Egri Dohánygyár, 1973 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Jubilál a szovjet nép 192Í december 30-án ala­kult meg a világ első szo­cialista állama, a Szovjet­unió, Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a szovjethatalom törvénysze­rű fejlődésének eredménye­ként. . \ ötven év telt el a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom győzelme óta. Elmúl­tak a polgárháború és az egyesült imperialista hatal­mak intervencióinak súlyos evei. Az ország gazdasági romlásának megjavítása, a forradalom eredményeinek belső és külső ellenségektől történő megvédése érdeké­ben létre kellett hozni a szo­cialista köztársaságok szilárd önkéntes szövetségét. Mi volt a szövetség elő­feltétele? A bban az időben már volt Oroszország te­rületén négy önálló, függet­len köztársaság. Az Oroszor­szági és a Kaukázuson túli Államszövetség, valamint az Ukrán és a Belorusz Köztár­saság. Ezek a köztársaságok: Az Orosz Föderáció és az Ukrán Köztársaság 1920-ban — a Szovjet-Oroszország, Belorusszia és a Kaukázu­son túli Államszövetség 1920 —21-ben kétoldalú katonai és gazdasági egyezményt kö­töttek. Az egyesülés rugóját egyrészt a kapitalista ag­resszió, másrészt a szocialis­ta forradalom vívmányainak megvédése tette szükségessé. Létezésük órájától kezdve egy közös cél kapcsolta őket egybe: összefogni a soknem­zetiségű dolgozókat, létre­hozni azoknak a nemzetek­nek a szövetségét, amelyek­nek közös céljuk a szocializ­mus felépítése. Miután az ellenforradalom valamennyi fő erejét szét­verték (1920), az országot teljesen felszabadították az intervenciósok uralma alól (1921—22). Megkezdődött az intenzív munka a szétzilált ország és gazdasági helyze­tének helyreállítására. Szük­ségessé vált a négy szövet­ségesek erőfeszítésének egye­sítése. A köztársaságokban folyó munkák összehango­lása. A szovjet köztársaságok és népek visszaverték a 14 kül­földi állam támadásait és szétverték a belső ellenfor­radalmi erőket. Megvédel­mezték önállóságukat, füg­getlenségüket és az új élet­hez való jogukat. 1920—21-ben az Antant és az Egyesült Államok óha­jainak és terveinek ellenére a fiatal Szovjet-Oroszország felvette a külföldi kapcsola­tokat Iránnal, Afganisztán­nal és Törökországgal, ezek­kel baráti kapcsolatba lé­pett és kölcsönös segítség- nyújtásról kötöttek szerző­dést. Az imperialisták még az intervenció csődje után sem hagytak fel a támadásokkal. 1921-ben a szomszédos or­szágok területéről új fegyve­res támadásokat indítottak. A világimperializmus sem mulasztotta el kihasználni az 1921. évi aszály utáni éhínséget. Megpróbált gaz­dasági súlyos uzsorafeltéte­lekkel befolyást gyakorolni a politikai események elfoj­tására. Még a legőszintébb barátai is attól féltek, hogy az ellenséges kapitalista kör­nyezettel körülvett fiatal Szovjet Köztársaság a Pári­zsi Kommün sorsára jut. A kommunista párt V. I. Lenin vezetésével ebben a súlyos helyzetben is az ellenség visszaverésére, az új Szovjet Szocialista Állam felépítésére, a szövetségesek és a sok nemzetiségű népek szoros összefogására mozgó­sította Oroszország népeit. Az egyesülés elméleti kidolgo­zásában, megalapozásában Leniné volt a döntő szerep. Az 5 útmutatásai nyomán elkészült tervezetet az Oroszországi Kommunista Párt 1922-ben megtartott plé­numán hagyta jóvá. A plé- numon hozták létre azt a bizottságot, amely az egye­süléssel kapcsolatos munkát és a szovjetek I. össz-szövet- ségi kongresszus előkészí­tését, összehívását irányítot­ta. Ezen a plénumon Lenin betegsége miatt már nem vehetett részt. A független szovjet köz­társaságok egymás közötti kapcsolatáról és jövendő egyesülésük alapéi véről fo­lyó vitában Sztálin előter­jesztette a köztársaságok „autonomizálásának” tervét. Az ő elképzelése szerint az oroszországi föderációhoz független viszony alapján autonóm