75 éves az Egri Dohánygyár - Az Egri Dohánygyár Jubileumi Lapja, 1971
1971-11-01
„Az eis« munkásművezető voltam” Gyárunk 75 évének munkásmozgalmi emlékei írta: liasxás Sínre, az MSíCflI* gyári csúcstezetőséjjénel* titkára A munkásmozgalom szempontjából nagyon lényeges, hogy miért éppen Egerben hozták létre a dohánygyárat? Heves megyében a XIX- század utolsó évtizedében, de különösen a századforduló, éveiben erősen terjedtek a munkásmozgalmi tanok, jórészt az agrár-proletárok között. Ebben az időben kezdtek alakulni a szociáldemokrata párt helyi szervezetei. A megye urai ennek fékezésére olyan lehetőségeket kerestek, amik a szocialista tanok terjedését akadályozzák. Adva volt Eger, az érseki székhely, ahol igen erős volt a vallásos propaganda. amivel a város népét béketűrésre és alázatosságra nevelte. Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy a dohánygyárat éppen itt építették fel. Persze tévedtek, mert létrehoztak egy bázist, amelyben az agrár- proletárok tömege került egybe és kialakult a munkásmozgalom magva. 1904-ben kezdődött A dolgozók mozgalmainak kezdetét 1904 elejére tehetjük, és ezek a mozgalmak, jellegüket tekintve, két irányúak voltak az 1920-as évekig. 1904 elejétől 1916-ig. kizárólag a munkásosztály mozgalmainak alacsonyabb formái, bérmozigalmak voltak. 1916 elejétől kezd a mozgalom politikai jelleget ölteni. Az 1904 május 10-én lezajlott megmozdulás nem eredményezett nagyobb ösz- szetűzést a gyári vezetőség és a munkások között. 1911. augusztus 31-én is bekövetkezett néhány órás tiltakozó sztrájk, amely oka nem bérkövetelés volt, hanem egyes felügyelők részéről a gyár dolgozói iránt tanúsított durva magatartás. Ezt követően egy év múlva ismét sztrájk volt a gyárban. 1912. október 1-én a gyár 800 munkásnője közül 700 béremelést követelve sztrájkba lépett, másnap pedig még 50 munkásnő csatlakozott a sztrájkolóklhoz. Két és fél napi ellenállással sikerült is béremelést elérni a gyár igazgatójánál. A háborús nehézségek fokozódása, valamint az 1917- es februári orosz polgári demokratikus forradalom lelkesítő hatására megkezdődött a dohánygyári munkásnők szervezkedése is. A Szociáldemokrata Párt országos központja tudomást szerezve a munkásnők aktivitásáról, szervezőket küldött a gyárba, név szerint Schmith- maier Vilma és Klertsztény Józsefnél, akik 1917. szeptember 30-án érkeztek Egerbe. A két agitátornő lelkes szervező munkájának eredményeképpen a munkásnőket 17 kivételével beszervezték a szociáldemokraták. Tömeges letartóztatások 1917. október 12-én a klérus minden mesterkedése ellenére, sztrájkba léptek a dolgozók. A vezetőség mintegy 100 emberből álló karhatalmi egység kivezénylésé- vei megtisztították a gyárat a sztrájkolókitól, a munkásnők azonban nem mentek haza. hanem csendes tüntetést szerveztek a városban. A tömegével letartóztatott mozgalmi vezetőket a különböző munkásküldöttségek követelésére kénytelenek voltak kiengedni. A dohánygyáriak mindenféle sztrájtörést megakadályoztak, több mint két hétig sztrájkoltak. Bementek ugyan a gyárba, de nem dolgoztak, hanem különféle munkásdalokat énekeltek. A rendőrség által betiltott gyűléseket titokban tartották meg, olyan taktikával, hogy a rendőrségnek besúgott gyűlés helyével szemben a város másik végén tartották meg azokat. A munkások 1917. október 29-én vették fel a munkát, amikoris az igazgatóság teljesítette követeléseiket. Forradalmi úton 1918. év folyamán a gyár dolgozói tovább haladtak a forradalmi úton. Már januárban összeütköztek az igazgatósággal a hadisegélyek kifizetésekor, mivel ke- veselték az összeget. Nem maradt hatás nélkül az 1918- as októberi forradalom sem a gyár munkásaira. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor a gyárat szocializálják és élére munkás- tanács kerül. Bár a proletárdiktatúra bukása után a régi rend tért vissza, a helyzet konszolidálódott, a Tanácsköztársaság hatása sokáig megfigyelhető a munkások viselkedésén. De a hatalmon lévők kezéből nem hiányzott az erélyes eszköz. A munkásokat igyekeztek a ke- resztényszocial is iáiknak és különféle vallásos szervezeteknek megnyerni. A keresztényszocialista szakszervezet — amely a hivatalos szervek támogatását élvezte — sikereket ért el, ami a programúkban szereplő megtévesztő vallási köntösbe bújtatott, mérsékelt reform követeléseinek köszönhető. Később kötelezővé tették a keresztény szocialista szakszervezeti tagságot, mivel a szakszervezet által szervezett kedvezményes tüzelő, vagy ruházati akcióból, akik nem voltak tagok nem részesülhettek. A lelki terror által fenntartott szakszervezet 1938-ig zavartalanul tevékenykedett, amikor is a Magyar Nemzeti Munka Központ igyekezett átvenni annak szerepét. De ez már nem tudott biztosítani magának olyan uralmat, mivel a két dudás egy csárdában elv alapján nem fért meg. A keresztényszocialista szakszervezet elvesztette befolyását, de a Magyar Nemzeti Munka Központ sem tudta átvenni ennek szerepét. 1945 után vált lehetségessé a munkások testi és lelki terror alóli felszabadulása. Csak ekkor vált valóra a munkásság politikai fejlődése a kommunisták irányításával. A város felszabadulását követő napokban megindult a termelőmunka, amely egy új korszak megindulását jelezte. A dolgozók kezdeményezésére megalakult a dohányipari dolgozók szakszervezete, majd 1945. elején mintegy 15 fővel megalakult a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete és körülbelül ugyanannyival a Szociáldemokrata Párté is. Egészen az egyesülésig 1948-ig, a Szociáldemokrata Párt taglétszáma mintegy kilencven főre emelkedett, míg a kommunista párté körülbelül 30 fő volt. 1949-től az 1956-os ellenforradalomig a Magyar Dolgozók Pártja taglétszáma a rendelkezésre álló adatok szerint 160—180 fő között ingadozott, akik közül 29 jelenleg is itt dolgozik és 14-en jelenleg is tagjai e pártnak. Az 1956. októberi forradalom hatására a gyár egyes dolgozóinál is jelentkeztek eszmei zavarok, ezek azonban a munkában különösképpen nem mutatkoztak. Ennek okaként a női dolgozók zömének nagyobb fokú passzivitása jelölhető meg. A szocializmus erőinek újjászervezésével a konszolidáció gyorsan végbement a gyárban. A gyár vezetői, társadalmi szervezetei és becsületes dolgozói úrrá tudtak lenni ezen az időszakon — a jobb- és baloldali politikai elhajlásból keletkező üzemi aránytalanságokon, és bebizonyították, hogy becsületes hívei szocializmust építő le rsadalmunknak. Megalakult az MSZMP gyári szervezete 1956. decemberében hét fővel újjáalakult a párt MSZMP néven. Az eszmei zűrzavar hatására az ellen- forradalom leverése után sok régi párttag maradt távol. 1957 elejére mintegy negyven tagú volt a párt- szervezet létszáma. A számbelileg jóval kisebb, de annál aktívabb pártszervezet jelentős tekintélyt szarzett a dolgozók körében. Az ellenforradalom óta eltelt 15 év alatt a gyár pártszervezete az élenjái'ó politikailag képzett dolgozók felvételével több mint száz főre emelkedett és sikerült a megnövekedett feladatokhoz felnőni. Az azóta eltelt időben a pártdemokrácia hatékonyabban érvényesül. A gyár műszaki fejlődésének időszakában, de különösen az új gazdaságirányítási rendszer kidolgozása és bevezetése óta a pártszervezet felnőtt a feladatokhoz, amit azzal ért el, hogy sokkal nyíltabb, elvtársiasabb légkört sikerült biztosítani. A gyári dolgozók a kommunistákkal egységesen munkálkodnak a X. kongresszus szellemében a IV. ötéves terv megvalósításáért és a szocializmus teljes felépítéséért. A gyár mai termelési színvonaláról elmondható, hogy megközelíti a legfejlettebb hasonló profilú külföldi gyárak szintjét és jó munkáskollektívával, megfelelő vezetés mellett többet és jobbat kívánunk elérni a népgazdaság, de nem utolsósorban az összes gyári dolgozó érdekében. 