Egri Dohánygyár, 1975 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1975-06-01 / 6. szám
AZ 1. SZAMÜ VÁLASZTÓKERÜLET KÉPVISELŐJE: Fia la Tivadarné, gyárunk dolgozója 25 éves az élelmiszeripari szakoktatás A patinás hírű Egri Dohánygyár fennállása óta először választottak a gyár dolgozói közül országgyűlési képviselőt. Eger város 1. számú választókerületének jelöltjeként indult Fiala Tiva- damé, gyárunk cigarettagyártási csoportvezetője, a képviselőválasztáson. A mosolygós arcú, mindenkihez közvetlen hangú fiatalasszony jó munkájával kiérdemelte a választók bizalmát. Még fiatal lány korában került az Egri Dohánygyárba. Az első munkahelye a szivargyártási és csomagolási osztályon volt. " Gyorsan megtanulta a szivarkészítés és -csomagolás minden fortélyát, ezért rövid idő múlva felfi- ' gyeitek rá felettesei a szorgalmas, pontos munkájára és jó magatartására. Fiala Tivadarné hosszú utat járt be, míg eljutott az országgyűlési képviselőségig, amikor már több ezer állampolgár ügyét képviselheti a Parlamentben. Fiatalon bekapcsolódott a gyár társadalmi és mozgalmi életébe és ott aktívan tevékenykedett. A munkatársai hamarosan megválasztották szakszervezeti bizalminak. Az önmaga megítélésében szerény fiatalasszonyt nemsokára beválasztották első megbízatása után az üzemi tanácsba, melynek ma is tagja. A jó munkájáért é6 a társadalmi mozgalomban való aktív részvételéért egyre magasabb társadalmi funkciókat töltött be a gyár éleMár-már hagyományossá válik a MÉTE Heves megyei Szervezeténél, hogy minden évben tanulmányi utat rendezünk tapasztalatszerzés céljából. Ez történt ez év május 13—14-én is, amikor a megye területéről a MÉTE tagjai közül egy kis csoport (14 fő) elindult Sátoraljaújhelyre és Nyíregyházára, hogy az ottani élelmiszeripar két-három kiemelkedő vállalatát megtekintsék. Egerben a dohánygyárban volt a-találkozás 13-án fél 8 órákor. Az előre elkészített program szerint indult elvelünk a gyári busz. Az igazi ismerkedés útközben történt, mivel a résztvevők közül sokan ez alkalommal találkoztak életükben első ízben egymással. A különböző iparágakból összegyűlt kis csoport azzal a közös céllal készült az útra, hogy ha nem is a saját iparágából, de az élelmiszer- ipar valamelyik megtekintett gyárából hasznos tapasztalatokat gyűjtsön, a hallottakból, a látottakból értékes gondolatébresztő ismertetést tudjon tartani a vállalati METE-csoportnál. Dél körül értünk a Sátoraljaújhelyi Dohánygyárba, ahol Nagy Béla főmérnök fogadott bennünket. Szakmai szeretettel avatta be a társaságot a cigarettagyártás technológiai rejtelmeibe. Különösen azok számára mondott sokat, akik a sütőiparból, húsiparból vagy tejiparból jöttek. Közben a főmérnök elvtárs ismertette a város rövid történetét és nevezetességét is. Ezt követően vezetésével gyárlátogatáson vettünk részt. A gyárlátogatás a szakmán kívülállók részére sok-sok érdekességet, a szakmabeliek számára pedig egy pár igen hasznos szakmai megoldást adott. Az új „Dekayet” típusú cigarettagyártó gépek boszorkányos gyorsasággal készítik a cigarettákat. Egy gép percenként 2500 db Symphonia cigarettát állít elő. Ezt már szemmel követni sem lehet. Szakmai szempontból is korszerű megoldás az elektromos számláló berendezés, mely elvégzi azt, amire az ember nem képes. Gépenként megszámlálja a termelt cigaretták mennyiségét és műiében. Ennek nagyon örült édesanyja, aki 39 éven át dolgozott munkásasszonyként a gyárban és édesapja, aki négy évtizeden át volt a kórház dolgozója. Azonban az évek múltával Fiala Tivadarné nemcsak a politikai tudását, gyorsabb áttekintő képességét fejlesztette — a ma már képviselőasszony —, hanem a szakmai tudását is. Ma, ha ránéz egy cigarettára, meg