Állami gimnázium, Eger, 1927
6 hétre szabadságra ment is, mihelyt csak kissé megerősödött, ismét munkába állt s ismét dolgozott annyit, amennyit csak teljesen egészséges szervezetű embernek lett volna szabad. Ez a példa nélküli kötelességteljesítés mindenesere siettette a véget, amelyről azonban nem tudtuk, hogy oly közel van. Gyenge fizikuma a folyó év első hónapjában egyszerre csak összeroppant. A súlyos gyomorbajhoz még szívgyengeség is járult. Aggódva láttuk napról-napra, mint fogy ereje. Még legalább az I. félév végéig akarta vezetni az intézet ügyeit, de már nem bírta. Január vége felé ágynak dőlt. Február hó utolsó napján megérkezett a távirat, mely jelezte, hogy nemes szíve örökre megszűnt dobogni. Az áldott emlékű halott földi porait március hó 2-án helyeztük örök nyugalomra Budapesten, a rákosi köztemetőben. Ott voltak a temetésen Gaal Mózes tankerületi főigazgató, a főigazgatósághoz beosztott dr. Jámbor György igazgató, az egri testvériskolák igazgatói, több budapesti intézetnek és a két újpesti középiskolának kiküldöttei, intézetünk 10 tanára és 40 tanulója a gyászfátyollal bevont intézeti zászlóval s néhány egri szülő és volt intézeti tanítvány is. A ravatalnál a tanári testület nevében Kántor Nándor igazgató-helyettes s a tanuló ifjúság nevében Czunya Miklós VIII. oszt. tanuló búcsúzott el a drága halottól, a sírnál pedig a tankerület 35 igazgatója nevében Gaal Mózes főigazgató mondott szívből fakadó, megható szavakban utolsó Isten hozzádot. Kedves igazgatónk, dr. Habán Mihály, nincs többé. Hiilt tetemeit kebelébe zárta az anyaföld. Fáradt teste a sok földi szenvedés után örök pihenőre tért, lelke pedig elszállott oda, ahol az igazak elnyerik jutalmukat. De jóságos arca még sokáig élni fog emlékezetünkben s intézetünkben nem egy alkotása fogja megörökíteni nevét. Emléke még sokáig élni fog nagyszámú tanítványainak szivében, kiket 25 és fél évi tanári működése alatt a társadalom javára nevelt s kegyelettel fogjuk megőrizni jóságos igazgatónk emlékét mi kartársai is, kiket hozzá szeretetteljes kapocs fűzött s kikkel együtt fáradozott nehéz és rögös pályáján mindenkor előmozdítva az iskola érdekeit. Ezen emléksorok is legyenek bizonyságai annak a soha el nem múló kegyeletnek, amellyel intézetünk megboldogult igazgatójának adózik Nyugodjék békében! A hálás kegyelet és szeretet virasszanak sír- hantja felett! Kántor Nándor. case]
