Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1941
11 korlati erkölcsösség, a jellemnevelés vezérkönyveif. (Tóth Tihamér, Stadler Frida, Gerely Jolán stb.) Itt említem meg a nevelő döntő hatású példáját is. Minden téren, de főleg az erkölcsi jellem kialakulásánál van nagy fontossága. Mikor a gyermek bontakozó egyénisége ideált keres, amelyről saját jellemének irányelveit leminfázza, nem keresi azt, — vagy csak ritkán, kivételes esetben — az elvont világ megközelífheteílennek tűnő távlataiban. Húsból-vérből, lélekből álló valóságot keres, olyant, mint amilyen ő, de mégis sokkal jobbat. Olyat, aki mellette van, de fel kell nézni rá, olyat, aki jó, tökéletes, kifogástalan, szóval éppen olyan, mint amilyen ő szeretne lenni, ha nagy lesz, akihez ő nagyon szeretne hasonlóvá lenni. Kell-e ezek után fejtegetni, milyen legyen a nevelő, a tanár egyénisége? Bár sohase kellene csalódniok bennünk! Bárcsak egy kis csiszolás, kiegészítés után leminíázhafnák rólunk az eszményt, a tökéletes jellemet, amelyet kívánnánk, hogy mind elsajátítson nevelőkörünkben. Azt a krisztusi jellemet, amelynek kiformálását mindegyik lelkében oly forrón óhajtjuk. Kell-e még mondanunk, hogy akkor nekünk kell „Alfer Chrisfus“-okká válnunk, Hozzá nagyon hasonlókká, hogy mikor a serdülő lélek rólunk mintáz ideált, már jelleme ne hozzánk, hanem a mi jól megközelített ideálunkhoz, Krisztushoz váljék hasonlóvá. Hogy mikor a mi elveinket issza, erényeinket mintázza, szavainkból, cselekedeteinkből akkor a krisztusi elveket, erényeket tegye tulajdonává, sajátjává. Természetesen a jellemnevelés legfontosabb tényezője az, hogy megkívánjuk növendékeinktől a szorosan vett jellemes magatartást, olyannyira, hogy az második természetükké váljék. Ne tűrjünk semmit, ami az igazmondással, egyeneslelkűséggel, diszkrét lelküleítel ellenkezik. Vállalják tetteikért, szavaikért a felelősséget, legyenek feltétlen megbízhatók. Igyekezzünk beléjük oltani, hogy legyőzve az emberfélelmet, Isten tetszését keressék. Végül, hogy helyes elveikhez határozottan és következetesen hűek maradjanak! „Azonban a jellemes élethez sok isteni kegyelemre van szükség, de Isten a kegyelem osztását az imához kötötte“ — mondja Tóth Tihamér püspök. — Ezért ragadjunk meg minden eszközt arra, hogy a reánkbízottak lelkét egyre szorosabb és személyes kapcsolatba hozzuk Istennel. Szerettessük meg velük vallásunk mélységes titkait annyira, hogy ez a mély vallásosság legyen későbbi kiegyensúlyozottságuk biztos támpontja. Szoktassuk őket a gyakori és buzgó szent áldozáshoz, hogy Krisztus teste és szent vére sokszor táplálja bennük a kegyelmi életet. De legyünk mi magunk is kegyelemcsatornák számukra. A tanár, főleg a szerzetesfanár legszentebb kötelessége az, hogy imái, ön