tudja állapítani, hogy a gép helyesen működik-e vagy sem, mely részénél kell igazítani, hiba esetén, hogy a gyártógép minden része hibátlanul dolgozhasson. Még fiatal korában az elsők között kapcsolódott be a szocialista munkaverseny- mozgalomba. A munkaver - seny-mozgalomban elért kiváló eredményéért 54-ben sztahanovista, majd azt követő két esztendőben a Szakma kiváló dolgozója kitüntetésben részesült. A jó munkájáért az elismerés továbbra sem maradt el. Ugyanis 1971. évben, amikor a gyár 75 éves jubileumát ünnepelte, Fiala Tivadarné pedig már 20 esztendeje dolgozott a gyárban, megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Az elmúlt években egyre növekvő szakmai tudása és tapasztalatának gyarapodása mellett továbbra is szorgalmasan dolgozott a közösségért. Megválasztották a Heves megyei Tanács nőbizottsága tagjának és a szak végén összesíti az egész gyár termelését. Jó ötletet adott a szakmabelieknek a cigarettapapír kondicionáló, valamint a konveiorpályáról történő gyűjtőkarton leemelő berendezés. A gyárban elfogyasztott jó ebéd után pincelátogatásra indultunk. Itt Farkas Pál pincevezető igen részletesen ismertette a tokajhegy- aljai borászat történetét. Elmondotta, hogy a hegyalján már 1250-ben olasz és szláv eredetű szakemberek foglalkoztak a szőlőtermeléssel és AAA/NAAAAA\ŐAAAAAAWWVVVVVV'A Tanulmányút WWA/NA/WV'WV'W/VA^AA/WWWV/W borkészítéssel. Erre a környező falunevek is utalnak, mint például Olaszliszka. A sátoraljaújhelyi pincéket az 1300-as években kezdték kialakítani, a bor érlelésére, tárolására ezek a pincék igen alkalmasak. Télen-nyáron közel egyenlő a pincék hőmérséklete, 7—10 C°. Az állami pince hossza 16 km. A pincékben 21 000 hektoliter bort tárolnak. A nemes borokat fahordókban tárolják. Itt oxidativ módon érlelik a bort, ezért szükséges a fahordó. Az értékes előadás után természetesen megkóstoltuk a kiváló minőségű borokat és jó hangulatban, köszönetét mondva indultunk rövid városnézésre. Másnap folytattuk utunkat Nyíregyházára. Nyíregyházán a Tiszántúli Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat igazgatója, aki egyben a MÉTE Szabolcs megyei elnöke is, fogadott bennünket és ismertette a nyíregyházi gazdag programot. Elsőnek a fermentáló gyárat néztük meg. Itt egy igen korszerű angol gyártmányú kocsány- talanító gépsort láttunk. Ezzel a technológiai gépsorral a dohánylevélből eltávolítják a főeret, az úgynevezett finánclábat. Azt hallottuk, hogy az elkövetkező években a cigarettákból eltűnik a kocsány és ezzel a dohányipar a Hazafias Népfront megyei elnökének. Gratulálunk az eddig elért eredményeihez és ország- gyűlési képviselőnek való megválasztásához. Megkérdeztem Fiala Tivadarné — az egri 1-es számú választókerület megválasztott országgyűlési képviselőd jét, mit jelent képviselőnek lenni? — Nagy felelősséget jelent parlamenti képviselőnek lenni. Kívülről talán látványosnak tűnik, de mégsem az. Szeretném az elkövetkezendő öt esztendőben mindenkor lelkiismeretesen, következetesen végezni feladatomat és a lehető legjobban képviselni a választóim érdekeit, a nehezebb feladatok, emberi problémák megoldásában. a dolgozók régi kívánságát teljesíti, jobb lesz a cigaretták égőképes6ége. Következő programunk a Nyíregyházi Konzervgyár látogatása volt. Rudi Béla vállalati igazgató fogadott bennünket. Ismertette, hogy a konzervgyár 10 éves. Európa egyik legkorszerűbb gyára. Kezdetben 3800 fővel évi 350 millió forint termelési értéket állított elő. Ma 2400 fővel 560 millió forintot. Komoly üzem- és munka- szervezés eredménye az a nagymérvű fejlődés. Igen széles skálájú az itt előállított termékek választéka. Sokféle zöldséget, paprika, uborka, zöldborsó stb. konzerválnak. Paradicsomból