Állami gimnázium, Eger, 1923
16 tegyük a tanúlók eló'tt. Valahányszor a kezdő stiliszta gyöngén fejlett jóérzéke arra viszi őket, hogy a mondat belső rendjét felborítsák, nincs más mód, hogy a rendhez való visszatérésre bírjuk őket, mind a szabatos rend és a szoros kapcsolatok ábrázolt feltüntetése, a nyelvtan. Igaz, tapasztalat szerint mondjuk, hogy a képelés és hallásfejlesztő gyakorlatok révén lassan-lassan fölkeltett és megnevelt érzék ösztönösen igazítja őket és nem lesz sok kínlódásunk, ha ezt a módszert követjük. De hibák mégis lesznek. S ha a hibás mondatokat leképeltetjük, hangosan, karban, írásjeleket mutogatva elolvastatjuk, az osztály legnagyobb része tudni fogja, hogy a hibás mondat sem a szemének, sem a fülének nem jó. Most, az érdeklődés teljes fölkeltése után azt is megmutatjuk, miért nem veszi be a rossz mondatot sem a szem, sem a fül. Ennek a miért- nek megokolása a nyelvtan lesz, ha azt is ábrázoljuk és ábrázolalataink révén lassan-lassan egészen fölépítjük a tanúlók előtt. Higyjük el, hogy a nyelvtan legnagyobb nehézségét az okozza, hogy a gyermek a mondatrészeket állandóan — még a VIII. osztályban is hányszor, ha nem okosan vezettük őket! — összezavarja a beszédrészekkel. Külön jeleket állapítsunk meg hát a mondatrészek és a beszédrészek számára. Hz állítmány jele legyen á., az alanyé a., a jelzőké tj., szj., bj., a tárgyé /., a határozóé h., (hh., ib., mb., ob., eb., ób. stb.) az állítmánykiegészítőé ák. Hz alany és az állítmány bővítéseit a belőlük kiinduló vízszintes vonalakkal, a bővítés bővítéseit függőlegesekkel kapcsoljuk a megfelelő mondatrészhez, A fő-mondatrészeket alábuzaljuk. Arra is ügyeljünk, hogy lehetőleg mindig ugyanazon helyre rakjuk a fő- és bővítőrészek jeleit, bogy a betűkből megállapodott, ingadozástalan szemlélet jöjjön létre: a mondat betű-csontváza. Az ő révén a tanúló lassankint hozzászokik a mondat anatomikus látásához s mint a jó festő, nemcsak a külső testformákat látja és festi, hanem az alattuk élő izom- és csontszöveteket is. Micsoda botorság volna anatómiára fogni azt a festőt, akinek teljes érdeklődése a külső formák szépsége iránt nincsen t Micsoda siralom volna a gyermeket nyelvtanra tanítani, amíg a mondat élő szépségeit, e külső formáit a képelő- és halló-gyakorlatok révén a gyermek előtt meg nem lebegtettük, meg nem rezegtettük. De micsoda felületesség volna a festés tanításának az a módja, amely megelégednék a külső formák puha, szétmálló modellálásával! Micsoda ingatag volna a stílus-tanításunk is, ba lassan belé nem vezetnők a tanúlóinkat a mondatformák csont- és izomrendszerébe! Válasszuk hát ki dolgozataikból a legegyszerűbb szerkesztésű,, átlátszó csontvázú szép mondatokat és rögzítsük meg őket betűképben.. Ilyen mondatok példáúl a János vitéz feldolgozásából: a á Jancsi sirt. Betűképe: _ Mutogatva elolvassuk, jó, szép, váza egyszerű. Jancsi keservesen sirt. Betűképe: mh- — Ezt is elolvassuk kórusban. Szép, jó, egyszerű vázú ez is,. g mh. — -S Jancsi a búcsúzáskor keservesen sirt. Betűképe : _ >h.------* E zt is olvassuk kórusban és mutatjuk.