köztársaságokként csatlakoztak volna a köztár­saságok. Ez a javaslat több köztársaságban ellenvéle­ményt váltott ki. A kommu­nisták már akkor látták, hogy az autonomizálás ter­ve korlátozza a köztársasá­gok függetlenségét, s nagy­hatalmi sovinizmusra vezet. Lenin felháborodottan ér­tesülve az autonomizálás ter­véről, betegsége ellenére is levelet írt a központi bi­zottságnak és a leghatározot­tabban elutasította az auto­nomizálás tervezetét. I enin a levélben azt ■“ javasolta: a feladat nem az, hogy lerombolják a szovjet köztársaságok füg­getlenségét, hanem az, hogy egyenlő szovjet köztársasá­gok uniójának formájában felépítsenek egy további el­méletet, Lenin azt javasolta, hogy az oroszországi föde­rációval együtt egyenjogú alapon egyesüljenek egyetlen szocialista állammá, amely­ben egyforma hatáskörrel rendelkezhetnek. A párt központi bizottsá­gának plénuma 1922. októbe­rében egyhangúan elfogadta Lenin javaslatát. A szovjet I. össz-szövetségi kongresszu­sát megelőzően 1922. decem­ber 29-én megtartotta a négy szövetséges a szovjetek X. összoroszországi kongresz- szusát. Ezen a kongresszu­sán a négy szövetséges a lenini elvek alapján elhatá­rozták, hogy belépnek a ta­gok egyenlőségén és a teljes önkéntesség elvén alapuló szövetségbe, amelyben min­degyik fél megtarthatja a kilépéshez való jogát. Ezen a kongresszuson már kézhez kapták és aláírásukkal jóvá­hagyták az egyesülés terve­zetét. Ügy határoztak, hogy a másnap megnyíló szovje­tek I. össz-szövetségi kong­resszusán már csak jóváha­gyásra terjesztik a kongresz- szus elé az okmányokat. A szovjet köztársasá­gok egyetlen állam­ban való egyesítéséről a Szovjetunió Moszkvában 1922. december 30-án meg­tartott I. össz-szövetségi kongresszus hozott határoza­tot. December 30-án reggel Moszkva népe zsúfolásig megtöltötte a Nagyszínház előtti teret. Forrón üdvözöl­ték a kongresszust és annak részvevőit. A kongresszuson az Ukrán SZSZK, a Belorusz SZSZK, a Kaukázuson túli SZSZK és az OSZSZK kép­viselői voltak jelen. A kong­resszuson Pjotr Szmidovics korelnök mondott megnyitó beszédet. Ezekkel a szavak­kal: „A szovjet köztársasá­gok egyesítése új hatalmas, ellenálló és alkotó erő for­rása, amelyet nem tud meg­ér Leni és amelytől retteg a Kapitalista világ, de amely örömmel tölti el minden or­szág munkásaiig..” A kongresszuson Lenin nem vehetett részt betegsége miatt A kongresszus Lenint egyhangúan tiszteletbeli el­nökké választotta, amelyet viharos taps és Éljen Le­nin elvtárs, a világproletá- riátus vezére köszöntés fo­gadta. A kongresszus tényleges elnöki tisztét Mihail Kali- nyin töltötte be. Ezután Sztálin ismertette a Szovjet­unió kikiáltásáról szóló ok­mányt. amelyet előző nap a szövetségesek már aláírtak. Azután Mihail Frunez, a nagy hírű Vörös Hadsereg vezére, Ukrajna küldötte be­szélt. Utána megválasztot­ták a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságát, amelyben az egyesült köz­társaságok 371 képviselője foglalt helyet A kongresszus döntést ho­zott a dolgozók történelmi­leg első soknemzetiségű ál­lamának, a Szovjetuniónak a létrejöttéről. Feltételei: A kölcsönös bizalom és béke, nemzeti szabadság és egyen­lőség és testvéri együttmű­ködés. A kongresszus utasí­totta a KB-t, hogy készítse el a Szovjetunió első alkot­mányát (amelyet 1923. júli­us 6-án hagytak jóvá) és ké­szítse elő a II. összövetségi kongresszust (1924. I. 31.) j* alinyin a következő ^ szavakkal zárta a kongresszust: „Az — ami — ma viszonylag szerény kül­sőségek között — végbe­megy, világfontosságú ese- ményű”. Most, ebben a pil­lanatban talán nem is válik teljesen tudatossá ennek «z eseménynek a fontossága, de jelentősége napról napra nö­vekszik majd a politikai ho­rizonton”. A Szovjetunió fennállásá­nak első éveiben elért gaz­dasági sikerek szilárd ala­pot teremtettek, növelte nemzetközi befolyását és te­kintélyét. Ennek sikerei óri­ási befolyást gyakoroltak a nemzetközi munkásosztály­ra. 1923. november 12-én a KB megalakította a Szovjet­unió külügyi népbiztosságát, ami a Szovjetunió köztársa­ságainak kapcsolatát intézte a külföldi államokkal. A szovjet szocialista ál­lam fennállásának kezdettől Lenin tanításai és eszméi alapján építi külpolitikáját. Közép-Ázsiában a Szovjet­unió kikiáltását követően újabb és újabb köztársasá­gok jöttek létre: 1925-ben a Türkmén és az Üzbég SZSZK. 