Állami gimnázium, Eger, 1929
9 A PÁLYAVÁLASZTÁS. Részlet az 1930 április 28-i szülői értekezleten tartott felolvasásból. A szülőre nézve a mának talán legsúlyosabb kérdése a pálya- választás. Az életfeltételeket, a tanítás költségeit kínos-keservesen még csak előteremti a többgyermekes szülő is; a nagy, a kérdések kérdése azonban csak azután vetődik fel: hová, milyen pályára ? Mindig fontos és nehéz kérdés volt ez, hiszen egy élet sikere vagy boldogtalansága függött régen is a helyes, egyénileg megfelelő választástól, de ilyen nehéz mint ma, talán sohasem volt. A legkegyetlenebb kenyérharc dúl körülöttünk és tanácstalanul állunk, most mindenütt ijesztően több az állástkereső, mint amennyi befuthat a révbe. Ma már nem azon gondolkozunk, hogy gyermekünket az egyéniségének leginkább megfelelő és legelőnyösebb pályára nevelhessük, hanem szörnyű rémként gomolyodik előttünk a jövő, lesz-e egyáltalán csak egy kis falat kenyere is. A kérdés több, sokkalta több és bonyolultabb probléma, mint egyszerű kenyérkérdés. A szülő, a gyermek, az iskola, az állam, a társadalom összebogozott problémája ez. Iparkodjunk gyökerét, alapját megtalálni és onnan kiindulva lehetőleg közel férkőzni megoldásához. A jó szülő szereti gyermekét. A szülői szeretet azonban ne legyen egyoldalú, hanem okos józansággal párosult, az emberi lehetőségekig tárgyilagos és elfogulatlan. Olyanoknak lássuk gyermekeinket, amilyenek a valóságban. Hallgassuk meg mások ítéletét elfogulatlanul, különösen azokét, akik hivatásuk alapján gyakorolják a kritikát. Lássuk be, hogy a hibák és fogyatkozások meglátása nélkül nincsen, nem is lehet helyes nevelés. Itt kapcsolódik bele az iskola a pályaválasztás problémájába, azaz a gyermek sorsának intézésébe. A középiskola nyolc évi tanítási folyama alatt kétszer kerül szorosabban véve abba a helyzetbe, hogy nemcsak a megfelelő tudásmennyiségről mondjon ítéletet, hanem bizonyos pályákra való rátermettséget is tekintetbe vegyen és azokra irányítson a IV. és VIII. osztály végén. Az előbbinek befejeztével ugyanis az is eldől, hogy van-e a tanulónak a magasabb osztályok elvégzéséhez képessége; mert az V. osztályba csak az kerüljön, akinek tehetsége, eddigi szorgalma és megbízhatósága legalább némileg garancia arra, II.
