Állami gimnázium, Eger, 1923
5 :sem abban az illúzióban élni, mintha okoskodás és filozófia lebirhatnák a .hatalmasabbat, az életet. „Segíts magadon, az Isten is megsegít“, ez a józan, egyszerű, de a magyar lelket mindennél jobban megvilágító köz» mondás az események nyelvére lefordítva ennyit jelent: okoskodj, ameny» .nyit lehet, de a többit bízd a sorsra, az életre, a történelmedben párán» •csoló nagy hatalmakra. fi magyarság tehát nem lehetett doktrinér típusúvá történelmi és •földrajzi életének adottságai következtében sem. Még inkább nem lehetett azzá gazdasági életénél fogva. Földész foglalkozása az imént tárgyalt adott» •Ságokkal egyetemben végleg ráidegzette arra, hogy a kenyéradó élet kényszerű korrektivumait akár alázatos, akár fatális tisztelettel fogadja el, de elfogadja a dokrína minden túlságával szemben. Hiszen történelmi életében, de mindennapi gazdasági életében is oly kevés szerepet játszik a kereskedő szerencse, az eshetőségek elmés összekeveréséből származás, könnyűvérűségre és munkátalan mérésre csábító alkalom ! Itt vagy tavasz» nyár-őszi baromi munka, vagy betörések, harcok és ellenségek támadásakor hirtelen vérbe, végzetes halálba álló életerők a boldogulásnak ■döntő mozzanatai. Ha még a városi gócok idegen légióit is beleillesztjük ebbe a röviden idevetett képbe, még egy döntő mozzanatát láttattuk meg vele a boldogtalannak látszó, de bizonyosan ismeretlen nagycélú magyar faj» ■életbeli disbarmóniának s a belőle csörgő titkos magyar keserűségeknek. Antinómiák és vergődések görögnek „kövekről-kövekre“, mint „Rajna bukkanásai“ a magyar élet folyóvizeiben s szinte kisért bennünk az a ■gondolat, hogy a nemzet élményei nyomán Ódám vergődő célkeresését ■csak magyar költő álmodhatta meg. És ha lélekkel elemezzük ezt a mártir-sorsot, talán egyet-mást abból is megtudhatunk, bogy „Tudja a jó Mindenható, — Mi is azon sírnivaló, - Hogy a ménes ott legelget — Valahol a csárda mellett, — Csárda mellett!“ Próbáljuk meg, rakjuk össze szemlélődésünk alapján egy--pár jellemző vonását ennek a sajátos magyar pszichének, mert feladatunk szempontjából életbevágó a magyar arc ismerete és mert nagy prespek» iivát nyit minden jövő tennivaló számára. Ez a psziché mindenekelőtt egyszerű, mély bölcseségü, mint a ma» gyár közmondás, míg az egyed és családja létének föltételei ihletik. Finom, érzékeny és igaz, mint a megszántott föld és az elvetett mag, amiben csalni nem lehet. Köntörfalazás nélkül való, egyenes, reservatiókat és szörszálhasogatásokat nem tűrő, mint a biblia, melyből annyi méltóságos egyszerűség és nyíltság sugárzott át kongeniális leikébe. (Nem ennek a léleknek meglátása révén választotta-é ki kardnak a Gondviselés olyan súlyos föladatok végrehajtására ?) Öntudatos, épen azért érzékeny, mint aki tudja, hogy sokat tett és mindent erejének köszönhet, keveset, vagy tán semmit a szerencséjének. Nehezen mozduló, sőt cinikus és lusta, ha a kö» .zösségnek, mint elgondoltságnak az érdekei nógatják a tettre; de talpra mgrik, mihelyt a közösségnek, mint eleven valóságnak érdekei döngetik fel letbargiájából; ha pedig egyszer talpra ugrott, akkor összezúz minden akadályt és meghal, ha kell, nagyúri halállal. Ellágyúl, ha az élet „keser- édes“ szükségességei már túlságos sokak, ha már sokságuk következté»
