Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1938
18 A sajátosan magyar nemzeti öntudat tartalma, e nemzeti öntudat fejlesztésének és elméleti elmélyítésének gyakorlati útjai és módjai.* Nemzeti létünk egyik legsorsdöntőbb korszakába érkeztünk. Nem szorul bizonyításra, annyira mindnyájunk által átérzett igazság, hogy a népek nagy marokrakelésében kicsiny létszámunkat lelkierőnk fokozásával kell ellensúlyozni. Amikor így magunkról — egyszerűen többesszámban — beszélek, rögtön tudjuk, hogy mirólunk van szó, mint a nemzeti közösség tagjairól. Tudjuk, hogy kik azok, akiket „mi" alatt értenünk kell. Tudjuk, mert megvan a nemzeti öntudatunk. Megvan a közösségi öntudatunk, tehát ez a közösség létezik. Egy emberi közösségnek cselekvési képessége, harcképessége, ellenállóképessége, fennmaradási képessége, egy szóval úgy is mondhatnám : életképessége attól függ, hogy mennyire létezik csakugyan mint közösség, mennyire létezik a közösséghez tartozó egyedek öntudatában. Ez a közösségi öntudat a ragasztó anyag, amely összetartja az egyedekef, ez az erő, amely a közös akarásban és cselekvésben az élt viszi, ez az elv, amely értelmét adja a közösség létezésének, ez a lélek, amelynek jelenléte azt élővé teszi és élteti. A történelem gazdag változatossággal vetette fel az embernek, mint társas lénynek, együttélési formáit és nagyobb egységbe való integrálódásait. A nemzeten kívül voltak és vannak más, korszakos természetű, s valóban az egyén fölé emelkedő nagy közösségek. Volt horda és volt törzs, volt vikingvállalkozás és voltak a közös új élet céljával elinduló gyarmatos közösségek, voltak és vannak vallási mozgalmak és alakulatok hatalmas tömegekkel, de el lehet képzelni falansztert vagy világrész-szövetséget is. Mind olyan közösségek ezek, amelyek az egyén önérdekű öntudatából a kollektív öntudat számára részt kívántak, amelyek urak voltak az egyén felett, vagy különben egyáltalán nem létezhettek, amelyek korszakosak voltak vagy azok kívántak lenni: de valamennyi szempontot egybevetve, egy sem olyan felsőbbrendű kollektívum, mint a nemzet. A nemzet fejlett és valóban összefogó egység, túl a törzs és nemzetség korszerű primitívségén és kicsinyes partikularizmusán; a nemzet misztikus erejű régi gyökereken él, a gyarmati új hazának még kissé rögtönzötten ható eszméjével szemben, a nemzet örökérvényű és nemes moíívumú szilárd építmény, a kalandhadjáraínak kétségkívül szoros s élet-halál feltétlen urává lett közösségével szemben; a nemzet az élet valamennyi vonatkozásában A második pedagógiai értekezleten adta elő a szerző.
