Állami gimnázium, Eger, 1923
15 mondatba tudják, hány mondatba kell belészorítani. így lassan, mindig konkréten, friss ötletességgel szóba kerülnek a mondat dualizmusának titkai is: alany és állítmány s a bővítő részek pontos elhelyezkedése a főrészek mellett. De ez már nyelvtan s később lesz róla szó, már csak azért is, hogy ne az olvasmányokon tanuljuk a nyelvtant, hanem a gya- korlatokon, fiz olvasmány esztétikai, ethikai és egyéb szempontokból való tárgyalása a rajzok kapcsán így rövid, villanatszerű megjegyzések összegévé lesz: nem sokat bölcsködünk, hanem a jókedv és szomorúság árjában megjegyzéseket teszünk és megjegyzéseket veszünk. fí megjegyzések rendszeres összefoglalásából most már egybeáll a tartalom, a mondatok szoros rendjével, a szakaszolás elvével. Ezt táblára, füzetbe Írjuk és eleinte szóról-szóra megtanúljuk. Majd a szabad előadásra csak lassan, fokozatosan térünk át, ha meglesz már valamennyire a szóbőségük és ha vérükké vált valamennyire a pontos szóhasználat, szakaszolás, szerkesztés elve. E rajzok magas jókedvű órákat biztosítanak, ha állandósítjuk őket. Ötletei nincsenek mindig a tanárnak, de ettől ne féljen, fl fiúk pótolják az ő ötletszegénységét. Sokszor tapasztaltuk, hogy egy-egy, az íróasztalon igen nehezen «leképelhetőnek» bizonyult darab, költemény, vagy próza egy-egy ötletes fiú leleménye révén igen friss impresszióvá magasodott, fl «Nincs ott künn a jubnyáj méla kolompjával» mondat képelése alkalmával kijön az egyik fiú, lerajzolja a jubnyájat, zárójelbe teszi: Ez a «nincs», — vágja rá komolyan. Megvan a megoldás. Nyilvánvaló, hogy a stilisztika és szerkesztéstan legbonyolúltabb problémáit rejthetjük bele a rajzokba, úgy hogy dolgozataink már az első osztálytól kezdve változatosak témára, pontosak a mondatok egymásutánjára nézve és vázlattal, meg szerkezettel készülnek. Nyelvtant, az abstractiók e nehéz tudományát ne az olvasmányokon, hanem a fiúk gyakorlatain tanúljuk meg. Ezt is ábrázolva. Szükségünk van a nyelvtanra, mint eleven valóságra nemcsak azért, mert nélküle az antik és modern nyelvek tömeg-tanítása sem lehetséges, hanem azért is, mert nélküle szabatos rendet tanítványaink mondatszerkesztő készségében nem képzelhetünk. Gyakorlatjavítás kezdő fokon csak úgy eredményes, ha grammatikai alapja van. Ne féljünk ettől a lassú baladású módszertől: a képelés meg a mindjárt tárgyalandó hallásfejlesztő gyakorlatok egykettőre átemelnek bennünket a Rubikonokon. Nem lesz szükségünk alany és állítmány-részek kínos, grammatikai összerakására: a képelés ösztönszerűleg, szinte automatikusan rávezeti a gyereket arra, mi az a centrális mondatkép és mi ennek a centrális mondatképnek két részre alany- és állítmány-részre való hasadása. Nem erre való a nyelvtan, mert ez valóban kínlódás volna. Nem lesz arra sem szükségünk, hogy a mondatok stilisztikai terjedelmét, vesszőit, pontosvesszőit és pontjait fáradságos, grammalizáló úton építsük fel, amire már úgyis csak logikusan iskolázott elme képes, gyermek-elme sóba, neki ez csak gyötrelem volna. Erre rásegíti őket egészen gyakorlati úton a mondat zenei egységének a hangos, közös olvastatás révén való fülbe-idegzése, amit ballásfejlesztő gyakorlatok nevén mindjárt meg fogunk tárgyalni, fl nyelvtannak az a jelentősége, hogy a magyar mondat belső életének világos rendjét, de minden nyelvnél jellemzőbb, szinte drámai mozgalmasságát is élménnyé
