Egri Dohánygyár, 1972 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8. szám
AZ EGRI DOHÁNYGYÁR LAPJA I. évfolyam, 8. szám ARA: 1,— FORINT 1972. augusztus hó A korszerű vállalati üzem- és munkaszervezés és annak jelentősége Karbantartás N épgazdaságunk fejlődése és a fejlődés során elért állapot alapos közgazdasági elemzése alapján megállapítható, hogy a gazdasági fejlesztés extenzív korszaka lezárult és a továbbiakban gazdaságunk fejlesztése a IV. ötéves tervben meghatározott célkitűzések megvalósítása, az életszínvonalpolitika végrehajtása csak intenzív gazdaságfejlesztéssel képzelhető el. Az intenzív fejlesztés szükségességét indokolja például az is, hogy hazánkban jelenleg és az elkövetkező időszakban, a munkaerő számának növelése nem lehetséges, és így termelésnövelési elképzeléseink megvalósítása csak az egyfőre jutó termelés növelésével, vagy az élőmunka hatékonyságának fokozásával érhető el. ^ Tulajdonképpen a gazdaságirányítás reformja, amely 1968. január 1-től nyert megvalósítást, a gazdálkodó egységek önállóságának és felelősségének növelésével szintén az intenzív fejlesztésre ösztönzött. Hasonlóan e fejlesztés előfeltételeit kívánta megteremteni az az ipari szervezeti korszerűsítés is, amelynek következtében az erősen centralizált ipari nagyvállalatok helyett kisebb önálló vállalatokat hoztak létre. Ez a folyamat játszódott le a dohányiparban is, és ennek eredményeként 1971. január 1-től vállalatunk önálló vállalatként tevékenyr kedik. Gazdasági fejlődésünket vizsgálva 1968-tól megállapítható, hogy a növekedés — a fellépő ellentmondások ellenére is —, erőteljes volt. Ilyen ellentmondás volt pl. a termelékenység növekedésének igénye és a nagyarányú munkaerővándorlás közötti ellentmondás. Az elemző vizsgálat, a fejlődés ütemének elismerése mellett azonban azt is megállapította, hogy gazdasági fejlődésünk hatékonysága elmaradt a lehetőségektől és ennek egyik alapvető oka, hogy nem tulajdonítottunk kellő figyelmet a korszerű üzem- és munkaszervezés jelentőségének, és e területen más országok által elért eredmények tanulmányozásának, és a korszerű üzem- és munkaszervezési elvek gyakorlati alkalmazásának. E felismerés alapján pártunk Központi Bizottsága 1971. december 1-én határozatot hozott a vállalati üzem- és munka- szervezés korszerűsítésére vonatkozóan. E határozat leszögezi, hogy a gyorsuló műszaki, technikai haladás a korábbi szervezési elvek elavulásával együtt jár és ezért e területen új módszerek alkalmazása szükséges. A IV. ötéves terv céljainak valóraváltása megköveteli, hogy korszerűen szervezett, jól működő vállalataink is tovább fejlődjenek, tartsanak lépést a világszerte végbemenő haladással, a kevésbé korszerű gazdasági egységek pedig fokozatosan zárkózzanak fel az élenjárókhoz. E határozat megjelöli a korszerű vállalati és üzemszervező munka népgazdasági célját. Ezek pedig a következők : 1. A felesleges, vagy rossz hatásfokkal foglalkoztatott létszám felszabadítása és átcsoportosítása. 2. A munkatermelékenység növelése a munkaidő- alap jobb kihasználásával, a gépesítéssel kiváltható munkaerő-létszám felszabadításával. 3. Az állóalapok jobb kihasználása a műszakszám lehetséges növelésével és a felesleges állóeszközök kiselejtezésének a meggyorsításával. 4. Az önköltség — különösen a rezsiköltségek — csökkentése. 5. Az ügyviteli rendszer javítása és fejlesztése mellett a túlzott mértékű adminisztráció veszélye elleni fellépés. 6. Az üzem- és munka- szervezés javulásával párhuzamosan a dolgozó kollektívák munka- és kereseti feltételeinek javítása. 7. Nagyobb vállalati hozzájárulás az állami jövedelmekhez és az állami támogatás arányának a mérséklése. Természetesen az általános népgazdasági célkitűzésekből a vállalatok határozzák meg azokat a célokat, amelyeknél munkájuk javítására a legnagyobb a lehetőség. A határozat utal a módszerekre is, amelyeket összefoglalóan az alábbiak szerint jelöl meg: 1. A termelés elemei — munkaerő, gép, anyag, technológiai készletek — összhangjának a biztosítását, optimális kombinációját az adott, illetve a tervben rendelkezésre álló technikai és munkaerő-feltételek mellett. 2. A munkaerő képzésében, továbbképzésében, átképzésében rejlő vállalati lehetőségek feltárását és hasznosítását. 