Állami gimnázium, Eger, 1923

HZ ÉV HHLOTTHI.

Hz intézet két volt tanárát s iskolacsaládunk egy kedves gyér* mekét ragadta el az év folyamán a balál. fiz elbúnyt tanárok Ágoston Béla (1885—1924.) és Kolosy Mór (1855—1924), a kora ifjúságában az Úrboz szólított növendékünk pedig Puky Miklós (1910 — 1924) IV. oszt. tanuló.

Ágoston Béla az 1910. évben kezdte tanári működését, egy évig a trsztenai kir. katb. algimnáziumnak, majd öt éven át a mezőkövesdi s 1916-tól a lőcsei kir. katb. főgimnáziumnak volt rendes tanára. Hozzánk 1919. őszén került mint menekült s jóllehet csak két évig működött itt, magát mindig a testülethez tartozónak tekintette s így illő, hogy az ő ragaszkodását emlékének Értesítőnkben való megörökítésével viszonozzuk. Hz 1921—22. tanévre ugyanis a Szikszón létesített előkészítő tanfolyam vezetésével bízatott meg, majd az 1922-23. tanévre a helybeli rk. fiúkereskedelmi iskolához osztatott be szolgálattételre s ez intézet igazgatói teendőit látta el 1922. karácsonyig, amikor súlyosan megbetegedett. 1923. nyarán egészségét még visszanyerte, de ez év tavaszán újból ágyba döntötte a kór s május 11-én átdott jó lelkét Budapesten, hol gyógyú- lást keresett, kilehelte. Nemes gondolkodású, jószívű, igazi úri ember volt, korai sírbaszáltását tanártársai, volt tanítványai és barátai egyformán megsiratták.

Kolosy Mór a tanári oklevél mellé mérnöki diplomát is szerezvén, 13 éven át (1884-1897.) máv. mérnök volt. Csak 1897-benlépett át a tanári szolgálatba s 1919-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig állandóan az egri főreáliskola tanára volt. fl nyugalom éveit Kún- hegyesen töltötte, de 1923. őszén visszatért Egerbe s itt is halt meg 1924. május 28-án. Kemény jellem, gondolkodó fő volt sok eredetiséggel. Még öreg napjaiban is szívesen túristáskodott. Halála sem volt közönséges, az uszodában érte a halálos szívszélhűdés. Temétésén a testület nevében Czunya Sándor mondott búcsúzót.

Puky Miklós IV. oszt. kis diákunk bárom éven át volt kedves növendékünk. Egészséges, vidám, társainak kedves barátja. Hggódó szeretettel vártuk a jó híreket, mikor 1923. őszén tífuszban megbetegedett. De a nagy szülői szeretet sem tudta megmenteni. Október 18*án eltávozott szülői s kis húga köréből. Síró szemekkel kisértük nyugvó helyére, hol a tanári kar nevében az igazgató, osztálytársai nevében Hasselbauer L. búcsúzott tőle.