évi 2400 vagon kerül feldolgozásra. Gyümölcsből 280 féle készítményt állítanak elő. Üdítő italt almából készítenek, évente 130—150 vagon kerül exportálásra, mivel a hazai fogyasztók igen kis mértékben igénylik. Felvetődött a kérdés, a sok Coca, Star helyett nem lenne egészségesebb gyümölcslevet fogyasztani? A szakemberek szerint igen! Ebéd után a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat vendégei voltunk. Itt Marton András főmérnök ismertette a gyár történetét, termelését. A vállalatot 1922-ben földbirtokosok alapították. Jelenleg napi 400 000 liter tejet dolgoznak fel. Mátészalkán épül az új tejipari gyár. Ezzel komoly szállítási költségeket lehet megtakarítani és ami nem elhanyagolható. Különösen a csoportunkban levő tejipari szakemberek nézték nagy érdeklődéssel a különböző technológiai sorokat, így szerezve hasznos tapasztalatokat. Ezzel befejeződött a kétnapos tapasztalatcsere-szerzés céljából rendezett kirándulásunk. Mindnyájan úgy éreztük, hogy tudásban gazdagabbak lettünk, és akik ezen az úton részt vettünk, mindannyian értékes, megvalósításra hasznos tapasztalatokat gyűjtöttünk. Huszti Ferenc tmcmer*' Az 1975. év nagy eseményei, hazánk felszabadulásának 30. évfordulója, és az MSZMP XI. kongresszusa mellett, vannak olyan évfordulók is, melyek nem érintik az egész társadalmat közvetlenül, azonban mégsem mehetünk el szó nélkül mellettük. Az évfordulók sokasága törvényszerű, hiszen az 1940-es évek végén és az 50-es évek elején olyan forradalmi változások következtek be, amelyek mai életünkre is kihatnak. Az általánosan ismert események mellett erre az időszakra esik a magyar oktatási rendszer reformjának megvalósítása is. A reform egyik legfontosabb ténye a szakmunkásképzés korábbi módjának megváltoztatása és a középfokú technikumok létesítése volt. Köztudott, hogy már a II. világháborút megelőző időszakban is képeztek szakmunkásokat, és az élelmiszeripar területén a képzés megindítása még a múlt század végére nyúlik vissza. 1889-ben létesítették a csermajori tejipari iskolát, s ekkor kezdődött a pék-, hentes- és cukrász szakmákban is a szakképzés. 1901-ben Budafokon malomipari tanoncképző iskola nyílt. Az ebben az időszakban folyó képzésnek két súlyos hibája volt. Az egyik közismert, hiszen az inasok, tanoncok képzéséről mindenki olvashatott és általánosan ismertek azok a nehéz és kiszolgáltatott körülmények is, melyek között a munkásfiatalok a — sokszor kényszerből — választott szakmát elsajátították. A másik és legalább ilyen súlyos probléma az volt, hogy a szakmunkások képzése nem épült be a közoktatási rendszerbe, azaz gyakorlatilag nem ismerték el „rendes” iskolának. Ezt a helyzetet alapjaiban változtatta meg az 1949. évi 4. sz. törvény, amely lefektette a szakmunkásképzés alapjait és első ízben névezte ipari tanulónak a korábbi inast, ta- noncot. Szükségtelen magyarázni, hogy ennek a megfogalmazásnak tartalmilag is milyen óriási jelentősége volt. A törvény szellemében és hatására az élelmiszeriparban is megindult a tanuló- képzés, tanműhelyeket létesítettek és összekapcsolták az elméleti és gyakorlati oktatást. A kezdeti lépésekhez viszonyított fejlődés röviden érzékeltethető, ha megemlítjük, hogy 1951—52-ben az elméleti-gyakorlati órák számának aránya 20—80 százalék volt, míg 1965-ben, az ún. „emelt szintű” szakmunkásképzés elterjedésével ez az arány 50—50 százalékra változott. Az elsők között indult meg a tanoncképzés a sütő-, a hús-, a cukrász- és a malomiparban, itt hozzátehetjük azt is, hogy bizony még éveknek kellett eltelniük ahhoz, hogy a dohányipar is képezzen ki megfelelő elméleti tudással rendelkező szakmunkásokat saját számára. Az előbb említett 4. sz. törvénynél nem kisebb a jelentősége az 1950. évi, az ipari technikumokról szóló törvényerejű rendeletnek sem. E technikumok létrehozásával kezdte meg az ipar azoknak a fiataloknak a képzését, akikkel a későbbiek 6orán a középvezetői posztokat kívánta betölteni, másrészt ez volt az az iskolatípus, amely az általános műveltség megszerzése mellett egy-egy iparágra vonatkozó alapos ismeretekkel is ellátta az ott tanulókat. 