3. A vállalaton belül az üzemrészek közötti ésszerű specializáció, munkamegosztás kialakítását. 4. A vállalati termelőegységek gazdasági teljesítménye mérésének, anyagi érdekeltségének, a gazdasági önelszámolás célszerű formáinak és mértékének a tökéletesítését. 5. A vállalaton belüli vezetési lépcsők ésszerű kialakítását, feladataik — különösen a vezetés alsóbb szintjein — egyértelmű meghatározását. 6. A vállalati és üzemegy- ségi feladatkörök és munkarend továbbfejlesztését, a munkafeladatok normatív szabályozását és rendszeres korszerűsítését. A Központi Bizottság a gazdasági vezetők felé e munkában támasztott követelményeken túl szükségesnek tartja, hogy a párt- és társadalmi - szervezetekhez forduljon az üzem- és munkaszervezés javítására irányuló kormányzati és vállalati intézkedések sikeres végrehajtásának politikai támogatása érdekében. A vállalati korszerű szervezés megvalósítását segítő tömegpolitikai munka hosszabb időszakot felölelő feladat és folyamatos tevékenységet igényel. A szervezési tevékenység, a racionalizálás fellendítésére irányuló politikai munkával elő kell mozdítani, hogy a közéletben és a közgondolkodásban a termelés, a munka- és termelési költségek kérdései jelentőségüknek megfelelő helyet kapjanak, a dolgozók jobban ismerjék vállalatuk helyzetét és így javaslataikkal segíteni tudják a vállalatok belső tartalékainak jobb kihasználását. A politikai nevelő munkának biztosítani kell a szükséges szervezési intézkedések elfogadtatását, a fegyelmezett, jól szervezett munka feltételeinek kialakítását. A következőkben a szervezés fogalmának értelmezésével kívánok foglalkozni. A szervezés, amelyet gyakorlatilag az ember, mint értelmes, alkotó lény nap mint nap végez, sokféleképpen értelmezendő. Mi a szervezést olyan tevékenységnek tekintjük, amely meghatározott cél érdekében, a munkafolyamatok és azok ellátására hivatott szervezetek létrehozására, fejlesztésére, működésük rendjének tartalmi és formai előírásaira, a munkaerő, a munka tárgya, a munka- módszer és a munkaeszköz optimális összehangolására irányul. E meghatározást a következő értelmezések egészítik még ki: a szervezés alapvetően vezetési funkció. Minden vezetőnek, a csoportvezetőtől a vezérigazgatóig van szervezési feladata, amelyet saját magának kell ellátni. Természetesen ezen kívül, ha ez indokolt, szervezési szakapparátus működtetése is lehetséges, ilyenkor a szervezési tevékenységen belül munkamegosztás érvényesül. A szervezési tevékenység meghatározásából következik az is, hogy nemcsak a meglévő és kialakult gyakorlatra épít, hanem gyakran a gazdasági egvség alapvető céljából kiindulva a folyamatok belső tartalmát is megváltoztatja. A korszerű szervezésnek rendszerszemléletűnek és komplex jellegűnek kell lennie. A komplexitás elvét a perspektivikus fejlesztés vonatkozásában is érvényesíteni kell. A szervezésnek az adott kor tudományos eredményeit intézményesen és rendszeresen alkalmazni kell annak érdekében, hogy a kitűzött szervezési cél a leghatékonyabban valósuljon meg. A szervezéshez, mint minden más szakmához, speciális szakismeret szükséges. A szervezésfejlesztés szükségességét alapvetően az határozza meg, hogy az új technika, technológia, az új termékek korszerű követelményeket támasztanak a szervezettség színvonalával szemben. Másrészt jelentős vállalati tartalékok halmozódtak fel, amelyek elsősorban korszerű szervezési tevékenységgel tárhatók fel. V állalatunk felismerte a szervezési munka jelentőségét és ezzel együtt a szervezésfejlesztés fontosságát. E felismerésre nemcsak pártunk Központi Bizottságának említett határozata ösztönzött, hanem vállalatunk objektív helyzete, amelynek alapján megállapítható, hogy a vállalati eredmény és ennek alapján a különböző alapok képzésének, illetve növelésének forrása elsősorban a szervezett munka, illetve e munka alapján a belső tartalékok fokozottabb feltárása lehet. Mindannyiunk előtt világos, hogy a vállalati eredményünk növelésének a termelés mennyiségi növeléséből származó forrása kiapadt. Gondjainkat és problémáinkat fokozza, hogy fixáras termékeket gyártó vállalatok közé tartozunk és ugyanakkor az utóbbi években jelentős mértékű áremelkedések fordultak elő az 'általunk felhasznált különböző anyagoknál. E felsorolt tényekből is világosan megállapítható, hogy számunkra a vállalati eredmény növelésének útja csa^ __ az alábbiakban keresendő: 1. Élőmunkával való hatékonyabb gazdálkodás. (Termelékenység növelés.) 