Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1941
4 nemzetünkhöz, s méltányolta 1000 éven keresztül betöltött, történelmi hivatásunkat. Évszázadokon keresztül őrt álltunk Európa szívében, mint a nyugati kultúra védőbástyája. Történelmünk lapjai fényes bizonyságot nyújtanak a Szentszék iránt megnyilatkozó, gyermeki hűségünkről. A magyar nemzet és a pápa mindig egyesült erővel küzdöttek Krisztus zászlaja alatt a nyugati kultúra védelmében. Nemzetünket a pápasággal összeforrasztó, legszebb emlékünk a szent korona, amellyel II. Szilveszter pápa ajándékozta meg első királyunkat, Szent Istvánt. Európa országaiban ma is pusztító viharok dúlnak. A kereszténység halált megvető bátorsággal küzd az Istent, embert megszení- ségtelenítő bolsevizmus ellen. Szeníafyánk a Vatikán csöndjében aggódik, imádkozik és küzd a világbékéért s a halhatatlan lelkekért. Áldozatul ajánlja fel magát Istennek a szenvedő emberiségért. Kérjük Krisztust, a világtörténelem halhatatlan és győzhetetlen Királyát, áldja meg hősi lelkű Szentatyánkat s engedje, hogy Péter hajóját nemsokára bevezethesse a boldog világbéke diadalmas, szent révébe. Mi, magyarok, szentisíváni buzgósággal, hagyományos odaadással és hűséggel kérjük a Mindenhatót: „Tartsd meg Isten, Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját!" M. Bt’ltr/.nay Cecilia dr. i. ü. m. v. ' Önnevelés és iskola. Az ember boldogságát önmagában hordja. Hiába keresi azt a zajos élet tarka forgatagában, a színházak, mozik, mulatók hódító mámorában, érzelmi élete kiélésében, az idegfeszítő munka hiúságot fokozó tömjénfüstjében, hiába . . . Ha lelke mélyén diszharmónia dúl, ha benső adottságai kiegyensúlyozatlanok, ha jelleme ingatag, műveltsége felszínes, akkor látszatboldogsága, mint kártyavár, a szenvedés első leheletére összeomlik, képzelt egyensúlya felbillen, és kétségbeesetten sirathatja élete értelmének .tragikus összeroppanását. Igazán boldog csak a jóra, nemesre, tökéletesre törekvő ember élete lehet. Azé az emberé, akinek belső értékei egyensúlyban állanak, jelleme, meggyőződése megingathatatlan, törekvései változatlanok, s élete abban emésztődik fel, hogy a kitűzött célt, az eszményt, a tökéletességet, Istent egyre jobban megközelítse, Hozzá egyre hasonlóbbá legyen, és ezt a harmonikus lelkét teljes odaadással állítsa be mások boldogságának szolgálatába. De hogyan juthatunk el ehhez a boldogsághoz? Lélekformálás, emberalakítás, nevelés révén.
