Állami gimnázium, Eger, 1923
6 ben megkönnyeztetek, ba a megkívánt más, kevesebb verejt-ékű mesevilág poézisa ihleti, amelybe üres óráiban szívesen belémenekül, mint Vörösmarty a Csongor és egész poézise meseországába. De ellágyúlása. csak pillanatokra szól, mint Peturé a nagy lefegyverezéskor,, hogy utána; annál nagyobb erővel láttassa, mit bír, mit tud, mert mindenestül szégyell mindenféle lágyságot, épen azért érzelgőssé nem lesz soha. Szemérmes, de számító és gyanakvó zárkózottság nélkül, mint Arany Jánosa, mert nem akarja, mert nem bírja el, bogy lelki válságai szövetébe avatatlan szemek belélássanak és megsajnálják; azt tartja, bogy inkább száz irigy,, mint egy szánakodó; azt tartja Petőfijével, „ba az öröm legjobban festi képem, magas kedvemben sírva fakadok; de arcom víg a bánat idejében, mert nem akarom, bogy sajnáljatok.“ Szűkszavú, mert azt tartja,, bogy a beszéd csak időpocsékolás, ba arról van szó, bogy életmélysége- két láttassunk vele; ugyanezért lányai rátartósak, szerelmüket nem a szájukon, banem a szívükben hordozók,, áradozóknak, saját szavaiktól megrészegüló'knek elképzelhetetlenek: íme, Gárdonyi szűkszavú parasztjai,, ime Arany Abigélje, akinek magyaros rátartisága a szerelem konvulziói- ban is épen úgy magyar nő=erény, mint Piroska, vagy Szép Ilonka hallgatása a szerelméről egészen a balálig. „Játékos hajlama“ jóformán semmi,. mert minden „színészkedést“ színeskedésnek, csepütágásnak, méltósága» magyarhoz nem illő, nem úri foglalkozásnak tart, legföljebb arravalónak,, bogy a magyar úr*parasztot vásáron egy pár hatosért megnevettesse r. ime, ezért alig, vagy csak nehezen pcndül dráma-irodalma. Komoly, sőt nem ritkán komor, mint hegedűjének első búrjai, mert keserűségét sem: közli, bánatát sem játssza világgá, hanem befelé robbantja ki„ mint Mikes- Kelemen káposztás-fazekas humoros szólásai,, mint a kuruc ének „milr búsulsz, kenyeres, mikor semmid srncsen“=je, És mert nagymagy lelki válságai vannak és mert elfojtott lelki válságai befelé robbannak ki, azért mély a kedélye, pompás, egészséges, de fatalista színezetű a humora, amely lehet ugyan drasztikus is, de az asszonyt és a nemi élet kérdéseit becsületes, józan komolysággal nézi : a nemiségben az erőt magától értődőnek tartván s a nemiséget tapasztalat és élet szerint a fajfentartás elrendelt eszközének látván, soha perverz szeUemeskedés tárgyává nem teszi. A. teológus azt mondaná róla, hogy delectatio morosái nincsenek, mert nem fantáziái olyanról, ami elérhetetlen, hiszen képzeletét hallási és tapintási elemek épen úgy, vagy még jobban ihletik, mint a látásiak: szobrász,, építész, mint Aranyja, a valóság mind e bárom kiterjedésében dolgozik a legnagyobb szeretettel a itt van igazán otthon. Ép ezért nem prűd, nem szenteskedő ugyan, inkább drasztikus, nem ritkán durva is,, de kenyérről,, asszonyról sohasem formál csiklandós révületeket. Kevés a kitartása, nagy a száiukodása a vele egysorsúakon, a kivert kutyákon és- kivett ember- kutyákon, azért van neki sajátos mesevilága, betyár-romantikája. A kör- zösség neki legföljebb az együtt és egyet szenvedők szomorú,, de erős, társasága: ennél nagyobb álfogójú közösség érdekeiről, kevés, vagy semmi tudata nincsen. Rendszeres, gazdaságos,, közös munkára nehezen kapható, áldozatra nehezen mozgósítható, csak akkor, ba az irgalmatlan halál történelmet csináló zúzó*kalapácsai már ott zakatolnak a füle mellett. Hanem ilyenkor aztán életet, vért, fiatalságot, semmit sem. kiméivé
