Angolkisasszonyok intézete, Eger, 1911
Az Angolkisasszonyok vezetése alatt álló érseki róm. kath. tanitónöképzőintézettel kapcsolatos gazdasági telep
9 kulturális tevékenységről, amelyekből nemzetgazdasági téren népünk jövőjének előnyösebb átalakulása remélhető. Tisztán láthatják ama kötelességeket, amelyeket a tanítónőjelöltektől majdan a polgári életben elvár úgy a haza, mint a haza fogalmának körén belül a nagy nemzeti társadalom Eme nagy feladatnak azonban csak úgy tudnak eleget tenni, ha nemcsak elméletileg, hanem főleg gyakorlatilag is tudják, ismerik azokat a háztartási, kertészeti ismereteket, amelyek majdan képessé teszik őket a nevelés nagy munkája által az igazi, tősgyökeres, józan- felfogású, szorgalmas, takarékos, rendszerető, magyarasszonyok típusának kialakítására. Csak azt tudjuk tanítani, amit magunk is tudunk s úgy tanítjuk, ahogyan tudjuk. Ha nem vagyunk gyakorlatilag képzettek, ha nem ismerjük a legelemibb részeit sem a kertészet, a háztartás vagy a baromfitenyésztésnél előjövő tudnivalóknak: úgy tanítványainkba sem neveljük bele az életrevalóságot, nem kedveltethetjük meg velük a munkát, mert nem fogják látni munkájuknak az eredményét, nem fognak érdeklődni a tárgy iránt s ami legsúlyosabb elbírálás alá esik: csakhamar felismerik bennünk a kontárt, ami egyáltalán nem emeli a tanítónői pálya joggal megkövetelhető tekintélyét. Helyesen jegyzi meg Czuczor: «L'jjából tudományt egy ember sem szopott Hová mit sem tettek, — kincset ne keress ott!» A tanítónő-képzőknek . úgy kell tehát beosztani a gyakorlati kiképzést munkaterveikbe, hogy magukat a tanitónőjelölteket, mint a nép egyszerű leányainak oktatóit, a képző falai között rászoktassák a női munkára; megkedveltessék velük ama szórakoztató női gazd. foglalkozási ágakat, amelyeket majd növendékeik lelki világába kell átpalántálniok. Meg kell tölteni lei- köket a jó, a kötelességtudó nevelő jeles tulajdonságaival ; akkor nem fog támadni olyan nagy ür a népiskola és a gyakorlati élet között. A németek nagy tanítómestere — Diestenveg — szerint: «a tanító- és tanítónőképzés középpontjának a gyakorlati kiképzésnek kell lennie.» Lássuk, hogy az a szép elaborátum, amelyet körültekintő gondossággal a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1911. évi junius hó 30-án 78.000. sz. a. kelt rendelettel a tanító- és tanítónőképzők részére «Tanterv és Tantervi utasítás» címen kiadott, a Diesterweg elvei szerint készült-e el? Az uj tanterv szerint «a tanítónőképzőintézetek I—III. osztályának «gazdasági gyakorlatai» természetszerűleg «háztartási és kertészeti gyakorlatok.» Nagy fontosságuk van a gya
