Egri Dohánygyár, 1976 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1976-08-01 / 8. szám
A tárkányi Szakmai gyakorlaton öreg fenyőfák alatt A felsőfokú oktatási intézmények nappali tagozatos hallgatói a nyári tanítási szü~ net egy részét — általában négy hetet — szakmai gyakorlattal töltik, hogy az iskolában tanult elméletet megtanulják átvinni a gyakorlatba, hogy a napi gyakorlatban lássák azt, amit eddig csak a könyvekből ismertek. Néhány évvel ezelőtt még szinte fehér hollónak számított nálunk egy-egy szakmai gyakorlatos, ma viszont egyre több főiskola és egyetem kéri, hogy hallgatóikat fogadja a vállalat. A gya- korlatosokkal való foglalkozás kétségtelenül plusz munkát jelent, főleg azoknak, akik az instruktori teendőket látják el, de ez is azok közé a plusz munkák közé tartozik, melyek később bőségesen kamatozE1 jött a nyár, a nyaralás, a kalandok , időszaka. A felső- tárkányi vállalati üdülőben ismét benépesültek a szobák, aj homokozók. Ez évben 50 gyermek vette birtokába, két turnusban július 5-től július 31-ig, a festői környezetben elhelyezkedő üdülőt, Az üdülésben részt vevő gyermekeket élményekben gazdag program várta. Az üdülés utazással kezdődött. A gyári busz vitte ki a gyermekeket, az őket kísérő óvónők és szakácsnők társaságában , az üde, hü« levegőt biztosító fenyőfák árnyékában levő vállalati üdülőbe. Az elhelyezkedés és kicsomagolás után az óvodások benépesítették az üdülő körül levő területet. A szikrázóan tűző nap néhány óra alatt megadta az óvodásoknak az alapszínt, amely a következő két hét alatt tovább barnult. Az egyik vasárnap kint jártam és megnéztem, hogyan töltik nyaralásukat az óvódások. Megkérdeztem Bóta Lászlónké óvónőt, mi lesz a menü a mai nap a gyerekeknek, mivel az ennivaló és a jó idő a legfontosabb a kellemes üdüléshez. — Elmondhatom, az ellátásunk nagyon jó, például ma reggelre a gyerekek kakaót és vajas kalácsot kapnak. A kalácsot itt helyben sütik, Szántási Jánosné szakácsnő. Kovács Imréné és Ádám Magdolna. Képzelje csak, reggel 4-kor keltek azért, hogy a kalács reggelire elkészüljön. A reggeli fél 8—8 órakor szokott lenni, ahogy a gyerekek ébrednék. Természetesen a mosakodás után, A reggeli után jön minden mennyiségben a játék, a homokozás, a fogócska, a virág- és bogárszedés valamint vasárnap, mint most is a tv-né- zés. A gyermekek egy része most is a „Hét kívánság” című mesesorozatot nézi a tv-ben. A jóétvágyú gyerekek tízóraija őszibarack és nápolyi- szelet lesz. A délelőtti program általában szabadfoglalkozás szokott lenni — folytatja Bóta Lászlóné. — Ezt a módszert most próbáljuk ki, hogyan tudják magukat hasznosan lekötni a gyerekek. Van olyan gyerek, aki virágot szed, a másik bogarakat gyűjt, vagy éppen a közeli erdőben gombát keres, — persze hiába. — Szerencsénkre az idő nagyon jó. Mikor eljön a dél, az ebéd ideje, a gyerekek maguktól a fürdőbe mennek, megmossák kezüket és asztalhoz ülnek. A mai ebéd húsleves, zöldbab pörkölttel és sütemény lesz. Délután, pihenés után kezdődik ismét a játék. A délelőtt szedett virágból a kislányok virágkoszorút kötnek, majd a fejükre teszik és akkor ők „a királylányok”. Az uzsonna sült hús és zsíros kenyér lesz. Miután ismét jóllaktak a gyerekek, elmegyünk a szomszéd földre málnát szedni. A tsz