Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1941
XII. Pius pápa. Szívünk legmélyebb hódolatával, katolikus öntudatunk boldog büszkeségével zarándokolunk lélekben .a világegyház fővárosába, Rómába. Az „örök város“ harangjainak ünnepi zsolozsmája fönséges jubileumot hirdet, Szentatyánk, XII. Pius pápa püspökké szentelésének 25. évfordulóját. Emlékezünk... 1917 május 13-án szentelte püspökké Eugenio Pacellit XV. Benedek pápa a Sixtina-kápolnában. A világháború borzalmai szántottak végig akkor is Európa országain. Az ágyúk zajáb’a, a haldoklók jajkiáltásába azonban égi békét énekelt a Róma ősi halmain végigzengő, ünnepi harangszó. S az újonnan fölkent apostol, bölcseségének jövőbe látó mélységével megértette a Mindenható örök terveit. Szent Péter oltáránál leborulva, leikébe véste Róma katakombáinak néma s mégis beszédes tanítását. Aki igazán szereti Krisztust, annak életét is örömmel kell Érte áldozatul hoznia. Az aposfolutódok élete nem lehet más, mint a Krisztus keresztáldozatába kapcsolódó, maradéktalan önfeláldozás. 1939 márciusában a világkereszíénység atyjává választotta Eugenio Pacellit s homlokát a pápai tiara érintette. XII. Pius az. áldozat jegyében kezdte meg uralkodását a világegyházban. Mióta elfoglalta Szent Péter trónját, a háború vérzivafarai zúgtak végig Európa országain. A világrengések örvénylő mélységeiben, a szenvedések csillagtalan éjében mint fehéren csillogó őrtorony áll a pápa, Krisztus helyettese a péteri sziklán, s imádságos lelkének világot átfogó szeretetével, édesatyaként öleli magához szenvedő, vergődő gyermekeit. Szavai gyógyító balzsamként hullanak az ezer sebtől vérző emberiség leikébe. Arcán Krisztus szeretetének fénye tündöklik, szemeiből Krisztus jósága árad, s mi érezzük, hogy Ő az Istentől küldött atyánk, vezetőnk, példaképünk az egyetlen Cél: Krisztus felé. Mi, magyarok, fokozottabb lelkesedéssel s gyermeki hódolattal tekintünk Szeníatyánk felé. Fölidézzük emlékezetünkben az 1938. évi eucharisztikus kongresszus élményeit, amikor még mint bíboros-legátus kitüntetett bennünket lebilincselő egyéniségének varázsával, hozzánk leereszkedő, jóságos szeretetével. Ünnepi szózata most is a lelkűnkben zeng... Nemzetünket s magyar szentjeinket felmagasztaló szavai örökre szívünkbe vésődtek. Őszentsége végtelen jósággal hajolt le
