Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1938
15 ják az iskolában, olvassa el otthon, édesanyja után, akivel aztán megbeszélve és együtt értékelve, beállíthatja saját értékelése és ítéletének körébe. A külföldi kimondottan katolikus regényekről is ez az álláspontom. A nagy katolikus trio: Bazin, Bourget és Bordeaux, kiket volt alkalmam fordításban is, eredetiben is megismerni, könyvei közül igen keveset tennék be az ifjúsági könyvtárba, ha nincs direkt külön ifjúsági kiadásuk és így a legújabb francia könyvek közül is. Örömmel fogadtam néhány éve a Szentatya kedves írójának, Manzoninak regényét ifjúsági kiadásban, mert megvallom, a teljes kiadást mindjárt mikor átvettem a könyvtárt, áttettem a tanári könyvtárba. Nem tudom osztani azt a nézetet, hogy a bűnnek oly részletes ismertetése föltétlenül szükséges volna az erény kiemelésére, mint ezek közül sokban vagy akár Sigrid Undset, vagy Langerlöf Zelma könyveiben is. Valahogy olyan érzés van bennem, mintha valaki egy gyönyörű virágos kertet szeretne megmutatni, de hogy jobban élvezzem annak szépségét és illatát, csúnya, bűzös szemétdombok közt vezetne oda, mikor üde, bársonyos réten is odajuthatnánk. Miért kell lehangolódni a léleknek, hogy aztán fölemelkedjék, miért nem vezethetjük a szép útján a lelket a minden szépség forrása felé? De ha már az életben szükséges is volna ennek az útnak a bemutatása, hagyjuk ezt akkora, mikor már nem maradhat a fiatal leány a megszokott tiszta légkörben, mikor már ki kell szakadnia édesanyja védőleg átkaroló öleléséből. Akkor és ő figyelmeztesse azokra a szegényekre, akik azon a másik úton tévelyegnek és ébresszen részvétet lelkében irántuk, intve a biztos és szép úton maradásra. Hiszen könnyebben száll a sas a magasba, amíg meg nem perzselte szárnyát. Vagy nem virul-e ki szebben a sértetlenül tövén hagyott rózsabimbó, mintha az út porából szedve föl, kristályvázában ápolgatom? Könnyebben éri el a lélek az Urat, ha szereti a szépet és azért keresi. Külön említem meg gyermekeink olvasmányai közül a kötelező iskolai műveket. Ezek olvasásában is sokat segíthetnének nekik a kedves szülők és a szaktanároknak is, ha ők is elővennék irodalmunknak ezeket a drága kincseit és megbeszélnék velük egy-egy részletét, sőt felhívnák egy ügyes megjegyzéssel a figyelmüket olyan részletekre, amelyeken a kis felületes csak átsiklik, mintegy kikérdeznék, emlékszik-e erre a szép tájfestésre, ennek a léleknek erős küzdelmére, ennek a kornak a hű jellemzésére? Talán azt felelik erre, ez a tanár dolga, nem az édesanyáé. Igaz, elsősorban az és meg is kapja a leányka a kellő utasítást, de gondoljuk csak el, minket nem érdekelt volna-e jobban egy könyv, vagy talán át is éltük, hogy édesanyánk hívta fel a figyelmünket és hozzáfűzte, mi tetszett neki jobban, mi ragadta meg állandóbban a lelkét, mit nem tud még ma sem elfelejteni és vált valóra életében egy-egy klasszikus munkán felbuzdulva. És nem lesz-e