engedélyezte, hogy „böngésszünk”. Ez a gyermekeknek igen érdekes szórakozás és még hasznos is, mert a málnaszedésben ügyesednek és még gyümölcsöt is esznek. A málnaszedés leköti a gyerekek figyelmét és energiáját. Ez nagyon jó, mert a vacsora után szinte kivétel nélkül azonnal elalszanak és reggelig fel sem ébrednek. Azután felkel a Nap és megint egyre több élmény, napsugár és jó levegő elraktározásával kezdődik minden élőről. A gyerekekre való felügyeletben segít nekem Ürge Erzsiké és Fejes Fe- rencné. Azt hiszem a gyerekek sokáig fogják még emlegetni az itt töltött kalandos, szép két hetet. Szigeti Zoltán hatnak a vállalatnak. Már maga az a tény, hogy e,lég jelentős azok száma, akik az Egri Dohánygyárban szeretnék a gyakorlati tudást megszerezni, ez is azt látszik bizonyítani, hogy a felsőfokú oktatási intézményekben tanuló fiatalok vonzódnak vállalatunkhoz. Ez a vonzódás nekünk is hasznos lehet, hiszen nem mindegy, hogy milyen felkészültségű és milyen beállítottságú fiatalok lesznek a jövőbeni munkatársak, kik lesznek azok, akik tovább viszik az általunk megkezdett munkát, a mainál esetleg nagyobb lendülettel, tudással és lelkesedéssel. De ennek egy részét nekünk kell beléjük oltani, és éppen a szakmai gyakorlatók idején. A gyakorlatosokkal történő beszélgetésekből is kitűnt, hogy — noha még pár évet tanulással töltenek — közülük többen szívesen választanák végleges munkahelynek az egri Dohánygyárat. Az első-másodévesek még nemigen végeztek amolyan komoly önálló munkát, elsősorban átfogó képet kellett kapniuk a vállalati gazdálkodásról, vagy egy-egy üzemrész munkájáról, de az instruktorok igyekeztek oly- formán irányítani a tevékenységet, hogy az önállóság, a szabad kezdeményezés minél jobban érvényre jusson. Képes Margit a Pénzügyi és Számviteli Főiskola elsőéves hallgatója, amellett, hogy a technológiát is megMUNKÁSARCOK: Anyagnyilvántartó Tizennégy esztendős volt, amikor átlépte az Egri Dohánygyár kapuját. Mint kezdő kislányt négyórás műszakba vették fel. Ennek már lassan húsz esztendeje. Akkor a szivargyártásra került. Először a fonógéppel ismerkedett, aztán megtanulta annak kezelését is, olyannyira, hogy hamarosan megszerette és nem tudott elválni tőle. Szivarkészítő lett, két műszakban dolgozott és napról napra készítette a jó minőségű füstölnivalókat. Aztán életében váratlan fordulat következett. Bodnár Józsefire elvesztette férjét, aki motorbaleset áldozata lett. Két apró gyerekkel maradt özvegyen és nagy felelősség hárult (Fotó: Szigeti Zoltán) rá, hiszen azóta is egyedül neveli őket. — Nagyon szerettem a szivargyártást — mondja a munkásasszony. — Sajnos a két műszak mégis akadályozott az otthoni munkámban. Ezért kértem magam új munkakörbe. Három évvel ezelőtt ide, a műszaki raktárba helyeztek. Anyagnyilvántartó lettem. Azóta ezt a munkakört is megkedveltem, noha teljesen más, mint a szivargyártás volt. Mégis elégedett vagyok, mert jó kis közösség kovácsolódott össze. — Mi a munkája? — A nyilvántartás, de ez sokrétű, hiszen számtalan alkatrész érkezik ide a raktárba. A villanyszerelő, a lakatos, a vízvezeték-szerelő műhely szerszámai, a berendezések tartozékai. Ezeket naprakészen nyilvántartjuk. Nagy értékű alkatrészeket tárolunk, ezért a felelősség is nagy. Több milliós áru van