Egri Dohánygyár, 1975 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1975-04-01 / 4. szám
Fórra dalmi tavassok m magvar nép történel- /m, mének nagy sorsfordulói egybeesnek a természet megújhodásával, a tavasszal. A társadalmi viszonyok megváltoztatását célzó forradalmi események március 15-e, március 21-e és április 4-e — a véletlen játéka ez — nemcsak időben esnek egymáshoz közel, s ezzel mintegy kínálják a lehetőségét annak, hogy csokorba fogva e jubileumokat emlékezzük, de kifejezik a szabadságért, a társadalmi haladásért vívott harc sorrendjét, eredményeit is. Mint a tavasz, feltartóztathatatlanul győzött három alkalommal a magyar forradalom, a megújulás, amely már régen esedékes volt. A magyar társadalom legjobb erői zsendítették ezeket a tavaszokat, nagyon zord idők után. Ezen zsendítők között jeles helyet foglalt el az ifjúság, lévén mindig is leghatékonyabb a haladásra, a forradalomra. Az első tavaszon — amelyre emlékezünk — beérett a forradalmi helyzet, a Pilvax fiataljai tudták ezt a legjobban. Magyarország népe a szívósan munkálkodó reformkor után lendületes forradalmi megújulás állapotában, újra Európa loholó népei között foglalt helyet. Az 1848- as év pedig már januártól igen forradalminak ígérkezett. Március 15-én Petőfi, Vasvári és Jókai a hajnali órákban rövid megbeszélésen megállapodtak, hogy még aznap nagyarányú tömegtüntetést szerveznek. Ezután szivük felett 3 színű kokárdával és szívükben lelkesedéssel és bizalommal a Pilvax Forradalmi Csarnok nevű nagytermébe siettek, ahol már 6070 főnyi fiatal várta őket. Mindenekelőtt egyetemi fiatalok mozgósítását határozták el. A fiatalok tömegesen csatlakoztak hozzájuk, majd a Landler nyomdához vonultak a Nemzeti Dal kinyomtatása végett. A magyar munkásság korai megmozdulásai között tartjuk számon azokat a nyomdászokat, akik ekkor csatlakoztak a forradalmi ifjúsághoz. Már munkások is jöttek a külvárosokból. Egy munkásküldött jelentette Vasvárinak, aki többször tartott beszédet nekik. hogy a kézművesek felállítanának egy külön sereget, amely 3 nap alatt megtanul ágyúkkal bánni és így a forradalom első tüzérségét alkotná. Délután mintegy tízezren, szakadó esőben hallgatták a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a saját versét szavaló fiatalembert, hogy visszadarögje a nép a refrént: „Rabok tovább nem leszünk"! 1848. forradalmát elfojtották• Haynau rémuralma, véres megtorlás következett, de az elnyomott milliók, az erősödő, szenvedő munkásosztály és az agrárproletáfrok között tevékeny talajra hullottak a haladó eszméket tartalmazó tanítások és serkentően a proletárforradalmak' példái. Második tavasz — amelyre emlékezünk ■—• négyévi súlyos vér áldozatokkal járó, idegen érdekért kényszerűen folytatott háború után következett el, túlnőve az őszirózsásnak mondott polgári forradalmon. 1919. március 21-et mutatott a naptár. Ezen a napon valósult meg az a nagy tömeget érintő és mozgósító elhatározás, amit a magyar nép legjobbjai már korábban megfogalmaztak: Kövessük az orosz példát. 1919. márciusában felkelő nap a munkásosztály vörös napja volt. Az orosz keleten ébredt, de a Kárpátok gerincéről egész Európa felé sugárzott. A felkelő vörös nap, a szabadság oltárán égette el a múlt bálványát a kapitalizmust, militariz- must. A dicsőséges Tanács- köztársaság fennállásának 133 napja áriról tanúskodik, hogy örök leckét adlak az elnyomóknak. Szinte hihetetlennek tetszik, hogy alig négy hónap alatt, olyan négy hónap alatt, amelynek legtöbb napja fegyveres harccal telt el, milyen sok oldalra kiterjedő gondoskodással hozta rendeletéit, valósította meg a nép érdekében hozott törvényeket a magyar proletár- diktatúra. A Tanacsköz tarsasag vívmányainak megvédésére