Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1936

5

Álmunk végre valóra vált! Itt vagyunk az örök városban, ahová minden emberi szív sóvárog és amely felé 2000 éve hódoló tisztelettel tekint a katolikus világ. Elsősorban Szent Péter sírjához, a S. Pieíróba mentünk, ahol buzgó fohászban kértük segítségét. A bazilika már kívülről is impozáns látványt nyújt, nem is beszélve a templom belsejéről, ahol szinte nem is tud az ember szeme megpihenni a klasz- szikus vonalvezetéseken. Minden csupa márvány, mozaik, bronz és arany. Húsvéfvasárnap lévén, a pápa megbízottja: egy kardinális mondott misét Szent Péter sírja fölött. Ez alkalommal ezrek és ezrek várták a templomban a pápát. Végre megszólaltak az ezüst harsonák. Egy pillanatra halálos csönd támad, majd lelkes kiáltások: „Evviva il Papa“! S a fehér ruhába öltözött pápa megjelenik arany trónján. Örökké emlékezetes pillanat! Halászgyűrűs kezével meghafoífan osztja áldását ránk Szent Péter utódja.

Róma 42 katakombája közül a Callixtus-katakombát néztük meg. Keskeny lépcső vezet a bejárathoz. A sok-sok gyertya halvány fényénél néma ajakkal, szívdobogva, lábujjhegyen járkáltunk a szent vértanúk csendes birodalmában. Lelkünk csodálatos megilletődéssel szállt vissza a múltba, szinte láttuk a katakombák mélyében a legszentebb áldozatra összegyűlt őskeresztényekef. Itt imádkoztak ... énekeltek .. • itt bátorították egymást a kitartásra, a vértanúságra. Könnybe lábadt a szemünk a mély meghatottságtól.

A Via Appián visszatérve, futólag tekintettük meg a várost, Cara- calla örök időkre híres fürdőit, a Palatínus hegyet és a hatalmas római császároknak még romjaiban is büszkélkedő palotáit. Utunkba esett a Quo-vadis kápolna is, melyhez a hagyomány oly kedves történetet fűzött.

Róma dicsőséges múltjának emlékei közül megtekintettük még a Forum Romanumof, a Forum Traianumot, Titus és Constantinus diadalíveit, a két hatalmas császár fényes győzelmeinek örök jelképeit. Majd az ismeretlen katona síremlékét koszorúztuk meg.

Autocarokon indultunk a Pincio hegyre. A város épületei közül már messziről előtűnik a festői színekben pompázó, kékes hegytömeg, Babérlugasaival, narancs- citromfáival, sudár pálmáival, s gyönyörű szobraival valóban csodás hatású. Tündéri panoráma, melyhez méltó keretet ad a viruló, völgyes, halmos vidék.

Éjfél felé értünk Páduába. Másnap reggel a Bazilikába mentünk, ahol Szent Antal sírja előtt megköszöntük közbenjárását, buzgón kérve egyben további, áldásos támogatását. A dóm egy kis kápolnáját díszíti az a számunkra nagy meglepetést keltő oltárkép, amelyen Szent István felajánlja országát Szűz Máriának. Később tudtuk csak meg, hogy ez a magyarok kápolnája. Itt hallgattunk szentmisét, amelyet természetesen magyar pap végzett. Végül közösen elénekeltük az „Isten áldd meg a magyart!“