1946. május 10-én kezdtem meg a munkát, amikor még az öt gépből mindössze csak három-négy üzemelt. 1947-ben dr. Sípos Zoltán — akkori igazgatótól — feladatul kaptam az 1-es gép beindítását. 2—3 hét alatt kellett a gépet beindítanom a rendelkezésre álló ócska, kidobott alkatrészek, valamint saját magam előállított alkatrészek pótlásával. A munkát eredményesen elvégeztem, melyért 1947. májusában műszerészi kinevezést kaptam. A feladat nagyobb része 1949-től kezdődött számomra, amikor Gyimesi János javaslatára 1949. májusától szeptemberéig beiskoláztak az első munkás dohányipari művezető tanfolyamra. 1949. szeptemberétől így lettem az Egri Dohánygyár első munkás művezetője. 1949. szeptember 26-tól megbíztak a cigarettagyártás ideiglenes vezetésével, melyet 1950-ben megerősítettek és véglegesítettek. 1951-ben á dohányipar sztahanovista művezetője lettem. Nem volt könnyű dolga ezen időben sem a dolgozónak, sem vezetőnek, de a termelési kedv igen jónak mondható ezen időszakban, sőt, a termelés mellett egyre emelkedett a kulturális tevékenység is az üzemben. Nagy volt az ösz- szefogás öregele és fiatalok között. A kulturális és sport tevékenység sajnos nem sokáig tartott, és nem tudott eredményesen tevékenykedni, mivel 1949-től nyújtott műszakban, 1952-től pedig egy-két géppel folyamatosan kellett a két műszakot beindítani. Mégis azt kell mondani, hogy 1952. év ismét jelentős volt a gyár életében és fejlődésében. Az Óbudai Dohánygyár felszámolása során, az Egri Dohánygyár kapta meg a berendezéseinek körülbelül 60 százalékát. Ezen időszakban a gyár az átszervezés időszakát élte. Rövid háromévi termelés után a DC-gépeket felváltotta 8 DK-gép, melyet 1956. februárjában kezdtünk üzembe állítani. A folyamatos termelés biztosítása mellett párhuzamosan kellett végrehajtani az átszervezés feladatát. Az 1956-os átszervezést gátolta az ellenforradalom. A vállalaton belüli dolgozók a berendezésekben és gépekben kárt nem tettek, de a kívül álló reakciós személyek zaklatásai idegesítették az osztály női és férfidolgozóit. Ami még ezen felül is nehezítette munkánkat, hogy több fiatal műszerész betanítását kellett ezen időszakban megoldani. Az 1956-os éves tervet nehéz körülmények ellenére is teljesítette az osztály. Az 1957-es évtől szinte zavartalan volt a termelés. Folyamatosan javult a dohány minősége és az anyagellátás, így az anyagigényes gépek termelése egyre emelkedett. Igen nagy eredménynek számított ez abban az időben. Mint azt mér említettem, a 8 darab DK-gép biztosította a gyár zavartalan termelését. Nem volt egyetlen év sem, hogy az ipar és a vállalat által készített terveket a cigarettagyártás ne teljesítette volna. Ami ezen időszakban mégis negatívként nyomta rá bélyegét az osztályra, az a minőség volt. Nem tudtuk az egyenletes kitöltésű és megfelelő minőségű gyártmányt fogyasztóinknak biztosítani. A folyamatos minőségjavulás csak akkor következett be, amikor a cigaretta-előkészítő korszerűsítése lépett előtérbe, 1962-ben. Örömmel emlékszem visz- sza a dohánygyárban eltöltött 20 és fél évre. Fiatal éveimet töltöttem a gyárban, és mint akkori fiatal, igen sokat köszönhetek a gyár, párt- .szakszervezet és gazdasági vezetőinek és munkás kollektívájának, akiktől sok jót és emberséget tanultam. Bukolyi József ÉDOSZ megyebizottság titkára Régi arcok közeiről «.villa bácsi Ahhoz, hogy Szkárosi Gyula bácsival beszélgetni tudjak, nem kellett messzire menni, csak az szb-irodába. Gyula bácsi öt évvel ezelőtt ment nyugdíjba. Mégis az utóbbi időben mindennap bent látom— Igen, hívtak, hogy segítsek be a szakszervezeti munkába, és én boldogan tettem a ni vasnak eleget. A válasza nem ért váratlanul. Ahogyan én Gyula bácsit megismertem, az öpök nyughatatlant, akit a munka, vagy a másokért való tenni- akarás nem hagy pihenni, nem is mondhatott mást. Gyula bácsi 43 évet töltött el a dohányiparban. A Sátoraljaújhelyi Dohánygyárban kezdte 1923-ban mint általános munkás. Akkor 17 éves volt. Lakatos szakmában szabadult fel. 1943-ban három hónapos munkára az Egri Dohánygyárba jön. Vissza sem megy többé, itt marad és innen megy nyugdíjba. 