdaságpolitikai és egyéb feladatokat is. A munkatervben foglaltaknak maradéktalanul eleget tet­tek. Az I. alapszervezet nem foglal magában termelő egységet. E területnek a termelést segítő, a termelést kiszolgáló feladatok ellátá­sában van meghatározó sze­repe. Fontos feladatként kezel­ték a karbantartási és üzemfenntartási munkák maradéktalan, határidőben történő elvégzését megfelelő és jó minőségben. Ugyan­ilyen fontosságú feladatnak tartották az anyagokkal való megfelelő bánásmódot, a raktározást, figyelve ar­ra. hogy az osztályokra tör­ténő kiadás során, a szállí­tás és raktározás közben minőségi romlás ne követ­kezzen be, hisz ezzel lénye­gesen csökkenthető a se- lejtképződés. A III. alapszervezet a filtergyártás munkájáról kedvezően tudott beszámol­ni. Az egyenlőtlen termelési ütem ellenére a termelés 23 %-kal emelkedett az előző évhez képest. Exportra 55 millió darabot, a társválla­latok részére pedig 125 mil­lió darab filterrudat gyár­tottak. A jó minőségű mun­kán túl az anyaggazdálko­dásuk is szép eredményeket hozott. A DH-munkarendszer be­vezetésekor úttörő munkát végzett a filtergyártás és azóta is töretlen lendület­tel dolgozik. Kiemelkedik ezek közül az acetát filter­gyártásra alkalmas beren­dezés házilag történő le­gyártása. A szivarágazat az előző évekhez hasonlóan 1978-ban is jó eredményeket ért el. 100,3 %-ra teljesítette éves programját. A DH-mutatók is javultak. Igen eredmé­nyesen hajtotta végre a he­vesi dohányválogatást. A vállalt 3050 q-val szemben 4538 q dohányt válogattak. Növeli az eredményt még az a tény, hogy az elmúlt évi dohánytermelés gyenge minőségű volt és többlet- munkát igényelt elsősorban az exportfeladatok teljesí­tésére. A minőségellenőrzé­si osztály munkája is to­vábbfejlődött. Az 1977-ben végrehajtott MEO—Labor összevonás kedvező hatás­sal volt a munkára. ÉnneK volt köszönhető, hogy a MEO területén is megala­kult a DH-akcióbizottság és ez még hatékonyabbá tette a munkavégzést. Az ott dol­gozó párttagok aktívan részt vettek a munka irányításá­ban. A munka jól szerve­zett voltát bizonyítja, hogy az egri MEO-ban kidolgo­zott dokumentumok, vizs­gálati módszerek, szervezeti felépítés alapján kívánja a tröszt egységesíteni az iparági minőségellenőrző szervezetet, valamint az itt kidolgozott minőségi, bére­zési formát akarja megvaló­sítani a többi dohánygyár­ban is. FELADATOK 1979 RE Mint ismeretes, az MSZMP KB 1978. december 6-án jóváhagyta az 1979. évi népgazdasági terv- és költségvetés készítésének irányelveit. Ezekből az irányelvekből egyértelműen kitűnik, hogy 1979. év egyik legfőbb fel­adata a népgazdasági egyen­súly helyreállítása. Ebben a munkában vállalatunknak is részt kell venni, illetve hat­hatós segítséget kell nyúj­tani a gazdasági vezetőknek. Pártcsoport mun ka az I. al apszervezetben Az MSZMP XI. kongresz- szusának határozata és a Szervezeti Szabályzat egyér­telműen kiemeli a pártmun­kában a pártcsoportok meg­határozó szerepét. Alapszervezetünk 1978. év folyamán és jelenleg is hét pártcsoporttal dolgozik. Alap­szervezetünk taglétszámban növekedett az elmúlt évben, ezzel összefüggésben egy-egy pártcsoport létszáma is meg­növekedett. A pártcsoportok felada­tukká tették — az aktuális problémák megtárgyalásán túlmenően — munkatársaik meggyőződését, mozgósítását politikánk, a XI. kongresz- szus határozatainak végre­hajtására, gazdaságpolitikánk maradéktalan teljesítésére és nagyon nagy szerepük van a párt tömegkapcsola­tainak alakításában, a pár- tonkívüliek aktivitásának fo­kozásában. A pártcsoportvezetőket a több éves gyakorlatnak meg­felelően minden alkalommal meghívja a vezetőség ülé­seire, a gazdaságpolitika egyértelmű értelmezése a pártmunka és a taggyűlés színvonalának emelése érde­kében, valamint azért is, hogy mindig kellő infor­mációt kapjanak az aktuális feladatokról. Az alapszervezetünkben 1978 évben a pártcsoportok sokat fejlődtek és jó mun­kát végeztek, melyet joggal állapított meg a beszámoló taggyűlés is. Ennek a mun­kának egyik nagyon fontos része volt az, hogy rendsze­ressé váltak a pártcsoport ülései — e rendszeressé vá­lást elősegítette, hogy a cso­portoknak ütemtervszerű ülései vannak, melyekre az alapszervezet vezetősége a pártirodát biztosítja és nem kell a munkahelyek egy-egy részében tartani az üléseket. A pártcsoportok minden tagjának van egyéni párt­megbízatása, amelyet évköz­ben is értékel a csoport- Te­kintettel arra, hogy nem minden esetben lehet ponto­san megtervezni a gazdásá­gi-termelési tevékenységgel összefüggő valamennyi poli­tikai feladatot, ezért a párt­megbízatások rugalmasan igazodnak az élet által idő­közben felvetett kérdések­hez. Ennek szép példáját mutatta Pók Pál és Fodor Ferenc pártcsoportja. összességében meg lehet állapítani, hogy mind a hét pártcsoport munkáját a cél­kitűzéseknek megfelelően végzi. Zalai Kálmán Legfontosabb feladatunk a tőkés importból származó anyagok hazaival történő helyettesítése. Gazdasági vezetésünk idevonatkozóan külön tervvel rendelkezik. Ebből a tervből néhányat említve: mintegy 90 t hazai előállítású parafautánzatú papírt használunk fel, 8 t szivarburokpapír beszerzése történik meg. megszüntetjük az összes tőkés importból származó lenszalagok be­szerzését és tovább folytat­juk a kísérletet a filterbur­koló papír hazaival történő helyettesítésére. A pártmunka fejlesztésé­ben most igen nagy fontos­sága van a politika eddigi­nél következetesebb és egy­ségesebb végrehajtására, a pártellenőrzés erősítésére annak érdekében, hogy a gyakorlat mindenben meg­feleljen az elvi döntéseknek, hogy a politikája maradék­talanul érvényesüljön min­den területen. Párttagja­inknak kivétel nélkül köte­lességük gazdagítani mar­xista—leninista elméleti műveltségüket, gyarapítani politikai felkészültségüket. A kommunisták számára ez a feladat nem azt jelenti, hogy korszerű társadalmi ismeretekhez jussanak, ha­nem azt, hogy marxista ideológiai felkészültségük, forradalmi kötelezettségük teljesítésének, a szocializ­mus építésében való tudatos részvételüknek záloga le­gyen. A tudás birtokában ke­vesebb hibával és tévedés­sel. juthatunk előbbre a fejlett szocialista társada­lom építésében. Ezért to­vábbra is gondoskodni kell arról, hogy a párttagok és párton kívüliek rendszere­sen képezzék magukat, mi­nél többen szerezzenek alap-, közép- és felsőfokú pártiskolai végzettséget. Az elmúlt oktatási évben be­vezetésre került új oktatási forma, a politikai vitakör jól sikerült, a párttagok a tanfolyam bővítését igény­lik. TARTALÉKOK 1979. évben továbbra is figyelemmel kell kísérni a gazdaságpolitikai feladatok végrehajtását. Külön fi­gyelmet kell fordítani a bel­ső tartalékok feltárására, a munka intenzitásának fo­kozására, a minél gazdasá­gosabb termelésre. Törekedni kell a lehető­ségekhez ' képest a minőség szigorú figyelemmel kísé­résével, hogy minél olcsóbb anyagot szerezzünk be. Munka- és környezetvédelem 1979. február 8_án tartot­ta kihelyezett ülését vállala­tunknál az ÉDOSZ Munka- védelmi Bizottsága. Az ülésen két napirendi pont megtárgyalása szere­pelt — a Dohánygyár által meghirdetett munkavédelmi verseny 1978. évi értékelése, valamint a megye élelmi­szer ipari üzemeinek kör­nyezetvédelme. 