Állami gimnázium, Eger, 1937
9 tűzön-poklon át napokon keresztül, közben visszaszorulva, majd újból előretörve, végül is megoldották emberfölötti feladatukat, megmentették hazájukat az orosz inváziótól. A limanovai csata döntő fontosságú volt a háború első évében. Hogy a limanovai hősök fitáni küzdelmét s győzelmük értékét megérthessük, legalább röviden ismernünk kell a világháború első hónapjainak eseményeit. Ellenségeink minden oldalról körülzártak bennünket. Haditervük szerint nyugatról a franciák, keleten az oroszok, délen a szerbek egyszerre támadtak volna ránk. Ha tervük sikerül, bennünket s szövetségesünket, Németországot összemorzsoltak volna. Nekünk tehát — ha a végveszélyt ki akartuk kerülni — mindenáron meg kellett előznünk ellenségeink együttes támadását. Ezért rohanták meg a német seregek Belgiumon és Luxemburgon át Franciaországot. A német haditerv szerint a meglepő támadás sikere esetén lett volna még idő arra, hogy bennünket a lassan felvonuló oroszokkal szemben megvédhessenek. S ha még idejekorán érkeznek meg a német segítő erők — amire biztosan számítottak — az oroszokkal szemben is a győzelem reményével vehettük volna fel a harcot. Ausztria- és Magyarországra várt az a súlyos feladat, hogy a németek nyugati támadásának sikeréig — amire a németek körülbelül 40 napot szántak — magára vonja az orosz tömegeket s így szövetségesének hátbatámadását megakadályozza. Egyidőben a mi seregeinknek Szerbiát és Montenegrót is le kellett kötniök. Sajnos, a hadiferv első részét a németek csak félsikerrel tudták végrehajtani. Belgium 9/10 részét s Franciaország északkeleti részét elfoglalták ugyan, de a marnei vereség miatt a francia háborút befejezni nem tudták. így a haditerv másik része sem sikerülhetett. Az oroszok sokkal gyorsabban vetették harcba tömegeiket, mint arra számítottunk. Seregeink betörtek ugyan Oroszlengyelországba s győzelmesen nyomultak előre Lublin felé — bár nagy áldozatokat hoztak érte — a német segítség azonban nem érkezett meg. A nagyszabású haditerv, amely a németek támogatásával egész Oroszlengyelországot kezünkbe adhatta volna, így meghiúsult. Az oroszoknak Lemberg irányában megindult főtámadása győzelmesen előnyomuló seregeinket visszavonulásra kényszerítetfe. Most már védekeznünk kellett. Seregeink a lesújtóan túlerejejű orosz főhaderővel szemben magukra hagyatva iszonyú áldozatokkal harcolták végig a 3 hétig tartó Lemberg körüli csatákat. S végre is hadvezetőségünk szepf. 11-én kiadja a parancsot a visszavonulásra. A visszavonulás 1914. szeptember 27-ig tartott s hadseregünk a Szán, majd Dunajec vonalára szorult vissza. Igaz, hogy legfőbb feladatunkat mi becsülettel teljesítettük: magunkra vontuk az orosz tömegeket s időt nyertünk a németek részére keleti frontjuk megerősítésére,