1929-ben megszüle­tett a Tadzsik SZSZK. 1936- ban, amikor a Szovjetunió ma is életben levő alkotmá­nyát elfogadták, megalakult a Kazah és a Kirgiz SZSZK, a Kaukázuson túli államszövetségből pedig ugyanebben az évben három szövetségi köztársaság jött létre: Grúzia, Örményor­szág és Azerbajdzsán. 1940- ben a Szovjetunió köteléké­be lépett Moldva és a há­rom balti köztársaság: Lit­vánia, Lettország és Észt­ország. a a Szovjetunió köte­* * lékébe önkéntes ala­pon 15 szövetségi köztársa­ság, 20 autonóm köztársaság, 8 autonóm terület és 10 nem­zetiségi körzet tartozik. A második világháború kezde­tére o szovjetuniónak már 30 országgal volt normális diplomáciai kapcsolata. Ezek a kapcsolatok Lenin elve alaoián épültek ki. Kima­gasló gazdasági és politikai sikereivel a Szovjetunió egy­re növekvőbb befolyást gya­korolt a világ forradalmaso- dásának folyamatára. Egyen, jogúság, nemzetközi szolida­ritás, testvéri barátság és kölcsönös segítség — ezek a lenini elvek voltak a szov­jet állam szocialista, politi­kai alapjai, ezek segítették abban. hogy becsülettel helytálljon a Nagy Honvé­dő Háború legsúlyosabb megpróbáltatásaiban is. A Szovjetunió győzelme a fa­siszta Németország fölött és az európai népek felszabadí­tása a fasiszta rabság alól, ronoant történelmi esemény volt. Ez a győzelem, mon­dotta L. I. Brezsnyev: „Sok­ban meghatározta a világtör. ténelem további menetét és úi. kedvező lehetőségeket te­remtett a forradalmi erők vi­haros ütemű növekedésé­hez”. A szovjet ipar ereje: A cári Oroszország 50—100 évvel volt elmaradva gazda­ságilag a tőkés országoktól. Az 1913. évi USA és Orosz­ország gazdasági eredményé­nek felmérései alapján. Ily módon semmi esélye nem volt arra, hogy egyáltalán gazdaságilag utolérje a tő­kés országokat: Ma már elmondhatjuk, hogy 1975-ig a szovjet ipar és mezőgazdaság termelése eléri az USA ipari és mező- gazdasági szintjét. Világszín­vonalban pedig a második helyet foglalja el. Vizsgáljuk meg közelebbről, hogy a Szovjetunió 50 éves fennállá­sának évfordulóján egyes fontosabb iparágakban mi­lyen fejlődési eredményekkel számolhatunk be. 1. Villamosítás. A fiatal Szovjetunió első éveiben megvalósította a GOELRO­tervet. Jelenleg a villamos­ipari termelés 850 milliárd KWó. 1060-nal többet, mint 1922-ben és 425-tel többet, mint 1913-ban. A fiatal Szovjetunió születését 1922- ben a GOELRO-terv alapján készült „Kasiri Erőmű üzem­be helyezésével ünnepelte”. Alapjainkban a Szovjet­" unió 50 éves fennál­lásának ajándéka a Krasz- nojarszki Erőmű, amelynek 6 millió KW-os teljesítménye 500-zal nagyobb a Kisiri Erő­mű teljesítményénél. (Ener­getikai rendszer). 2. Kőolajtermelés 1922-ben 4,7 millió tonna kőolajat ter­meltek, 5,6 millió tonnával kevesebbet, mint 1913-ban. Az 50. évforduló évében a Szovjetunió 395 millió ton­na kőolajat fog termelni. Ez 84-szer több, mint 1922-ben és 38-szor több, mint 1913- ban. (Olein-program). 3. Szovjetunió vasalapja a megalakulás időszakában 200 ezer tonna nyersvas, 300 ezer tonna acél, 300 ezer ton­na hengerelt vas. Szovjet­unió 50. évfordulójának évé­ben 126 ezer tonna acélt önt, majdnem 420-szor többet, mint 1922-ben és 30-szor töb­bet. mint 1913-ban. 4. A Szovejtunió 50. évfor­dulójának évében 478 ezer traktort, 103 ezer kombájnt, 1373 ezer autót, gép- és fém- feldolgozó termékeket 104 milliárd rubel értékben. 