1976-ban az Egri Dohány­gyár szakszervezeti bizott­sága és gazdasági vezetősé­ge a vállalat, dolgozóival, szocialista ifjúsági brigá­dokkal együtt versenyre hívta a megyei élelmiszer- ipari vállalatok dolgozóit, a munkavédelmi eredmények további javítása, a dolgozók egészségesebb és biztonsá­gosabb munkakörülményei­nek kialakítása érdekében, mely 5 -évre szól. E nemes verseny értékelését a bi­zottság elvégezte a koráb­ban kialakított verseny- szempontok alapján, mely­nek eredményeképpen az alábbi sorrend alakult ki. az ÉDOSZ M. B.-thez tartozó vállalatok között: I. Egri Dohánygyár 915 pont II. MC. Hatvani Cukor­gyára 623 pont III. Hatvani Konzervgyár 516 pont IV. MC Selypi Cukorgyára 502 pont V. Hm. Sütő- és Édesip. V., Eger—Mátravid. Borg. Komb. 497 pont VII. Hm. Gabona Forg. és Malomip. V., Hm. Állatforg. és Húsip. V. 458 pont Az első helyezett elnyerte a vándorzászlót, a második és harmadik helyezett pedig oklevélben részesült, me­lyet Szabó Béla, ÉDOSZ MB. titkár adott át. Értékelést követően került sor a környezetvédelemmel kapcsolatos téma megtár­gyalására. melyet Puskás József elvtárs terjesztett a bizottság elé. Megállapította, hogy a környezetvédelem­mel kapcsolatos tennivalók, feladatok nem új keletűek számunkra. Beletartozik a föld, a víz, a levegő. az élővilág, a táj, a település- környezet, stb. Mi, akik ipa­ri üzemekben, gyárakban dolgozunk, ezt úgy szoktuk megfogalmazni, hogy üzem- egészségügy védelem, mely­be szintén beletartozik a füst, a gáz, a por, a hul­ladéktárolás, ipari víz, zaj­ártalom, fény, stb. Tehát nem új feladatokat kell megoldani, hanem a régit kiszélesíteni, azt mindenki­nek feladatává tenni. A környezetvédelem javí­tása érdekében 6 pontos ajánlás hangzott el. •— A középtávú tervek el­készítésénél a vállala­tok vegyék figyelembe a környezetvédelem to­vábbi javítását. — A szakszervezeti bi­zottságon belül működő munkavédelmi bizott­ság kibővítése, környe­zetvédelmi munkabi­zottsággal. — Környezetvédelmi őr­ség létrehozása a KISZ-szervezettel kö­zösen. — Munkavédelmi újítások kiterjesztése, környe­zetvédelmi újításokkal. — Szocialista brigádok járjanak élen a kör­nyezetvédelmi felada­tok megoldásában. — Különféle oktatások ke­retén belül kerüljön sor a környezetvédelmi oktatásra. — Az előterjesztett aján­lásokat a bizottság tag­jai elfogadták. Szarvas Aladár Mióta az ember felfedezte a tüzet, többé-kevésbé tűz­oltóra is szükség volt. Bár kezdetben a kármentés csak az „irhánk” mentéséből állt a természetre bízva a tűz eloltását. Nem marad más megoldás, mint meg­tanulni a tüzet hatáso­san megfékezni. Így van ez gyárunkban is. Szakavatott tűzoltók őrködnek üzemeink tűzbiztonsága fölött. Önkén­tesek, akik nem sajnálják a fáradságot olykor munkaidő után is gyakorolni, a meg­szokott, beidegződött moz­dulatokat. Egy belvá­rosba szorult gyár esetében minden talpalatnyi helyet hasznosan igyekeznek ki­használni. Egymást érik a tűzveszélyes anyagok, pók­hálóként átszőve a nélkü­lözhetetlen villamos energiát szolgáltató vezetékekkel. Hogy évek óta mégis komo­lyabb tűz nem keletkezett üzemeinkben azt elsősorban a tűzvédelmi előírások pon­tos