egymás után indultak a frontra a túlerő ellen bátran vállalva a harcot. A külső és belső ellenség egyaránt összeszedte már az erejét, hogy megtámadja a proletár hatalmat. Az antant fegyveres támadást intézett a Magyar Tanácsköztársaság megdöntésére. Fiatalok, munkások, parasztok, a nép döntő többsége igyekezett fegyvert fogni és a nemzetiszínű és vörös zászlók alatt egy nép proletárforradalmát, egy nemzet függetlenséget védték. Hősök ezrei születtek ebben a harcban. Tíz és tízezrek jelentkeztek önként a fiatal magyar Vörös Hadseregbe, a munkás zászlóaljakba. Akkor, 1919-ben, külső fegyveres segítséggel győzött az ellenforadalom. Fiatal volt a szovjet állam, maga is száz ellenség ellen harcolt a puszta létéért. Nem tudott segítséget nyújtani. A magyar nép szívéből azonban nem tudta kitépni a Tanácsköztársaság eszméjét a két és fél évtizedes fasistta uralom. Alig több mint 25 év után a történelem azonban igazságot szolgáltatott. Ez a harmadik tavasz melyet ünnepelünk. Méltó emléket állított azoknak, akik a vöröscsillagos katonák elődei voltak. Felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmat ad arra, hogy emlékezzünk a Nagy Október fiaira, azokra az egyszerű szovjet emberekre, akik saját szabadságuk kivívása után más népek, így hazánk felszabadításáért is vállalták a halál kockázatát, akiknek harca eredményeként megsemmisült a hitleri fasizmus. Az ünnepek, a nagy évfordulók, az emlékezés mellett a jelen megítélését, értékelését is jelentik. A három tavaszra emlékezve természetes, hogy azt is meg kell vizsgálni miképp teljesíti társadalmunk a nagy elődök terveit, célkitűzéseit. Felidézzük, hogy a harmadik nagy tavaszi ünnepünk, mely végleges formában meghozta népünk életében a nagy történelmi fordulatot és kiindulópontja mindazon vívmányainknak, melyet a társadalmi haladás útján, a nép anyagi, szociális, kulturális felemelkedésében az elmúlt három évtizedben elért. Általános érvényű tanulsága a felszabadulással kezdődött történelmi folyamatnak, hogy fejlődésünknek alapvető feltétele a testvéri szövetség a Szovjetunióval. Közösen együtt a szocialista tábor tagjaival sikerült elékni nagy eredményeinket, olyan fejlődést, melyet ez az ország még nem ért meg. Büszkén tekinthetjük át az elmúlt 30 évet. Büszkén, őszintén és becsülettel, mert ezt juttatja eszünkbe a sok új város, városrész, az új iskolák lakóinak vidám kacaja, a tudomány új bástyája és a mezők gazdagodó termése. Az elmar a/it ágrárijrszág- a 30 érzőéi ezelőtti helyzetéből alapvetően különbözve a mai magyar tájhoz már természetesen tartoznak hozzá a‘ nagyipari létesítmények. A mai ember szemében már megszokott látvány a füstölgő' gyárkérriény, a mind nagyobb számú mezőgazdasági : munkagép, zaja. A múltra, amely korábban kevesek monopóliuma volt, most elmondhatjuk, közkincs. M igemlékezve a nagy évfordulókról, hősökről és ismerve mindennapi feladatainkat, pártunk. a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. Kongresszusának határozata és programja mielőbbi és teljes megvalósítását elősegítve, megvalósítva még jobban kidomborodik, hogy mit jelentett a magyar népnek 1945. április 4. Szányi Nagy Mihály METE-anket a tröszt vezetőinek részvételével a DH-röl Március 28-án a Tröszt Igazgató Tanácsa az Egri Dohánygyárban ülésezett. Napirenden voltak az 1975. évben megteendő takarékossági intézkedések, illetve az egész takarékossági program elfogadása. Délutánra, az Igazgató Tanács tagjainak részvételével, MÉTE-ankétot rendeztek, melynek tárgya a DH-munkarendszerről szerzett eddigi tapasztalatok összesítése volt a dohányiparban. Az ankéton Vidéki Imre, a Dohányipari Vállalatok Trösztjének helyettes vezér- igazgatója elnökölt és ketten tartottak előadást: