Állami gimnázium, Eger, 1927
5 megtudta közelíteni. Nagy súlyt vetett arra, hogy az iskola és a szülői ház közt annyira szükséges kapcsolatot megteremtse. E célból honosította meg intézetünkben a szülői értekezleteket. Ő alakíttatta át az intézetnek egyik megfelelő helyiségét díszteremmé s szereltette fel szin- paddal, hogy az iskolai ünnepélyeknek és ifjúsági előadásoknak alkalmas helyük legyen. Évekig fáradozott, míg azon tervét megvalósíthatta, hogy az intézet számára díszes zászlót szerzett be, melyet nem puszta szimbólumnak akart, hanem hatalmas nevelő tényezőnek vont be. Mert meggyőződése az volt s mindig azt hirdette, hogy a megcsonkított haza iskoláinak fokozottabb mértékben kötelessége a magyar jövőn szívvel- lélekkel, erős akarattal s törhetetlen hittel munkálkodó ifjakat nevelni. Azért évenkint e zászló alatt avatta az iskola családtagjaivá az új növendékeket, lelkűkre kötve, hogy mindazokat a kötelességeket, amelyekkel a mindenható Istennek, a magyar hazának, az iskolának és szüleiknek tartoznak, híven teljesítsék. Ezek csak a főbb alkotások, melyek nevét intézetünk történetében meg fogják örökíteni. De az iskola keretein kiviil is őrzik emlékét irodalmi művei. Mert sokoldalú tanári és igazgatói elfoglaltsága, a mindennapi kenyérért való küzdelme mellett még arra is tudott időt találni, hogy néha-néha lelke titkos vágyának, a szakirodalom művelésének áldozzon. A szakfolyóiratokban megjelent néhány matematikai, fizikai és didaktikai cikkei és az erzsébetvárosi főgimnázium értesítőjében megjelent programm- értekezésén kívül 1923-ban látott napvilágot Budapesten a Zászlónk Diákkönyvtárában 2 füzetben: „A differenciál- és integrálszámítás elemei alkalmazásokkal“ c. munkája, 1926-ban pedig intézetünk értesítőjében és különlenyomatban is „Matematikai feladatok az érettségi vizsgálatokra készülő tanulók számára“ c. müve. Az utóbbi két munkáját, melyek a matematika tanításának módszerére vonatkozó tanulmányainak és vizsgálatainak értékes gyümölcsei, szerte az országban haszonnal forgatja a tanulni vágyó ifjúság, irodalmi működése alapján 1923-ban az egri „Gárdonyi Társaság“, 1928-ban pedig, néhány héttel halála előtt, a budapesti „Magyar ifjúsági irodalmi társaság Kazinczy Akadémia“ rendes tagjai sorába választotta. Ezen irodalmi társaságok emlékét külön ülésben fogják méltatni. Mi, tanártársai, akik napról-napra tanúi voltunk kedves jó igazgatónk példátínutató kötelességteliesítésének és céltudatos munkájának, már évek előtt szomorúan tapasztaltuk, hogy szervezete gyengébb, mint akaratereje. Tudtuk, hogy súlyos gyomorbaj sorvasztja testét s hogy már 1917-ben megoperálták a Verebély-klinikán. Bár fájdalmai akkor enyhültek, egészségét teljesen nem nyerte vissza, 1924-ben ismét kénytelen volt magát súlyos gyomorműtétnek alávetni, de alig egy év múlva fájdalmai megint megújultak. Ö azonban nem gondolt testi gyengeségével, nem törődött azzal hogy buzgósága és az erejét felülmúló munka megapadt energiáját mennyire fogyasztja. Ha időnként néhány