a raktári polcokon, mégis mindig tudjuk, mit honnan kell elővenni. — Hányán dolgoznak a raktárban? — Kilencen, ebből három munkatársam három műszakban. — Milyen segítséget kapott a gyártól? — Minden évben karácsonykor, 800 forintot kapok ajándékba gyermekeim támogatására, amit csak köszönni tudok. Szabad időmet a családom, a lányaim körében töltöm, akik a legnagyobb örömet szerzik nekem. Most például Balatonszaba- diba készülünk, először megyek velük a vállalati üdülőbe. Bodnár Józsefné munkáját elismerik. „Kiváló dolgozó” címmel tüntették ki és háromszor kapott pénzjutalmat is. — Érdemes jól dolgozni — említi búcsúzóul az asszony —, mert mindig észreveszik és megbecsülnek. Nemrég elvégeztem a dohányipari szakmunkásképzőt kitűnő eredménnyel. Nehéz volt a munka mellett, de megérte, mert nekem nagy siker. (mentusz) ismerte, elsősorban pénzügyi és elszámolási témákat tanulmányozott: — Most vagyok először ilyen hosszú gyakorlaton, igaz a főiskoláról is kijártunk egy-egy napra és megnéztünk néhány vállalatot, de elmélyülni csak így lehet. Most azt hiszem, a második évben nagyon jó hasznát veszem ennek. Ha ezután valamiről szó lesz, már tudni fogom, mi annak a gyakorlati megfelelője és így egyrészt könnyebb tanulni, másrészt többet ér, amit megtanul az ember. Ahogy a vállalatot megismertem, azt hiszem szerencsés az a diplomás fiatal, aki ilyen helyen kap munkát. Van lehetőség, jó a légkör és az indulásnál ez a kettő a legfontosabb úgy vélem. Vass Anna a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem harmadéves hallgatója „hazajött”. Itt dolgoznak a szülei, idejárt óvodába, mi sem természetesebb hát, minthogy idekérte magát üzemi gyakorlatra is. Öt már komoly, nagy munkák foglalkoztatják, anyagot gyűjt készülő szakdolgozatához, amelyet a munkabér témakörében kíván kidolgozni. Vele nem tudtunk személyesen beszélgetni, mert gyakorlatát két részben folytatja, mivel Leningrád- ba utazott tanulmányútra, ő tehát az egész tanulmányi szünetet tanulmányokkal tölti, komolyan készül a diplomaszerzésre. Okos Péter a Pollack Mihály 'Műszaki Főiskola hallgatója, Újlaki Sándor instruktori irányításával bővítette szakmai ismereteit és szerzett gyakorlatot a termelés műszaki problémáinak gyakorlati megoldásában. Főleg a pneumatikus adagoló rendszer műszaki megoldásait tanulmányozta és elemezte részletesebben. Birincsik Lajos a Szegedi Élelmiszeripari Főiskoláról már másodszor tölti nyári szakmai gyakorlatát nálunk. A választott technológiai témáján kívül komolyabb műszaki szerkesztési és rajzolási feladatokat is kért, mert a több tudás mellé egy kis pénzt is szeretne szerezni, mivel az sem árt meg egy főiskolásnak. A nyári négyhetes gya- korlatosok után is folytatódik ez a munka nálunk. Szeptemberben újabb két kertészeti egyetemista négyhónapos szakmai gyakorlatának biztosítását kéri a Kertészeti Egyetem. Mint írják „az üzemvezetési gyakorlat célja az, hogy a hallgatók egy magas színvonalon működő üzem vezetésébe, üzemi életébe betekintést nyerjenek... A gyakorlati időszak eredményes letöltése meghatározója lehet a hallgató további munkájának. Ezért nagy jelentőséget tulajdpnítunk annak, hogy hallgatóink olyan üzembe kerüljenek, ahol lehetőségük van a korszerű termelési módszerek tanulmányozására, ahol