Márkus Béla, a Debreceni Dohánygyár és Domán László, az egri Dohánygyár igazgatója. A két előadás igen érdekesen egészítette ki egymást. Márkus Béla, a Debreceni Dohánygyár igazgatója arról számolt be, hogy a testvérvállalat most teszi meg az előkészület első lépéseit a DH-munkarendszer bevezetésére. Előadásából úgy látszott, hogy Debrecen figyelmét is elsősorban a közvetlen termelő tevékenységben elérhető, gyorsan realizálható eredmény ragadta meg. A DH-munkarendszer előkészületei szinte teljes egészében a műhelyekre, a gépcsoportokra, a közvetlen hibajelzésre és az önellenőrzés gyors elterjesztésére szorítkoznak. Megalakultak a veszteségfeltáró csoportok (team-ek) és munkájuk eredménye minden bizonnyal az lesz, hogy Debrecen is a DH-munkarendszer teljeskörűségére fog törekedni. Bár a dolgozók körében folyik a felvilágosító munka, a tudatformálás és szemléletalakítás bizonyos formái, a beszámolóból hiányzott mindaz, ami a DH- munkarendszer bevezetésének előkészületei során a vezetésre vonatkozik. A legfontosabb azonban az, hogy mindabból, amit hallottunk, megnyugodva győződhettünk meg a vitathatatlan tényről: a Debreceni Dohánygyár is rálépett a DH-munkarendszer bevezetésének útjára és így a korszerűséget a Dohányiparban már nemcsak a legújabb típusú kombájnok és gyártógépek képviselik. Domán Lászlónak, vállalatunk igazgatójának a mondanivalója pontosan ezt a problémát feszegette. Mint egy olyan válalatnak a képviselője, amely már évek óta módszeresen dolgozik a' DH- munkarendszer bevezetésén és amely a rendszer teljeskörű működtetését 1976. január 2-án már megkezdi, szélesebb kitekintésben foglalkozott a kérdéssel és a tapasztalatok összefoglalása során elsősorban az emberi 1974. EV FOLYAMÁN a legjelentősebb megvalósított újítási javaslatok, amelyek számottevően befolyásolták, illetve a jövőben is befolyásolni fogják a vállalatunk nyereségét az alábbiak voltak. „Kasírozott aluminium fólia felhasználásának csökkentése minőségromlás nélkül.” Űjítók: Bóna Gyula, Szabó András. Gazdasági eredmény: 622 125 622 125,— Ft Újítási díj: 12 442,— Ft A külföldi cigaretták csomagolásának vizsgálata, a csomagoló anyagok méreteinek összehasonlítása során az újítók felismerték, hogy mi átlagban 7 mm-rel szélesebb fóliát használunk, mint külföldön. Gyártmányaink felülvizsgálata során megállapították. hogy a csomagolásnál ugyanilyen fóliaszélesség megvalósítható minőségromlás nélkül. Teljes biztonságra törekedve 5 mm-es szélesség csökkentést javasoltak, és ezt a gy ártómű is tudta vállalni. Ezen csökkentéssel a fel- használásban mintegy 4—5 százalékos anyagmegtakarítás érhető el, amely az alumíniumfólia tonna egységárát és az évente felhasznált jelentős mennyiséget figyelembe véve a vállalat szátényezőkre vetette a súlyt. A tapasztalatok gazdag tárházában háromnak az átadását látta különösen célszerűnek: az egyik a válalati DH-akció- bizottsághak, mint törzskarnak a kialakítása, a másik az üzemrészi DH-akcióbizott- ság, mint a munkás-részvételnek és az üzemi demokráciának jelenleg leghatékonyabb formája és a vezető- képzés, mint a vezetési színvonal emelésének eszköze. Előadásának második részében a „teljeskörűség korlátáiról” szólt, közelebbről annak szükségességéről, hogy a többi dohányipari vállalat és az egész Tröszt bevezesse a DHÚjítások 1974-ben mára a jelzett gazdasági eredményt biztosította. „A MÄX filterfelrakógépnél a sodródob levegő szívásának megszüntetése" Újító: Szántó György Gazdasági eredmény: 287 320,— Ft Újítási díj: 11482,80 Ft Az újító személyes megfigyelései alapján rájött, majd kísérleteivel igazolta is, hogy a sodródobon alkalmazott vá- cuum szükségtelen. Elhagyásával a sodrás minősége egyáltalán nem változik, a gyártmánynál minőségi romlás nincs. A vácuum csökkentésével import alkatrészmegtakarítást, olcsóbb sodródob használatát, gazdaságosabb géptisztítást lehet elér- ri. „Elfekvő parafautánzatú papír felhasználása” Újítók: Szanyi Nagy Mihály, Szántó György Gazdasági eredmény: 433-200,— Ft Kifizetett újítási díj: 8664,— Ft VÁLLALATUNKHOZ importból olyan angol gyártmunkarendszert, mert a kisebb rendszerben — a vállalatban — csak akkor lehet igazán teljes körű a DH, ha a nagyobb rendszerben — a Trösztben — is az. A két előadást vita követte, melynek során Győriványi Béla, a DH-munkarendszer- nek megfelelő vállalati „át- struktúrálódás” részletei felől, Bóna Gyula (Eger) a debreeni hibajelző és visszacsatolási rendszer egyes vonatkozásairól, Tóth Imre (Debrecen) pedig a vállalati DH teljeskörűségének a teljes tröszti DH-tól való függése iránt érdeklődött. mányú parafautánzatú papír érkezett, amelyet a meglevő gépekkel felhasználni nem lehetett. Az import beszerzéssel nem a válalatunk foglalkozik, így vétkesség vagy mulasztás nem terheli a vállalatot. Ezen papírnak a fel- használásához mind vállalati, mind pedig népgazdasági érdek egyaránt fűződik. E hasznos érdekek alapján az újítók hosszas kísérletek megvalósítása után javaslatot tettek a gép papírjáratának átalakítására valamint új ragasztóhenger konstrukciós kialakítására és megvalósítására. Az általuk javasolt módszerrel 5700 kg angol parafautánzatú papír került felhasználásra, amelyet ezen újítás nélkül évekig nem tudtak a gyártásnál alkalmazni. sem az egri sem a pécsi Dohánygyárban. EZEN ÚJÍTÁSOKAT figyelemkeltés, lappangó ötletek mielőbbi kibontakozása céljából vetettem papírra, remélve azt, hogy eddig még ismeretlen újabb alkotó kedvű fiatalokat is sikerül mozgósítani az újítási versenyünkhöz. Siklósi Mihály műszaki o. v. Figyeljük - együtt II. Az idő múlik, s újságunk múlt havi számában ugyan még csak vázlatosan foglalkoztunk a tervezett takarékos- sági programmal, de ma már a lebonyolítást végző bizottságok összetétele is kialakult. A korábbi elképzeléseknek megfelelően 3 albizottság alkotja -a tröszti komplex bizottságot, melynek elnöke Domán László, vállalatunk igazgatója. Az első albizottság a cigarettagyárak takarékossági programjait és főbb veszteségforrásait vizsgálja majd, Huszti Ferenc főmérnök vezetésével. A 9 fős albizottságból 6 tag vállalatunk dolgozója, ami - úgy véljük" természetes is, ha a négy gyár eddigi eredményeit vesszük figyelembe. A második albizottság a beváltók tevékenységét vizsgálja az előbb említett szempontok figyelembevételével, Jóna Pál nyíregyházi főmér- ' hők vezetésével. harmadik albizottság feladata a trösztnél, a DOHÉK-nál és a kutatónál végzett munka és gazdaságossági tevékenység vizsgálata. Ezt az albizottságot Szabó György,, a DOHÉK igazgatóhelyettese vezeti. A 2. és 3. számú albizottság tagjai között ugyancsak szerepelnek egri dolgozók, mint ahogy valamennyi dohányipari vállalat és intézmény megfelelő képzettséggel és áttekintőkészséggel rendélkező dolgozói is be lettek vonva mindhárom albizottságba. A kijelölt, illetve kiválasztott személyek már meg is kapták a tröszt vezérigazgatójának megbízólevelét, melynek szellemében kell hogy végezzék a munkát. Mint arról a múlt hónapban már beszámoltunk, a részletes vizsgálati programot a bizottság egri tagjai állítják össze. Előzetes javaslataink alapján a következő ajánlásokat kell figyelembe venni a részletes kidolgozás során: — anyagköltségek csökkentése: Felül kell vizsgálni e témakörön belül a gyártmányok anyagnormáit és a lehetőséghez képest szigorítani kell azokat; fel kell tárni a gyártás közben képződött selejt csökkentésének lehetőségeit és intézkedni kell a hibák kijavítására ; csökkenteni kell egyes segédanyagok, kifejezetten az alumíniumfólia és a cigarettapapír szélességi méreteit, a biztonságos gyártás adta határokon belül; kiemelten kell foglalkozni az import anyagok hazai beszerzésből történő helyettesítéséről; az országos előírásoknak és célkitűzéseknek megfelelően foglalkozni kell az energiaköltségek csökkentésével; fel kell mérni valamennyi területen az elfekvő készleteket, azokról esetleg tröszti szinten is kimutatást kell készíteni és gondoskodni kell, ahol erre mód nyílik, azok értékesítéséről. — Bérköltségek vizsgálata: Felül kell vizsgálni a munkanormákat és ennek során törekedni kell olyan normakarbantartásra, melynek alapját tudományosan és mérésekkel meghatározott műszaki nor- maalapok képezik; a törvényesség figyelembevétele mellett, korlátozni kell az átlagbérben történő elszámolás mértékét; a szervező munkát ki kell terjeszteni azokra a munka- területekre, ahol jelenleg túlzottan magas a túlóra-felhasználás; az előbbiek végrehajtása során jelentkező bérmegtakarítást fel lehet és célszerűen fel is kell használni a takarékos gazdálkodás ösztönzésére. — Egyéb költségek vizsgálata: Úgy a nyersanyagok, mint a késztermékek szállítását gondosan meg kell szervezni, törekedni kell elsősorban a vasúti szállítóeszközök igénybevételére, a szállítások során biztosítani kell a visszárut, mindezekkel együttesen a fuvarköltségek csökkentését kell elérni; fokozni kell a kapacitás extenzív és intenzív kihasználását, csökkentve ezáltal a termékegységre eső amortizációs költségeket; fokozott figyelemmel kell kísérni a pénz- és hitelgazdálkodást, elsősorban a hitelek mértékét és a törlesztési időt, valamint a késedelmes fizetések miatti veszteségeket, az importelőleg mértékét és a lekötési idő indokoltságát, továbbá a kereskedelmi beszerzések mértékét, s azok indokoltságát. A fenti vázlatos felsorolásból látható, hogy melyek azok a területek, amelyeket különleges gonddal kell figyelnünk, s az is, hogy elsősorban mely területeken indokolt a komplex vizsgálatok elvégzése. A bevezetés során ismertetett munkabizottságok tagjainak alapvető feladata, hogy a megjelölt szempontók figyelembevételével kidolgozott részletes felmérést maradéktalanul és megfelélő színvonalon végrehajtsák, s munkájuk eredményéről jelentést tegyenek. Az ezekben a jelentésekben foglaltak természetesen csak akkor hoznak hatékony eredményeket, ha elkerülnek oda, ahol a feltárt hibákat ténylegesen ki lehet javítani. Ezért szükséges a vizsgálatok komplex összefogása, s az eredmények lebontása. Hogy ez valóban így is történjék, arra előzetes biztosítéknak látszik a munkabizottságok tervezett felépítése, amely azt jelenti, hogy 3 lépcsőben — sorrendben — vállalati takarékossági bizottságot, tröszi koordinációs és ellenőrző bizottságot, valamint komplex felügyeleti ellenőrző bizottságot kell létrehozni. Mindezek mellett természetesen nem szabad szem elől téveszteni a fő célt: nem a vizsgálati program kidolgozására, a bizottságok létrehozására, vagy a vizsgálatok lebonyolítására kell az időt fordítani, hanem arra, hogy a gyorsan, de alaposan felmért és feltárt veszteségforrásokat mielőbb megszüntessük. Ügy az országos, mint a tröszti gondokat és helyzetet figyelem- bevéve azt kell elérnünk, hogy a leírt munkák eredményeképpen már az első félévben is érjünk el eredményeket, jelentkezzék megtakarítás és általában kialakuljanak a fokozott takarékosság fő alapelvei és irányvonalai. Ez a munka már nem a felkért és kijelölt bizottságok tagjainak munkája csupán, hanem valamennyi dohányipari vállalat és intézmény minden egyes dolgozójáé. Ezért hangsúlyozzuk ismételten, hogy „figyeljük — együtt”, de azt is, hogy „csináljuk — együtt”. B. Gy.
