Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1941
6 mások nevelő ráhatása alatt, sőt ő maga is — fejlődésének magasabb fokán — arra hivatott, hogy kevésbbé fejlett egyének kibontakozását tudatosan elősegítse, ezért feltétlenül szükséges, hogy a nevelés önneveléshez, önmagunk céltudatos továbbformálásához vezessen. II. Az önnevelés fejlődését vizsgálva látjuk, hogy bizonyos ösztönszerű önnevelés már a kis gyermek lelkében is él, a jó gyermek készséggel hajtja végre szülei, tanítói, nevelői óhaját, parancsát. És csakis ezt az irányítást tartja helyesnek. Az idegen hatásokkal szemben mintegy megkeményíti különben oly hajlékony, formálható kis lelkét. Hányszor hallhatjuk 5—8 éves gyermekek ajkáról: „Anyuka így mondta.“ — „Apuka nem engedi.“ — Ha ez a megnyilatkozás önnevelésnek volna nevezhető, akkor ez az önnevelés ösztönszerű, az ártatlan gyermeklélek jóságából fakadó, és kizárólag odairányul, hogy a szoktatás és oktatás eredményét rögzítse a lélekben, és megóvja a káros, rongáló, másirányú behatásoktól. Már sokkal inkább megközelíti az önnevelés fogalmát sok gyermeknek úgy 10—12 éves korban megnyilatkozó magatartása. Családi vagy iskolai környezetében egyes dolgok vonzó behatást gyakorolnak lelkére.. Megtetszik a szülő, rokon, tanár, nevelő, iskolatárs belső, esetleg külső tulajdonsága. Bár a fejlődő lélek még egész terjedelmében legtöbbször nem képes átfogni az illető jellemvonás minden megnyilvánulását, mégis arra törekszik, hogy azt kövesse, helyesebben : bizonyos mértékben jól-rosszul utánozza. Itt már egy határozott és öntudatos magatartás jelentkezik, mindannak igenlésében, ami ezzel megegyezik és mindannak visszautasításában, ami ettől a meglátott, esetleg csak belelátott, elképzelt céltól eltávolít. Ezen a fokon a tisztánlátás még nem elég bölcs, az önmagára reflektálás nem mindig helyes, de már csira, csirája a rövidesen meginduló, tudatos önnevelésnek. 14—15 éves korban a serdülő gyermek erős figyelemmel fordul saját belső világa felé. Minden leköti, ami ebbe valóban vagy látszólag belevilágít. Temperamentum-vizsgálat, grafológia és hasonlók nagy érdeklődést találnak körükben. Ez az a kor, amelyben a valódi önnevelés leginkább először ver gyökeret a komolyabb elem lelkében. Mert az öntudatos „önnevelés, nem csupán a felnőtt ember sajátos adottsága. Kezdődhet a gyermek, ifjúkor, esetleg a felnőtt ember bármely éleíszakában és egy életen át tart.“ Az önnevelés megindulásakor az ember mélyen belepillantva önmagába, ott ki nem elégítő állapotot vesz észre. Olyan tulajdonságokat, hibákat lát, amelyek a lelkében egyre világosabban és tisztábban kikristályosodó eszménnyel nem hozhatók összhangba. Az összehasonlítás következtében az akarat gyorsütemű tisztító munkához lát, hogy mire az ideál behatása alatt a lélekben a további fejlődés irányelvei végérvényesen kialakulnak, azok megvalósításának, keresztülvitelének
