Állami gimnázium, Eger, 1923
24 bak velünk, mert úgy látszik, csak kiütközik a nagy zavarosból ez a természettörvény, hogy rokon vérmérsékletű népek előbb-utóbb a praktikus együttműködésben is egymásra találnak. Élménnyé kell ten* nünk fiainkban a magyar embert, de ugyanakkor élménnyé kell tennünk az európai civilizáció emberét is, mert ez az egyetlen mód arra, bogy itt is, ott is túltengő' faji önérzetünket letompítsuk, egyéb területeken magunkban való bizalmatlanságunkat, letargiánkat, fatalizmusunkat vérünkbó'l kikergessük és friss ugrókészséggel töltsük meg vénáinkat. S ezt csak úgy tehetjük meg, ha az európai Írod Imák etikai és észtét:* kai perspektívákat nyitoaató nagy könyveit beléillesztjük az irodalmi oktatás keretébe. Nagy tévedésben vagyunk, valahányszor idegen irodalmak fejlődésének ismertetése lebeg a szemünk előtt. R fejlődés menetének átéletése merő lehetetlenség az olyan fiatal elme számára, amelyik még a saját irodalmának fejlődését is csak kezdettől fogva tervszerűen végzett munka révén élheti át: idegen irodaiméit fejlődésének, megért* betésének alapja pedig csak ez az élmény lehet. Tehát ne a Goethes Jugend, vagy a Sturm und Drang című szörnyűséges felelet-kínok lebegjenek a szemünk előtt. Nagy könyvek, amelyek nagy tettek számába mennek a nyugateurópai civilizáció történetében, s melyek ismerete nélkül egy Európába ékelt másfajú kis nemzet okosan egyetlen fiát nem nyilváníthatja érettnek. S itt különösen az európai regény-nyel szemben tanúsított mostoha elbánásunkat kell egy-ket szóval megbeszélnem. fi regény — bármennyire paradoxnak látszik is ez az állítás - a keresztény művészet legkülönösebb műfaja; benne körösz*metszetét kapjuk az európai ember lelkének, melyben nemcsak az erények, hanem a bűnök is épen a kereszténység befelé élése révén eresztették te az érzelmi életbe olyan mélyen a gyökérszálaikat, fi görögrómai regény kaland-világa csak érdekes, nevettető, vagy szomorú ugral- tatása tárgyról-tárgyra a fantáziának, fi mi regényünk azonban pszichológiai problémává mélyülhetett, melyben az egyes ember és a tömegember lelkisége mint hatásokat sugárzók és hatásokat átvevők kerülnek hatalmas erővonalak átmetszési pontjaiba, s ez a nagy komolyság, gúny, szatíra, lelkesedés, pátosz, humor, óda, vagy bármilyen hangulat, mely az átmetsző pontokon ihletett író leikéből kifakad, ez gyökeres keresztény termék: hiszen csak nagy belső konvulziók teremhetnek ilyen halálosan komoly hangulatokat. Belső konvulziók pedig nincsenek kereszténység nélkül, csak laposságok vannak nélküle. Röviden: az európai regényben vívódik az állat-ember önmagával, súlyos láncait hordozva a testnek vérnek, pénznek, hatalom-kórságnak és átöröklésnek, a modern rabszolga-embernek kín-szenvedése, akaratának gyöngesége, ami szörnyű tanulságokat rejt mébében. De benne csillog fel a szándék is, a kereszténységnek ez a világba belévetett nagy-nagy problémája, fiz, aki a szegény asszony két fillérről szóló példabeszéd egyszerű művészetével intuitíve látta és láttatta meg a szándékot mint az embercselekedet főértékét, a lélek legmélyére nézett, tehát Isten volt. S csak ekkor érthetem meg az evangélium fölségesen igaz és szép „Ne Ítéljetek, hogy ne ítéltessetek“-jét, ba a szándék halálos komoly ügyébe elmerülök, fiz európai regény pedig szándékok, vagy vélt szándékol« és belőle, vagy mellőle származott cse