1951-ben 6 szakágban indult meg a technikusképzés, de hamarosan 9-re bővült ezek száma. Ez a bővülés iparunk a dohányipar számára is sokat mond. 1954-ben végeztek az első dohányipari technikusok, akik tanulmányaikat még valahol máshol kezdték, de az általános ismereteket elsajátítva a 3—4. évfolyamot már Debrecenben végezték, s onnan kerültek az iparba. Az első években végzettek közül gyárunkban is jó néhány technikust találunk, különböző s rendszerint komoly, vezető beosztásban. A kezdeti nehézségeket, a megfelelő épületek, laboratóriumok, műszerek, korszerű tantermek és jegyzetek hiányát a tanárok és a tanulók lelkes és odaadó munkával győzték le és a kor színvonalának megfelelően sajátították el az ismereteket, úgy, hogy azokra még építeni is lehessen. Az idők során a technikumok megerősödtek, személyi és tárgyi feltételeik fokozatosan megjavultak és 10 év alatt csak az élelmiszeriparban mintegy 1500 végzett technikust bocsátottak szárnyra, akik közül sokan folytattak a későbbiekben magasabb tanulmányokat is. Egyszóval a technikumok lassan beváltak, elismertek lettek. Mire azonban ez bekövetkezett — megszűntek. Pozitívnak mutatkozott a technikusképzés során az eseti és levelező tagozatok meghonosítása is. Ezt misem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy ezek a tagozatok 10 évvel élték túl a nappali tagozat megszüntetését, s egyúttal az is, hogy gyárunk több művezetője, osztályvezetője is ilyen formában szerzett szakképesítést. 1962-ben újabb oktatási reformot hajtottak végre, megszüntették a technikumokat és elhatározták ezek helyén szakközépiskolák létesítését. Az volt a cél, hogy a tanulók általános középfokú műveltséget szerezzenek, érettségi- és szakmunkásbizonyítványt kapjanak. Visz- szatekintve elmondhatjuk, hogy ez a célkitűzés lényegében nem valósult meg, s ezért 1966-ban szétválasztották a szakmunkásképzést és az általános középiskolai oktatást, bevezetve egyúttal az új rendszerű technikus minősítést. A tapasztalatokat figye- lembevéve 1972-ben ismételten felülvizsgálták a középiskolai oktatás helyzetét és az állami oktatásról hozott párthatározat a szakközép- iskolák képzési módjának ismételt felülvizsgálatát és módosítását tűzte napirendre. Ez már a közelmúlt, s e határozatok megvalósításának gyakorlati hatását ma is érezzük. A fő célkitűzés az volt és maradt, hogy az ipari igényeket minden szinten maximálisan ki kell elégíteni, s a szakmai oktatás ezt a célt kell, hogy szolgálja. A technikusminősítés is visz- szanyerte régi értékét, sőt, a jelenlegi rendszer talán még fokozottabb követelményeket is támaszt a jelöltekkel szemben, egyszóval két év alatt bevált. Évente 26 élelmiszeripari szakágazatban mintegy 5—600 fiatal szerez technikus képesítést, s ezek közé tartozik a dahányipar is. Csak az Egri Dohánygyár viszonylatában mintegy 10 fő vizsgázott éves átlagban eredményesen, s kapta meg korábbi érettségi- vagy szakközépiskolai bizonyítványa mellé a technikusi oklevelet is. Mint minden tanulásnak, ennek is nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk távolabbi célkitűzéseink megvalósításának lehetőségeit figyelembe véve, hiszen a vállalat, de az egész ipar elé állított fokozott követelményeket is csak az ismeretek önzáró csapszeg: C alakú, rugóval