Állami gimnázium, Eger, 1941
6 Ilyen módon a következő eredmény adódott: értelmesnek értelmetlennek Az osztályátlaghoz képest mutatkozott : a jelesrendűek közül .................. . 72‘3°/o 0-0 % a jórendűek közül...................... . 30.3% H-6% az elégségesrendűek közül . . . 11 '7°/o 24-5% az elégtelenrendűek közül . . 00% 34-5% Mint hangsúlyoztam, az iskolai megítélés sem jelenti az értelmesség pontos megállapítását, s e vizsgálat eredményéről sem merném ezt állítani. Mindkettő tekintélyes mértékben relatív. De mert az iskolai jegybe létrejötténél fogva, modhatnám: szükségképpen sok idegen tényező szól bele, e vizsgálatok pedig kizárólag az értelmességi funkciók körébe vágtak, s más tényezőket igyekeztünk tudatosan kiküszöbölni, mégis e vizsgálatok eredményét kell megbízhatóbbnak elfogadnunk. Ha mindkettő abszolút lenne, az azt jelentené, hogy minden jeles tanuló értelmes, azaz minden értelmes tanuló jeles lenne, s ugyanígy az elégteleneknél is. így iskolai megítélés és értelmesség teljesen fedné egymást. Ez azonban teljes lehetetlenség, hiszen a tanulás —felelés —megítélés nemcsak az értelmességen múlik, hanem mint említettem, igen sok más pszichikus tényezőn is. Figyelembe véve azt a fordított nézőpontból való összeállítást is, amely szerint vizsgálatom és már ismertetett értékelésmódom szerint az értelmesnek minősíthetők 35'2%-a jeles, 35'2%-a jó, 29'6%-a elégséges és 0°/o-a elégtelen rendű, az értelmetlennek minősíthetők 0%-a jeles, 13 2°/0-a jó, 60'4%^a elégséges, 26'4%-a elégtelen rendű, a két «legkényesebb» ponton, a jó és rossz osztályzat, az értelmesség—értelmetlenség terén így áll a helyzet: értelmesség és jó osztályzat (jeles-jórendűek) mintegy 60%-ban fedik egymást, értelmesség, helyesebben értelmetlenség és rossz osztályzat (elégtelen rendű) pedig mintegy 30%-ban fedik egymást. Ez azt jelenti, hogy az iskolai bukások csupán harmad része származik a tanuló alacsony értelmi képességeiből, kétharmadrészének más oka van, akarathiány, dac, rossz társaság, élettani akadályok (általános testi gyengeség, érzékszervek hiányossága) stb., amiknek legnagyobb része gondos neveléssel (esetleg orvosi beavatkozással) kiküszöbölhető lenne. Az értelmetlenek kategóriáját azonban az osztályátlaghoz viszonyítva állapítottuk meg, ennek következtében lehetséges, hogy az ú. n. értelmetlenek egy részénél csupán arról van szó, hogy értelmi fejlődésükben elmaradtak egy-két évvel az ugyanolyan életkorú többiekhez viszonyítva. Érdekes az itt adódó számadat. Az értelmetlenek 26'4%-a legalább két évvel idősebb, mint az osztály normális életkora, ezeknél tehát nem lehet szó arról, hogy szellemi fejlődésük csupán kissé elmaradott, hanem valóban az «alapminőségben» keresendő a hiba. (60°/o-uk elégtelen rendű !) Az osztály normális átlag-életkoránál fiatalabb egy sincs az értelmetlenek között. Az értelmesnek minősítettek egy kivételével mind a normális életkorúak közül valók. E bekezdés elején talált 60 és 30°/o közti nagy számszerű eltérés egészen természetes. Jeles és jórendű mai iskolai kategorizálásunk szerint az, aki minden tárgyból jeles vagy jó, legfeljebb egy hármasa lehet (jórendűség esetén). Ezt nagyobbrészt csak értelmesek tudják elérni, csupán kisebbrészt olyanok, akik közepes értelmi színvonalúak, de igen erős akaratúak (igen szorgalmasok). Míg ha valaki elég jól boldogul a legtöbb tárggyal, de egy-két tárgyból négyese van, azt már mai beosztásunk szerint elégtelennek kell minősítenünk. Az egy-két tárgyból való ilyen gyengeség pedig az átlagnál ritkábban jelenti az értelmi színvonal általános alacsonyságát.