őket szívesen fogadják és bevonják az üzem mindennapi életébe.” Tulajdonképpen már az ilyen elismerő szavak miatt is érdemes ezt a munkát folytatni. Igazi értelmét természetesen nem ez adja, hanem az, hogy hozzásegíthetünk jó néhány fiatalt, a jövő szakembereit — technológusokat, mérnököket és közgazdászokat —. hogy a jó elméleti felkészültségüket gyakorlati magabiztossággal egészíthessék ki, és felkészülten álljanak munkába — talán nálunk, talán máshol, — hogy a társadalom hasznára váljanak! — BM — Döntés: Érdekeltségi kérdésben Mint azt már lapunk előző havi számában is jeleztük a Dohányipari Vállalatok Trösztje Igazgatótanácsa júniusi ülésén dönt a dohányipar V. ötéves tervi belső érdekeltségi rendszeréről. A döntés megtörtént, s azt mondhatjuk, hogy az minden értelemben pozitív. Előre nehéz dolog értékelést adni egy ilyen oelső szabályozásról, de mégis úgy véljük, hogy ez az érdekeltségi rendszer az eddigieknél sokkal jobban ösztönzi majd a vállalatokat a hatékony működésre, a dohányipar előtt álló feladatok teljesítésére. A dohányipar V. ötéves tervi belső érdekeltségi rendszerének lényege az alábbiak szerint foglalható össze. FEJLESZTÉSI alap A döntés értelmében a fejlesztési célkitűzések továbbra is igazgatótanácsi döntési körben maradnak, de érdekeltté lettek téve a vállalatok az eredmény alakulásában a fejlesztési alap oldaláról is. Az ipari szinten képződő többleteredményből származó F-alaprész 50 százaléka felosztásra kerül a vállalatok között, eredmény- terveik túlteljesítése arányában. A szinttartási keret megállapításánál is ki lett kapcsolva a szubjektivizmus, és a döntés alapján a vállalatok évi amortizációjuk 30 százalékát kapják szinttar- tási célokra. Érdekeltek lettek a vállalatok továbbá, a feleslegessé vált állóeszközök saját kezdeményezésű selejtezésében és értékesítésében, tekintve, hogy az ebből származó bevétel is a vállalatnál marad, s növeli a saját rendelkezésű szinttartási keretet. Űj eleme az érdekeltségnek, hogy a központi (tröszti) finanszírozású fejlesztéseknél, beruházásoknál beiktatják a pályázati rendszert. RÉSZESEDÉSI ALAP A nyereségrészesedés tröszti felosztásánál 60 százalékban határozták meg a bérarányos részt és 40 százalékot pedig hatékonysági mutatók alakulása, illetve a tröszt előtt álló feladatok teljesítése alapján osztanak fel a vállalatok között. így a 40 százalékból 20 százalékos rész az anyagmutatók alakulása, a fedezeti hányad, valamint a nyereségmutató képez — különböző súlyokkal — egy komplex hatékonysági mutatót, s ez rangsorolja a vállalatokat. Míg a másik 20 százalékos rész a dohányipar előtt álló feladatok megfelelő színvonalú teljesítését kívánja ösztönözni. Részesedési szempontból új elem még az érdekeltségi rendszerben, hogy az értékesítés és kutatási tevékenységnél is megszűnt a tröszti átlaggal való részesedés és mind két területen 20 százalékos mértékben a hatékonyságtól függ a részesedés összege. A dohányipar V. ötéves tervi feladatai igen jelentősek és teljesítésük igen komoly erőfeszítéseket igényel minden területen. Az új érdekeltségi rendszertől alapvetően mindenki azt várja, hogy ezt az erőfeszítést honorálja és arra ösztönözzön minden vállalatot, hogy feltételeiknek megfelelően vállaljanak részt ebből a munkából. — BM —