1966. június 1-én. A közben eltelt 23 év mozgalmas, fáradságos munkásságot takar. A hadifogságból hazatérőn újra megtalálja a helyét a munkatársai között. Fáradhatatlanul szervezi a munkát es dolgozik a megrongált gyár újraépítésén. A leghálátlanabb feladatokat, mint a norma bevezetést sikerrel megvalósítja. Bármilyen munka- területen dolgozik, hamarosan kitűnik jó szervezőkészségével, segíteni akarásával. Mindig élvonalbeli harcos a munka frontján, sztahanovista, élenjáró és kiváló dolgozó Bábáskodik a munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom megalakulásánál, annak egyik kiváló szervezője és irányítója. Fáradságos, és lelkiismeretes munkájának, eddigi eredményes életének bizonyítéka az a számos elismerő kitüntetés, melyet magáénak mondhat, melyek között megtalálható a közvetlen munkatársak kedves ajándékai, de miniszteri elismerés is. Talán legnagyobb elismerés számára az a közmegbecsülés, melyet ma öt évvel a nyugdíjba vonulás után érez. Azóta is több társadalmi funkciót lát el becsülettel Mindenkor dolgozótársainak érdekeit szem előtt tartva. Mindenütt számítanak rá és kérik segítségét, tanácsait. Teri íiéni A családtagok is dohánygyári dolgozóik. Négy nemzedéket képviselnek. A nagymama Teri néni — Nógrádi Sándor,né —, aki 1898-ban, a dédunoka Sebe József, aki 1971-ben jött műszerészként a gyárba. Úgy is mondhatnám, hogy ők ketten a gyár eddigi életének határköved. Bizony már nem könnyű Teri néninek visszaemlékezni 1898-ra. Beszélgetés közben azért sok minden eszébe jut. 12 éves volt, amikor munkába állt. Olyan' kicsi volt, hogy az asztalt, sem érte fei. A szivarosztályon két alakmintát tettek még ülése alá, így .tudott dolgozni. Elmondja, hogy nagy volt a szigorúság. Késni nem lenetett. A kapus 6 órakor rázta a csengőt. Mire befejezte, mindenkinek gyáron belül kellett lenni. Aki utána jött, az visiz- sza is fordulhatott. Aznap nem dolgozhatott. Teri néni az ügyes kezű szivaríonók közé tartozott. Sokat dolgozott. A munkaidő akikor még reggel 6 órától este 6 óráig tartott. A házi munkát éjjel végezték. A meleg vízre jártak mosni, az úgynevezett „lötyögőre.” Két gyermekére odahaza vigyáztak. Akkor még nem voltak meg a szociális létesítmények. Öt idézem: „Nem völit akkor még semmi, csak a munka:’ Unokájának Sebe József - nének már nem voltak ilyen problémái. Gyermekeit a gyári bölcsődébe, napközibe hordta. Nem kellett aggódni biztonságukért. Nyugodtan dolgozhatott a gép mellett. Mariska néni Kréti Bernátné 32 évi munka után ment nyugdíjba. Most már 11 éve, hogy odahaza van. Mikor meglátogattam Mariska nénit otthonában, kérdésemre, hogy milyen érzés volt olyan hosz- szú idő után elszakadni a közösségtől, ezt válaszolta: — Mikor megértem, hogy tényleg háziasszony lehettem, nem tudtam neki örülni. Nem találtam a helyemet. Állandóan visszavágytam a munkatársaim közé. Igen! Harminckét év emlékétől nehéz szabadulni. Ilyen hosz- szú idő alatt sok minden történhetett és történt is Mariska nénivel. 1928-ban került a „szivar - gyárba". Nem volt könnyű oda bejutni, ő magát nem sorolja a legügyesebb szt- varfonók közé. Bátor, szókimondó asszony volt, így nemsokára munkatársai szószólója lett. Így történt, hogy az egyik alkalommal is a gyűlés befejeztével a munkásnők őt kérték meg, hogy tolmácsolja béremelési kérésüket. Ebédidő volt, lenyelte az utolsó falatot, a kis- lábast visszacsomagolta az újságpapírba, hóna alá csapta, és bement a tiszt úr irodájába.