betartásának, a techno­lógiai fegyelemnek és a tűz­oltók éberségének köszönhe­tők. Számos példa bizonyí­totta, hogy sok esetben a A tűzvédelemről hivatásos tűzoltókra nem le­het várni. Példa rá az ózdi toronyház leégése. Éppen ezért célszerű az önkéntesek nevelése. Megkérdeztem vállalatunk tűzrendészed felügyelőjét, Lenhardt Józsefet, milyen problémáik vannak az után­pótlás nevelésében? „Gyárunkban akik önkén­tes tűzoltók akarnak lenni, jelentkezhetnek a tűzoltó- parancsnoknál, Üj József asztalosnál, és nálam. Saj­nos egyre kevesebben teszik ezt, pedig a vállalat jelen­tős erkölcsi és anyagi támo­gatásban részesíti őket. Leg­nagyobb probléma a mű­szakonkénti 8 fő önkéntes tűzoltó megszervezése. A három műszakosok nem szí­vesen vállalkoznak a munka utáni gyakorlatozásokra. Meg kell itt jegyeznem, hogy mind a gyakorlati, mind az elméleti kiképzéssel töltött időt a tűzoltók 25 °/o-kal magasabb bérben megkap­ják. Tehát nem „ingyen” kell tűzoltónak lenni. A kiemel­kedő teljesítményt nyújtó­kat jutalmazzuk is. Részt veszünk versenye­ken is, ahol a tapasztalat- csere mellett összemérhet­jük tudásunkat a többi do­hánygyár tűzoltóival. Az el­múlt évben Pécsett volt ilyen nagyszabású iparági verseny, ahol harmadik helyezést ér­tünk el. Előtte a járási ver­senyen hatodikok lettünk.” Én bízom abban, hogy a fiatalok között akad majd olyan, aki szívesen vállalja ezt a kötelezettséget, hiszen nem kis büszkeség egy tüzet eloltani, megmentve ezzel a vállalatot és társait jelentős anyagi károktól. Ugyanak­kor nem kis tapasztalatot szerezhet a tűzoltókészülé­kek használatában, a tűzol­tás technikájában, ami az életben mindig hasznos le­het. Persze mi mégis azt kíván­juk, hogy gyakorlatozzanak csak imitált tűzzel, csípje­nek fülön, ha vétünk a sza­bály ellen, de valóságos tűz­oltóélményt inkább ne sze­A megnyitó ünnepség színhelye az erre az alka­lomra újjáépített Latin-Ame- rika Stadion volt. A stadion — mely egyébként baseball stadion — ötvenezer néző befogadására alkalmas. A megnyitó színhelyéig a részt vevőknek kb. 6 km-es utat kellett megtenni gyalogosan. Mi már 15 órakor elfoglal­tuk kijelölt helyünket, a spa­nyol abc szerint Hollandia és India delegátusai közé ékelve. A csodálatos hangu­lat már itt elkezdődött, hisz a különböző országok fiatal­jai — mind egyenruhában, nagy nemzeti díszletben — már hely keresés közben megkezdték a barátkozást. Csodálatos látványt nyújtot­tak főleg az Afrikából érke­zett fiatalok nemzeti ruhá­jukban. A menet egyébként 6 óra­kor indult. Addig várakozó álláspontra helyezkedtünk. Figyeltük a mellettünk el- vonulókat, barátkoztunk ku­baiakkal, vagy éppen a mö­göttünk levő indiai küldött­ség tagjaival. Itt kellemes élményben volt részem. Volt szeren­csém találkozni dr. Molnár József hatvani állatorvossal, aki egy évet töltött kint és megtervezte a hevesi cso­portot. Egyébként vele sok­szor találkoztunk, sokat se­gített nekünk tapasztalatá­val, helyszínismeretével, jó tanácsaival. Figyelembe véve a délutá­ni időt, mindenki várta a menetrendszerinti trópusi esőt. És nem hiába vártunk. Meg is jött. Szinte egyik pillanatról a másikra, bebo­rult és máris zuhogott szinte átláthatatlan sűrűségben. Természetesen mi magyarok mint a villám szétrebben­tünk, és igyekeztünk fedett helyet keresni az eső ellen. Párunknak sikerült egy presszóba bemenekülni és innen figyeltük az indiai fiatalokat, akik fittyet hány­va a hatalmas esőnek, he­lyükön maradtak