felszerelt gépelem, amely a helyére tolva önműködően zárja a kötést. Amikor betolják a furatba, a végén elhelyezkedő rugó a gyűrű alakú mélyedésbe szorul. Amint a csapszeg becsúszik a helyére, a rugó ismét kitágul, így olyan oldhatatlan kötést alkot, amely csak akkor megy tönkre, ha 1260 kg erő hat rá Ha szereléskor el kell távolítani, egyszerű szerszámmal szorítható vissza a rugó a gyűrű alakú mélyedésbe, és így a csapszeg két ujjal1 is kihúzható. állandó fejlesztésével ée fel- használásával lehet elérni. Sokáig nélkülözte az élelmiszeripar a speciális felsőfokú képzési lehetőségeket is. A korábbi gyakorlat az volt, hogy az agrár-, a műszaki és a tudományegyetemeken diplomát szerzett szakemberek a gyakorlatban sajátították el a speciális élelmiszeripari ismereteket, azaz a munkával szerezték meg a szakképesítést. Ezen a helyzeten segített 1962-ben két felsőfokú élelmiszeripari technikum létesítése Budapesten, illetve Szegeden, ahol technológusképzés folyt. Később a képzést bővítették, műszeres- szabályozási szakot is létesítettek, s 1970-ig a két intézményben mintegy 1300 szaktechnikust képeztek. Az ismert viták és problémák megoldása azzal zárult, hogy a két iskolát összevonták, ugyanakkor főiskolává nyilvánították, s az intézmény ezek után üzemmérnöki képesítést adott a végzetteknek. E területen jelentős tevékenységet folytatott és folytat ma is a Kertészeti Egyetem, ahol lépcsőzetes felsőfokú képzés folyik, képeznek üzemmérnököket, okleveles technológus mérnököket, és szakmérnököket is. Élelmiszervegyész ágazati képzés indult a Budapesti Műszaki Egyetemen is, s itt 1962 óta képeznek már szakmérnököket. Uj lehetőséget nyújt ezen az egyetemen az 1971- ben megindult biológusmérnök és az 1973-ban létrehozott élelmiszer-minősítő szakmérnöki képzés. Számos érdekes és az egész élelmiszeripar helyzetét tükröző számot ismertethetnénk még, de nem ez a célunk. Arra szerettünk volna dolgozóink figyelmét felhívni, hogy a nagy évfordulók mellett a kisebbekről is meg kell emlékeznünk, mivel ezek teszik teljessé egy-egy vállalat, iparág, vagy gazdasági ágazat reális értékelését, azt, hogy honnan indultunk fel- szabadulás után és hogy ma hol tartunk. Ilyen szempontból döntő jelentőséget kell tulajdonítanunk a szervezett élelmiszeripari szakoktatás megindításának is, mivel ennek létrehozása nélkül nem érhettük volna el jelenlegi eredményeinket, nem volna alap, amelyre további fejlődésünket építhetnénk. A gyárunkban, a kihelyezett szakmunkásképző iskolában tanulók is gondoljanak a vizsgákra való felkészülés során arra is, hogy ők tulajdonképpen „jubileumi növendékek”. Szakmunkás-bizonyítványukat akkor kapják kézhez, amikor 25. évfordulóját ünnepeljük annak, hogy a szocialista társadalmi rendszer lehetővé tette számukra egyáltalán a képesítés megszerzését, azt, hogy tudásukat rendszeresen és elismert módon gyarapíthassák. E lehetőség kihasználása, az állandó önképzéssel párosulva, ad biztosítékot arra is, hogy az egyre bonyolultabbá váló munkakörülmények között is megállják a helyüket, s megfeleljenek a társadalmi elvárásoknak, melyek alatt egész egyszerűen az életszínvonal állandó növelését is érthetjük. A megteremtett lehetőséggel tehát jól és okosan — élni kell. Balancer: kézi szerszámok kiegyensúlyozására alkalmas szerkezet, amelynek forgó dobjára poliuretán cső van felcsavarva. A sűrített levegő a Balancer közepén érkezik a forgó dobba, majd innen jut a poliuretán csövön át a légsűrítéssel működő kézi szerszámba. Így a szerkezet egyrészt egyensúlyban tartja, másrészt levegővel látja el a szerszámot, amelynek legnagyobb súlya 1,35 kg lehet A légvezeték kihúzható hossza 120 cm. Szigeti Zoltán Bóna Gyula Delta-lexikonból