2. Holtmunkával kapcsolatos gazdálkodás hatékonyságának növelése (anyagköltségcsökkentés, rezsiköltségek csökkentése). 3. Választékbővítés. A felsorolt lehetőségek közül az első kettő mindenképpen csak korszerű üzem- és munkaszervezési elvek felhasználásával használható fel, de ezen elveknek jelentős szerepük jut a választékbővítés feladatainak ellátásánál is. Vállalatunk rendelkezik 1972. évre vonatkozó üzem- szervezési tervvel. E terv 17 pontban foglalja össze a legfontosabb feladatainkat, ezek közül néhányat megemlítek: 1. Cigarettagyártás optimális kapacitáskihasználási feltételeinek megteremtése. 2. A hatékonyság fokozása érdekében szükséges felmérés elvégzése és ennek alapján a fokozás lehetőségeinek feltárása a cigaretta- és szivarágazaton. 3. A selejtképződés okainak részletes vizsgálata és a selejtcsökkentés lehetőségeinek kidolgozása. 4. A tanárképző főiskola számítógép csoportjának beEgy hétre leállt a gyár valamennyi gépegysége, hogy elvégezzék a már nagyon is eredékes nyári nagy karbantartást. Bár a „papíron” a termeléskiesés 189 millió darab cigaretta volt — a valóság mégsem ilyennek bizonyult, hiszen a gyáriak a jó üzem- és munkaszervezés folyamán jelentős többlettermelést értek el az < Iső félévben s a karbantartás után mind minőségileg, mind mennyiségileg javul a termelés. 263 szakember — karbantartók, műszerészek dolgoztak. hogy átvizsgálják, felújítsák a gépeket. Új köntöst kaptak a munkatermek is, friss falak várták a dolgozókat. (Kiss Béla felvétele) kapcsolásával kísérletek folytatása az optimális terv és egyéb gazdasági célkitűzések variációs számítására. 5. A DH munkarendszer bevezetésének előkészítése és kísérleti lépcsőzetes bevezetése. E feladatok közül az eddigiek során többet megvalósítottunk és ennek eredményeként tudható be részben az is, hogy első féléves vállalati eredménytervünket jelentős mértékben túlteljesítettük, úgy, hogy közben fontos szociális problémák megoldására is lehetőséget biztosítottunk. Ilyen volt a három műszakos üzemrészekben a 43 órás munkahét bevezetése. Külön, kissé részletesebben említem a DH munka- rendszer adaptációját. Alapos előkészítés után július l-vel a cigarettagyártáson kísérletképpen és elemeiben 4 filteres cigarettagyártó gépcsoportnál egy műszakban bevezetésre került. Ha a kísérletek sikeresek lesznek, e munkarendszer kiterjesztését tervezzük előbb a cigarettagyártás egészére, majd lépcsőzetesen 1973. és 1974. év során a többi technológiai osztályra is. Hasznos volna és ezért az a koncepciónk, hogy az 1974. év során továbbfejlesztjük vállalatvezetési munkamódszerré, rendszerré. Bár ellentmondásnak látjuk mégis igaz, hogy vállalati szinten már nagyon sok eleme megvan és alkalmazott is. M eg kívánok még emlékezni a csomagolási hatékonysági tartalékok éppen befejezett felméréséről és a készített tanulmányról is. Ugyanolyan jó gazdasági lehetőségek rejlenek ebben is, mint az igen alapos és kézzelfogható gyakorlati eredménnyel járt év eleji cigarettagyártási felmérésben. E tanulmány különös súllyal fedte fel a gyártás, a cigarettacsomagolás szinkronitásának problémáját. Számottevő a munkaszervezés által elérhető és feltárt élőmunka megtakarítás is. A kiértékelése és az intézkedések kidolgozása folyamatban van. Bevezetésüktől a termelékenység emelkedése, a költségek csökkentése várható. Bebizonyult, hogy a szakemberekből, szakmunkásokból álló komplex csoportok munkája igen hasznos. E módszertől további gyakorlati eredményeket várunk. A végzett sokszínű és sokrétű munkának még puszta fels«- rolására nincsen mód ismertetés esetében. Ezért csak érintőleg említem, hogy igen hasznosnak mutatkoztak az elkészült céltanulmányok is. Megfelelő választási alapot nyújtottak a vállalatvezetésnek, például a legkedvezőbb tervváltozat, a bérfejlesztés, a szivarágazat perspektivikus helyzete kérdésében. Természetesen a szervezési munka megköveteli ná- (Folytatás a 2. oldalon)