5. Hasonló hatalmas ará­nyú fejlődés mutatható ki a tudományos-műszaki fejlő­dés a nemzeti jövedelem és az életszínvonal emelkedése területén is. A XXIV. kong­resszus azt a feladatot tűzte ki, hogy tudományos-műsza­ki forradalom vívmányait szervesen össze kell kapcsol­ni a szocialista gazdálkodás nyújtotta előnyökkel. Je­lenlegi szakaszban a Szov­jetunióban jelentős munkát végeznek a tervezés, az irá­nyítás, az anyagi és erkölcsi ösztönzés és a nemzeti jöve­delem korszerű módszerének kidolgozására. E kimagasló gazdasági és politikai sikereinek a szocia­lista társadalom első megte­remtőjének tényével a Szov­jetunió egyre növekvőbb be­folyást gyakorol a világpo­litika kialakítására a világ forradalmasításának folya­matára. Ma már elmondhatjuk, hogy 50 év alatt gyökeresen megváltozott a világ. Még- inkább megnőtt a Szovjet­unió szerepe a nemzetközi politikai és gazdasági küzdő­téren. Kijelenthetjük azt is, hogy ma már világviszony­latban a Szovjetunió mellő­zése nélkül nem történhet semmi politikai és gazdasá­gi esemény. Az SZKP XXIV. kong­resszusa a lenini elvek alap­ján célul tűzte ki a világ küzdőterén mutatkozó új erőviszonyoknak megfelelő­en történő továbbfejleszté­sét. Építő jellegűek, a lenini elméleten megalapozott prog­ramot dolgozott ki. Ez a program zászlóvá lett a né­pek harcában, az imperia- lizmu és- az agresszió erői ellen, a békéért és a nem­zetek közötti biztonságért. Czovjetunió ezzel a tet- ^ tével mélységes tisz­teletét és elismerését vívta ki a világ valamennyi hala­dó népei előtt. Hazánk is méltóképpen emlékezik meg a Szovjetunió fennállásának 50. évforduló­járól. A megjárt út magaslatá­ról mindannyian világosan látjuk, mennyire jövőbe látó határozat volt a Szovjetunió Lenin elméletén alapuló megalakítása. Híven a proletár nemzet­köziség és a népek barátsá­ga eszméihez, a Szovjetunió ma az egész világ számára a kommunizmus győzelmes építőjének példaképe, a bé­ke, a demokrácia és a szo­cializmus hatalmas támasza a nemzetközi és társadalmi felszabadításukért küzdő összes népek érdekeinek vé­delmezője. Gazdasági kapcsolataink Az 50 éves Szovjetunió tiszteletére Egerben a Techni­ka Házában kiállítás nyílt „Heves megye a szovjet—ma­gyar gazdasági kapcsolatokban” címmel. A kiállítás ren­dezésében nagy szerepet vállaltak gyárunk dolgozói is. Barta Alajos, a megyei pártbizottság titkára megnyit­ja a kiállítást. Mellette Domán László igazgató. Termékeink egy csoportja a kiállításon. (Foto: Szigeti Zoltán) A dohány a nagyvilágban A GAULOISE ÉS A GITANES JÖVŐJE A francia cigaretta veszé­lyezteti a Philip Morris és a többi nagy angol-amerikai tröszt eddigi fölényét Euró­pában. A Közös Piac ár- és kedvezmény-rendszere a jö­vőben nagy előnyt biztosít a SEITA-nak, a francia do­hánymonopóliumnak. Első­sorban a GAULOISE és a GITANES márkák közelgő diadalútjáról van szó, már csak azért is, mert ezek sö­tét dohányokból készültek és Európában bizonyos izlés- változás tapasztalható ebben az irányban, elsősorban a fi­atal nemzedék körében, mely ezen a téren is szakítani akar a hagyományokkal. SZOVJET DINAMIZMUS A DOHÁNY- VILÁGPIACON Kijevben nagyszabású do­hányipari gépkiállítást ren­deztek, melyen a világ leg­nagyobb gépgyártói vonultak fel, hogy versenyezzenek a szovjet megrendelésekért. 30(1 vezető szovjet dohányi­pari szakember válogatott a Hauni, Niepman, Qester. Arenco-Découflé és sok más nagy gyár gépi berendezései között. Az 1972-es aszály válságba sodorta az indiai dohánytermelést; az indiai dohányipart a minőség rom­lása címén a brit és ameri­kai nagy felvásárlók bojkot- tálták. India segítségére a Szovjetunió sietett, összesen 36 millió kg-os rendelésével, megoldva ezzel a válságot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom