Állami gimnázium, Eger, 1937
10 de ezért óriási áldozatot hoztunk. A hetekig tartó csatákban hadseregünk 2/3 része pusztult el. A németek Szilézia határán, mi Krakó előtt állottunk. Innen a németek ugyan Lodz vonaláig előnyomultak, de az oroszok megállították őket. Mikor az orosz seregek fővezére Nikoláj Nikolájevics nagyherceg több sikertelen kísérlet után belátta, hogy a németek védővonalának áttörése lehetetlen s Krakó ellen indított közvetlen támadás sem sikerült, a mi 3. és 4. hadseregünk között támadt körölbelül 100 km-es hézagon át Limanova és Lapanov falvak irányában akart áttörni az orosz 3. és 8. hadsereggel. Ha az oroszok áttörése sikerül, az orosz seregek elárasztják a Nagyalföldet s megnyílik az út Budapest és Bécs felé. Esetleg megteremtik az összeköttetést délen a szerbekkel, akik még teljes erőben várták a mi elő nem készített támadásunkat s épen a Limanova melletti harcok idején verték ki Szerbiából seregünket. Az oroszok esetleges sikere bizonyára hamarább beavatkozásra csábítja az olaszokat és románokat is s együttes támadásuk el is döntötte volna a háborút. A támadás tehát döntő fontosságú volt épen Hazánkra, hisz Hazánk testén át akartak egyesülni ellenségeink. S ha meggondoljuk, hogy seregünk nagyobb része már az előző harcokban elpusztult s a meggyengült, a visszavonulásoktól csüggedő seregre most várt a legnehezebb feladat, még inkább kell csodálnunk katonáink hősiességét s emberfölötti erőfeszítéseit. De a hadvezefőség is tisztában volt a sorsdöntő helyzettel! Tudta, hogy itt csak magasabb lelkierő s a mindent áldozni kész lelkedés egyenlítheti ki a küzdő erők aránytalanságát. Azért állított magyar csapatokat a legnehezebb pontokra, mert tudta, hogy itt a magyar katona hazáját, tűzhelyét védi a Kárpátok lábánál s ez a gondolat megszázszorozza erejét. S a magyar katonában nem is csalódott! A limanovai hősök teste sziklánál szilárdabb bástya volt, melyet a háromszoros orosz túlerő sem tudott megvívni. Az orosz támadás már november végén 3. hadseregünket visszaszorította a Kárpátokon át magyar területre, Homonna—Bártfa vonaláig. Az orosz abban a hitben, hogy 3. hadseregünk teljesen meggyengült s akcióképtelen lett, teljes erejével ráveti magát a 3. és 4. hadseregünk közt támadt hézagra, amelyet csak igen gyenge csapatok próbáltak kitölteni. Az orosz támadás Neu-Sandec irányából indult meg Limanova felé, ahová a mi gyenge csapataink visszavonultak a túlnyomó erejű oroszok elől. A 13. huszárezred volt az utóvéd. 1914. december 7-én vonult vissza az ezred hadosztályához. „Szitált az eső. Erős hóolvadás volt. Az itt-ott még jeges út csak kínnal volt járható. Lovagolni rajta még fényes nappal is nehéz lett volna. Ezért bokán felül érő havas
