Állami gimnázium, Eger, 1923
10 olvastatnék az Újszövetség gyönyörű könyveit. Szabad-e művelt embernek a középiskolából kikerülnie anélkül, bogy közvetlen érintkezésbe ne lépjen szakszerű vezetés mellett azokkal a mélységes impressziókkal, amelyek minden élet alfájával és ómegájával, Krisztussal hozzák őt kapcsolatba ? Szabad-e növendékeinket megfosztanunk attól a mélységes etikai és esztétikai élvezettől, bogy előttük feseljék ki az Újszövetség könyveinek olvasása nyomán a Krisztus-karakter, a keresztény egyszerűség, bősség, türelem, keveset beszélő, keveset lelkendező, keveset ágáló, de befelé annál mélyebben élő lelkiség, a reális lelkiség örök miataképe? Nem minden dokrinér apológiánál nagyobbszerű=e az az apologia, bogy az Evangéliumokból, mint irodalmi alkotásokból a stilus raffinálatlan de utolérhetetlen művészetének ránkbattatásával lépjen ki közibénk a Megváltó, akár egy Sbakespeare-drámából Lear, Hamlet, vagy Coriolanus?' Hz a zubogó realitású művészet például, amely János evangéliumában a vakon született meggyógyítását adja elő, (János IX. 1 — 41.), utolérhetetlen példája a stílus egyszerűségének, valószerűségének, fölségességének és többet ér, mint sok rőf bosszú magyarázat. Ember, akinek lelke van, gyermek, aki ábít minden élő nagyszerűt, nem maradhat meg ridegnek e fölséges szépségű stílus-művészet hatása alatt. — Vagy mit szóljunk abboz, bogy egy Ágostonnak, Benedeknek, Ferencnek, Tamásnak, Teréziának, Paulai Vincének világraszóló életét, etikai, szociális esztétikai szempontból elsőrendű jelentőségét tanúlóink számára mindössze egy doktrinás tankönyv öt=bat sorában, vagy fejezetében tálaljuk fel ? Bizony tizedik kézből kapott száraz doktrína ez ahelyett, hogy magát az élőt eresztenők rá okosan, mélyen magyaros konkrétséggel és világosfejűséggel a lelkűkre, hadd gyúrja, vágja, finomítsa, mélyítse és okosítsa a lelket az egyik egyéniségének bájával, a másik emberségének mélységével, röviden, badd töltse meg első élményekkel az élő az életet ábítót. Valóban, örök kár, bogy nem látjuk: jóformán minden kornak megvan a maga reprezentatív Szentje, akinek élete köré gyönyörűen csoportosíthatók az egyháztörténet tényei, mint például Ágoston köré az átmenő korszakoké, Benedek köré az aszkéta koré, Bernát köré a középkor kezdeteié stb. s így születnék meg a fiuk szeme előtt a konkrét egybáztörténelem s így domborodnék ki előttük a Szentek világjelentősége. Örök kár, hogy egyetlen, műveltnek kikürtölt gyermekünket is világgá eresztjük és érettnek nyilvánítjuk: anélkül, bogy szivére eresztettük volna az Evangéliumoknak és a világjelentőségű nagy szenteknek mindennél napsugarasabb, élőbb és ellenállhatatlanabb kiáradásait. Megelégszünk kis kontúrkás, többé-kevésbé színtelen, művészietlen, harmadrangú, legtöbbször pedagogiatlan ismerettárakkal, ahelyett, bogy oda állítanék őket az élet forrásaihoz. Micsoda góc-pontjává válnék így a dolgok veleje szerint a vallásos nevelés minden egyébnek ! Micsoda etikai és esztétikai jellegű dolgozat-témák kerülnének így ki a közvetlen vallásos élmények ezen gazdag tárházából! Természetes, újra hangsúlyozzuk, hogy ezek a megjegyzések nem akarják azt jelenteni, hogy a mostani doktrínák rendszere így fölöslegessé válnék. Csak annyit jelentenek, hogy nem a doktrína kerül homloktérbe, hogy nem lesz öncél-jellegűvé, hanem elbújtatható a szerves élmények közé és legrövidebben összefoglalható. 10-20 oldalas tankönyvekre-
