Állami gimnázium, Eger, 1941
5 alapminősége veleszületett és állandó jellegű ugyan, az életkorral azonban fejlődik, azért egy meghatározott próbarendszerrel nem lehet tetszésszerinti életkorúakat megvizsgálni. Mégis, hogy kérdésemre, az értelmesség és iskolai megitélés viszonyára, legalább valamelyes feleletet kaphassak, szélesebb körre kellett kiterjeszteni e vizsgálatokat, s ezért a IV.—Vili. osztály tanulóit vizsgáltam meg. Mielőtt a részleteket ismertetném, általános megjegyzéseket fűzök a vizsgálatokhoz. Az ilyen tömegvizsgálatok lényegüknél és kivételüknél fogva csupán statisztikus eredményt szolgáltatnak, és nem adnak pontosabb felvilágosítást az egyéni értelmességről. A statisztikus eredmények is relatívek, mert sokezer vizsgálat középértéke kellene ahhoz, hogy szilárd kiindulópontot, összehasonlító alapot adjon, amihez ilyen «egyes» eredményeket hozzámérni lehessen. Az eredmények fehasználásában az értékelésnél komoly önmérsékletet kell tartani. Nézetem szerint az ilyen vizsgálat komoly lépés az értelmesség megis- merhetésének terén, de nem egyetlen és kizárólagos, nélkülözhetetlen avatott pedagógusok gondos és pontos megfigyelése is. A kettő szorosan kiegészíti egymást. Végül megfontolandó az is, hogy e vizsgálatok eredménye és értéke annál konkrétebb, minél jobban «érdekében áll» a vizsgálandónak a siker, azaz a maximum nyújtása (pl. valahová való felvétele függ tőle). Az én vizsgálataimnál ez az eset nem forgott fenn, és így — bár az egészet egyéni és osztályközösségi szempontból versenyszerűvé igyekeztem tenni — lehetséges, hogy egyesek a kényelmesebb utat választották, s gondolkodás és fejtörés helyett vagy találomra adtak feleletet, vagy egyszerűen átsiklottak olyan kérdéseken, amelyek számukra nehézséget okoztak volna. Az értelmesség megnyilatkozására nincs lényeges hatással a fáradtság, de mégis csökkenti valamennyire az értékszintet, ezért minden osztályt a reggeli órákban, 8 — 10 óra között vizsgáltam meg. ' A 60 kérdésre adott felelet értékelése 0, Va, 1, kivételesen —1 ponttal történt. A megoldások középértéke °/o-ban osztályonként így alakult: IV. osztály 42 96u/0 ; V. osztály 48 98 % ; VI. osztály 53 85% ; VII. osztály 57*38°/o; Vili. osztály 62'78°/o. Sajnos, nincsenek olyan országos statisztikai adatok, amikhez mérve meg lehetne állapítani pl. hogy a VI. osztály 53.85 % - a a 16 év körüli magyar _ gyerek normális értelmességi fokának megfelel-e, alatta van-e, vagy felette. így tehát csak relatív értékeléssel dolgozhatunk, a fenti középértékeket fogadva el kiindulási alapul. Ezeket a középértékeket a következőkben osztályátlagnak fogom nevezni. Igen sok, a pillanatnyi helyzetet befolyásoló tényezőt hagynék figyelmen kívül, ha egyszerűen azt mondanám, hogy aki az osztályátlag feletti °/o-számot ért el, az az osztályátlaghoz képest értelmes, a többiek kevésbbé értelmesek vagy értelmetlenek. Általában három réteg különböztethető meg minden osztályban, az átlagosak nagyobb, az átlagon felüliek és aluliak kisebb csoportja. E két utóbbit a felelet %-számaival elhatárolni igen nehéz. Elfogadható irodalmi utalások híján ezt így kíséreltem meg: Kiszámítottam az osztályátlag felett állók feleletszázalékainak középértékét. Akik ezt a középértéket túlhaladták, az osztályátlaghoz képest értelmeseknek nevezhetők. Akiknek felelet-értéke az osztályátlag alatt állók °/o-ainak középértékét sem éri el, azok az osztályátlaghoz képest értelmetleneknek minősíthetők. A két középérték közt van az «átlag». Ilyen módon sikerült a vizsgálatok alapján reálisnak látszó három csoportot alkotni. A kapott eredményekkel összehasonlítottam az iskolai megítélés jeles—jó—elégséges—elégtelen csoportjait. Ezeket a különböző «rendűségeket» nem egy bizonyítvány vagy értesítő alapján, hanem az utolsó két év felmutatott eredménye alapján állapítottam meg.
