Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1938
16 nekünk is újra megtalált kincsünk az a sok szép gondolat, amelyeket az élet gondja vagy talán sok kevésbbé értékes olvasmányunk elhomályosított, vagy kitörölt lelkűnkből. Arra is szeretném felhívni a kedves szülők figyelmét a fordított művekkel kapcsolatban, buzdítsák, segítsék, amennyire tehetik velünk együtt a gyereket az idegen nyelvek tanulására és az olvasásra. Nem okvetlen szükséges a szótárral olvasás, ezt egész határozottan merem állítani saját tapasztalatom alapján. Annyi szót megtanulnak ők az iskolában, csak nem szokják meg a felismerést idegen szövegben. Én elolvastam egy könyvet egyszer, megértettem a felét, másodszor már elmondtam az eseményt és mire harmadszor a végére értem, sok homályos dolog tisztán állt előttem. Mennyi örömet szerez eredetiben olvasni, amit kicsi korunkban magyarul megismertünk. Bármilyen jó legyen az a fordítás, mégsem tudja minden árnyalatában visszaadni az eredetit. Mennyivel közelebb jut hozzánk egy Dickens, Williamson megrajzolt alakja; hogy megtetszik a francia nyelv finom árnyalataiban, mennyivel mélyebb benyomást fesz ránk Spilmannak a közelmúltban filmre került munkája lelkünkre, eredetiben olvasva és mennyi műve van még, melyet magyarul nem is hallottam. így kétszeresen tanulnának gyermekeink, kettős értéket jelentene számukra minden irodalmi mű, melyet elolvasnak és nem volna idejük az értéktelen könyvek olvasására. Végül még egy dologra kérem a kedves szülőket. Mivel iskolánkban minden gyermek kaphat elsősorban a kongregáció könyvtárából egy vallásos művet, az önképzőkörből hajlamának, vagy kedvtelésének megfelelő forrásmunkát, a magyar órákkal kapcsolatban egy kötelező klasszikus könyvet és ifjúsági szórakoztató olvasmányt akár minden héten, ha elolvasta az előzőt, azt hiszem, így az iskolában megtalál mindent, ami lelkét gazdagíthatja, széppé, memessé, erőssé tételét elősegíti, ne engedjék tehát, hogy az iskolán kívül álló könyvtárakba is beiratkozzanak és onnan kritika nélkül mindent összeolvassanak, ami nem az ő koruknak való. Sajnos, itt is a tapasztalat késztet szóra, mert nem egy szorgalmas kislány hanyatlásának itt találtam meg a kulcsát és pedig saját édesanyjuk nehezen, de mégis kimondott bevallása alapján. Akkor nem fordulhat elő az a visszás helyzet, melyet egy ilyen kis lány mamája mondott el, hogy mikor kérte az egyik könyvet gyermekétől, mert ismeretlennek találta a címét, a bájos fiatal hölgy azt felelte: „Ne olvasd el anyukám, nem neked való könyv ez.“ Befejezésül visszatérek oda, ahonnan elindultam és hangsúlyozottan kiemelem, ne vegyük el a gyerektől, amit soha senki vissza nem adhat neki, a gyermekkor aranyos napsugarát, a tiszta szem ragyogó fényét, ne csináljunk belőlük okos kis öregeket, hanem legyünk mi
