Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1941

6 mások nevelő ráhatása alatt, sőt ő maga is — fejlődésének magasabb fokán — arra hivatott, hogy kevésbbé fejlett egyének kibontakozását tudatosan elősegítse, ezért feltétlenül szükséges, hogy a nevelés ön­neveléshez, önmagunk céltudatos továbbformálásához vezessen. II. Az önnevelés fejlődését vizsgálva látjuk, hogy bizonyos ösztön­szerű önnevelés már a kis gyermek lelkében is él, a jó gyermek kész­séggel hajtja végre szülei, tanítói, nevelői óhaját, parancsát. És csakis ezt az irányítást tartja helyesnek. Az idegen hatásokkal szemben mint­egy megkeményíti különben oly hajlékony, formálható kis lelkét. Hányszor hallhatjuk 5—8 éves gyermekek ajkáról: „Anyuka így mondta.“ — „Apuka nem engedi.“ — Ha ez a megnyilatkozás önne­velésnek volna nevezhető, akkor ez az önnevelés ösztönszerű, az ártatlan gyermeklélek jóságából fakadó, és kizárólag odairányul, hogy a szoktatás és oktatás eredményét rögzítse a lélekben, és megóvja a káros, rongáló, másirányú behatásoktól. Már sokkal inkább megközelíti az önnevelés fogalmát sok gyer­meknek úgy 10—12 éves korban megnyilatkozó magatartása. Családi vagy iskolai környezetében egyes dolgok vonzó behatást gyakorolnak lelkére.. Megtetszik a szülő, rokon, tanár, nevelő, iskolatárs belső, esetleg külső tulajdonsága. Bár a fejlődő lélek még egész terjedel­mében legtöbbször nem képes átfogni az illető jellemvonás minden megnyilvánulását, mégis arra törekszik, hogy azt kövesse, helyesebben : bizonyos mértékben jól-rosszul utánozza. Itt már egy határozott és öntudatos magatartás jelentkezik, mindannak igenlésében, ami ezzel megegyezik és mindannak visszautasításában, ami ettől a meglátott, esetleg csak belelátott, elképzelt céltól eltávolít. Ezen a fokon a tisztán­látás még nem elég bölcs, az önmagára reflektálás nem mindig helyes, de már csira, csirája a rövidesen meginduló, tudatos önnevelésnek. 14—15 éves korban a serdülő gyermek erős figyelemmel fordul saját belső világa felé. Minden leköti, ami ebbe valóban vagy látszólag belevilágít. Temperamentum-vizsgálat, grafológia és hasonlók nagy érdeklődést találnak körükben. Ez az a kor, amelyben a valódi ön­nevelés leginkább először ver gyökeret a komolyabb elem lelkében. Mert az öntudatos „önnevelés, nem csupán a felnőtt ember sajátos adottsága. Kezdődhet a gyermek, ifjúkor, esetleg a felnőtt ember bár­mely éleíszakában és egy életen át tart.“ Az önnevelés megindulásakor az ember mélyen belepillantva ön­magába, ott ki nem elégítő állapotot vesz észre. Olyan tulajdonságokat, hibákat lát, amelyek a lelkében egyre világosabban és tisztábban ki­kristályosodó eszménnyel nem hozhatók összhangba. Az összehason­lítás következtében az akarat gyorsütemű tisztító munkához lát, hogy mire az ideál behatása alatt a lélekben a további fejlődés irányelvei végérvényesen kialakulnak, azok megvalósításának, keresztülvitelének

Next

/
Oldalképek
Tartalom