és annál helyezkedő ünneplő kubaia­kat láttuk. Együtt énekel­tünk a kubaiakkal, együtt kiabáltuk a spontán kiala­kult, „ alkotott jelszavakat (Viva Cuba, Viva Hungária, Hungária, Hungária. Cuba tessaluda, Cuba—Hungária Solidaridad stb.) Tapsoltunk, énekeltünk és úgy éreztük, hogy a kubai­VIT MOZAIK jobban énekeltek, táncoltak. Egy kicsit irigykedve, tiszte­lettel néztük őket. De nem sokáig. Ugyanis jött a jelzés, a menet tovább indult és szakadó eső ide, szakadó eső oda elkeltett hagyni bizton­ságos fedezékünket. Be kel­lett állni a sorba és menni tovább. Pillanatok alatt mindannyian bőrig áztunk. Folyt rólunk a víz, de azt hiszem egyikünk sem törő­dött ezzel, hisz előtte mele­günk volt, az eső is inkább langyos volt, mint hideg. Tehát attól nem kellett tar­tanunk, hogy megfázunk. Az eső elállta után egyébként rögtön kisütött a nap, és mire a stadionba értünk szinte meg is száradt a ru­hánk. Egyébként is mikor a menet elindult már senki sem törődött a ruhájával. Elragadott mindenkit egy addig soha nem tapasztalt csodálatos érzés, hangulat, mely szinte minden egyéb­ről elterelte a figyelmünket és csak az utcát figyeltük, a két oldalon százezrével el­aknál senki nem szeret job­ban bennünket. Mindenkit elkapott az a csodálatos hangulat. Annyit tapsoltunk, énekeltünk és kiabáltunk, hogy míg a stadionig értünk elfáradt a kezünk és szinte mindannyian berekedtünk. Azt hittük, hogy a bevonu­lásnál nem lesz csodálato­sabb élményben részünk. Be kell vallanom óriásit téved­tünk. Ami a stadionba tör­tént, még felülmúlhatatla- nabb élményt nyújtott. A kijelölt helyünket el­foglalva volt szerencsénk végignézi a hátralévő or­szágok fiataljainak felvonu­lását. A stadion szinte tob­zódott a színekben és ehhez a csodálatos látványhoz csatlakozott az a színpompás élőkép, melyet 6000 kubai fiatal produkált, mintegy 36 változatban. Erről tényleg csak felsőfokban lehet be­szélni. Már a stadionban bebizo­nyosodott, hogy a fiatalok a XI. VIT szellemében érez­nek és igyekeznek tenni. A VIT-en 145 ország vett részt, a megnyitón azonban csak 133 ország delegátusai vonultak fel — politikai okokból a többi nem vonul­hatott fel. Illegálisan, hazá­juk kormánya engedélye nélkül tartózkodtak Kubá­ba. (Pl. chilei fiatalok.) A küldöttek száma 18 500 fő volt, szinte 2000 ifjúsági szervezet képviseletében. A találkozót Raul Castro nyitotta meg. Az elnökségbe helyet foglalt Jasszer Ara­fat, Salvador Allende özve­gye, Luis Corvalan és ter­mészetesen Fidel Castro ve­zetésével a kubai párt- és kormány vezetői. A hivatalos megnyitó be­széd után színpompás sport- bemutató következett, me­lyen óvodásoktól kezdve felnőttekig, katonákig szinte mindenki részt vett. A be­mutatók óriási tetszést vál­tottak ki. Megint azt hittük, hogy ennél szebbet már nem látunk. Megint tévedtünk. A zárókép mindent felül­múlt. Ebben 16 ezren vettek részt. Ezt igazán nem lehet szóban elmondani, azt látni kellett. (A fénykép egyéb­ként bejárta a világot.) Az ünnepség éjjel 11 óra­kor fejeződött be. És ettől a pillanattól szinte elszaba­dult az az igazi fesztivál hangulat, amelyet vártunk. A szállásunkra hajnali 3 órakor érkeztünk vissza, reg­gel 6 órakor keltették csopor­tunkat, ugyanis reggel 7 órá­tól volt a vietnami—magyar baráti találkozó. A „sok” al­vástól jól kipihenve indul­tunk el a találkozóra, mely a Magyar klubban került meg­rendezésre. Czeglédi László 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom