Állami gimnázium, Eger, 1917

— 5

bér elején ugyanis a nm. vk. minisztérium intézetünknél alkalmazta helyettes tanári minőségben s alig egy év múlva, 1906. szept. 28-án ugyancsak intézetünkhöz rendes tanárrá nevezte ki.

Több mint 12 évig voltunk egri tanári működésének tanúi. Ez idő alatt mint kartárs és barát mindig előzékeny és szeretetreméltó volt. Mindig igyekezett alkalmazkodni környezetéhez és a maga határozott elveihez való ragaszkodását mindenkor egyesíteni tudta a mások iránt való elnézéssel és türelemmel. 12 éven át voltunk szemlélői kötelességtudásának és lelkiismeretes munkájának. Láttuk, hogy a szó teljes értelmében tanár ember, aki szívvel-lélekkel él hivatásának. Nagy szakképzettsége, mély vallásos gondolkodása, hazafias érzülete és az ifjúság iránt érzett benső szeretete voltak azok a tényezők, melyek folytán úgy a tanítás, mint a nevelés terén mindenkor szép eredményeket ért el. Mert ő valóban nemcsak tanított, hanem nevelt is. Mint hívő léleknek és jó hazafinak ugyanis az volt a pedagógiai alapelve, hogy vallásos, jellemes hazafias gondolkodású polgárokat kell nevelni a hazának. Ezt pedig nem a puszta ismeretközlés, hanem az erkölcsi nevelés által vélte elérhetni.

Szerette tanítványait. Ügyes-bajos dolgaikat mindig szeretettel és páratlan igazságossággal intézte el. A fegyelmezésben inkább jó atyja akart lenni tanítványainak, mint szigorú bírája. Ezért aztán tanítványai valósággal ragaszkodtak hozzá.

Szorosabb értelemben vett tanári teendői mellett különböző iskolai tisztségeket is viselt. Áldásos működést fejtett ki éveken át mint az ifjúsági könyvtár őre különösen az ifjúság olvasmányainak helyes irányításával. A háborús évek előtt a tanári könyvtárt is mintaszerű rercle hozta. A háborús tanévekben pedig nemcsak a tanári és ijíúsági, hanem az önképzőkör! könyvtár gondozását is átvette. Több ízben helyettesítette a nyári nagy szünidőben az igazgatót, de évközben is sokat segédkezett az igazgatói irodában. Minden munkáján ott volt lelkének a bélyege a tisztaság, tökéletesség. A könyvtárakban uralkodó rend, a leltárak, de általában minden írásbeli munkája az ő tiszta rend- és munkaszerető lelkének tükre volt. Így végezte zajtalanul, feltűnést nem keresve lélekművelő munkáját. Más jutalmat nem várt, nem keresett soha, csak azt, melyet a híven teljesített kötelesség felemelő tudata ad.