Állami gimnázium, Eger, 1929
4 és erkölcsi életét vad és hódító jelszavak mérgezték meg. Mikor azután az 1919. év őszén a szebb és jobb jövő reményében az újraépítés munkája szegény megcsonkított hazánkban minden téren megindult, iskolánk tanártestülete is ki akarta venni a maga részét a nevelés terén e rekonstruáló munkából. Dr. Habán igazgató ritka hivafoíísággal és nagy lelkesedéssel tűzte ki céljául iskolánk szellemi és erkölcsi felemelését, a békebeli színvonal elérését vagy egyelőre legalább annak megközelítését. Meggyőződéssel hirdette, hogy az iskolának mindenkor az a hivatása, hogy a nemzet részére áldozatkész, lelkes ifjúságot neveljen, tehát az újraépítés idején fokozottabb mértékben kötelessége a magyar jövőn szívvel-lélekkel, erős akarattal és törhetetlen hittel munkálkodó ifjakat nevelni. Ezért az iskolának meg kell ragadnia minden eszközt és módot, mely e nagy és szent eszméknek a gyermek leikébe való beplántálására alkalmas. Céljának sikeres elérésére honosította meg a szülői értekezleteket is, hogy a szülőket is felkérje gyermekük nevelése érdekében az iskola munkáját támogató közreműködésre. Az első szülői értekezleten (1919. nov. 9.) dr. Habán igazgató a szülői ház és az iskola kölcsönös viszonyát fejtegette. Arról igyekezett meggyőzni a szülőket, hogy a tanári kar nevelő munkássága csak akkor arathat sikert, ha azt a család is támogatja az iskolával együttérző közreműködésével, viszont pedig a családnak a nevelésnél mindig szem előtt kell tartani az iskola példátadó és irányító hatását. A második értekezleten csekélységem volt az előadó. Ez alkalommal az iskolai és a házi nevelés feladatait fejtettem ki. Mindkettő ugyanazon célra törekszik, nevezetesen arra, hogy az ifjakkal a rájuk nézve értékes kultúr- javakat közölje. Az előadás tárgya éppen annak a vizsgálata volt, hogy céljának elérésére milyen eszközöket alkalmazhat az iskola és milyeneket a szülői ház, tekintettel arra, hogy az iskolának szorosan ragaszkodnia kell a közösség követelményeihez, a ház azonban szabadon fejlesztheti az egyéniséget. Ezen előadásokon kívül már az első évben gyakorlati irányú kérdések kerültek szőnyegre. Loykó Béla a tanulmányaikban elmaradt tanulók részére létesítendő délutáni összefoglaló ismétlő órák rendszeresítéséről, dr. Opré Tivadar a testnevelésről és egy másik alkalommal a létesítendő cserkészetről, Gerhaser Albert pedig a megindítandó műhelymunkálatokról tartottak felolvasást. S ugyancsak az első évben már a nagyközönség köréből is volt előadónk, özv. Rothschild Árminné úrnő, az Izr. Filléregylet fáradhatatlan elnöknője személyében, aki: „A nő, mint anya“ címen tartott eszmékben gazdag felolvasást. A következő évben (1920—21) csak egy szülői értekezletünk volt, melyen dr. Habán igazgató az Új Rendtartásnak a szülői házat érintő intézkedéseit ismertette. A harmadik évben (1921—22) ezzel szemben
